11.
rész
Meghan kollégái kíváncsi tekintettel
mérték végig a nyomozót, és arcukon jól látszott, azt próbálják kitalálni, ki
lehet. Mialatt kávét töltöttek maguknak, egy problémás esetről beszélgettek,
majd helyet foglaltak a kerek asztal mellett, és úgy tűnt, már ügyet sem vetnek
Eric-re.
- Nos?
Segítesz nekem, vagy sem? – vonta magára ismét a figyelmét Eric, mire
elszakította pillantását a munkatársairól, és értetlenül nézett a férfira.
- Nem
értem, hogyan tudnék én segíteni – tárta szét kezeit tanácstalanul, mire Eric
kissé közelebb lépett, hogy senki ne hallja meg, amit a nőnek mondani
szándékozik.
- Mivel
a kapitány nem adta áldását a nyomozásra, nem igazán villogtathatom a
jelvényemet, és faggathatom a kórházban dolgozókat – magyarázta halkan, Meghan
pedig minden igyekezetével azon volt, hogy a mondanivalóra koncentráljon a
nyomozó keskeny ajka, és a belőle áradó arcszesz illata helyett. – Kell valaki,
aki be tud vinni azokra a helyekre is, ahová csak a dolgozók juthatnak be.
Jelesül például a laborba – vonta fel szemöldökét, mire Meghan alsó ajkát
rágcsálva kezdett el gondolkodni. Egyfelől megérintette a tény, hogy Eric a
saját állását kockáztatja, hogy tisztázza Lisa halálának körülményeit, másfelől
tudni szerette volna, miért csinálja. Az első perctől kezdve érezhető volt
kettejük között a feszültség, és ő volt az utolsó ember ezen a bolygón, akinek
a segítségében reménykedhetett volna.
- Miért
kockáztatod az állásodat? – kérdezte érdeklődve, miközben barna szemét
kíváncsian függesztette a nyomozóra, aki egy pillanatig hezitálni látszott.
- A
kávézóban is mondtam, hogy felkeltetted az érdeklődésemet azzal, amit Lisa-ról,
és a csuklóján lévő vágásról említettél – válaszolta megfontoltan, miközben
hinni akart benne, hogy valóban ez az egyetlen motivációja annak, hogy most itt
áll a doktornővel szemben. – Ellentétben a véleményeddel, sosem hajítok a
kukába egy ügyet csak azért, mert úgy könnyebb – tette hozzá kissé sértett
hangon, mire Meghan lassan bólintott.
- Rendben,
segítek – válaszolta nyugodtan – egy feltétellel! – emelte fel jobb kezének
mutatóujját figyelmeztetőleg, mire Eric döbbenten meredt rá.
- Én
viszem vásárra a bőrömet, és te szabsz feltételeket?! – tört fel belőle
mérgesen, mire Meghan ártatlanul vonta meg vállait, ő pedig folytatta –
emlékeztetnélek rá, hogy éppen a te barátnőd ügyében folytatnék nyomozást!
- Amiért
hálás is vagyok! – bólintott megint Meghan egyetértőn – de ha a segítségem
kell, egyezz bele a feltételembe!
- Az
ész megáll! – túrt bele sűrű hajába indulatosan Eric, mire néhány orvos az
asztal mellől kíváncsi tekintettel fordult felé, amit azonban egyedül Meghan
vett észre, aki most kínosan mosolyogva bólintott feléjük. – Ide figyelj! Te
akartad mindenáron, hogy gyilkosságként kezeljem ezt az ügyet, és szinte
könyörögtél a kapitányságon, hogy segítsek! Itt vagyok, nyomoznék, erre éppen
te gáncsolsz el?!
- Nem
gáncsollak el! – fogta meg alkarját Meghan, és egészen a szoba sarkáig húzta a
férfit, aki most veszélyesen közel került hozzá – segítek, és mindenben
számíthatsz rám, de részt akarok venni a nyomozásban! Nem az oldalvonalon
akarok állni! – jelentette ki határozottan, mire Eric hitetlenkedve nézett
vissza rá.
- Ezt
mégis, hogy képzelted el? Bejössz velem a kapitányságra, és a kihallgatóban
igazságszérumot fecskendezel a gyanúsítottba? – kérdezte morcosan, mire Meghan
megrántotta a vállát.
- Azt
azért nem, de orvosként, hasznos lehet a szakértelmem, és az, hogy ismerem a
kollégákat, az eseteket… - próbálta meggyőzni a nyomozót, de annak arcán jó
látszott, nem igazán járt sikerrel. – Nézd, Lisa a legjobb barátnőm volt! Képtelen
lennék rá, hogy ölbe tett kézzel üljek! – nézett kérlelő tekintettel a férfira,
mire az, néhány másodpercig tartotta a szemkontaktust, majd nagyot sóhajtott.
- Rendben!
Ott lehetsz a beszélgetéseknél, és megosztom veled az információkat, de ha
kiderül, hogy tényleg gyilkosság volt, kiszállsz! – emelte fel ujját, mire
Meghan kényszeredetten húzta el száját, és látszott rajta, hogy egyáltalán nem
tetszik neki az ötlet. Azt is belátta azonban, hogy ennél többet jelenleg nem
érhet el a férfinál, ezért nagy levegőt vett, és bólintott.
- Áll
az alku! – ment bele az egyezségbe, és kezét nyújtotta kézfogásra, hogy ezzel
pecsételjék meg a megállapodást, mire Eric összehúzott szemmel, gyanakvón
nézett először a puha, vékony kézre, mely olyan finoman szántott végig homlokán,
és ajkán, amikor ellátta a sérüléseit, majd a barna szemekbe, melyben ravaszság
csillogott.
- Miért
érzem azt, hogy ez túl könnyen ment? – tette fel a költői kérdést, Meghan pedig
ártatlan tekintettel vonta meg vállát.
- Azért,
mert paranoiás vagy? – kérdezett vissza komiszul, mire Eric megforgatta szemét,
és elfogadta a felé nyújtott kezet. Ahogy kezük összeért, és a férfi gyengéden
megszorította, Meghan nagyot nyelve nézett bele annak kék szemébe, és
meglepetten nyílt el ajka, amikor eddig sosem látott gyengédséget látott meg
benne.
- Meghan!
Be sem mutatod nekünk a pasidat? – zökkentette ki őket a pillanatból Dr.
Lightman hangja. A fiatal, 30-as éveinek közepén járó orvosnő kihívón dobta
hátra dús, szőke fürtjeit, miközben kék szeme leplezetlen érdeklődéssel futott
végig Eric-en.
- A
pasim? – kérdezett vissza Meghan, miközben zavartan húzta ki kezét a férfiéból
– nem, semmi közöm hozzá! Olyannyira nincs, hogy ha egy Apokalipszis miatt
ketten maradnánk a bolygón, megmérgezné a kávémat! – jelentette ki könnyedén,
mire Eric bólogatni kezdett.
- Úgy
van! Ő pedig meg is inná – egészítette ki, miközben Meghan-nel cinkosan villant
össze tekintetük, Dr. Lightman pedig értetlenül kapkodta a fejét, majd hirtelen
elmosolyodott.
- Ó,
értem! – nevetett fel dallamosan, miközben kezét színpadias mozdulattal tette
mellkasára – már azt hittem, komolyan beszéltek. Istenem, olyan édes, amikor a
szerelmesek így viccelődnek egymással! – ingatta meg fejét, elnéző pillantás
kíséretében – ha nem látnám rajtatok, hogy odáig vagytok a másikért, még el is
hittem volna! – kacsintott rájuk mindent értő tekintettel, de amikor Meghan
tiltakozni akart, tovább beszélt. – Mondd csak, Dr. McGee tudja már, hogy
lekéste ezt a vonatot? – húzta fel szemöldökét, mire Eric is érdeklődve fordult
Meghan felé, aki összeszorította száját, nehogy meggondolatlan megjegyzés
fusson ki rajta.
- Nincs
semmiféle vonat! – nézett szúrósan a doktornőre Meghan, majd rámarkolt Eric
karjára, és az ajtó irányába indult – ne haragudj, Anne, de most mennünk kell!
– köszönt el rövid úton, mire kolléganője vidáman mosolygott rá.
- Persze,
menjetek csak! – bólogatott megértőn Anne, majd bűntudatosan harapta be alsó
ajkát – remélem, nem kavartam össze a dolgaitokat! – szólt utánuk, és bár
igyekezett aggodalmasnak tűnni, Meghan ismerte már annyira, hogy pusztán a
kíváncsiság hajtja, és így próbál egy kis információhoz jutni, amit aztán
szétszórhat a kórházban. Egy percre eljátszott a gondolattal, hogy nem
válaszol, de azonnal elvetette, amikor rájött, ezzel csak azt érné el, hogy Dr.
Lightman saját maga kreálna egy elképesztő történetet, ami aztán bejárná az
egész épületet. Lisa halála után, és a körülötte lévő rejtély mellé a
legkevésbé sem hiányzott az életéből egy pletyka, amiben a magánélete lenne a
főszereplő, így nagyot sóhajtott, és közelebb lépett kolleginájához.
- Taylor
nyomozó Lisa halálának körülményeit vizsgálja – világosította fel a doktornőt,
akinek arcára azonnal komolyság és együttérzés költözött, de tekintetén jól
látszott, minden egyes szóra figyel, hogy pontosan tudja továbbadni. – Sem
hozzá, sem Dr. McGee-hez nincs közöm, világos? – kérdezte szigorú pillantás
kíséretében, mire Anne lassan bólintott.
- Hát
persze – válaszolta hangosan, de amikor Meghan csatlakozni akart a rá váró
nyomozóhoz, ismét megszólalt – ez esetben, zavarna téged, ha én közelebbről
megismerném? – kérdezte kacéran a férfi felé mosolyogva, mire Meghan látszólag
unottan vonta meg a vállát.
- Ha
mazochista típus vagy, csak rajta! – felelte könnyedén, miközben igyekezett
tudomást sem venni a rossz érzésről, mely hatalmába kerítette a gondolatra,
hogy Eric és Anne egy párt alkothatnak.
- Ne
félts te engem! – kacsintott Meghan-re magabiztosan, mire a doktornő
kényszeredetten mosolygott vissza rá.
- Remek!
Ha megbocsátasz… - kért újra elnézést, majd meg sem állt az ajtóig, ahonnan
egyenesen a liftek felé vette az irányt, Eric pedig meglepetten szegődött a
nyomába. Bár nem tudta, miről beszélhetett a két orvosnő, azt egyértelműen
érezte, hogy Meghan bosszús, és valami felidegesítette.
- Minden
rendben? – kérdezte óvatosan, miközben Meghan egymás után többször is megnyomta
a lift hívógombját. – Miért gondolják azt az emberek, hogy ha úgy nyomják a
gombot, mint egy megszállott, akkor hamarabb jön a lift? – tette fel a kérdést,
de a doktornő ezúttal is szótlan maradt. – Úgy érzem, gyümölcsöző
munkakapcsolatnak nézünk elébe – sóhajtott színpadiasan, de Meghan ezúttal is
néma maradt. Teljesen lefoglalták saját gondolatai, érzései. Lassan egy éve
ismerte a nyomozót, és szilárdan hitte róla, hogy egy faragatlan, agresszív,
erőszakos ember, éppen olyan, akitől mindig is távol akart maradni. Az elmúlt
napban azonban, gyengédséget látott a szemében, együtt érzést mutatott, saját
állását kockára téve a segítségére sietett, és ami a legrémisztőbb volt, hogy
olyan érzéseket keltett életre benne egyetlen érintésével, amit még sosem
tapasztalt korábban. Nem értette, miért zavarja a lehetősége annak, hogy Anne
megkörnyékezi a nyomozót, ahogy azt sem, hogyan vonzódhat hozzá. Mindez
összezavarta, és elbizonytalanította. Sokkal könnyebb volt szócsatákat vívni a
férfival, amíg bosszantotta és idegesítette, mint most, amikor egyetlen
érintésével felforrósította vérét. Ha mindez nem lett volna elég, a férfi
viselkedését sem értette. Az elmúlt egy évben soha, semmilyen jelét nem látta
rajta, hogy vonzódna hozzá, soha nem közeledett felé, sőt, egyértelműen
ellenséges volt vele, ma mégis gyengéden simított végig állán, aggodalmat olvasott
ki szemeiből, és mintha féltékeny lett volna, valahányszor Kenneth megjelent.
Időközben megérkezett a lift, ő pedig még mindig saját gondolataiba mélyedve
szállt be. Szinte nem is érzékelte, hogy Eric szorosan mögé állt, így enyhén
összerezzent, amikor az, ismét megszólalt. – Szóval… ez a McGee… komoly? –
kérdezte csak úgy, látszólag mellékesen, de a tekintetében megbújó érdeklődés
elárulta, mire Meghan meglepetten nézett vissza rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése