Regénybe illő élet 20. rész

"Bocsánat a hosszabb kihagyás miatt...igyekszem olyan sűrűn hozni, amennyire csak lehet, de közeledik a karácsony, és műsort kell összeállítanom, próbák, stb. és ami a legfontosabb, a család, és barátok is igényt tartanak rám, én pedig rájuk, mert a velük töltött idő segít feltöltődni. Köszönöm a türelmet, és a megértést!" K.B

 

20. rész

Castle és Kate olyan gyorsan bontakoztak ki egymás karjából, mintha valami törvénytelen dolgot követtek volna el, és lebuktak volna, miközben Castle még mindig a csók hatása alatt állva, remegő kézzel nyúlt bele farmerja zsebébe, és emelte ki onnan telefonját, melynek kijelzőjén Espo neve villogott. Mérgesen motyogva húzta el ujját a zöld jelzésen, miközben átkozta a percet, amikor megadta a számát a férfinak. Jól tudta, hogy a nő mobilja lemerült, így azzal is tisztában volt, hogy ha nem lenne meg a szám a nyomozónak, még mindig azokat az édes ajkakat birtokolhatná, és kezével bejárhatná a nő minden porcikáját.

-          Espo az – közölte a nővel, miközben kihangosította a készüléket, és tekintetével egy jel után kutatott a nő arcán arra, hogy ő is legalább annyira bánja, hogy félbeszakították a pillanatot. Megkönnyebbült, amikor látta elsuhanni a csalódottság árnyékát a finom vonású arcon.

-          Mit találtatok? – hajolt kissé közelebb a készülékhez Beckett, miközben minden igyekezetével azon volt, hogy hangja remegését elnyomja. Fogalma sem volt, hogyan juthattak el a csókig a vigasztalástól, de egyáltalán nem bánta. Élvezte, és boldog volt, hogy ismét ajkán érezhette a férfiét, hogy megint átélhette azt a varázslatot, melyet csak a férfi közelében érzett, de azt is tudta, hogy most nem az ő érzései a legfontosabbak. Mielőbb meg akarta oldani az ügyet, hogy a magánéletükre koncentrálva helyrehozhassák, amit elrontottak, ha az író is úgy akarja. Remélte, hogy Rick képes megbocsátani, amit tett, és igyekezett elnyomni a kétségeket, melyek azt suttogták, talán csak a vágy hajtotta most a férfit, hogy megcsókolja.

-          A fodrászüzlet is legalább olyan szegényes, mint a lakása, leszámítva a munkaeszközeit – fogott bele Javi a mondandójába – nem sok vendége van, úgy tűnik, körülbelül 20-ra tehető azoknak a száma, akik rendszeresen jártak hozzá.

-          Közöttük lehet, akit keresünk? – kérdezte Beckett, mire most Ryan hangja csendült fel, így jelezve, hogy a túloldalon is kihangosították a telefont.

-          Minden bizonnyal. Több helyen is találtunk egy-egy alkalmat a naptárában, ahol egy monogram van írva, S. T., és mindig ugyanabban az időpontban jött. - csatlakozott társához Kevin a beszámolóval.

-          S.T? S, mint Simon? – vált izgatottá az író hangja, mire ismét Javi vette át a szót.

-          Mi is erre tippeltünk. Legutóbb épp a gyilkosság estéjén találkoztak volna, de hajvágás helyett torokvágás volt a menü. – húzta el a száját a nyomozó, mely grimasz még telefonon keresztül is jól érzékelhető volt.

-          Igazából ez így nem pontos, mert nem vágta el a torkát. – kezdett megint okoskodni a férfival Castle, mire Kate megforgatta a szemét, de ő tovább beszélt – ha mindenáron szóviccet akarsz gyártani, mondhatnád azt, hogy olló helyett késsel dolgoztak, vagy…

-          Szerintem, egyáltalán nem kell szóviccet gyártani! – hűtötte le a kedélyeket Kate szigorúan – meghalt valaki, és ezen egyáltalán nem kellene poénkodni, főleg úgy nem, hogy te is érintett vagy az ügyben! – pirított az íróra a nő, mire az, megrántotta a vállát, ő pedig folytatta – Espo, kérdezzétek ki azt a 20 vendéget, talán lesz valaki, aki emlékezni fog rá.

-          De az, reggelig is eltarthat! – ódzkodott a feladattól Espo.

-          Máris nekiállunk! – kotyogott közbe Ryan, aki társával ellentétben, mindig is a hivatását helyezte előtérbe, és aki a legalantasabb munkát is szorgalmasan, morgás nélkül végezte el. Miután elköszöntek, Castle a kávéfőzőhöz lépett, és kivette a két csésze feketét, mely közül egyet a nő elé tett.

-          Mit gondolsz, van ennek értelme? – kérdezte a férfi, miközben helyet foglalt korábbi helyén, mire Kate értetlenül nézett rá. Hirtelen nem tudta, hogy az író a kettejük között elcsattant csókra, és kapcsolatára gondol, vagy az ügyhöz kapcsolódik a kérdés. Castle, mintha olvasott volna a gondolataiban, sietve hozzátette – mármint beszélni azzal a 20 emberrel. Talán mindig csak úgy ment, hogy egyedül legyen…

-          Nem hinném. Ezt csak akkor tudta megoldani, ha késő este járt volna hozzá – vélte Kate elgondolkodva, miközben csalódottságát igyekezett leplezni. Megszokta, hogy mindig az író az, aki kezdeményezi a beszélgetést kettejük dolgával kapcsolatban, és most meglepte, hogy fel sem hozta a dolgot – jártam már fodrásznál, kizárt, hogy amikor odaérsz, ne üljön valaki a székben, és ne várjon legalább két ember mögötted. – húzta el a száját a nyomozó, miközben nagyot kortyolt a feketéből, és lehunyt szemmel élvezte, ahogy a kesernyés íz teret nyer a szájában. Szinte érezte, ahogy energiával telítődik meg, miközben hagyta, hogy az íz mellé, az illat is beáramoljon az orrába.

-          Olyan, mint egy fantom – sóhajtott mélyet az író – semmink sincs ellene.

-          Egyelőre! – helyesbített a nő, majd közelebb hajolt – hibát fog elkövetni, Castle, és akkor elkapjuk! Mindegyik hibázik!

-          Persze, biztosan így lesz – motyogta a férfi nem túl nagy meggyőződéssel, miközben ő is nagyot kortyolt a kávéból, pillantása pedig, a nőre vándorolt. Tekintete elidőzött a szép vonalú nyakon, melyet szabadon hagyott az ing gallérja, a kis füleken, melyről tudta, mennyire szereti a nő, ha ajkával cirógatja, majd tovább vándorolt az érzéki szájra, mely olyan kihívóan csókolta vissza nem sokkal korábban. – fogunk róla beszélni? – kérdezte olyan halkan, hogy Kate először nem is értette a kérdést, de amint tudatosodott benne, hangtalanul sóhajtott. Egyszerre várta, hogy felhozza az író a dolgot, és egyszerre rettegett is tőle.

-          Szeretnék – felelte halkan, miközben tekintetét a kérdőn csillogó kék szemekbe fúrta, melyből most, legnagyobb örömére elégedettséget olvasott ki. Castle rettegett attól, hogy elkésett a megbocsátással, és a nő már semmit nem akar tőle, annak ellenére, hogy a viszonzott csók többet mondott minden szónál.

-          Kate, én… - kezdett volna bele, hogy elmondja érzéseit, hogy elmondja, mindennél jobban szereti, és csak vele akar lenni, amikor ismét megszólalt a telefon a zsebében. Dühösen morgolódva, amiért mindig a legrosszabb pillanatban szólal meg a civilizáció egyik jelképe, emelte ki a zsebéből – Espo nyilván elfelejtett valamit – fűzte hozzá, de azonnal elkomolyodott, amikor meglátta, hogy a hívó szám rejtett. – Simon – suttogta Kate-nek, miközben kezével a kanapé melletti vezetékes telefon felé mutatott, Kate pedig, azonnal a kapitányságot tárcsázta. Még hallotta, ahogy utasításba adja a számmal együtt, hogy kezdjék el a lehallgatást, és a keresést. – Castle! – szólt a készülékbe látszólag nyugodt, magabiztos hangon, de gyomra remegett az idegességtől.

-          Simon vagyok, Mr. Castle! Már próbáltam hívni, de foglalt volt! – hallatszott kissé sértettnek a férfi hangja, mire Castle szabadkozni kezdett.

-          Tudja, hogy van ez! Híres vagyok, és elfoglalt. – kért elnézést szelíden Castle, mire Simon fitymálón fújtatott.

-          Elvárom, hogy szakítson rám időt, világos? Elvégre én leszek a következő témája a könyvének, nem igaz? – kérte számon a férfit, mire Castle Kate-re pillantott, aki kézmozdulattal jelezte, hogy beszéltesse tovább. Úgy érezte, a méreg szétveti, amikor meghallotta, hogy társainak még legalább fél percre van szüksége, mire el tudják kezdeni a lehallgatást.

-          Persze, mindenképpen, de most tényleg nagyon elfoglalt vagyok. Mint mondtam, egy könyv megírása rengeteg munkával jár, előkészítéssel. A Nikki könyvek esetében például…

-          Ó, igen! A Nikki könyvek! – kiáltott fel bosszúsan Simon – ez a baj, Mr. Castle? Ezért nincs rám ideje? Nikki Heat túl sok idejét köti le?! Értem már, mi a probléma! Egy író, egy múzsa, igaz? Ezért nem vagyok elég érdekes? Kate Beckett érdekesebb, ugye?! – lett egyre ingerültebb a férfi hangja, mire Castle nagyot nyelve nézett Kate-re, de láthatólag a nőnek fogalma sem volt, mi hangzik el a telefonbeszélgetés során.

-          Nem, dehogy! Azt már lezártam, ezt maga is tudja! – igyekezett hihetően tiltakozni Castle, de hallhatóan nem ért el eredményt, mer Simon továbbra sem tágított.

-          Megoldom a dolgot, Mr. Castle! Nem lesz más múzsája, csak én! – jelentette ki, mire Castle érezte, hogy düh keríti hatalmába. A tudat, hogy a férfi Kate ellen fordulhat, haragra gerjesztette.

-          Ha egy ujjal is hozzányúl…

-          Akkor, mi lesz? – gúnyolódott a férfi, majd folytatta – maga is csak olyan, mint az olvasói! Megírja a gyilkosságot, de gyáva elkövetni! Én bátor vagyok, megtettem, és újra megteszem! De ezúttal, önző leszek, Mr. Castle, és magamért fogok cselekedni! Nikki Heat-tel kezdem, és addig folytatom, amíg rá nem jön, hogy érdemes rólam írni! – halkult el a hangja, majd megszakította a vonalat. Castle összetörten nyomta ki a mobilt, és csúsztatta a zsebébe, majd Kate-re nézett, akinek csalódott arcáról azonnal leolvashatta, hogy ezúttal sem jártak sikerrel.

-          Mit mondott? – lépett hozzá közelebb Kate, miközben kutató tekintettel mérte végig az írót, akinek fogalma sem volt, mit válaszoljon.