Éld az életem 21. rész

21. rész

Kate értetlenül nézte, ahogy a többi asztalnál helyet foglaló párok izgatottan néznek a hang forrásának irányába, majd szerelmes pillantást váltanak, miközben Elizabeth, aki egy villával kocogatott meg egy üvegpoharat, kedvesen futtatja körbe tekintetét a fiatalokon.

- Úgy látom, sokan már hallottak a hagyományunkról – szólalt meg, és hangjában nevetés bujkált, mire mindenki bólogatni kezdett.

- Hagyomány? – húzta össze szemöldökét Kate – miféle… hagyomány? – kérdezte rosszat sejtve, mire Elizabeth készségesen fordult felé.

- Még a férjem találta ki, amikor évekkel ezelőtt részt vett egy vidéki esküvőn – magyarázta nyugodtan – a lényeg, hogy amikor valaki megkocogtatja a tányért, vagy poharat, az ifjú párnak csókot kell váltania.

- Csókot?! – ismételte meg feszült mosollyal az arcán, mire a tulajdonosnő bólintott.

- Persze, elég furcsa lenne, ha most mindenki csókolózni kezdene, ezért nálunk az a szokás, hogy annak a párnak kell megcsókolnia egymást, akiknek a legkorábban lesz az esküvője – folytatta, miközben a várakozón felé tekintő fiatalokra nézett, Kate pedig észrevétlenül engedte ki tüdejéből a levegőt. Ezek szerint, még van rá lehetőség, hogy megússza ezt az ostoba hagyományt, amennyiben akad a teremben egyetlen pár, akinek korábban lesz a menyegzője, mint Kimnek. – Lássuk, csak! Halljam a dátumokat! – csapta össze tenyerét izgatott várakozással Elizabeth, mire szép sorban, asztalonként felhangzottak a dátumok, fél év, három hónap, két hónap, Kate pedig egyre rosszabbul érezte magát.

- Szerintem, mi leszünk az elsők – jegyezte meg Declan vidáman, akit láthatólag szórakoztatott az egész helyzet, amivel azonban, egyáltalán nem könnyítette meg Kate dolgát.

- Töröld le a képedről a vigyort, mert nem csókollak meg! – súgta oda neki mosolyogva, miközben Michelle és Sam kerültek sorra.

- Négy hónap – válaszolt a feltett kérdésre Michelle, és arcán jól látszott, csalódott, amiért nem ők nyertek, majd Kate-re és Declan-re szegeződtek a pillantások.

- Itt mikor lesz az esküvő? – kérdezte Elizabeth kedvesen, de amikor úgy tűnt, hogy Kate nem akar válaszolni, Anette törte meg a beállt csendet.

- Egy hónap! Sőt, már annyi sincs hátra – felelte szolgálatkészen, mire mindenki tapsolni kezdett.

- Csókot! Csókot! – skandálták egyszerre, ritmusosan, de Kate szerény mosollyal rázta meg a fejét.

- Szívesen átadjuk a lehetőséget Michelle-nek és Samnek – mutatott az ifjú szőkeségre, aki boldogan beleegyezett volna, Declan azonban közbevágott.

- A magad nevében beszélj, édes – húzódott közelebb a nőhöz, és tenyere természetes könnyedséggel simult rá nyakára – én égek a vágytól, hogy megcsókoljalak -–suttogta halkan, mire Elizabeth megértőn mosolygott rájuk, Kate azonban, kényelmetlenül kezdett mocorogni.

- Ez… annyira… aranyos… édes – szűrte fogai között, figyelmeztető pillantást küldve a férfi felé, akiről azonban, lepergett a jelzés, miközben ujjai ráfonódtak annak kezére, és lefejtette magáról – de tudod, hogy nem szeretem nyilvánosan kimutatni a szerelmemet irántad - küldött negédes mosolyt Declan felé, mire az, látszólag meglepődve nézett vissza rá.

- Tényleg nem? – kérdezett vissza a férfi, majd töprengve tette hozzá – pedig a múltkor éppen te voltál az, aki az étterem mosdójában elcsábított – jegyezte meg hamiskás mosollyal, és jókedve csak még nagyobb lett, amikor meglátta, hogy a nő szeme elkerekedik.

- Tessék?! – háborodott fel a nyílt hazugságon Kate, de mielőtt nekitámadhatott volna a férfinak, Anette szólalt meg.

- Gyerekek! Essünk túl azon a csókon, és folytassuk a kóstolást – jelentette ki, és amikor Kate könyörgőn ránézett, sokatmondón villant a tekintete, ami elég volt ahhoz, hogy a nő ráeszméljen, Kimberly-ként nem kelthet olyan benyomást, mintha nem lenne szerelmes a vőlegényébe, még akkor sem, ha a mellette ülő férfi nem Steven Ward. Végül nagyot sóhajtva, megadta magát a sorsnak, és kényszeredett mosolyt magára öltve, közelebb húzódott a férfihoz.

- Még egy ilyen kamu sztori, és kinyírlak – suttogta szinte annak szájába a szavakat, miközben ujjai szerelmesen simítottak végig arcán, és Declan érezte, hogy pulzusa felgyorsul, ahogy a nő forró lehelete végig cirógatta ajkát.

- Ez nem kamu. Álmomban megtörtént – súgta vissza komisz mosollyal a férfi, de amikor Kate szóra nyitotta a száját, hogy válaszoljon, ajkát az övére tapasztotta, és puhán vette birtokba az édes ajkakat. Nyelve akadálytalanul siklott be az édes barlangba, és kereste meg a nőét, hogy ismerős, könnyed táncra hívja. Elégedetten sóhajtott bele a csókba, amikor érezte, hogy átkarolja nyakát, és ösztönösen simul hozzá közelebb, Kate pedig lehunyt szemmel élvezte a bizsergést, mely egész testét életre keltette. A csók nem tartott tovább néhány másodpercnél, őket mégis kiszakította a valóságból, és amikor Anette boldogan kezdett el tapsolni, ők elhomályosult tekintettel igyekeztek magukhoz térni.

- Hát nem aranyosak? – hallották meg Anette hangját, aki megerősítést várva forgatta körbe fejét, mely azonnal meg is érkezett Elizabeth személyében, miközben a két fiatal még mindig nem vette le tekintetét a másikról. Kate érezte, hogy minden porcikája remeg az átélt csók hatására, annak ellenére, hogy az inkább volt lágy, és szerelmes, semmint szenvedélyes, míg Declan nem tudta kivonni magát a zöldes-barna szemek fogságából, melyben vágy és szerelem csillogott.

- Sok hagyományőrző csókot láttam már itt az elmúlt években, de kétségtelen, hogy ebben volt a legtöbb érzelem – rántotta ki őket Elizabeth hangja, mire Kate erőnek erejével szakította el pillantását a férfitól, és nézett fel a nőre. – Azt hiszem, nem nevezhető extrém jóslatnak, ha azt mondom, ez a szerelem örökké tartani fog – tette hozzá mosolyogva, mire Kate nagyot nyelve húzta ki magát, és távolodott el a férfitól, aki csalódottan engedte el derekát.

- Elvégre azt mégsem mondhatja, hogy két év múlva elválunk – jegyezte meg Kate szkeptikusan, mire Elizabeth körülnézett, és amikor látta, hogy a többi vendég ismét a torták felé fordítja minden figyelmét, elkomolyodva lépett közelebb az asztalhoz.

- Attól tartok, félreértett, kedvesem – kezdett bele, és ahogy Kate érdeklődve rápillantott, halkan folytatta, hogy a körülöttük lévők ne hallják, amit mond – mint említettem, számtalan csókot láttam már itt az évek során. Van közöttük olyan, amiből süt a másik utáni vágy, a szenvedély, de nincs mögötte érzelem. Volt szerény is, amikor épphogy csak érintették a másik ajkát. Akadt olyan is, amit kötelező jelleggel tudtak le, és nagyjából érezhető volt, hogy az érdek többet nyom a latban a házasságban, mint a szerelem. Igen, számtalan csókot láttam már – ismételte meg korábbi kijelentését, miközben összeszedte az üres tányérokat. – De csak kevesüknél láttam azt, amit az imént Önöknél, hogy egyetlen csókban benne legyen a szerelem, a törődés, a féltés. Mindaz, ami két embert igazán összeköt, és amit nem mindig tudunk szavakkal a másik tudtára adni – ért mondandója végére, mire Kate zavartan fogta meg villáját, Elizabeth pedig csendesen távozott.

- Látod? – szólalt meg Declan halkan, tekintetével a nőét keresve – nem én vagyok az egyetlen, aki szerint, összetartozunk – mosolyodott el kissé szomorkásan, mire Kate szíve szerint, felzokogott volna. Anette, mintha megérezte volna, mi játszódhat le a nőben, halkan köszörülte meg a torkát.

- Fiam, ugye nem felejti el, hogy nem maga az igazi vőlegény? – kérdezte világoskék szemét a férfira függesztve, mire az, elhúzta a száját.

- Hogy is tehetném? Bizonyos időközönként mindig van, aki emlékeztessen rá – jegyezte meg keserűen, mire Kate felsóhajtott.

- Itt az ideje, hogy hazamenjünk – jelentette ki nehéz szívvel, mire mindketten értetlenül néztek rá, ő azonban úgy érezte, nem bír egy percet sem tovább elviselni ezen a helyen, főként úgy nem, hogy el kell játszania, hogy Declan menyasszonya. Éppen elég volt neki Kimberly szerepével megbirkóznia, nem vágyott további kihívásokra.

- De még meg sem kóstoltuk a többi tortát – elégedetlenkedett Anette, mint egy durcás kisgyerek, akit ideje korán akarnak kiparancsolni a vidámparkból, mire Kate megrántotta a vállát.

- Egyik sem volt nagy szám, nem terhelem a szervezetem tovább – jegyezte meg elhúzott szájjal, ahogy Kim tenné, mire Declan örömtelenül elmosolyodott. – Döntöttem! Háromemeletes torta lesz, vanília, dió és csoki! – közölte fensőbbséges hanglejtéssel, annak ellenére, hogy tudta, nővére ki nem állhatja a csoki tortát, de úgy érezte, ennyi jár neki azért, amin keresztül megy miatta.

- Na, és a vőlegényed? Biztos, hogy szereti ezeket az ízeket? – kérdezte Declan gúnyosan.

- Igen, biztos! – vágta rá Kate látszólag magabiztosan, holott a valóságban gőze sem volt róla, milyen tortát szeret Steve, Declan pedig elnyomott egy mosolyt.

- Reméljük, te jobban ismered az ízlését, mint ő a tiédet – utalt ezzel a farmon elkészíttetett ételekre, mire Kate mérgesen nézett vissza rá.

- Steve maximálisan megbízik bennem, ezért is hagyta rám, hogy egyedül intézzem az előkészületeket! – jelentette ki büszkén, mire Declan unottan rántotta meg a vállát.

- Ha engem kérdezel, halálra untatná az egész, és a hiúságodat legyezgetve érte el, hogy neki csak meg kelljen jelennie az esküvőn – vetette fel gonoszkodva, ami már Kate fejében is megfordult, most mégis a düh szikrái csillogtak a szemében, amikor ránézett a férfira.

- Majd, ha érdekel a véleményed, megkérdezem! – vetette oda foghegyről, mire Anette diszkréten köszörülte meg torkát, így figyelmeztetve őket, hogy ne vonják magukra a figyelmet – addig viszont, mindenki maradjon a saját szerepében! – fűzte hozzá fogai között szűrve Kate, automatikusan önmagát is figyelmeztetve ezzel – én a szupermodell, te pedig a testőr, akit nem azért fizet a vőlegényem, hogy az idegeimre menjen! – közölte, majd a választ meg sem várva, felpattant a székről, és útját egyenesen a pult felé vette, hogy Elizabeth-tel is közölje döntését. Declan elgondolkodva nézett a nő után. Bár fájtak neki a szavak, amit mondott, fejéből nem tudta kiverni a csók emlékét, és azt, ahogy ránézett. Szilárdan hitt benne, hogy rájött, melyik Kimberly Cooper az igazi, és kétsége sem volt afelől, hogy a szupermodell, önző, felszínes nő csak egy szerep, amit magára kényszerít. Már csak azt kellett elérnie, hogy ezt ő is belássa.

- Mr. Hyde visszatért – motyogta orra alatt halkan, így utalva a híres filmre, mire Anette elmosolyodott.

- Ennél pontosabban nem is fogalmazhatott volna, fiacskám – jegyezte meg, de a válaszra már nem volt idő, mert Kate jelent meg, és egyértelműen jelezte, hogy indulni akar.