9.
rész
Kate tüdeje szaporán kapkodta a levegőt,
miközben minden igyekezetével azon volt, hogy pulzusát a normál értékre
állítsa. Teste még mindig remegett, ajka még forró volt a csóktól, ő mégis
erőnek erejével tolta el magától Declan-t, akinek sötétkék tekintete vágytól
izzott.
- Engedj
el! – kérte halkan, mégis határozottan, mire a férfi láthatólag felfogta, mit
is akar tőle a nő, és egy lépést eltávolodva tőle, hagyta, hogy Kate lecsússzon
a pultról.
- Mi
a baj? – kérdezte értetlenül, miközben keze még mindig Kate dereka körül
pihent, így megakadályozva, hogy el tudjon menekülni előle.
- Ezt
komolyan kérdezed? – nézett vissza rá döbbenten, és Declan meglepve fedezte fel
a könnyeket a zöldes-barna szemekben. Az,
hogy a nővéremnek hiszel! Az, hogy nem engem akartál megcsókolni, hanem őt!
– kiáltotta magában fájdalmasan Kate, helyette azonban, csak lefejtette magáról
a férfi kezeit, és nagyot nyelve távolabb állt tőle, egészen közel a bejárathoz.
– Vőlegényem van – nyögte nehezen, kényszerítve magát, hogy visszazökkenjen Kim
szerepébe.
- Érdekes
módon ez nem jutott eszedbe öt perccel ezelőtt – vágott vissza Declan keserűen,
amint felfogta, hogy a szenvedély ellenére, amit felszított a nőben, és ami
benne is lángra kapott, Kimberly ilyen egyszerűen és higgadtan közli vele, hogy
vőlegénye van, és látszólag számára semmit nem jelentett, ami néhány perccel
korábban történt.
- Nem
lett volna szabad hagynom, hogy megcsókolj – válaszolta Kate, mialatt védekezőn
fonta keresztbe karjait maga előtt, mire Declan közelebb lépett hozzá, és
finoman álla alá nyúlva emelte fel fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Visszacsókoltál,
Kimberly – emlékeztette a nőt szelíd hangon, mire az, érezte, hogy gombóc
keletkezik a torkában arra, hogy a férfi ismét a nővére nevén szólítja.
- Hiba
volt – nyögte nehezen, miközben úgy érezte, a férfi minden egyes szavával
megforgatja a kést szívében. Mindent megadott volna azért, ha Declan őt kívánja
ennyire nővére helyett, de nem volt ostoba, és tisztában volt vele, hogy az,
csak azért csókolta ilyen szenvedéllyel, mert azt hitte, Kimberly-t tartja a
karjaiban. Fejéből nem tudta kiverni a gondolatot, hogy vajon hányszor
tapadhatott már össze ajkuk hasonló szenvedéllyel, ahogy abban is biztos volt,
hogy Kim nem érezhette azt, amit ő. Neki nyilván nem vert gyorsabban a szíve,
nem bizsergett minden sejtje a férfi érintésétől, egyszerűen csak jól érezte
magát, amíg Steve távol volt.
- Nem!
A hiba az lenne, ha hozzámennél Ward-hoz, annak ellenére, ahogy ma este a
karjaimba simultál! – fonódtak ujjai a nő felkarjára, és közelebb húzta
magához. Olyan közel, hogy ajkukat csak néhány centi választotta el egymástól –
ne mondd nekem, hogy te nem érezted azt, amit én! – suttogta érzéki hangon,
mialatt a keskeny ajkak egyre közelebb kerültek az övéhez. Kate a másodperc
tört része alatt fogta fel, mit követett el testvére ellen. Kimberly
Cooper-ként, Steven Ward menyasszonyaként csókolózott a testőrével, aki teljes
joggal hiszi, hogy semmit nem érez a férfi iránt, és most meg van győződve
róla, hogy le kell fújni az esküvőt. Noha abban igaza volt Declan-nek, hogy őt
is elvarázsolta, amit a karjaiban átélt, nem mondhatta le nővére esküvőjét, és
nem adhatta át magát a szenvedélynek, amit a csók ígért. Hogyan is tehette
volna meg, amikor ő nem Kimberly, hanem az egyszerű állatorvos, Katherine
Cooper, akire valószínűleg soha rá sem nézett volna olyan férfi, mint Declan
Scott.
- Nem
számít, ÉN mit éreztem – emelte ki szomorú hangon a személyes névmást Kate,
noha tudta, hogy Declan-nek fogalma sem lehet róla, mire akar célozni – a
lényegen semmit nem változtat. Kimberly Cooper hamarosan férjhez megy Steven
Ward üzletemberhez, és mindenki boldog lesz – felelte nagyokat nyelve, hogy a
sírás, mely torkát fojtogatta, felszínre ne törjön, mire Declan értetlenül
nézett rá.
- Akkor
is, ha ma este úgy csókoltál meg, ahogy még soha senki azelőtt? – kérdezte döbbenten
a férfi, aki nem akarta elhinni, hogy el kell engednie a nőt. Annak ellenére,
hogy néhány nappal korábban még a pokolba kívánta a hisztik, zsörtölődések,
önző, egoista megnyilvánulások miatt, és azért, mert minden mozdulatából, és
szavából áradt az arrogancia, az elmúlt napban egy másik oldalát ismerte meg.
Olyan oldalát, ami természetes volt, felszabadult, önfeledt, hétköznapi, mégis
különleges. Tetszett neki az új Kimberly Cooper, aki nem rejtette véka alá
véleményét, aki a másodperc tört része alatt reagált, aki képes volt éhesen
lefeküdni, csak mert nem akart megbántani egy házvezetőnőt azzal, hogy
felfordul a gyomra a vacsorától, és aki az éjszaka közepén, mint egy gyerek,
lelopózott a konyhába fagyit lopni.
- Igen,
akkor is – törte meg gondolatai menetét Kate, mire Declan megrázta a fejét, ő
azonban nem várta meg a választ, csak kihúzta karját az erős, mégis gyengéd
kezek szorításából, és távozott. Declan értetlenül nézett utána. Ha valaki egy
héttel korábban azt mondja neki, mindennél jobban fog vágyni Kimberly Cooper
csókjára, érintésére, illatára, mosolyára, valószínűleg elmebajosnak titulálja,
most azonban, fájdalom járta át a lelkét a gondolatra, hogy elveszítheti, ami
sosem volt az övé. Ugyan nem értette, mitől változott meg a nő, de őt elvarázsolta,
foglyul ejtette, és nem tudott, nem is akart szabadulni. Bár korábban az
őrületbe kergette, és az összes vagyonát felajánlotta volna annak, aki
elvállalja helyette a védelmét, Kimberly elérte, hogy egyetlen nap alatt a
hatása alá kerüljön. Lenyűgözte a kis gödröcske arcának jobb felén, az, hogy
amikor mérges volt rá, vagy dühös, akkor zöldes-barna szemében villámok
cikáztak, melyet eddig sosem látott. Olyan erőt sugárzott, amely szöges ellentétben
állt azzal a simulékony, hízelgő viselkedéssel, amit korábban tapasztalt nála.
Nem tudta, mi okozta a változást, de egyre inkább hitt benne, hogy az igazi
Kimberly Cooper-t csak ma ismerte meg igazán, és akit eddig látott, pusztán a
külvilág felé mutatott álca, amellyel önmagát próbálja a nő védeni.
Kate álmosan és
fáradtan ébredt, miután az egész éjszakát éberen töltötte. Fejéből nem tudta
kiűzni a csók emlékét, és a beszélgetést sem, ami lezajlott közte és Declan
között. Valahányszor behunyta a szemét, újra ajkán érezte a férfiét, látta a
vágytól elsötétülő sötétkék szempárt, hallotta, ahogy Kimberly nevét suttogja.
A nővére nevét, nem az övét. Megrémisztette az érzés, mennyire szerette volna a
saját nevét hallani a férfi mély baritonján, ahogy a fülébe súgja, hogy vágyik
rá, és mélységesen elszomorította a tény, hogy erre sosem fog sor kerülni.
Declan azt hiszi, Kimberly-t tartotta a karjaiban, ráadásul azzal, hogy
engedett szívének, és visszacsókolt, ugyanazzal a szenvedéllyel, mint a férfi,
csak azt érte el, hogy Declan azt hiszi, Kim nem szereti a vőlegényét. Szíve
szerint, felordított volna kétségbeesésében, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe
került, és nem tudta, kire haragudjon jobban. Ikertestvérére, amiért belerángatta
ebbe az őrültségbe, vagy magára, hogy nem volt képes uralkodni vágyain, és hű maradni
szerepéhez. Ha pedig mindez nem lett volna elég, emésztette még az a gondolat
is, hogy vajon hány alkalommal csókolta meg ugyanezzel a hévvel nővérét Declan.
Éppen itt tartott önmaga kínzásában, amikor halk kopogás zavarta meg.
- Ms.
Kim! – hallotta meg Martha hangját – kész a reggeli, és az esküvői dekoratőr is
hamarosan megérkezik – jelentette be barátságos hangon, melyből jól kivehető
volt, kényelmetlenül érzi magát, amiért felébresztette a nőt.
- Rögtön
megyek, Martha! – kiabált ki hangosan Kate, hogy tudassa a nővel, már fent van,
majd megrázta fejét, hogy kiűzze belőle borús gondolatait, és útját egyenesen a
fürdőszobába vette. Alig 15 perc múlva, látszólag frissen és üdén, sötét
farmerban, és világoskék pólóban állt a tükör előtt. Először fel akarta tenni a
szokásos szolid sminket, majd meggondolta magát, és ujjaival sietősen beletúrt
vörösesbarna tincseibe, melyet egyre jobban megszokott, főleg, hogy nem volt
szálanként sorba állítva, hanem stílusához hűen, lazán és természetesen keretezte
arcát. Egy percig még farkasszemet nézett képmásával, próbálta eldönteni, vajon
Kimberly elégedett lenne-e a látvánnyal, végül megrántotta vállát, és
kiviharzott a szobából. Ahogy belépett az ebédlőbe, megtorpant, és szíve a
torkába ugrott, amikor meglátta, hogy Declan már az asztalnál ül, és érkezésére
felpillantott az újságból, amit olvasott. Sötét haján még vízcseppek csillogtak
a reggeli zuhanyozástól, kék inge pedig tökéletesen passzolt szeme színéhez.
Kate orrába bekúszott a friss szappan, és az arcvíz illata, miközben a férfi
ajkához emelte a csészét a forró kávéval, és óvatosan belekortyolt, felidézve
benne az emléket, amikor a keskeny, érzéki száj nyakára tapadt.
- Jó
reggelt! – köszöntötte hideg udvariassággal, ami egyértelművé tette Kate
számára, hogy nem akar az előző éjjel történtekről beszélni. Ettől kissé
megkönnyebbült, és elkönyvelte magában, hogy jobb is így, hiszen mit is
mondhatna a férfinak azon kívül, amit már a csókot követően is elmondott.
- Jó
reggelt! – viszonozta az üdvözlést, majd helyet foglalt, és várakozón nézett le
tányérjára. Arcára kiült a csalódottság, amikor meglátta a lágy tojást, mely
aranysárgán és gusztustalanul folyékony állapotban várta, hogy belemerítse
kanalát, valamint a pirítóst, amit a házvezetőnő odakészített a számára. A
narancslé mellett egy csésze zöld tea árválkodott, Kate pedig biztos volt
benne, hogy citrom és cukor nélkül készítette el Martha, pont úgy, ahogy
Kimberly szereti, és pont úgy, ahogy ő utálja. Nagyot nyelve adott hálát a
sorsnak, amiért már csak ezt a napot kell a farmon töltenie. Szilárdan hitt
benne, hogy ha több hétre ragadt volna itt, mint Kimberly, rövid időn belül
éhen halna. Declan az újság pereme felett, észrevétlenül figyelte a nőt. Szinte
azonnal feltűnt neki, hogy semmiféle sminket nem tett fel, ami csak még inkább
kiemelte természetes szépségét, és még vonzóbbá tette. A farmernadrág és a
világoskék póló kislányos bájt kölcsönzött neki, de nem rejtette el tekintete
elől formás melleit, melyek jól kirajzolódtak a póló alatt, és a keskeny
csípőt, mely olyan csodálatosan passzolt az övéhez, amikor egészen közel
szoríthatta magához. Szinte most is érezte, ahogy a telt keblek mellkasához
nyomódnak, és érezte, hogy szíve szaporább ritmusra vált. Hogy gondolatait
elterelje, tekintetét a nő arcára függesztette ismét, és figyelmét nem kerülte
el az undor, ami kiült rá, ahogy meglátta a reggelit, amit Martha készített a
számára. Declan csodálkozva gondolt arra, ismeri-e egyáltalán vőlegénye a nőt,
hogy már másodjára készíttet neki olyan ételt, amitől láthatólag a hideg is
kirázza.
- Kérsz
egy kis rántottát? – ajánlotta fel előzékeny hangon, mire Kate meglepetten
emelte rá zöldes-barna szemét, majd hálásan elmosolyodott, amitől ismét
megjelent a gödröcske arcának jobb felén. Declan ezúttal már tudta, milyen
érzés ajkát rátapasztani, de még mindig ugyanúgy vágyott rá, mint 24 órával
korábban.
- Köszönöm
– hallotta meg a nő lágy hangját, mire elmosolyodott ő is, és önzetlenül
felezte meg a tányérján lévő adagot.
- Kimberly,
szeretném, ha tudnád… - fogott volna bele, hogy elmondja, milyen érzések kavarognak
benne a csók óta, de ebben a pillanatban váratlan látogatójuk akadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése