Kérdések nélkül 20. rész

20. rész

Meghan alsó ajkát rágcsálva állt a nappali közepén, miközben Eric a karórájára pillantott. Nem értette, miért nem mozdul már a nő, annak ellenére, hogy néhány perccel korábban még éppen ő volt az, aki indulni akart az orvoshoz. Ahogy azonban tekintetével követte a doktornő pillantását, és meglátta, hogy a fürdőszoba felé tekintget, azonnal megértette, hogy mi lehet a probléma.

- Le kellene tusolnom, de… - akadt el mondata közepén Meghan, mert képtelen volt kimondani, amire gondolt. Még az is borzasztó volt, hogy agyában megjelent a fürdőszoba képe, ahol a csempe és a kád Lisa vérétől volt szennyes, kimondani már nem volt ereje.

- Egy pillanat – vette elő mobilját Eric, mire Meghan értetlenül nézett rá, ő pedig magyarázatképpen folytatta – van egy ismerősöm, takarítóvállalkozást üzemeltet. Tulajdonképpen az a profiljuk, hogy különböző bűnesetek helyszíneit teszik rendbe. Felhívom… - tette hozzá, mire Meghan hálásan bólintott, majd türelmesen várt, amíg a férfi elintézte a telefont.

- Ez kedves volt tőled… köszönöm – tűrt füle mögé zavartan egy tincset Meghan, mire Eric látszólag könnyedén vonta meg vállát.

- Kell egy kis idő, amíg ideérnek a srácok, szóval… - köszörülte meg torkát, miközben végig simított borostás állán – nekem úgyis haza kell mennem, zuhanyozni, átöltözni… Ha gondolod, nálam… - javasolta volna, hogy tusoljon le nála a doktornő, de be sem kellett fejeznie a mondatát, Meghan azonnal rázni kezdte a fejét.

- Nem! Nem! – tiltakozott kínosan feszengve, mire Eric is bólogatni kezdett – nem! Én… majd lezuhanyozom a kórházban! – közölte határozottan, a nyomozó pedig egyetértőn hümmögött.

- Persze! Ez… jó ötlet! – dugta zsebre kezét zavartan, és sután elmosolyodott, miközben átkozta magát ostobaságáért, amiért egyáltalán felmerült benne, hogy nála zuhanyozzon a doktornő.

- Igen… az – helyeselt a doktornő is – akkor összepakolok néhány holmit – mutatott a hálószoba felé, miközben el sem tudta képzelni, miért hozta ennyire zavarba a lehetőség, hogy a férfi felajánlotta, zuhanyozzon nála, mire Eric bólintott.

- Hazafelé kiteszlek a kórháznál – javasolta előzékenyen – aztán, ott találkozunk.

- Rendben – állt rá a javaslatra, majd szinte bemenekült a hálóba, Eric pedig nagyot sóhajtva nézett utána, agya pedig elé vetítette, mi lett volna, ha Meghan elfogadja az ajánlatát, és az ő fürdőszobájában zuhanyozik le. Lelki szemei előtt megjelent selymes bőre, amit két esetben is volt alkalma már megcsodálni. Szinte látta maga előtt, ahogy végig csorognak a vízcseppek a sima bőrön, vékony csíkot húzva maguk után. Amint rájött, merre kalandoztak el gondolatai, elfelejtkezve a kötésről, nagyot csapott homlokára, és a fájdalom éles szúrásként hasított belé. Öklébe harapva nyomta el a torkából feltörni készülő kiáltást, mire mérgesen pillantott az orvosnő hálójának ajtaja felé. Még most sem értette, hogyan merülhetett fel benne ilyen ostoba ötlet. Mintha önként rohanna a saját vesztébe. Ahelyett, hogy azon lenne, minél távolabb kerüljön a kísértéstől, amit egyértelműen jelentett rá Meghan Altman, ő szinte keresi azokat a lehetőségeket, ami még közelebb viszi hozzá, és még inkább megnehezíti, hogy ellenálljon neki.

- Elvégre, mindenkinek joga van megválasztani a kötelet, amivel felakasztja magát – húzta el száját szarkasztikusan, hangosan véleményezve saját, logikátlan viselkedését, éppen akkor, amikor Meghan, egy fekete sporttáskával a kezében kilépett a hálóból, indulásra készen. Eric pillantása észrevétlenül futott végig a karcsú alakon, a lágy tincsekben leomló hajzuhatagon, ahogy a nő vállára omlott, a kecses nyakon, és a telt kebleken, mire halkan sóhajtott.

- Indulhatunk? – kérdezte Meghan, mire nehezen bólintott, és nyomában a doktornővel, elhagyta a lakást.

Két órával később Meghan frissen és üdén lépett ki az orvosi pihenő ajtaján, éppen akkor, amikor Eric is megérkezett a recepcióra. Mivel a férfi még nem vette észre, így fejét kissé oldalra hajtva, büntetlenül futtathatta végig pillantását a kisportolt alakon. Legnagyobb meglepetésére, Eric ezúttal nem a szokásos bőrdzseki-farmer kombinációt viselte, hanem szürke öltönyt vett, mely úgy feszült széles hátán, mintha menten szét akarna repedni. Ahogy egyik kezét zsebébe süllyesztve várakozott, a zakó felcsúszott, így lehetőséget adott Meghan-nek, hogy hátulról is alaposan szemügyre vegye. Amikor a keskeny csípőről lejjebb vándorolt a tekintete, elismerőn húzta félmosolyra ajkát, de azonnal elkomolyodott, amikor Eric megfordult, és arca vérvörössé vált, ahogy pillantásuk találkozott. Bár tudta, hogy a nyomozónak fogalma sem lehetett róla, mit csinált éppen, mégis rosszul érezte magát a bőrében. Hogy zavarát leplezze, kihúzta magát, és igyekezve figyelmen kívül hagyni, hogy a fehér ing is milyen észbontóan feszült a kidolgozott mellkason, melyet csak még inkább kihangsúlyozott a szürke nyakkendő, odalépett a férfi elé.

- Ünnepségre mész? – csipkedte meg finoman, mire Eric megvonta vállát.

- Este lesz egy találkozóm, és nem valószínű, hogy lesz időm átöltözni – hazudta szemrebbenés nélkül, mert a világ összes kincséért sem vallotta volna be, hogy csupán azzal fél órát töltött a szekrény előtt, hogy mint egy szerelmes tinédzser kölyök, azon tanakodott, mit vegyen fel. Még magának sem merte bevallani, hogy bizonyítani akarta a nőnek, van olyan jó parti, mint ez a Kenneth McGee.

- Ó – húzta fel szemöldökét meglepetten Meghan, és szinte ajkába kellett harapnia, hogy ne kérdezzen rá, randevúja van-e a férfinak. Emlékeztette magát, hogy semmi köze hozzá, kivel és milyen okból találkozik a nyomozó, mégsem tudta nem észrevenni a fájón szúró érzést szívében, mely a gondolatra keletkezett, hogy egy nővel találkozik. – Értem – köszörülte meg torkát, miközben büszkén felszegte állát – Kenneth a 2-es vizsgálóban van – közölte nyugodt hangon, mire Eric bólintott, és szó nélkül követte a doktornőt, aki magabiztosan lépett be a helyiségbe. Dr. McGee éppen egy kórlapot töltött ki, miközben a páciens, egy 40 év körüli nő türelmesen várakozott. Amint végeztek, és hárman maradtak a helyiségben, Kenneth széles mosolyt felvéve fordult a doktornő felé.

- Meg! Micsoda kellemes meglepetés! – ugrott fel a gurulós székről, melyen addig helyet foglalt, hogy átölelje kolléganőjét, de Meghan egyetlen lépéssel kitért az útjából.

- Kenneth, Taylor nyomozó szeretne feltenni neked néhány kérdést – terelte azonnal a beszélgetést a nyomozásra Meghan, még mielőtt ismét randevúra hívhatta volna az orvos, mire az, érdeklődve fordult Eric felé, aki szigorú tekintettel nézett vissza rá.

- Miben lehetek a rendőrség segítségére? – kérdezte szolgálatkészen, de Eric arckifejezése cseppet sem enyhült, sőt, enyhe utálat is kiütközött rajta, ahogy meghallotta a nyájas hangsúlyt.

- Milyen kapcsolatban állt Lisa Fisher-rel? – tért azonnal a lényegre a nyomozó, mire McGee meglepetten nézett Meghan-re, mivel azonban ő is szótlanul várta a választ, nagyot sóhajtott.

- Kollégák voltunk – felelte nyugodt hangon – néhány alkalommal helyettesített a sürgősségin, egyébként a sebészeten dolgozott.

- Ms. Fisher holmija között megtaláltuk a telefonszámát, amit felkiáltójellel jelölt meg – folytatta Eric – van elképzelése róla, miért volt ennyire fontos neki a száma?

- Sejtelmem sincs – vonta meg vállait Kenneth, majd tovább beszélt – többször is beszéltünk telefonon, talán azért jelölte meg a számom – gondolkodott hangosan, mire Eric gyanakodva húzta össze szemöldökét.

- Miről társalogtak annyit? – kérdezte enyhe éllel a hangjában, mivel figyelmét nem kerülte el, hogy Kenneth többször is sóvárgó pillantással méri végig Meghan-t, aki ezúttal is csodásan nézett ki sötét farmerjában, és a szürke ingblúzban, melyet elől betűrt a nadrágba, de hátul hagyta, hogy szabadon lógjon rá formás fenekére.

- Nos, tudja, Lisa és Meghan a legjobb barátnők – válaszolta közönyös hangon az orvos, mint aki nem is érti, miért faggatják – vagyis, csak voltak – tette hozzá sajnálkozva, mire Meghan nagyot nyelt, de még most sem szólalt meg, csak hagyta, hogy Eric irányítsa a beszélgetést.

- Na és? – vált türelmetlenebbé a nyomozó hangja, mire Kenneth magabiztosan elmosolyodott.

- Ugyan már, barátom! Mi férfiak pontosan tudjuk, hogy ha meg akarunk hódítani egy nőt, a legjobb barátnőnél kell bevágódni, nem igaz? – kacsintott a nyomozóra, aki undorodva húzta el száját, Kenneth pedig, amint észrevette, hogy a humora egyáltalán nem oldotta a feszültséget, sőt, ellenszenvet váltott ki nemcsak a férfiból, de Meghan is döbbenten meredt rá, kényszeredetten felnevetett – Jól van, csak vicceltem! – emelte fel mindkét kezét védelmezőn, mire Eric érezte, hogy elfogy a türelme.

- Jól van, bohócdoktor! A kérdés ugyanaz! – lépett fenyegetőn közelebb, villámló tekintettel, Kenneth pedig ösztönösen kezdett hátrálni előle – Javaslom, törekedjen több komolyságra, vagy bent az őrsön folytatjuk!

- Rendben - nyelt nagyot McGee – azért volt szüksége a számomra, mert a véleményemre volt kíváncsi – vallotta be komolyan, mire Meghan meglepetten húzta fel szemöldökét. Nem értette, Lisa, miért éppen Kenneth véleményét kérte ki, amikor ő, a legjobb barátnője ugyanolyan traumatológusként dolgozott.

- A véleményedre? Mégis, mivel kapcsolatban? És miért nem nekem szólt? – záporoztak a kérdések, mire az orvos ránézett.

- Valami kódra volt kíváncsi, arra, hogy mit jelölhet – válaszolta őszinte hangon – nem tudtam segíteni neki, még sosem láttam azelőtt – tette hozzá, de nem válaszolt Meghan kérdésére, hogy miért nem őt kereste meg ezzel Lisa.

- Ez volt az? – dugta az orvos orra alá Eric a cetlit, mire az bólintott – Nem mondta, miért érdekli annyira? – kérdezte, de Kenneth megrázta a fejét.

- Nem – erősítette meg szóban is a választ – Elég titokzatos volt. Csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy néhány furcsa egybeesésre lett figyelmes a kórházban.

- Talán elkérhetném az aktákat, amiket Lisa is kikért – vetette fel Meghan, mire mindkét férfi érdeklődve pillantott rá, ő pedig a nyomozó felé fordulva folytatta – a nyilvántartásban nyoma van, ha egy orvos, vagy ápoló kikéri a kórlapokat. Ha szerencsénk van, nekem is szemet fog szúrni az, ami Lisa-nak – tette hozzá reményteli hangon, mire Eric bólintott, és már éppen indulni készültek, amikor Kenneth megragadta a doktornő karját, így kényszerítve megállásra.