5.
rész
Meghan lelkiismeretfurdalástól gyötörve
zárta be maga mögött a bejárati ajtót, mely csak még nagyobb lett, amikor
kabátjából és cipőjéből kibújva, beljebb lépett a lakásban, és meglátta a
konyhában a szépen megterített asztalt. A fehér abroszon egy üveg bor állt a
két, csonkig égett gyertya mellett. Az üres tányérok, és az evőeszközök
türelmesen várták, hogy használatba vegyék őket, ő pedig egy pillanatra
lehunyta szemét a gondolatra, hogy Eric romantikus vacsorával várta, amire
ígérete ellenére, nem ért haza. Bár minden tőle telhetőt megtett, hogy ezúttal
ne okozzon férjének csalódást, az események egy pillanat alatt csúsztak ki
kezéből, amikor két kollégája is beteget jelentett, és kénytelen volt vállalni
még néhány órát, amíg a távollévő orvosokat behívták, és azok megérkeztek. Ráadásul,
ha ez nem lett volna elég, ezt követően még Dr. Lyon is megtalálta, és
részletesen kifaggatta, miért mondott nemet Elvira Sherman remek ajánlatára.
Hazafelé eljátszott a gondolattal, hogy beszámol Eric-nek a spanyolországi
program lehetőségéről, végül elvetette az ötletet. Mivel úgyis elutasította,
nem látta értelmét, hogy feleslegesen idegesítse, és azt sem akarta, hogy férje
úgy érezze, miatta dob el magától egy ilyen vissza nem térő alkalmat. Noha, az
is szerepet játszott benne, hogy nem akart tőle két hosszú évre elmenni, a
legfontosabb szempont mégis az volt, hogy jól érezte magát egyszerű
traumatológusként, ezen kívül, nehezen képzelte el, hogy egy ilyen program
elvégzése után, vezetőként kevesebbet kellene dolgoznia. Ahogy ismét végig
nézett a terített asztalon, fülében hirtelen újra felcsengtek Elvira Sherman
szavai, arról, hogy Eric-nek előbb-utóbb elege lesz az ilyen csalódásokból,
abból, hogy kevés időt tudnak egymással tölteni, az elmaradó vacsorákból, a
megszakított csókokból. Szinte erőnek erejével űzte ki fejéből a nő jóslatait,
miközben nagyot sóhajtva indult el a fürdőszobába, hogy minél előbb Eric
mellett lehessen, és húsz perccel később, pólóban és rövid sortban állt a
franciaágy előtt. Férje a kis lámpa fénye mellett, fejét a háttámlán
megtámasztva, könyvvel a mellkasán, békésen aludt, ő pedig elmosolyodva,
nesztelenül lépett mellé. Miközben azon gondolkodott, beszámoljon-e másnap
reggel arról, hogy találkozott az édesanyjával, amilyen óvatosan csak tudta,
leemelte róla a könyvet, és az éjjeli szekrényre helyezte. Egyfelől úgy érezte,
tudnia kell róla, hogy itt van a városban, másfelől, ha maga elé idézte, milyen
érzéketlenül beszélt fiáról a nő, mennyire látszott rajta, hogy nem érdekli, hogyan
alakult a sorsa, szívesebben kímélte volna meg férjét egy újabb csalódástól. Amikor
odanyúlt volna, hogy lekapcsolja a lámpát, Eric ujjai ráfonódtak a csuklójára,
ő pedig belenézhetett a ragyogó kék szemekbe, melyek most rászegeződtek.
Tekintetében nem volt semmi számonkérés vagy sértettség, ő mégis bűntudatosan
nyelt nagyot.
- Annyira
sajnálom, Eric – suttogta halkan, miközben tenyere végig szántott az izmos,
meztelen felsőtesten – Tudom, hogy már sokszor hallottad ezt tőlem az elmúlt
napokban, és azt is tudom, mit ígértem neked a kapcsolatunk elején – hadarta
egy levegővel, miközben férje még mindig némán nézett vissza rá. – Láttam a bort… és a gyertyákat – harapta be
alsó ajkát bűntudatosan, és a rossz érzés újra hatalmába kerítette, ahogy
elképzelte, mennyit vesződhetett a férfi a főzéssel, és azzal, hogy valóban
romantikus estéjük lehessen, miközben szinte látta maga előtt, ahogy hiába
várja őt haza. – Borzasztóan érzem magam miatta – vallotta be őszinte
megbánással a hangjában, és amikor Eric nem válaszolt, letörten túrt bele
hajába. – Mondj valamit, kérlek! – kérte halkan, mire annak keze finoman eltűrt
egy hajtincset a füle mögé, ujjai pedig megcirógatták arcát, végül nyakán
állapodott meg tenyere.
- Hiányoztál
– szólalt meg most először halkan a férfi, aki annak ellenére, hogy
csalódottnak és megbántottnak érezte magát, amikor rádöbbent, hogy felesége
ezúttal sem tölti vele az estét, képtelen volt rá haragudni. Ahogy itt ült
mellette az ágyon, keze megállás nélkül simogatta meztelen bőrét, barna szemében
bűnbánat csillogott, orrába bekúszott barack illata, ő már semmi másra nem
vágyott, csak hogy végre ajkán érezze az övét.
- Megígérem
neked, hogy… - tett volna újabb fogadalmat a doktornő, de férje hirtelen
felemelkedett, és ajkát az övére tapasztotta. Meghan-t váratlanul érte a csók,
de amint megérezte, hogy Eric nyelve vágyakozva fut végig alsó ajkán, azonnal
elnyíltak ajkai, és halk sóhajjal fogadta be férje selymesen puha nyelvét, hogy
aztán lassú, érzéki táncba kezdjenek, miközben érezte, hogy az erős kezek végig
futnak oldalán, és megtalálják az utat a póló alá. Eric tenyere végig cirógatta
felesége hátát, majd elválva ajkától, nyakát csókolta végig, mialatt ő egészen
közel simult hozzá, és ujjai beletúrtak a sűrű hajába tarkóján. Eric ingerlőn
húzta végig nyelvét nyaka vonalán, ő pedig felnyögött az érzésre, miközben
minden sejtje beleborzongott az érintésbe. Mialatt keze bebarangolta Eric
felsőtestét, ajkuk ismét szenvedélyes türelmetlenséggel tapadt össze, és éppen
csak annyira távolodott el tőle, hogy egyetlen mozdulattal lekapja magáról a
pólót. Eric vágytól elsötétülő tekintettel futtatta végig pillantását felesége
bronzbarna, hibátlan bőrén, karcsú derekán, telt mellein, szép ívű nyakán,
miközben érezte, hogy szája kiszárad, pulzusa pedig felgyorsul. Miközben ismét
szenvedélyesen vette birtokba az édes ajkakat, keze felfedezőútra indult a nő
testén. Meghan szorosan simult a férfihoz, egymáshoz préselődő, meztelen
felsőtestük forrósága csak még inkább felszította a másik utáni vágyukat,
miközben érezte, hogy Eric átkarolja derekát, és egyetlen mozdulattal emeli be
maga mellé az ágyba, majd elhelyezkedik felette. Ajka ismét a cseresznyeajkakat
kereste, miközben keze egy pillanatra sem maradt tétlen. Meghan minden
porcikája bizseregve követelte a folytatást, érzékei nem tudtak betelni a férfi
érintésével, csókjának ízével. Türelmetlen sietséggel tolta egyre lejjebb a
férfi alsónadrágját, és Eric szívverése megállt egy pillanatra, amikor megérezte,
hogy a nő tenyere mintegy véletlenül szánt végig legérzékenyebb pontján, majd
lehámozza róla a nadrágot, éppen akkor, amikor ő is megszabadította a nőt a
rövid sorttól. Ajkát elvonva az övéről, apró csókokkal hintette tele nyakát,
melle vonalát, Meghan háta pedig ívben megfeszült, és felnyögött, amikor
megérezte, hogy férje nyelve telt kebleit becézi. Amikor érezte, hogy Meghan
kissé megemeli a csípőjét, így sürgetve őt a beteljesülésre, megszakította a
csókot, és kezével átfogva annak csuklóját, mélyen a vágytól sötétlő barna
szemekbe nézett.
- Lassan
akarlak szeretni – suttogta halkan, és forró lehelete szinte égette a doktornő
ajkát.
- Lassan?
– nyögött fel Meghan, mialatt keze ingerlőn szántott végig férje kockás hasán –
egy hete nem éreztelek… nem teheted ezt velünk – harapta meg finoman a férfi
alsó ajkát, miközben egész szorosan simult hozzá, mire Eric pillantása
vágyakozva futott végig az alatta fekvő, tökéletes testen.
- Én
mégis ki akarom élvezni minden pillanatát – húzta végig nyelvét felesége ajkán.
– Olyan gyönyörű vagy – sóhajtott mélyet, majd apró, puha csókokkal szórta tele
a nő testét, nyelvével játékosan elidőzve a telt halmokon, mialatt Meghan úgy
érezte, a vágy, hogy eggyé válhasson a férfival, szinte felemészti. Amikor Eric
a hasát csókolta, és nyelvét ingerlőn húzta végig a selymes bőrön, ujjait a
sötétbarna tincsekbe fúrva, húzta fel magához a férfit, hogy ajkuk szenvedélyes
csókban találkozzon. Nyelvük vad, tüzes koreográfiával szította a végletekig
vágyaikat, és amikor már mindketten úgy érezték, nem bírják tovább az édes
kínzást, Eric lassan eggyé olvadt vele, és finoman kezdett el mozogni, ezzel is
elnyújtva a beteljesülést. Szívük egy ritmusra vert, miközben ajkuk egy
pillanatra sem vált el a másiktól. Meghan szorosan a férfihoz simult, vére
felforrósodva száguldott ereiben, mozgásuk felgyorsult, és amikor átlépték a
gyönyör kapuját, érezte, ahogy férje megremeg a karjai között. Tüdeje szaporán
kapkodta a levegőt, miközben szerelme édes csókokkal szórta tele nyaka vonalát,
hogy aztán kissé felemelkedve, tekintetét az övébe fúrja. – Szeretlek! – súgta,
egészen közel hajolva hozzá, és forró lehelete szinte égette a nő ajkát, mire
az, végig simított a markáns arcon.
- Én
is téged – csókolta meg hosszan a férfit, aki most hátára fordult, és magához
húzta feleségét, aki elégedett sóhajjal tette fejét férje széles vállára,
miközben ujjai lágyan cirógatták annak meztelen bőrét. – Sajnálom, hogy
felébresztettelek – kért elnézést, mert bár minden pillanatát élvezte az együtt
töltött időnek, azt is tudta, hogy a nyomozó alig aludt az elmúlt héten, mire
Eric lustán elmosolyodott.
- Ezt
nevezem őszinte véleménynek! – nevetett fel halkan, majd folytatta – számítson
enyhítő körülménynek, hogy egy kicsit fáradt voltam. Legközelebb jobban
igyekszem – tette hozzá mosolyogva, miközben lehajolt, és megcsókolta
feleségét, mire Meghan azonnal rájött, mennyire félre lehetett érteni, amit
mondott, és ő is elnevette magát, miközben játékosan bokszolt férje oldalába,
aki még közelebb húzta magához, és finom csókot lehelt homlokára.
- Ami
azt a részét illeti, hidd el, tökéletesen elégedett vagyok – válaszolta Meghan,
sokatmondón belenézve a szerelemtől csillogó kék szemekbe, majd hirtelen
elkomolyodott. – Nagyon haragszol az elmaradt vacsora miatt? – kérdezte félve,
és bár esze ágában sem volt elrontani ezt a csodás pillanatot, meg akarta
beszélni a történteket, biztosra akarta tudni, hogy Eric nem neheztel rá
túlzottan az újabb csalódás miatt.
- Megértem,
hogy sokat kell dolgoznod – fogott bele rövid hallgatás után a férfi,
megkerülve a nyílt, egyenes választ, mialatt tenyere megállás nélkül simogatta
felesége hátát. – De az elmúlt egy hétben alig láttalak, és hazudnék, ha azt
mondanám, ez nem zavar.
- Tudom,
és ígérem, hogy legközelebb… - próbálkozott volna, de Eric az álla alá nyúlva
emelte meg fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Ne
ígérj olyat, amit nem tudsz betartani – figyelmeztette halkan, de hangjában
nyoma sem volt a sértettségnek. – Próbálom elfogadni, hogy a munkáddal jár a
sok túlóra, és azt, hogy napközben csak akkor látlak, ha bemegyek a kórházba,
akkor is csak egy futó csók erejéig…
- Kérlek
szépen, ne tegyél úgy, mintha te itthonról dolgoznál, és csak rajtam múlt
volna, hogy keveset tudtunk együtt lenni – támaszkodott meg a férfi mellkasán
Meghan, és szeméből jól kivehette a bűnbánat mellett a megbántottságot is. – A
telefonod legalább olyan gyakran szólalt meg, mint az én csipogóm! Ráadásul,
veled ellentétben, én mindennap úgy engedlek el munkába, hogy azért
fohászkodom, ne a traumán lássalak viszont, a vizsgálóasztalon! Van róla
fogalmad, mit éltem át, amikor a mentősök ma behozták azt a nyomozót? Aztán
megláttam Bruce-t, ahogy egyedül álldogál a nővérpultnál, és csak remélni
mertem, hogy nem azért jött, hogy közölje, meghaltál! – sorolta legnagyobb
félelmeit a doktornő, és mivel Eric nem válaszolt, folytatta – Mindennap attól
rettegek, hogy elveszítelek, de tudom, hogy szereted a munkádat, aminek az is a
része, hogy megsérülhetsz! Éppen ezért, elfogadom. Neked is el kell tudnod
fogadni, hogy a munkaidőm csak papíron kötött… ha bejön egy sürgős eset…
- Igen,
tudom! Nem is számon kérni akarlak, vagy azzal vádolni, hogy szándékosan nem
fordítasz a házasságunkra elég időt – fordult oldalára, amikor megérezte, hogy
Meghan felemelkedik róla, és mellkasáig húzva a takarót, megtámasztja hátát az
ágy támláján, kezeit pedig összefonja maga előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése