Reglénybe illő élet 26. rész

26. rész

Kate selyem köntösben lépett a szobába, melynek szorosan megkötött öve még inkább kihangsúlyozta karcsú derekát, és testét csak combközépig takarta, így láthatóvá vált bársonyos bőre, hosszú lábai, izmos combja, melynek látványára, Castle hatalmasat nyelt, és észre sem véve a tálcát, melyet szerelme egyensúlyozott, megrakva finomabbnál finomabb falatokkal, már csak arra tudott gondolni, hogy közelebb jöjjön, ő pedig, végig simogathassa minden porcikáját, hogy aztán ismét elmerüljenek a gyönyör világában.

-          Csukd be a szád, Castle, mert kicsorog a nyálad – csipkedte meg Kate a férfit, miközben igyekezett elrejteni előle, mennyire jól esik neki, hogy az író ilyen leplezetlenül csodálja. Mindig is tudta, hogy szerencsés alkata van, sehol nem volt rajta felesleg, de soha nem élt vissza ezzel. Nem játszott a férfiakkal, bár tisztában volt vele, hogy remek géneket örökölt. Természeténél fogva inkább részesített előnyben egy baseball meccset az apjával, mint egy Plaza körutat, és barátai is főként fiúkból, férfiakból álltak, akikkel azonban soha nem évődött. Castle volt az egyetlen, akivel bár megpróbálta a távolságtartást, mégsem sikerült. Élvezte, amikor zavarba hozta a férfit egy-egy kihívó megjegyzésével, mely addig nem volt rá jellemző, és imponált neki az is, hogy néha véletlenül rajta kapta, máskor a férfi szándékosan hagyta, hogy észrevegye, amint figyeli munka közben. Maga is meglepődött, mennyire nőiesnek érezte magát az író közelében, olyan oldalát fedezte fel, melyről sosem gondolta volna, hogy létezik. Ha vele volt, egyre inkább háttérbe szorult a komoly, megfontolt nyomozó, és előtérbe került a játékos, érzéki nő. Mégsem hagyta, hogy Rick észrevegye, tetszik neki az új Kate, ezért közelebb lépkedve tette hozzá – elhiszem, hogy régen volt már a vacsora, de ennyire nem lehetsz éhes – kacsintott a férfira, miközben letette a tálcát az ágy szélére.

-          El sem tudod képzelni, milyen éhes vagyok – sóhajtott mélyet az író, miközben félig ülő helyzetbe tornázta magát, és a következő pillanatban kinyúlva a nő kezéért, egy laza mozdulattal húzta magához, aki igyekezve nem feldönteni a tojással, bacon-el megrakott tálcát, mosolyogva ült a férfi ölébe, akinek legérzékenyebb pontja azonnal reagált édes terhére.

-          Ó, hidd el, el tudom képzelni – mosolyodott el a nő, ahogy megérezte feltámadni a férfi szunnyadó vágyát, miközben hagyta, hogy Rick közelebb húzza, és édes, puha csókot váltsanak. Castle nyelve lágyan simult a nő szájába, és lassú, szerelmes csókban egyesültek.

-          Jó reggelt! – suttogta alig eltávolodva az érzéki ajkaktól, majd ismét finom csókot lehelt rá.

-          Jó reggelt – búgta vissza a nő boldogan, miközben ujjaival játékosan túrt bele a kócos tincsekbe, melyek a világ négy égtája felé meredeztek. – hoztam reggelit – bökött fejével a tálca felé Kate, mire Rick egy pillantást vetett a finomságokra, majd vissza a nőre, és tekintetét vágytól csillogva futtatta végig a karcsú testen.

-          Inkább a desszerttel kezdenék – vigyorodott el kópésan, mire Kate égnek emelte a szemét, de nem ellenkezett, amikor Rick ismét megcsókolta, ezúttal azonban már szenvedélyesebben, keze pedig, szinte észrevétlenül tört utat magának a köntös kivágásán keresztül, és míg nyelve lassú, mégis tüzes koreográfiára hívta a nőét, aki boldogan fogadta el a felkérést, addig tenyere már a telt halmokat kényeztette, bizsergést elindítva ezzel a nő gerince mentén, aki felsóhajtva mélyült el egyre inkább a csókban, és ösztönösen kezdett el lágyan ringani a férfi csípőjén. – teljesen megőrjítesz, Kate Beckett… - nyögte nehezen kapkodva a levegőt Castle, miközben keze már fürgén hámozta le a nőről a köntöst, elhajítva azt az ágy mellé, és élvezettel kényeztette nyaka vonalát, amíg Kate kis tenyere felfedezőútra indult széles mellkasán.

-          Ide tényleg hiányzik egy tetoválás – hintette tele puha csókokkal a reszkető izmokat Kate mosolyogva, miközben előrehulló, hullámos haja, finoman cirógatta a férfi testét.

-          Tudtam, hogy te voltál – akadt el a hangja Castle-nek, így utalva arra, amikor a tetováló szalonból kilépve arra gyanakodott, hogy a nyomozó intézett volna neki egy tetoválást, mire Kate rápillantott, majd sejtelmesen vonta meg a vállát.

-          Fogalmam sincs, miről beszélsz – tagadta le szemtelenül, mire Castle csak visszamosolygott, és ismét birtokba vette a csábító, most pimaszul mosolygó ajkakat. Nyelvét lassan húzta végig az alsó ajkán, majd akadálytalanul hatolt beljebb, miközben keze egy percre sem szűnt meg simogatni a selymes bőrt, felfedezve minden centimétert. A következő pillanatban, a nő dereka köré fonva karjait, fordított a helyzetükön, így ő került felülre, és megszakítva a csókot, nézett mélyen a vágytól elhomályosult zöldes-barna szemekbe.

-          Kap egy utolsó esélyt nyomozó, hogy önként valljon – kapkodott levegő után Castle, miközben csípőjét a nő öléhez szorította, hogy annak semmi kétsége se legyen felőle, ő már készen áll a beteljesülésre. Abból, ahogy a nyomozó megremegett a karjai között, tudta, Kate is alig várja, hogy ismét elmerüljenek a gyönyörben, de semmit nem akart elsietni.

-          Soha! Ügyvédet akarok! – nyögte a nyomozó, miközben csípőjét megemelve sürgette a férfit, de Castle megrázta a fejét.

-          Frászt! Teltház van. Csak egy íróval szolgálhatok – vigyorgott a nőre.

-          Egye fene, megfelel! – sóhajtott vissza Kate, mire Rick, engedve a szelíd erőszaknak, eggyé vált vele, miközben mindkettejük tüdejét elégedett sóhaj hagyta el, és ösztönösen kezdtek egy ritmusra mozogni. Bármennyire hajtotta őket a vágy a beteljesülésre, nem siettek el semmit. Lassan, egymás tekintetétől egy percre sem elszakadva mozogtak, amikor hirtelen erőteljes kopogás zavarta meg a pillanatot, és mint egy kard sújtott le rájuk.

-          Mondd, hogy csak hallucinálok – nyögött fel Castle, mire Kate szorosan átölelve simult hozzá még közelebb.

-          Abba ne hagyd – sóhajtott szaggatottan, mire Castle csak megrázta a fejét, és mit sem törődve a kopogás erősödésével, gyorsultak fel mozdulataik. Amikor érezte, hogy Kate körmei a hátába vájnak, ő is engedett a sürgető vágynak, és hagyta, hogy elsodorja a gyönyör hulláma. Levegő után kapkodva gördült le a nőről, reszkető teste ernyedten zuhant a párnára, miközben karjával közelebb húzta magához a nőt.

-          Talán mégis lesz tetoválásom – vetette fel, majd amikor Kate gyanakodva, összehúzva szemét, felemelkedett, és lenézett rá, folytatta – mit szólnál egy bilincshez? Ez jelképezné, hogy örökre a rabod vagyok – nézett várakozón a nőre, mire Kate közelebb hajolt.

-          Ha bilincset akarsz, rakok én rád ingyen is – jött a felelet, egyértelművé téve, hogy látni sem akar rajta semmilyen tetoválást, majd elfordulva, a tálca felé nyúlt – reggelit?

-          Reggelit tetováljak magamra? Nem túl… ötlettelen? – ráncolta össze szemöldökét Castle, szándékosan félreértve a kérdést, mire a nyomozó megforgatva szemét, nagyot sóhajtott.

-          Kérsz-e reggelit? – tette fel ismét a kérdést egyértelműbben, mire Castle gyomrára téve kezét bólintott.

-          Persze, hogy kérek! Lássuk, mit varázsoltál elém – ült fel az ágyon, Kate mellé, maguk elé téve a tálcát, majd pillantása elismerőn futott végig a finomságokon. – ez igen! Rántotta, bacon, friss kifli… egy pillanat! – állt meg keze félúton, amikor az egyik ínycsiklandón illatozó falatot akarta a szájába venni – honnan vannak ezek? Amikor legutóbb nálad jártam, a hűtőd… hogy is mondjam, segítségért kiabált.

-          Ne aggódj, nem mérgezlek meg! Nem tudtam aludni, ezért lementem bevásárolni, amíg te húztad a lóbőrt. – magyarázta meg Kate, mire Castle megnyugodva vette be az első, villára tűzött falatot, majd hirtelen elkomolyodva nézett a nőre.

-          Te egyedül mászkáltál odakinn? – kérdezte aggodalmas hangon, ahogy eszébe jutott, hogy Simon a nőre vadászik, mire Kate értetlenül nézett vissza rá.

-          Igen. Képzeld, többnyire egyedül megyek – felelte természetes hangon, mire Castle ledobva a villát, döbbenten fordult felé.

-          De Simon… - akart érvelni, aztán hirtelen elharapta a mondat végét, még mielőtt elszólta volna magát, Kate azonban gyanakodva nézett vissza rá.

-          Mi van vele? Ő rád vadászik, nem? – húzta fel szemöldökét várakozón, mire Castle nyelt egyet, Kate pedig, közelebb hajolt – Castle!

-          Igen, persze! Hogyne! De amíg te boltba mászkáltál, én egyedül voltam – vágta ki magát Castle szorult helyzetéből, és jelen pillanatban nagyon büszke volt leleményességére, egészen addig, amíg bele nem nézett Kate gyanakvón csillogó zöldes-barna szemébe.

-          Sajnálom – mormolta Kate, de tekintetén látszott, nem sikerült meggyőzni, mire Castle idegesen mosolygott rá.

-          Semmi baj, csak legközelebb ne hagyj egyedül – nyugtatta meg látszólag nagyvonalúan Rick, de a nyomozónő, maga sem tudta, miért, úgy érezte, valamit eltitkol előle a férfi. Miből gondolja, hogy Simon itt keresné őt? Hiába próbálta elhessegetni rossz érzését, agyába ismét utat tört Javi megjegyzése, miszerint, semmi értelme annak, hogy Simon Castle-t fenyegesse meg, többre menne, ha őt, mint egyetlen múzsát tenné el láb alól.

-          Castle, ugye, sosem hazudnál nekem? – nézett egyenesen a kék szemekbe Kate azzal a pillantással, mellyel szinte a vesékbe látott, és amelyet a kihallgató szobákban a gyanúsítottaknak tartogatott. Castle érezte, hogy gyorsabban kezd verni a szíve, miközben nagy levegőt véve igyekezett megfelelő választ adni.