38.
rész
Meghan esze azt súgta, bontakozzon ki a
férfi karjai közül, és meneküljön vissza a biztonságot jelentő szobába, szíve
és teste azonban mindennél jobban vágyott a nyomozó csókjára, érintésére.
Tisztában volt vele, hogy egyetlen szavába, egyetlen jelzésébe kerülne csupán,
és Eric elengedné, de képtelen volt megtenni. Most már értette, miért reagált
olyan rosszul, valahányszor Kenneth feltűnt a színen, ráadásul ő sem tisztázta
vele soha egyértelműen, hogy az orvosnak esélye sincs nála, így nem
hibáztathatta, amiért anyja alapján alkotott róla képet, hiszen ő ugyanígy
elítélte csak azért, mert rendőr volt, akárcsak Thomas, az apja. Mégis félt
átadni magát ennek a szerelemnek, hiszen mindketten komoly sebeket hoztak
magukkal a múltból, és fogalma sem volt róla, hogy képesek lesznek-e valaha is
átlépni ezeken az árnyakon, hogy megbízzanak a másikban. Eric, mintha megérezte
volna, mi zajlik le a nőben, végig simította nyakát, és halkan szólalt meg.
- Én
kockáztatni akarok, Meghan – suttogta szinte szájába a szavakat, mire Meghan
nagyot nyelt, ő pedig puha csókot nyomott ajkára – nem érdekel, mi lesz, nem
érdekelnek a következmények! – jelentette ki elszántan, és hangjában nyoma sem
volt a kételyeknek, miközben tekintete fogva tartotta a nőét – egyszerűen csak…
- sóhajtott tanácstalanul, hitetlenkedve mosolyogva mellé – veled akarok lenni
– tette hozzá, mire a doktornő komolyan nézett vissza rá.
- Most?
– kérdezte, de Eric megrázta a fejét, és átölelve fúrta fejét nyaka vonalába,
majd kissé felemelte fejét, úgy súgta a fülébe.
- Mindig
– csókolta végig arcát, majd ajkához talált, és forrón megcsókolta. Remegve
sóhajtott fel, amikor megérezte, hogy Meghan ajka megnyílik az övé alatt, és
utat enged nyelvének, hogy szenvedélyesen, mégis puhán találkozzanak. Keze
felfedezőútra indult a nő testén, finoman, lassan simogatta végig oldalát,
miközben elakadt a lélegzete, ahogy megérezte, hogy a doktornő kis tenyere
végig szánt hátán, gerince mentén, majd előre vándorol és mellkasán húzza végig
kezét. A nélkül találta meg az utat a doktornő pólója alá, és kezdte el
kényeztetni a telt melleket, hogy egy percre is elvált volna a forró ajkaktól,
miközben csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, és a végletekig tüzelte másik
utáni vágyukat. Meghan belenyögött a csókba, amikor Eric a melleit kezdte
simogatni, miközben hagyta, hogy finoman hanyatt fektesse a kanapén, és fölé
magasodjon, majd a csókot megszakítva, nyakát szórta tele puha csókokkal, keze
pedig végig simította oldalát, és lassan lehámozta róla a pólót, hogy aztán egy
mozdulattal a kanapé mellé hajítsa. Tekintete lenyűgözve futott végig a selymes
bőrön, a formás melleken, a lapos hason, és a keskeny csípőn, majd a vágytól
egészen sötét színűre változott barna szemeken. – Istenem, de gyönyörű vagy! –
lehelte a nő szájába a szavakat, és újra forrón megcsókolta, mialatt Meghan
tenyere egy pillanatra sem szűnt meg őt simogatni. Mialatt a nyomozó ajka
bebarangolta felső testét, végig csókolva nyakát, melle vonalát, hasát, majd visszatért
melleihez, ő derekát cirógatta, és két ujját a nadrág szélébe akasztva, lassan
lehúzta a férfiról, aki kissé megemelkedve hagyta, majd követte a példáját, és
csókokkal kísérve keze útját, őt is megszabadította a sorttól. Ügyelve, hogy ne
nehezedjen rá nagyon a doktornőre, fölé magasodott, és ismét megcsókolta,
miközben tenyere az egész testét bebarangolta. Ajka egyre szenvedélyesebben
csókolta a nő száját, nyakát, mellét, és amikor érezte, hogy Meghan
türelmetlenül emeli meg csípőjét, így sürgetve a beteljesülésre, érzéki
lassúsággal vált eggyé vele. A doktornő ajkáról feltörő sóhajt egy csókkal
nyomta el, miközben finoman mozogni kezdett. Ahogy egyre tüzesebbé váltak
csókjaik, simogatásaik, Eric úgy érezte, elszakad a valóságtól, és egy új,
eddig ismeretlen dimenzió felé repítették érzékei. Minden porcikája
belebizsergett Meghan egyetlen érintésébe, érezte, ahogy annak körmei végig
szántanak gerincén, fogai játékosan haraptak bele alsó ajkába, épp csak
annyira, hogy a végletekig növelje benne a feszültséget, mialatt mozgásuk is
egyre gyorsabb lett. Szívük egy ritmusra dobbant, a másik minden rezdülését
érezték, lélegzetük összeolvadt, és amikor elértek a gyönyör csúcsára,
szenvedélyes csókba fojtották a sóhajt, mely feltört tüdejükből. Eric Meghan
vállgödrébe temette arcát, miközben annak ujjai tarkóját cirógatták, majd
beletúrt hajába, és mélyet sóhajtott. Még soha életében nem élt át még csak
ehhez hasonlót sem, és a boldogság, ami elöntötte szívét, semmihez sem volt
fogható. Tenyere végig simogatta a nyomozó hátát, és élvezettel mosolyodott el,
amikor megérezte, hogy Eric megremeg az érintésétől, miközben az, apró csókokat
hintett nyakára. Eric óvatosan az oldalára fordult, és szorosan magához vont a
doktornőt, Meghan pedig elgondolkodva simított végig az izmos mellkason, majd a
kidolgozott hason, melyen szinte megszámolhatta a kockákat, miközben azon
gondolkodott, hogyan lehetséges az, hogy éppen Eric karjai között fekszik, és
éppen vele élte át élete legszebb óráját. A csend, mint egy jótékony takaró,
úgy fedte be őket, mialatt Meghan érezte, hogy a nyomozó ujjai puhán cirógatják
hátát, és vállát. – Mire gondolsz? – törte meg a némaságot Eric halk hangja,
mire Meghan megrántotta a vállát.
- Arra,
hogy ha ezt valaki nekem egy évvel ezelőtt mondja, őrültnek titulálom –
mosolyodott el. Eric halkan felnevetett, benne pedig akaratlanul is
felidéződtek Lisa szavai, amikor számtalanszor utalt rá, legutóbb éppen
halálának reggelén, hogy többet érez a férfi iránt, mint mutatja, és eszébe
jutott az is, ő milyen határozottan tagadta, pedig valószínűleg barátnőjének
igaza volt, és már akkor szerelmes volt a férfiba, csak ezt még magának sem
merte bevallani. – És te? – dobta vissza a kérdést, mivel kíváncsi volt, mire
az, kissé eltávolodott tőle, úgy nézett a szemébe.
- Arra,
hogy egy teljes évet pazaroltam el az életemből – mosolygott rá, de
tekintetében komolyság csillogott, mire Meghan felemelte fejét, és lassan,
lágyan megcsókolta. Amikor elváltak ajkaik, a doktornő ismét befészkelte magát
a biztonságot nyújtó ölelésbe, és nagyot ásított, miközben érezte, hogy egyre inkább
elnehezül a szemhéja, Eric pedig egy takaróval burkolja be magukat, mely a
kanapé támláján hevert. Ellentétben vele, a nyomozó még sokáig feküdt ébren,
hallgatta a nő egyenletes szuszogását, miközben arra gondolt, miért hagyta
annyi ideig, hogy az apja által belé táplált félelmek távol tartsák egy olyan
nagyszerű nőtől, mint Meghan Altman. Még soha életében nem érezte olyan
elégedettnek és boldognak magát, mint ebben a pillanatban, amikor szorosan a
karjaiba zárhatta, és már tudta, hogy egész életében így akar érezni, ahogy azt
is tudta, ez csak Meghan mellett lehetséges. – Jövök neked eggyel, Bruce –
motyogta halkan, miközben fejét oldalra fordítva, finoman megpuszilta a
doktornő homlokát, majd ő is álomba merült. Két órával később fájdalmasan
sziszegve ébredt. Nyaka és vállai teljesen elgémberedtek a kényelmetlen
fekvőhelyen, ami még egy ember számára sem tűnt túl jó megoldásnak éjszakai
alvásra, hát még kettőnek. Mivel Meghan még aludt, óvatosan, nehogy
felébressze, kibújt alóla, majd magára kapta nadrágját, és amilyen finoman csak
tudta, karjai közé vette. Ajka lágy mosolyra húzódott, amikor megérezte, hogy a
doktornő készségesen simul bele az ölelésbe, fejét a vállgödrébe fúrja, és
kezei átfonják a nyakát, miközben teste azonnal reagált a meztelen női test
melegére, de elnyomva vágyait, a hálószobába ment, ahol puhán az ágyra tette
édes terhét, majd mellé feküdt, és magukra húzva a takarót, újra a karjai közé
vonta, és elégedetten sóhajtva elaludt.
Meghan álmosan nézett az éjjeliszekrényen
lévő, digitális számlapú órára, mely fél nyolcat mutatott, miközben értetlenül
nézett körül a hálószobában, sűrűn pislogva mellé, és emlékei között kutatott
egy olyan kép után, melyről eszébe jutna, hogyan került a franciaágyra a
kanapéról. A takarót mellkasáig húzva, beletúrt kócos hajába, éppen akkor,
amikor nyílt az ajtó, és Eric jelent meg, két bögrével a kezében.
- Jó
reggelt! – mosolygott a nőre, akit még sokkal gyönyörűbbnek látott az ablakon
beáradó, reggeli nap fényében, mint általában.
- Jó
reggelt – köszönt Meghan is, miközben tekintete gyanakvón nézte a bögréket –
kávé? – kérdezte, és amikor Eric bólintott, összehúzott szemmel harapta be alsó
ajkát – nem azt mondtad, hogy a helyett mérgeznéd meg a kávémat, hogy lefeküdj
velem? Arról nem volt szó, hogy utána – jelent meg pajkosság a barna szemekben,
mire Eric letette kezéből a kávékat, és hasra fekve hajolt egészen közel a
doktornőhöz.
- Hazudtam!
Mindennél jobban szerettem volna lefeküdni veled, de ezt nem vallhattam be
Bruce-nak, mert életem végéig szekírozott volna miatta – vallotta be félig
komolyan, miközben egy gyors csókot nyomott a csábító ajkakra, majd folytatta,
mialatt eltűrt egy kóbor tincset a doktornő füle mögé – ahogy te is hazudtál,
amikor azt mondtad, hogy inkább meginnád, ugye? – kérdezte kissé bizonytalan
hangon, mire Meghan felnevetett, és szeretetteljesen túrt bele a sűrű hajba.
- Tegnap
éjjel úgy érezted, hogy jobban vágynék a mérgezett kávéra, mint rád? –
kérdezte, lehajolva, és apró, puha csókokat szórt a keskeny, érzéki ajkakra,
mire Eric lehunyt szemmel vett mély levegőt.
- Nem
is tudom… - emelte égnek szemét, melyben huncutság villant – nem nagyon
emlékszem rá… úgy értem, a megerősítés sosem árt, szóval… - húzta le maga alá a
doktornőt, és forrón megcsókolta. Annak ajka azonnal megnyílt kutató nyelve
előtt, és szenvedélyesen viszonozta a csókot, mialatt egyik keze bebarangolta a
férfi felsőtestét, másikkal pedig nyakát ölelte át, az pedig lehúzta róla a
takarót, és miközben nyelvét már nyakán és melle vonalán húzta végig, tenyere
rásimult feszes mellére, és becézni kezdte.
- Várj…
várj! – kérte elakadó lélegzettel Meghan, miközben érezte, hogy minden sejtje
azonnal reagál az érintésekre – nem lehet… - nyögött fel, amikor Eric nyelve
vette át a kényeztetést keze helyett mellein, mire a nyomozó kérdőn nézett fel
rá. – Be kell mennem, dolgozni – sóhajtott fel sajnálkozva, de legnagyobb
meglepetésére, a nyomozó tagadólag rázta meg fejét, és komolyan nézett a
szemébe, Meghan-nek pedig balsejtelme támadt.
- Sajnálom,
de egy darabig biztosan nem mész be dolgozni – jelentette ki határozottan, a
doktornő pedig hitetlenkedve nézett rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése