13.
rész
Tekintete
az áldozat élettelen teste és a kezében lévő papírosok között cikázott. Minél
többet gondolkodott, annál nagyobb lett benne a gyanú, hogy a két eset
összefügg. Fejéből azonban, nem tudta kiverni, amit Robin Walter-ről mondott.
Az, ahogy leírta a férfit, hogy milyen jellegtelen, szürke kis egér, aki fél
minden emberi kapcsolattól és csak a távolból, arctalanul mer udvarolni, szöges
ellentétet mutatott azzal, hogy a gyilkosságok esetében a nők közelébe
férkőzik, találkozgat velük, majd az együtt töltött éjszaka után megöli őket.
Ugyanakkor nem vetette el azt a tényt sem, mely tapasztalatokon alapult, hogy
az ilyen fickók előbb-utóbb megunják a várakozást, és tettekre szánják el
magukat, mégis volt valami, ami nem stimmelt.
- Ezt
meg, honnan szerezted? – rántotta ki gondolatai közül Sean hangja, aki kíváncsi
tekintettel méregette a bal kezében tartott üzenetet.
- Holnap
az legyen az első dolgod, hogy beviszed ezeket a laborba – helyezte egy
bizonyítéktárolóba mindkét cetlit, majd átnyújtotta újdonsült társának,
anélkül, hogy magyarázatot adott volna a kérdésre. Egyelőre nem állt
szándékában beavatni a férfit, már csak azért sem, mert megígérte Robin-nak,
hogy senkinek nem szól a zaklatójáról, ő pedig mindig megtartotta a szavát. –
Tudni akarom, hogy a két írás megegyezik-e. Lehetőleg minél hamarabb készüljön
el az eredmény.
- Persze
– bólogatott serényen a fiatal férfi, aki társa feszültségéből azonnal
megérezte, hogy valami fontosra bukkanhattak. – Majd megsürgetem őket – tette
hozzá fontossága teljes tudatában.
- Mit
is mondtál, hogy hívják a barátnőt? – kérdezte Jason, miközben már az ajtó felé
indult, Sean pedig fürge léptekkel követte.
- Erin
Rousso – felelte, majd folytatta – az ő száma szerepelt a híváslistában a
leggyakrabban. A központ már átküldte a címét is – forgatott néhányat menet
közben a noteszében. – Halley Street 875. Első emelet 2/B – diktálta a
nyomozónak, aki szó nélkül vette tudomásul a kapott információt. Mialatt
autójához igyekeztek, gondolatai megint a doktornő és az áldozatok közötti
kapcsolathoz kanyarodott. Nem tudta figyelmen kívül hagyni a hasonlóságot a
négy halott nő, és Robin között. Akárcsak a meggyilkolt nők, Robin sem lehetett
több 25-30 évesnél, barna haja volt, szilárd egzisztenciát biztosító állással,
ráadásul a gyilkosságot is azután követték el, hogy az orvosnő megkapta a
virágokat tartalmazó csomagot. Az is igaz azonban, hogy már azelőtt találtak
áldozatot, hogy a zaklatás elkezdődött volna. Legalábbis, amiről tud… - tette
hozzá gondolatban. Még élénken emlékezett rá, mit mondott Robin, amikor
felállította a férfi profilját. Állítása szerint, egy bizonyos nő iránt táplál
érzelmeket, de mivel őt nem kaphatja meg, mások felé fordul. Amikor pedig
rádöbben, hogy nem a kívánt nővel töltötte az időt, a csalódás haraggá
formálódik a lelkében és ez vezet a gyilkossághoz. Vagy talán az egészet csak
azért köti össze, mert így még több oka lenne Robin közelében lenni? –
fogalmazódott meg benne a kérdés, mire elnyomott egy sóhajt. – Minden rendben?
– nézett rá érdeklődve, enyhe aggodalommal Sean, aki az anyósülésen várta, hogy
végre elinduljanak, ő pedig csak most vette észre, hogy legalább két perce ül a
volán mögött, és gondolkodik.
- Persze
– vágta rá azonnal, majd sebességbe tette az autót. Fél órával később már Erin
Rousso lakásában ültek, két fotelben, egymás mellett, mialatt a kisírt szemű,
szőke hajú, 20-as éveinek elején járó nő szipogva törölgette orrát. Az első
sokk után, amikor közölték vele barátnője halálát, sírógörcsöt kapott, és
folyamatosan magát okolta, majd egy pohár víz és némi nyugtató szó után úgy
tűnt, végre kezd megnyugodni. – Jobban van? – kérdezte Jason, és amikor Erin
bólintott, folytatta – mesélne nekünk Julia-ról? – kérte halkan, mire a nő
remegve sóhajtott nagyot.
- Julia
remek lány – szólalt meg halkan, kissé rekedtes hangon a sok sírástól, majd
újabb könnycsepp gördült ki kék szeméből – vagyis, az volt – igazította helyre
magát. – Őt mindenki kedvelte. Segítőkész volt és vidám, de csak kevés embert
engedett közel magához. Barátai is alig voltak, sőt, talán én voltam az
egyetlen, aki igazán ismerte őt – tette hozzá elcsukló hangon, Sean pedig
szorgalmasan jegyzetelt mindent, ami elhangzott.
- Járt
valakivel a barátnője? – kérdezte Sean, mire Erin habozott néhány másodpercig,
végül nemet intett a fejével.
- Azt
hiszem, nem… vagyis nem tudom, hogy ezt annak lehet-e már nevezni – túrt bele
sűrű hajába, mely glóriaként keretezte arcát, mire mindkét nyomozó meglepetten
nézett fel rá.
- Ezt,
hogy érti? – csapott le a kijelentésre Jason, Erin pedig vállat vont.
- Tudják,
ismerkedett egy fickóval, de nem hiszem, hogy ezt már kapcsolatnak lehet
nevezni – válaszolta bizonytalanul, Jason pedig érezte, hogy végre közelebb
kerülhetnek a gyilkoshoz.
- Hol
ismerkedett meg vele? – jött a következő kérdés, Erin pedig elhúzta a száját.
- Az
interneten – válaszolta és arcáról jól le lehetett olvasni, mit is gondol a
virtuális világról – egy társkereső oldalon. Tudják, Julia soha nem járt
sehova, nagyon sokat dolgozott, így aztán az egyetlen lehetősége ez maradt,
hogy találjon magának valakit – magyarázta a nő úgy, mintha szégyellnivaló bűnt
követett volna el barátnője.
- Nem
tudja esetleg a fickó nevét? – vette át a kérdezés jogát Sean, de csak egy
fejrázást kapott válaszul.
- Sajnálom,
de nicknevet használt – harapdálta alsó ajkát gondterhelten Erin, aki szintén
érezte, hogy ez fontos információ lehetne. – Azt hiszem… Neo-nak hívta magát –
gondolkodott hangosan, mire Sean vidáman nézett vissza rá.
- Úgy,
mint a Mátrix-os Neo? – kérdezte, és fogalma sem volt róla, hogy Jason miért
ráncolja össze szemöldökét gyanakodva, miközben Erin halkan elnevette magát.
- Igen,
elég ciki, ugye? – tűrte el fülé mögé haját, mialatt rámosolygott az ifjabbik
nyomozóra, aki zavartan vakarta meg halántékát, de tekintetét egy percre sem
vette le a nőről. Jason akaratlanul is párhuzamot vont a programozó Walter és a
film főszereplője, Neo között, aki szintén programozóként dolgozott.
- Az
imént, azt mondta, maga a hibás, amiért Julia meghalt – szólalt meg halkan
Jason – miért gondolja ezt?
- Tudja,
Julia-nak nem sok tapasztalata volt a férfiakkal – magyarázta Erin, majd
pillantását Sean-ra szegezte – na, nem mintha nekem több lenne – védekezett
azonnal, és megkönnyebbülten mosolyodott el, amikor látta, hogy a fiatal férfi
biztatóan bólint. – De azért egy kicsivel több randevúm volt már, mint neki.
Amikor előadta az ötletét, hogy a neten fog ismerkedni, nem ájultam el a
lehetőségtől – fejtette ki jobban korábbi kijelentését. – Sokat hallani arról,
hogy milyen veszélyes… de aztán jött ez a Neo – sóhajtott fel csüggedten. –
Julia megmutatta, amiket írt neki. Olyan kedves volt, verseket küldött, hosszú
leveleket, idézeteket – sorolta, Jason pedig egyre biztosabb volt abban, hogy
Neo és Robin zaklatója egy és ugyanaz a személy. – Úgy tűnt, ő is azt akarja,
amit Julia, megállapodni végre, családot alapítani.
- Julia
találkozott is ezzel a férfival? – kérdezett rá Jason, Erin pedig bólintott.
- Igen
– erősítette meg szóban is metajelzését. – Egy csokor vörös rózsát küldött neki
a munkahelyére, és a hozzácsatolt üzenetben hívta el az első randevúra –
húzódott romantikus mosolyra a nő ajka, megerősítve ezzel Jason gyanúját. –
Julia nagyon boldog volt, alig várta a találkozót, de nekem rossz érzésem volt
– csuklott el ismét a hangja. – Addigra már tele voltak a lapok annak a három
nőnek a meggyilkolásával, és én szerettem volna, ha vár még egy kicsit, de… nem
hallgatott rám…
- Mikor
találkoztak? – szólt közbe türelmetlenül Sean, mire Erin lehajtotta a fejét és
ismét kibuggyant egy könnycsepp a szeméből.
- Ma
délután – válaszolta halkan, mire a két nyomozó sokatmondó tekintetet váltott
egymással, ő pedig tovább beszélt – az irodához jött érte, a szupermarket előtt
várt rá. Gondolják, hogy ő tette? Ő ölte meg? – záporoztak a kérdések, de Jason
nem felelhetett rá.
- Látta
a férfit, amikor a barátnőjéért ment az áruházhoz? – kérdezte, mire Erin
összeráncolt szemöldökkel ingatta meg fejét.
- Nem
sokat láttam belőle – válaszolta sajnálkozva – tudják, az autójában várt rá,
elég messze ahhoz a bejárattól, hogy pontosan megfigyelhettem volna. Barna hajú
volt, átlagosnak nézett ki… ez minden, amire emlékszem belőle.
- Milyen
autóval volt? – kérdezte ezúttal Sean, de Erin pirulva nézett rá.
- Nem
igazán ismerem a kocsikat… - vallotta be szégyenkezve – csak azt tudom
elmondani, hogy egy furgon volt, kék színű. Az oldalán volt egy felirat, valami
cég emblémája, de nem igazán jegyeztem meg – sóhajtott elkeseredetten. –
Istenem, ha tudtam volna – csuklott el a hangja ismét, mire Sean közelebb
lépett hozzá, és vigasztalón ölelte át a vállát.
- Ha
bármi eszébe jut, kérem, hívjon fel minket – nyújtott át egy névkártyát Jason,
de mielőtt Erin elvehette volna, Sean is előkapta a saját kártyáját.
- A
legjobb lesz, ha inkább engem hív! A kollégám eléggé elfoglalt, tudja… -
nevetett rá sármosan, mire Erin újból elpirult és gondolkodás nélkül vette el
Sean névkártyáját. – Egyébként, bármilyen más okból is szívesen hívhat… ha
esetleg beszélgetni akar, vagy ilyesmi… - tette hozzá kissé zavartan, mire
Jason égnek emelte a szemét.
- Indulás!
– csapott a fiatal társa vállára figyelmeztetően, az pedig azonnal értett a
szóból. Amint elhagyták a lakást, Sean sértetten ült be a férfi mellé az
autóba.
- Igazán
várhattál volna még néhány percet – duzzogott mérgesen, mire Jason elnyomott
egy sóhajt.
- A
te dolgod, hogyan ismerkedsz, de engem ne hátráltass közben! – jegyezte meg
rosszallón, egyértelművé téve a férfi előtt, hogy figyelmét nem kerülte el,
hogyan pattogott a szikra a fiatalok között.
- Féltékeny
vagy, amiért Erin az én kártyámat fogadta el és nem a tiédet? – húzta fel
szemöldökét nagyképűen Sean, mire Jason égnek emelte a szemét.
- Marhára
nem érdekel – jelentette ki, de meglepetten fordult a társa felé, amikor az
halkan nevetni kezdett.
- Látod,
ezt még el is hiszem – bólogatott egyetértőn. – A te figyelmedet sokkal inkább
Dr. Hall köti le, igaz? – kérdezte mindent tudó vigyorral a képén, és amikor
Jason értetlenül nézett vissza rá, folytatta – ugyan már! Fiatal vagyok és
talán zöldfülű a nyomozók között, de nem vak! Láttam ám, hogyan néztek
egymásra! – kacsintott cinkosan Jasonra – ezek a szemek, ki vannak képezve az
apró rezdülésekre is! – tette hozzá beképzelt magabiztossággal, mire Jason
lefékezett az utolsó áldozat lakása előtt, éppen Sean autója mellett.
- Nos,
ha ennyire kiképzettek a szemeid, akkor irány a kapitányság! – mutatott ajtót
Sean-nak, aki hitetlenkedve nyelt nagyot. – Futtasd le az összes Park City-ben
működő vállalatot és nézd meg, van-e közöttük olyan, amelyik kék furgont
használ! Ha pedig ezzel végeztél, folytathatod a szupermarket környékén
található kamerák felvételeivel. Ha szerencsénk van, az egyik többet látott a
parkolóban álló autóból, mint Erin.
- Hogyan?
De, hajnali fél kettő van! – húzta grimaszba keskeny ajkát, mire Jason az
órájára pillantott.
- Ja,
tényleg – értett egyet, majd örömtelenül elmosolyodott – ez azt jelenti, hogy
már csak pár órád maradt reggelig – indította el ismét az autót, miközben Sean
kikecmergett az anyósülésről, de mielőtt becsukta volna az ajtót, még lehajolt.
- Ezt
csak azért csinálod, mert rátapintottam, hogy tetszik neked a doktornő, ugye? –
kérdezte bosszúsan, de ijedten ugrott félre az autó mellől, amikor Jason gázt
adott és elhajtott. – Eszelős! – morogta hangosan, majd nagyot sóhajtott és a
kapitányság épülete felé vette útját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése