3.
rész
Kate néhány másodpercig némán állta az
átható kék tekintetet, melyből akkor is kiolvashatta volna, mit jelentenek az
elhangzottak a férfi szerint, ha nem sejtette volna, mire is céloz. Igen.
Pontosan tudta, mit jelent, amit hallottak, vagy legalábbis, sejtette, mire
akar kilyukadni az író. Biztos volt benne, hogy a férfinak, csakúgy, mint neki,
sok volt az elmúlt két hét, és nem véletlenül kóborolt éppen a 12. őrs
körzetében. Arról ugyan fogalma sem volt, hogyan sikerült éppen olyan ügyet
találnia, amiben meghalt az ügyfele, de azt érezte, hogy valamilyen módon
Castle előbb, vagy utóbb a kapitányságon kötött volna ki, az ő közelében. Ahogy
belenézett a még mindig várakozón rászegeződő kék szemekbe, jól láthatta, hogy
most is ez jár a szeretett férfi fejében. Valahogy részesévé válni a
nyomozásnak. Mivel azonban, ő erre még egyáltalán nem állt készen, nem érezte
magát elég erősnek ahhoz, hogy anélkül legyen a férje közelében, hogy távol
tartsa magát tőle, így esze ágában sem volt megengedni, hogy belekeveredjen
nemcsak ebbe, hanem bármilyen nyomozásba, amiben ő is részt vesz. Így azt a
módszert választotta, amit mindig, ha Castle kínos, idegesítő, vagy számára
kényelmetlen, esetleg zavarba ejtő kérdést tett fel. Egyszerűen figyelmen kívül
hagyta. Erőszakkal elszakította pillantását a szeretett férfi szinte már
kérlelő tekintetétől, és Lanie felé fordult.
-
Te mit tudtál meg? – kérdezte válasz
helyett, mire az orvos-szakértő, tized másodpercnyi tétovázás után, azonnal
hozzáfogott. Látszott rajta, hogy akárcsak az író, ő is azt hitte, a férfi
választ kap a feltett kérdésre. Miután azonban, ez elmaradt, gyorsan
összeszedte gondolatait.
-
Az áldozat a 30-as éveinek közepén jár.
A máj hőmérséklete alapján úgy éjjel 2 és 5 között ölhették meg, de biztosat
csak a boncolás után tudok mondani – ismertette a tényeket hivatalos hangon
Lanie, úgy téve, mint aki nem vette észre a két barátja között vibráló
feszültséget. Majd’ kifúrta oldalát a kíváncsiság, hogy megtudja, miért váltak
szét útjaik, de valahányszor rákérdezett volna Kate-nél, barátnője folyton
kitért a válasz elől, vagy éppen őt magát kerülte szándékosan. Lanie ösztönösen
érezte, hogy komoly dolog húzódhat meg a háttérben, s noha a fiúk egyfolytában
nyaggatták, hogy derítsen ki valamit, ő igyekezett tiszteletben tartani Kate
magánéletét. Még akkor is, ha butaságnak tartotta, amit a nő tett. – egyet
viszont biztosan tudok. Nem a nyakkendőkötésbe halt bele – jelentette ki
magabiztosan, mire Castle elvigyorodott.
-
Fekete humor, ez tetszik – kacsintott a
nőre cinkosul, de Kate szemöldök ráncolva utasította rendre mindkettejüket,
Lanie pedig, hivatalos hangon folytatta.
-
A fejét ért ütés volt a halál oka, ez
egészen biztos – folytatta megkezdett monológját – itt jóval több a vér –
mutatott fémszínű tollával a fej körüli vértócsára, mely már alvadtan
keveredett a homokkal, és a porral, de még így is jól látható volt a nagy mennyiség,
majd ezt követően a nyak körüli vérre irányította barátai figyelmét – ellentétben
ezzel a hellyel, ahol szinte alig van.
-
Tehát halott volt már, amikor elvágták a
torkát – bólintott Kate, megemésztve a hallottakat, mire Lanie is egyetértését
fejezte ki.
-
Pontosan. Először leütötték, talán egy
hatalmas kővel, vagy legalábbis egy olyan tárggyal, aminek hegyes a vége –
fordította ismét el az áldozat fejét, mely azonnal behódolt a kecses ujjaknak,
és a megfelelő irányba hanyatlott – látjátok? Jól kivehető a sérülés, ahol a
gyilkos fegyver felszakította a koponyát. Gyakorlatilag azonnal meghalt. Csak
azt követően vágták el a torkát, és húzták ki a nyelvét – magyarázta szakszerűen,
miközben magában jót mulatott Ryan és Javi arckifejezésén, akik elszörnyedve
nézték a hulla nyakából kilógó, elkékült húsdarabot. Bár mindketten láttak már
rengeteg gyilkosságot, ilyen brutalitással még egyikük sem találkozott, és jól
edzett gyomruk most felháborodva követelte, hogy megszabadulhasson tartalmától.
Ennek ellenére, mindketten hősiesen tűrtek, már csak azért is, mert Castle
szemmel láthatóan jobban viselte a látványt náluk, melynek oka nem jobban
edzett gyomra, sokkal inkább a kíváncsiság, és az izgatottság volt, hogy végre
egy maffia ügybe keveredhetett.
-
Férfi vagy nő lehetett a támadó? –
kérdezett rá Kate, mire Lanie tanácstalanul vonta meg a vállát.
-
Első blikkre azt mondanám, hogy férfi,
de erre ne vegyél mérget, szívi – hallatszott ki a kétkedés a doktornő
hangjából, majd folytatta – elméletileg erősen kellett, hogy fejbe csapják
ahhoz, hogy ilyen sérülés keletkezzen, de…
-
De? – noszogatta kissé türelmetlenül
barátnőjét a kapitány, mire Lanie nagy levegőt vett.
-
De nem zárhatjuk ki azt sem, hogy egy jó
erőben lévő nő okozta ezt. Ha a gyilkos fegyver elég nehéz volt, akkor
mindössze csak annyit kellett tennie, hogy meglendíti, és hagyja, hogy az, a
fizika törvényeinek engedelmeskedve, lecsapjon. Ha ehhez még hozzávesszük azt
is, hogy a támadás váratlanul érte a fickónkat, akkor biztos a siker –
egészítette ki véleményét Lanie, mire Kate fintorogva bólintott. Remélte, hogy
legalább annyira leszűkíthetik a gyanúsítottak listáját, hogy nőt, vagy férfit
keressenek. Mivel erre nem volt lehetőség, most a fiúk felé fordult.
-
Javi, Ryan! Derítsetek ki mindent az
áldozatról, amit csak lehet! Castle szerint, a fickó tőzsdeügynök lehetett,
vagy legalábbis befektetésekkel foglalkozott, szóval, abban az irányban
keresgéljetek! – utasította a két férfit, akik egy emberként bólintottak, és a
következő pillanatban már el is tűntek autójuk irányába. Éppen ő is elindult
volna, amikor Castle finoman megköszörülte a torkát.
-
Mi merre megyünk? – kérdezte kisfiús
ártatlansággal, mire Lanie magában mosolyogva kezdte hegyezni a fülét, Kate
pedig, megtorpant, és szembe fordult férjével.
-
Én a kapitányságra megyek, te pedig,
haza! – jelentette ki határozottan, de a férfi megrázta a fejét.
-
Elfelejted, hogy eredetileg az én
ügyfelem volt a hullátok? Jogom van részt venni a nyomozásban! – makacskodott
kitartóan, mire Kate nagyot sóhajtott.
-
Igen, a te ügyfeled volt, és a hangsúly,
a volt-on van! – emelte ki jobban a szót Kate, majd, mint aki már unja a vitát,
útnak indult, és úgy szólt vissza – Castle, az ügyed szó szerint, kimúlt,
szóval menj haza! Innen átvesszük, te megtetted, amit tudtál.
-
Rendben, ahogy akarja kapitány! Ez
esetben, azt a néhány információmorzsát, amit még nem mondtam el, megtartom
magamnak! – kiabált utána pimaszul, és elégedetten látta, hogy felesége
megtorpan. A kavicsok szinte csikorogtak magas sarkú cipőjének talpa alatt,
ahogy megfordult, és összehúzott szemmel felé közelített. Lanie, érdeklődve
figyelte a jelenetet, és noha a hullát már zsákba tették a szorgalmas
helyszínelők, ő egyáltalán nem akart távozni. Kíváncsisága, hogy hogyan alakul
tovább a történet, erősebb volt hivatástudatánál, így erélyesen pisszegte le az
egyik egyenruhást, aki jelezni merészelte, hogy az áldozat a hullaszállítóban
van, és csak rá várnak, hogy indulhassanak.
-
Mit nem mondtál még el? – kérdezte
baljósan halk hangon Beckett, mire Castle duzzogva rántotta meg a vállát.
-
Nem is tudom, most nem jut eszembe
hirtelen semmi fontos. Azt hiszem, inkább szót fogadok, és hazamegyek –
jelentette ki sértett hangon, mire Kate fogát csikorgatva vett mély levegőt.
-
Castle! Ez egy gyilkossági helyszín, nem
a te személyes játszótered! Ha tudsz még valamit, amivel segítheted a
nyomozást, akkor ki vele! – igyekezett kiszedni a férfiból az információkat,
mire az, látszólag meglepetten kapta fel a fejét.
-
Nocsak? Mégis részese vagyok a
nyomozásnak? – kérdezte, mire Kate bólintott.
-
Persze! Kapcsolatban vagy az áldozattal,
ezért annyira vagy részese a nyomozásnak, mint bármelyik tanú, akit kikérdezek.
– felelte Kate rezzenéstelen arccal, mire Castle vágott egy grimaszt, majd
nagyot sóhajtott.
-
Ez esetben, azt hiszem, elmondtam
mindent, kapitány. De ne aggódjon, tudom az állampolgársági kötelességem, és
amint eszembe jut más is, azonnal telefonálok. Milyen számot is hívjak? 911?
Vagy esetleg, van magánszáma is? – feleselt komiszul, mire Kate szemei résnyire
szűkültek a méregtől. Gondolhatta volna, hogy ha Castle bele akar keveredni egy
nyomozásba, akkor nem fogja tudni egy könnyen lebeszélni arról, de arra nem
számított, hogy ennyire nehéz eset lesz.
-
Castle! – csengett vészjóslón a hangja,
de az író egy kézmozdulattal elhallgattatta, és folytatta.
-
Persze, van egy másik lehetőség is, ami
biztos azonnal beindítaná a memóriámat! – fogadkozott álszent képpel, mire Kate
elhúzta a száját.
-
Valóban? Erre nem is gondoltam –
jegyezte meg unott hangon, csúfolódva, de Castle-ről lepergett a sértés, és
tovább beszélt.
-
Vegyél be a nyomozásba! Ha visszamehetek
az őrsre, mindent elmondok, amit tudok, és segítek elkapni a tettest! –
ajánlotta fel, mint egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és lélegzetvisszafojtva
várta a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése