11. rész
Castle
türelmetlenül nyújtogatta a nyakát Kate háta mögött, hogy láthassa, mit rejt a
széf, aminek tartalmát Leon Parker heti rendszerességgel ellenőrizte, és amiért
több mint valószínű, hogy meg kellett halnia. Végül, egész közel állva a nőhöz,
hajolt a kis fém fiók fölé, melynek tetejét épp abban a pillanatban emelte le
Lyon, és tárta fel előttük. Ahogy megpillantotta, mit rejt a dobozka,
csalódottan húzódott hátrébb. Már első ránézésre látszott, hogy térkép nincs
benne, így aztán nyugodtan várt, amíg a belső fiókot kiemelve, Lyon a
helyiségben található egyetlen fém asztalra helyezte, majd várakozón nézett a
nyomozónőre. Kate precíz, megszokott mozdulatokkal húzta fel kezére az eddig
zsebében rejtegetett, kék színű gumikesztyűt, majd lassan elkezdte egyesével
kivenni a tárgyakat a tartóból.
-
Egy kulcs, egy fénykép, és egy könyv – sorolta fel a
talált dolgokat Kate, mire az utolsónál Castle elhúzta a száját.
-
Leon, a profi? – olvasta el a már régi, megkopott
külsejű, keményfedelű könyv címét cseppnyi iróniával a hangjában az író – Miket
képzelhetett magáról? Mindenesetre nem vall profira, hogy hagyja magát
agyonverni… - jegyezte meg lehangoltan, mire Kate, figyelmen kívül hagyva a
megjegyzést, érdeklődve emelte fel a képet, amely egy fiatal nőt ábrázolt. Az
asszony, körülbelül 25 éves volt a képen, a minőségen, a gyűrődésen látszott,
hogy legalább ugyanennyi idős a kép is, és már kismilliószor forgathatták
emberi ujjak.
-
Szeretlek – olvasta fel hangosan a hátuljára írt,
gyöngybetűkkel rajzolt egyetlen szót, miután ösztönösen megfordította a képet.
-
Én is téged, de attól még az áldozatunk nem lesz Leon,
a profi – kotyogott közbe Castle, mire Kate égnek emelte a szemét, és orra alá
dugta a fotót.
-
Castle! Ezt nézd! – mutatta meg neki a fényképet. A
szőke, hosszú, egyenes hajú nő szerelmesen mosolygott a képről vissza. Arcán
látszott, hogy élete talán legboldogabb időszakában van – Sue édesanyja lehet?
– vélte elgondolkodva a nyomozó, mire Castle rántott egyet a vállán.
-
Talán, majd megkérdezzük tőle, de gondolom, igen. Engem
sokkal jobban izgat ez a kulcs – nyúlt most a férfi összeráncolt szemöldökkel a
kis fémkulcsért, ami első ránézésre egy szekrény kulcsának tűnt – vajon ez
nyithatja a helyet, ahol a térképet őrzi? – gondolkodott hangosan Castle, aki
szilárdan kitartott abbéli véleménye mellett, hogy létezik térkép. Kate
megforgatva szemét vette el a kulcsot az írótól, majd felhúzott szemöldökkel
nézett rá.
-
Szerinted, bérel egy széfet, egy bankban, azért, hogy
elrejtsen egy kulcsot, ami azt a helyet nyitja, ahol elrejtett egy térképet? –
kérdezte hitetlenkedve, mire Castle homloka ráncba szaladt.
-
Igaz. Nem tűnik túl logikusnak! – értett egyet
csalódott képpel – talán nincs is térkép… - jegyezte meg lehangoltan, mire
Beckett egy pillanatra lehunyta a szemét, és hang nélkül artikulálta a szót
„köszönöm”, mintha csak az égieknek rebegne imát, amiért Castle elvesztette
vesszőparipáját a térképpel kapcsolatban. Azonnal elpárolgott az öröme, amikor
észrevette, hogy Rick arca hirtelen felderül, és másképp folytatja – hát
persze, hogy nincs térkép! Pontosan tudta, hol rejtette el a pénzt, és ez annak
a ládának, vagy megőrzőnek a kulcsa lehet, amibe a pénzt tette! – jelentette ki
határozottan, mire Kate nagyot sóhajtott.
-
Tegyük fel, hogy igazad van… - kezdett bele óvatosan a
mondatba Beckett, mire Castle figyelmeztetőleg köhécselni kezdett, de ő ügyet
sem vetve rá, folytatta – ha Leon tényleg elrejtette otthon a pénzt, a srácok
megtalálják! Én pedig, megígérem, hogy bármit találnak, ami zárva van,
bepróbálhatod a kulcsot. Rendben? – kérdezte, mint egy gyerektől az anyukája,
amikor alkut ajánl neki, kevesebb csoki, több gyümölcs címen, Castle pedig
beleegyezőn bólintott.
-
Rendben. – állt rá az alkura, mint egy ötéves, majd
tekintetével követte, ahogy a nyomozó egy mozdulattal mindent visszapakol a
széfbe, és hóna alá kapja.
-
Ezt elvisszük – jelentette ki úgy, mint aki egyáltalán
nem vár reagálást a helyzetre, Lyon pedig megszeppenve bólogatott, majd
elhagyták a bank épületét. Útban a kapitányság felé, Kate törte meg a rájuk
telepedő csendet, mely azonban egyáltalán nem volt feszült, sokkal inkább
kényelmes, meghitt. – Holnap beszélünk Sue-val, megmutatjuk neki a képet, hátha
felismeri, ki az a nő.
-
Szerinted, lehet bármi köze a halálához? – kérdezte
Castle töprengve, mintha tényleg eljátszana a lehetőséggel, de Kate megrázta a
fejét.
-
Nem hinném, de utána akarok járni, miért egy széfben
tartotta a fotót. Talán rejtegetnie kellett valaki elől… egy szerető, vagy
tudom is én! – rántotta meg a vállát, majd a kapitányság előtt leparkolva éppen
kiszállt volna az autóból, amikor megszólalt a mobilja. Néhány gyors szóváltás
után, lehangoltan sóhajtva rejtette vissza zsebébe a készüléket. – Javi volt
az. Darabokra szedték Leon lakását, de sehol egy eldugott térkép, vagy láda,
amibe illene a kulcsunk. A cellatársával csak holnap tudnak beszélni, mert
állítólag elutazott. – húzta el a száját bizalmatlanul Kate, mint aki már előre
sejti, hogy az utazás dolog csak kitaláció. – Hazaküldtem a srácokat, és a
legjobb lesz, ha mi is pihenünk néhány órát. Leadjuk a dobozt, és már mehetünk
is haza – mosolygott a férfira Kate, miközben puha csókot lehelt az ajkára.
Rick lehunyt szemmel élvezte a finom érintést, és azt, ahogy annak hatására
bizsergés futott végig a gerincén. Minden alkalommal ugyanezt érezte, ha a nő
megcsókolta, és hitte, tudta, hogy ez sosem fog elmúlni.
Kate egyesével
gombolta ki ingén a gombokat, a tükör előtt, ugyanolyan mozdulatokkal, mint
reggel. Ahogy szétnyílt az ing, és láthatóvá vált a mellei között elhelyezkedő
heg, elgondolkodva simított végig ujjbegyével rajta, majd tekintete a nyakában
függő láncra, és az azon lógó gyémántgyűrűre esett. Ajkán halvány mosollyal
vette ujjai közé a kis ékszert, és szívét melegség járta át, ahogy felidézte a
lánykérés pillanatát. A megkönnyebbülést, mely elementáris erővel váltotta fel
a szakítástól való félelmet, Rick arcát, amikor szorongva letérdelt elé, és a
válaszra várva talán még levegőt is elfelejtett venni. Most, kibújt a
nyakláncból, és levéve a gyűrűt róla, a tükör előtti asztalkán lévő dobozba
tette. Éppen felegyenesedett, amikor két erős kart érzett meg a derekán, és a
szorosan hátának simuló izmos mellkast. Az író testéből áradó forróság
megborzongatta, miközben ő szemét lehunyva dőlt a férfinak, és élvezte annak
cirógató simogatását hasán.
-
Meglepetéssel készültem neked – suttogta a fülébe Rick
lágyan, és forró lehelete szinte égette a nő fülét. – Mit szólnál, egy
habfürdőhöz? Cseresznyeillat, gyertyák, csak te meg én… - kérdezte halkan,
miközben apró csókokat lehelt a nő nyakára.
-
Hmm… istenien hangzik… - lehelte még mindig lehunyt
szemmel a nyomozó, mialatt érezte, hogy a férfi keze feljebb csúszik, és most
már melltartóba bújtatott melleit cirógatja, melyek azonnal reagáltak, és
megfeszültek az édes kényeztetésre. Megfordulva az ölelő karokban, ajkuk lágyan
találkozott, és finom csókot váltottak. Amikor megszakították, Rick
elmosolyodott, és kézen fogva a nyomozót vezette be a fürdőszobába. Kate
elámulva torpant meg a küszöbön. A fürdőszobában egyetlen lámpa sem égett, csak
a gyertyák nyújtottak meghitt, andalító félhomályt, visszatükröződve a
csempéről. A helyiséget belengte a bódító cseresznye illat, a kádban ott várt
rá a gőzölgő, habos fürdővíz. Megfordulva, megdöbbenve nézett bele a kópésan,
de elégedetten csillogó kék szemekbe, melyek a gyertyák fényében most egészen
sötétnek tűntek. – Ezt mégis, mikor csináltad? – kérdezte lenyűgözve, mire Rick
rántott egyet a vállán, és válasz nélkül húzta egész közel magához.
-
Szeretlek, Kate Beckett, és azt akarom, hogy ezt a nap
minden percében érezd - suttogta szerelmesen szinte a nő szájába a szavakat,
majd miközben lágyan megcsókolta, és nyelve puhán, mégis érzékien hatolt a
cseresznye ajkak közé, kezével selymes simogatások közepette szabadította meg
kedvesét az ingtől, hogy aztán tenyere végre szabadon érezhesse a bőrét.
Nyelvük édes, érzéki táncot lejtett a másik szájában, miközben Rick keze egy
pillanatra sem hagyta abba a nő simogatását. Tenyere minden egyes centimétert,
minden hajlatot bejárt a nő testén, és szinte észrevétlenül hámozta le róla a
farmert, melltartót, és a kis, szexi bugyit, míg végül ott állt előtte teljesen
meztelenül. Castle most abbahagyta a csókot, és tekintete vágytól izzón futott
végig a tökéletes testen, majd nagyot nyelt, és elmosolyodott – csodaszép vagy!
– suttogta elvarázsolva, mire Kate karjait átfonva a nyaka körül simult hozzá,
és elégedetten mosolygott bele a csókba, amikor megérezte, hogy az író
legérzékenyebb pontja combjának feszül. Csókjuk most már sokkal szenvedélyesebb
volt, feltüzelve vágyaikat, életre keltve szunnyadó érzékeiket, és miközben
egyre követelőzőbben csókolták a másikat, Kate tenyere izgatón szántott végig a
férfi izmos mellkasán. Ujjai fürgén pattintották ki a gombokat, hogy aztán egy
mozdulattal húzza le kedveséről az inget, és tenyere alatt érezhesse az izmok
vad játékát, melyek minden egyes érintésére megfeszültek. Miközben az író már
nyakát, melle vonalát csókolta, ujjai lejjebb vándoroltak, és gyakorlott
mozdulattal oldotta ki az övcsatot, majd húzta le a cipzárt, így kiengedve börtönéből
szerelme vágytól feszülő férfiasságát. Castle úgy érezte, egy percet sem tud
várni tovább. Karjai közé kapva a nőt, emelte be a kádba, majd ő is beleült, és
ölébe húzta szerelmét, aki szemben vele, karjait a nyaka köré fonva simult bele
az ölelésbe. Ajkuk újabb forró csókban egyesült, miközben mindketten
felsóhajtottak, ahogy a forró víz testüket simogatta. Rick keze most a nő
derekáról annak mellére vándorolt, és lágyan cirógatva ingerelte, hogy aztán
megszakítva a csókot, ajka vegye át a feladatot, miközben Kate tenyere a férfi
vállát, hátát simogatta. Amikor ajkaik ismét találkoztak, Kate keze lejjebb
vándorolt, és érzékien kezdte ingerelni Castle legérzékenyebb pontját, mire a
férfi lélegzete elakadt, és hangosan nyögött bele a csókba. – Így… így nem
tudok várni… Kate – vette szaggatottan a levegőt Rick, megszakítva a csókot,
mire a nő szerelmesen rámosolygott.
-
Ki mondta, hogy én akarok? – kérdezett vissza csillogó
szemmel, mire Rick válasz nélkül, újabb csókban összeforrva húzta magához egész
közel. Szíve kihagyott egy ütemet, amikor megérezte, hogy Kate magába fogadja,
majd lassan mozogni kezd rajta, miközben egy percre sem szűntek meg csókolni
egymást. Ahogy mozgásuk gyorsult, szívverésük is egyre vadabb ütemet diktált,
így igyekezve a mámorító beteljesülés felé, hogy aztán szorosan egymáshoz
simulva hagyják, hogy a varázslat, és a csoda, amit csak egymás karjaiban élnek
át, szárnyra kapva őket elrepítse egy másik világba, ahol még nem jártak
mással.
Kate nagyokat
nyújtózkodva, álmosan tapogatott a hangosan zenélő telefon után, miközben Rick
halkan szitkozódva, és a technológiát elmarasztalva húzta fejére a párnáját. A
múlt éjjeli varázslatos szeretkezésük után, még sokáig feküdtek ébren az
ágyban, élvezve a másik bőrének illatát, kezének simogatását, és noha azt
tervezték, hogy korán elalszanak, csak órákkal később jött álom a szemükre, így
most a reggel hat órai ébresztőt mindketten túl korainak találták, főleg az
író. Kate nagyot ásítva emelte füléhez a kagylót, amit Castle boldog nyöszörgéssel
díjazott, mert így legalább elhallgatott a lárma, mely legszebb álmából verte
fel.
- Beckett! –
csengett álmosan a nő hangja, majd pillanatokkal később éber tekintettel ült
fel az ágyban, és értetlenül fordult az író felé, aki a párna alól kukucskálva,
fél szemmel, kíváncsian fürkészte a nő meglepett arcát, miközben arra próbált
rájönni, ki lehet a korai telefonáló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése