Soha többé! 18. rész

18. rész

Kate és Castle döbbenten meredtek a rájuk szegeződő, dühtől szikrázó kék szemekbe, miközben a lány minden szégyenérzet nélkül beljebb sétált, és karba font kézzel állt meg az ágy előtt.

-          Mr. Castle! Megígérte, hogy fagyizik velem a tv előtt! Mikor akar már jönni?! – kérte számon az írót, mire Kate-t elfutotta a pulykaméreg. Az egy dolog volt, hogy meg kell védeniük, de egyáltalán nem érezte jogosnak, hogy a lány hercegnőt játsszon, és kénye-kedve szerint ugráltassa a férfit, akit szeretett.

-          Sue, szerintem, egyedül is megbirkózol egy doboz jégkrémmel, vagy tévedek? – húzta fel gúnyosan a szemöldökét Beckett – minket azzal bíztak meg, hogy megvédjünk a veszélytől, a fagyiban pedig semmi veszélyes nincs!

-          De én Mr. Castle-el akarok filmet nézni! – kötötte az ebet a karóhoz hisztis hangon a lány, mire Kate ugyanazzal a mozdulattal rántotta meg a vállát, ahogy Sue szokta, amikor ő beszélt hozzá.

-          Kínos. Mr. Castle-nek most más dolga van – mosolygott fesztelenül a lányra Beckett, mire az, haragosan pillantott az íróra, majd ismét rá, végül hangos csattanással vágta be maga mögött az ajtót, Kate pedig, elégedetten kucorodott ismét a férfi ölébe – hol is tartottunk? – kérdezte érzékin suttogva, majd ismét birtokba vette Rick ajkát, és lágyan megcsókolta, így próbálva visszahozni a tönkretett pillanatot. Castle először visszacsókolt, élvezve a nő nyelvének puha érintését, de agya újra és újra elé vetítette a szomorú kék szemeket, a csalódottságot, és a csodás vacsorát, mellyel Sue készült. Végül nagyot sóhajtva szakította meg a csókot, és nézett az értetlenül rátekintő zöldes-barna szemekbe.

-          Talán tényleg ki kellene mennem, Kate… - jegyezte meg óvatosan, de a nő megrázta a fejét.

-          Nem, Castle! Nem kell! Arra kaptunk megbízást, hogy megvédjük, nem arra, hogy szórakoztassuk! – jelentette ki határozottan a nő. Az esti programjukat már így is elrontotta a lány, nem akarta, hogy ezt a pillanatot is tönkretegye.

-          De láttad, milyen csalódott volt! – húzta el a száját együtt érzőn Castle, és a kék szemekben aggodalom csillogott, ahogy a háló felé pillantott.

-          Figyelj rám! – vette két kezébe az arcát Beckett a férfinak, és mélyen a szemébe nézve folytatta – megértem, hogy a te szemedben ő olyan, mint Alexis! De te is értsd meg, hogy nem vagy az apja! Nem tartozol felelősséggel azért, hogy éppen milyen hangulatban van! Nem kell szórakoztatnod, filmet nézned vele! Csak megvédjük! Ennyi! – magyarázta nyugodt hangon, de ahogy Castle ajak rágcsálva gondolkozott, már tudta, hogy semmi célt nem ér el vele, így másképp próbálkozott – Nézz rám! Veled akarok lenni, azt akarom, hogy szeress! Tényleg itt hagynál így, hogy filmet nézz, és fagyit egyél? – kérdezte somolyogva, érzékin végig húzva ujját a férfi mellkasán, és elégedetten nyugtázta, hogy szaporábban veszi a levegőt, és nagyot nyel, majd válasz nélkül húzta magához közelebb, és tapadt ajka az övére. Nyelve szenvedélyesen barangolta be az édes mélységet, miközben keze már a nő hátán simított végig, és amint derekához ért, már meg is találta az utat a póló alá.

-          Nem megyek sehová! – motyogta a csókba vágytól rekedt hangon a férfi, miközben kezével már éppen lehámozta volna a pólót szerelméről. Ebben a pillanatban egy hangos csattanás, és egy sikítás törte ketté a varázslatot, mely a konyhából érkezett. Castle megszakítva a csókot, döbbenten meredt a nyomozóra, aki reményvesztetten sóhajtott – ne haragudj! Csak… csak megnézem, mi történt, és már sietek is vissza hozzád! – állt fel az ágyról, miközben Kate csak lemondón legyintett. – Gyorsan lerázom, esküszöm! – nyomott puha csókot a kissé durcás ajkakra az író, majd azonnal eltűnt. Kate nagyot sóhajtva feküdt hanyatt az ágyon, miközben arra próbált rájönni, vajon tényleg olyan ártatlan-e Sue, mint amilyennek mutatja magát.

Castle csendben vetett néha egy-egy oldalpillantást az éppen eljegyzési gyűrűjét ujjára húzó nyomozónőre, aki már farmerban, és fehér ingben, oldalára csatolt fegyverével és jelvényével állt a kis, tükör előtti komódnál, miközben ő is az ingét gombolta be. Amióta felébredtek, egyetlen szót sem váltottak egymással, de még a reggeli üdvözlő csók is elmaradt, és tudta, ez az ő hibája. Amikor kiment a konyhába, döbbenten tapasztalta, hogy Sue nem csak eltört egy poharat, miközben a vacsora maradványait igyekezett eltüntetni, annak ellenére, hogy kérte, hagyja másnapra, hanem a kezét is csúnyán megvágta. Castle gyorsan bekötözte a sebet, és remélte, hogy már vissza is mehet szerelméhez, de tévedett. Sue sírni kezdett, neki pedig, nem volt szíve ott hagyni egyedül, ilyen állapotban. Mire másfél órával később beléphetett a hálóba, csalódottan vette tudomásul, hogy Kate már az igazak álmát aludta, így halkan lezuhanyozott, és bebújt a nő mellé az ágyba. Remélte, hogy másnap reggel meg tudják beszélni a dolgokat, és bocsánatot tud majd kérni, de amikor félálomban közelebb akart hozzá bújni, szomorúan állapította meg, hogy a nyomozó már nincs mellette. Most kínos csend telepedett közéjük, ő pedig, érezte, hogy neki kell megtörnie azt. Finoman megköszörülte a torkát, majd halkan megszólalt.

-          Kate… - szólította meg szerelmét félszegen, de amikor Kate rá sem nézett, bátortalanul folytatta – annyira sajnálom a tegnap estét… ne haragudj! – lépett hozzá közelebb, és megkönnyebbült, amikor a nő nem távolodott el tőle, és a kezét sem rázta le magáról, csak csendben várakozott, hogy folytassa - zokogásban tört ki, nem tudtam, mit tegyek, és...

-          Megértem! Szegény nagyon sérülékeny, ápolni kell a lelkét – jegyezte meg gúnyosan Kate, majd szembe fordult az íróval – de miért neked? Erre való a pszichológus, Castle!

-          Tudom, és tényleg sajnálom! Esküszöm, hogy kárpótolni foglak a tegnap estéért - simogatta meg kedvese arcát bűnbánón a férfi, mire Kate pajkosan elmosolyodott.

-          Esetleg beöltözhetnél te kincskeresőnek! – javasolta évődő hangon, mire Castle megkönnyebbülten a tudattól, hogy a nő már nem haragszik, visszamosolygott, és úgy döntött, belemegy a játékba.

-          Úgy értsem, szeretnél Indiana Jones jelmezben látni? – kérdezte huncutul felhúzott szemöldökkel, mire Beckett megrántotta a vállát.

-          Ha már mindenáron kincset akarsz keresni… - hagyta nyitva a mondat végét, mire Castle szorosan magához ölelte.

-          Már megtaláltam a világ legnagyobb kincsét, és nem eresztem el soha! – búgta szerelmes hangon, majd finoman megcsókolta. Ajkuk puhán, lágyan találkozott, Rick gerincén pedig, bizsergés futott végig, ahogy megérezte, hogy a kecses ujjak végig szántanak a haján, hogy aztán tarkóján megállva, lágy cirógatásba kezdjenek. Meghitt pillanatukat a hálószoba ajtajának nyitódása szakította meg, ahogy Sue vágtázott be rajta, ezúttal is kopogás nélkül.

-          Kész a reggeli! Gondolom, maga nem eszik! – nézett végig a nő karcsú alakján fitymáló tekintettel Sue, mire Kate elnyomott egy szitkot az orra alatt, és kibontakozva a férfi karjai közül a konyha felé vette útját, Castle pedig, rosszallón nézett a lányra.

-          Sue! Megértem, hogy ellenérzéseid vannak a rendőrökkel kapcsolatban, de tartsd tiszteletben, hogy Beckett nyomozó a menyasszonyom, és ne beszélj ilyen hangon vele! – emelte meg hangját most már figyelmeztetőn Castle, akinek kezdett egyre kínosabb lenni a két nő közötti ellenszenv.

-          Nem illik magához! – jelentette ki Sue határozottan, mire Castle döbbenten meredt rá, ő pedig, folytatta – sokkal jobbat érdemel! Olyat, aki viszonozná azt a szerelmet, amit maga ad, és aki minden kívánságát lesné!

-          Ha arra vágynék, hogy valaki az utasításaimat lesse, vennék egy kutyát! – vetette oda Castle mérgesen. Egyre jobban zavarta az a látható rajongás, ami Sue-ból sugárzott, és valahányszor a közelében volt, érthetetlen okból feszengeni kezdett a közelében.

-          Rendben, sajnálom! Semmi jogom, hogy beleszóljak az életébe, csak nagyon szimpatikus nekem, és nem akarom, hogy csalódjon! – visszakozott hirtelen Sue. Szeméből megbánás, és szégyenkezés sugárzott, Castle pedig, akaratlanul is megsajnálta.

-          Nincs semmi baj! – nyújtott béke jobbot képletesen a lánynak, mire annak arca felderült, és megkönnyebbült mosoly költözött az ajkára.

-          Úgy érzem, a nyomozó nem szereti annyira, mint maga őt – jegyezte meg óvatosan a lány, mire Castle megrázta a fejét.

-          Kate… hogy is mondjam… nehezen mutatja ki az érzelmeit, de tudom, hogy szeret, jobban, mint bárkit! Bízik bennem, és számtalan apró jel mutat arra, hogy fontos vagyok neki. Tudom! – bólintott határozottan, mintegy megerősítésképpen, Sue pedig megrántotta a vállát, majd huncutul a férfira kacsintott.

-          Akkor békét kötöttünk? Többé nem szólok bele az életébe, rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel, mire Castle is elmosolyogta magát, és kinyújtotta a kezét.

-          Kezet rá! – vigyorgott a fiatal lányra, az, azonban a következő pillanatban szorosan a karjaiba simult, és megölelte, ő pedig döbbenten meredt a szobába éppen belépő Kate meglepettségtől csillogó zöldes-barna szemébe.