16. rész
Kate kíváncsian
lépett közelebb, és minden figyelmével az íróra koncentrált, akinek arcán látszott,
hogy egy számára kényelmetlen témáról szeretne beszélni. A nő utoljára akkor
látta ezt az arckifejezést, amikor a férfi a Jordan álomról mesélt neki.
Ugyanaz a feszültség, és az ő reakciójától való félelem ült most ki a férfias
vonásokra. Szíve gyorsabb ütemre váltott, ahogy a folytatást várta. Rick nagy
levegőt vett, és újra belekezdett mondandójába.
-
Kate, én… Tudod, Sue… vagyis… - dadogott zavartan a
férfi, ami egyre idegesebbé tette a nyomozót, de minden erejét összeszedve
csendben maradt, és csak várta, hogy szerelme megtalálja a megfelelő szavakat,
hogy elmondja, amit akar – Sue megpróbált, vagyis ő azt akarta…
-
Hát itt vagytok! – robbant bele a feszült légkörbe Javi
elégedett hangja, amikor kivágva a pihenő ajtaját, Ryan-nel az oldalán
megjelent, és jegyzetfüzetét lobogtatva, észre sem véve, mibe sétált bele
éppen, folytatta – beszéltünk Teo Hewlett-el, Leon cellatársával. Az alibije
megáll, valóban nem volt a városban, sem tegnap, sem a gyilkosság éjszakáján.
Egy fuvarozó vállalatnak dolgozik, mint sofőr, és az államot járja a hét öt
napján.
-
De mesélt nekünk néhány érdekességről – kapcsolódott
most be Ryan, aki eddig összeráncolt szemöldökkel nézte feszült barátait.
Javival ellentétben, ő azonnal rájött, hogy egy magánbeszélgetésbe csöppentek
bele, de jó modora lévén, ezt nem tette szóvá. Úgy gondolta, ha Kate nem
zavarta ki őket azzal, hogy később beszélnek, talán nem olyan nagy a probléma a
szerelmesek között, és nyugodtan koncentrálhatnak az ügyre -–Állítja, hogy a
térkép létezik, a saját szemével látta, amikor Leon a cellában megrajzolta!
-–jelentette ki jelentőségteljes pillantást vetve az egyre izgatottabbá váló
íróra, aki most diadalittasan vigyorgott a száját húzogató Javira, és a
felhúzott szemöldökkel, meglepetten figyelő Beckettre, Ryan pedig, folytatta
-–fogalma sincs azonban, hova rejtette, mert mint mondja, miután Leon
szabadult, nem tartották a kapcsolatot.
-
Mi van a nővel a képen? Megmutattátok neki? – kérdezte
Beckett, figyelmen kívül hagyva a térképet, mely őt jelen pillanatban a
legkevésbé érdekelte.
-
Igen, és fel is ismerte, egész pontosan, tudta, kit
ábrázol – vette át a szócsövet most megint Javi – a neve Lisa Kardonelly, Leon
régi, és egyetlen szerelme. Teo szerint, a férfi folyton róla beszélt, és
arról, mennyire megbánta, hogy annak idején faképnél hagyta merő kalandvágyból.
Azt mondja, sose gyógyult ki a nőből teljesen, és állítólag megpróbálta
felvenni vele a kapcsolatot, de sikertelenül. Ezt követően nősült meg, de a
házassága kész csőd volt, legalábbis Teonak ezt mesélte. Az egyetlen dolog,
amit nem bánt meg, hogy született belőle egy lánya, Sue. – ért beszámolója
végére Javi, mire Kate alsó ajkát beharapva kezdett gondolkodni.
-
Espo, nézzetek utána a nőnek, keressétek meg, és beszéljetek
vele! A kép alapján úgy 50 éves lehet, talán tud nekünk mondani valamit
Leon-ról – utasította a két férfit, majd Castle szólalt meg gyermeki izgalommal
a hangjában.
-
Na, és a térkép? Azzal, mi lesz? Hallottad, hogy
létezik, nem? – záporoztak a kérdések gyors egymásutánban az íróból, mire Kate,
kezét felemelve fojtotta belé a szót.
-
Higgadj le, Indy! – emelte meg kissé a hangját Beckett,
mire Ryan és Javi előre látva az elkövetkező eseményeket, cinkosan
összemosolyogtak – a térkép érdekel a legkevésbé! Nem fogok kincskeresésbe
kezdeni! Az egyetlen dolog, amit meg akarok találni, az Leon Parker gyilkosa!
-
Mi van, ha épp a térkép vezetne el minket a gyilkoshoz?
– vélte ravasz mosollyal az ajkán Castle, mire Ryan elgondolkodva bólogatott,
Javi pedig, elhúzta a száját, Kate azonban, láthatólag eltöprengett a dolgon,
végül mégis megrázta fejét.
-
Ha te kincset akarsz kutatni, csak rajta! A fiúk és én
addig maradunk két lábbal a szilárd földön, és elkapjuk a gyilkost! Srácok,
tegyétek, amit mondtam! – utasította őket még egyszer határozottan Beckett,
mire azok, teli szájjal vigyorogva bólintottak, és kisiettek a helyiségből.
Amikor azonban Castle is követni akarta őket, Kate figyelmeztetőleg köszörülte
meg a torkát, és elégedetten látta, hogy hatott, mert az író félúton megállt –
mi ketten félbe hagytunk valamit…
-
Mire gondolsz? – nézett rá ártatlan kék szemekkel a
férfi, aki már megbánta, hogy feleslegesen akarta idegesíteni a nőt. Úgy vélte,
van épp elég baja az üggyel ahhoz, hogy még ezzel az aprósággal is terhelje,
ráadásul, utánagondolva, úgy érezte, Sue csak összezavarodott, és tekintettel
arra, hogy úgysem lesznek már kettesben az ügy lezártáig, biztos volt benne,
hogy nem ismétlődhet meg az incidens újra, éppen ezért értelmét sem látta
annak, hogy elmondja a nyomozónak a történteket.
-
Mire gondolok? Valamit Sue-ról akartál mesélni, illetve
ő akart valamit… - emlékeztette az írót néhány perccel korábbi beszélgetésükre,
mire Castle mindent tudón, vadul bólogatni kezdett.
-
Ó! Arról van szó… nos, igen! Tudod, szégyellem magam,
de azt hiszem, elkövettem egy hibát – fogott hozzá óvatosan, ügyelve arra, hogy
arcáról véletlenül se tudjon semmit leolvasni a nyomozó, ami, tudva, hogy Kate
a legjobb a szakmájában, nem kis erőfeszítésébe került. – Sue mindenáron
egyedül akart maradni, én pedig, nem tudtam nemet mondani, így végül
visszajöttem hozzád. Tudom, mit ígértem Gates-nek, és neked is megfogadtam,
hogy én fogok vigyázni rá, de hidd el, hogy nálam biztonságban van, szóval…
-
Castle, nincs semmi gond! – lépett közelebb hozzá a nő,
miközben kezét finoman az író karjára helyezte, amitől a férfi gerincén
bizsergés futott végig. Az érzést, ami hatalmába kerítette a nő lágy
érintésétől, össze sem lehetett hasonlítani azzal, amit akkor érzett, amikor
Sue szorongatta a karját. – Bár nem a legjobban döntöttél, de megértelek. Két
rendőrtisztet kiküldök az épület elé, a biztonság kedvéért…
-
Megértesz? Tényleg? – hökkent meg látható módon az író,
mire Kate elnézőn elmosolyodott.
-
Tényleg! Tapasztalatból tudom, hogy nehéz a kék szemek
könyörgésének ellenállni – karolta át mindkét kezével a férfi nyakát, mire az,
önelégülten elvigyorodott.
-
Nos, igen! A kék szemeknek varázsa van, ugyebár,
főként, ha még sárm, és marcona jóképűség is társul melléjük – húzta ki magát
nagyképűen, Beckett pedig érezte, hogy éppen itt az ideje az újabb
egócsípésnek.
-
Én Ryan szemére gondoltam, de látom, megint
félreértettél – vonta meg a vállát hanyagul, mire Castle arcáról eltűnt a
fensőbbséges vigyor, átadva helyét a morcos sértettségnek. Pillanatokkal később
azonban, átölelve a nő derekát, szorosan magához rántotta, úgy, hogy elakadt a
nyomozó lélegzete, és ajkához közel hajolva suttogta.
-
Nem szép dolog kínozni, amikor amúgy is mardos a
bűntudat – lehelt puha csókot a telt ajkakra, mire Kate lágyan viszonozta, majd
ajkát résnyire kinyitva hagyta, hogy az író nyelve beljebb hatoljon, és
belemerüljenek édes táncukba. Amikor levegő hiányában megszakították a csókot,
Kate még egyszer megcsókolta, majd belenézett a szerelmesen ráragyogó kék
szemekbe.
-
Mit szólnál, ha a fiúkat magukra hagyva, hazamennénk? –
kérdezte cseppnyi kacérsággal a hangjában, miközben ujjai puhán cirógatták a
férfi tarkóját, aki erre nagyot nyelve bólintott.
-
Gyertyafényes vacsora, egy összebújós film… - vázolta
fel az esti programot az író, mire Kate megint egész közel hajolva, szinte a
szájába lehelte a választ.
-
Pontosan erre gondoltam – motyogta a csókba, majd ismét
hagyta, hogy az író keskeny ajkai birtokba vegyék az övét.
Kate türelmesen
támasztotta meg vállát az ajtófélfán, amíg arra várt, hogy szerelme megtalálja
a kulcsot zsebében, és kinyissa előttük az ajtót. Miközben Castle a zárral
bajlódott, fél szemmel a nyomozóra pillantott.
-
Milyen filmre gondoltál? – kérdezte csak úgy
mellékesen, mire Kate megrántotta a vállát.
-
Sokkal jobban érdekel a vacsora. Éhen halok! –
sóhajtott mélyet a nyomozó, és éppen hangosan megkorduló gyomra emlékeztette
rá, milyen régen evett utoljára.
-
Spagetti, paradicsommártás? Gyors, és laktató! –
javasolta Rick, mire Beckett lehunyt szemmel húzta végig nyelvét alsó ajkán,
odavonzva ezzel az író pillantását.
-
Tökéletesen hangzik! Feltéve, ha nem halunk éhen, mire
bejutunk a lakásodba! – fűzte hozzá egyre türelmetlenebbül, mire Castle
értetlenül szemlélte meg a kezében lévő kulcsot.
-
Nem értem, miért nem sikerül! – tárta szét a kezeit,
majd felcsillanó szemekkel, izgatott gyerekként pillantott a nőre – be is
törhetnéd! Úgyis olyan ritkán csinálod, pedig nagyon szexi vagy közben… - nyelt
nagyot Rick, vágytól izzó tekintettel végig mérve a nőt, mire Kate elhúzta a
száját, mint egy anyuka, aki már hozzászokott fia komiszságaihoz. A kijelentést
figyelmen kívül hagyva lépett oda az ajtóhoz, majd lenyomta a kilincset, és az
ajtó, mint egy varázsütésre tárult ki előttük. Kate megrovó pillantással nézett
a döbbenten rámeredő íróra, majd óvatosan belépett, jobb kezét a Glockján tartva.
Ösztönei automatikusan elnyomtak mindenféle érzelmet, már csak arra tudott koncentrálni,
hogy Sue-val minden rendben van-e, miközben igyekezett megnyugtatni magát, hogy
az épület előtt álló rendőrök nyilván észrevették volna, ha történik valami.
Amikor azonban belépett a lakásba, döbbenten meredt az elé táruló látványra.
Mindenre számított, csak erre nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése