Regénybe illő élet 24. rész

24. rész

Castle nagyot nyelve emelte füléhez a telefont, miközben lelkileg próbált felkészülni egy újabb gyötrő beszélgetésre Simonnal. Kate feszülten figyelt, és mialatt közelebb húzódott, az író csak remélhette, hogy nem hallani ki a beszélgetést, ha esetleg Simon ismét a nő életének kioltásával fenyegetőzne. Miközben felvette a telefont, és beleszólt, tekintete Kate megnyugtató, zöldes-barna pillantását kereste, hogy onnan olvashassa ki, nem lesz semmi baj, de nem volt szerencséje, mert a nő szemében ugyanúgy a nyugtalanság, és feszültség vibrált, ahogy benne.

-       Castle! - szólt bele határozott hangon, elnyomva a remegést, mire, legnagyobb meglepetésére, egy ismerős hang köszönt vissza a vonal túl végéről.

-       Szia Cunci Mókus, mi a pálya? - csendült fel Mattie hangja, mire Castle nem tudta, hogy nevessen, amiért nem kell Simonnal beszélnie, vagy dühöngjön, amiért feleslegesen idegesítette magát.

-       Szia Mattie! - nyomott el egy sóhajt inkább mindkét megoldás helyett, miközben szemét forgatva nézett a vele szemben álló nőre, aki, amint meghallotta, ki a telefonáló, megkönnyebbülten engedte ki a tüdejében eddig visszatartott levegőt, és huppant le az egyik fotelba, míg az író tovább beszélt - semmi újság, itthon üldögélek, és egy új könyv előkészületein dolgozom - hazudta szemrebbenés nélkül. Úgy gondolta, semmi értelme beavatni a férfit a részletekbe, mert ismerve a vehemenciáját, máris az események középpontjába akart volna kerülni, nem elfelejtve megemlíteni a tényt, hogy ő hívta fel figyelmüket a gyanús rajongóra.

-       Otthon?! Most viccelsz velem Cuki Pofa??? - háborodott fel Mattie - nem gondolod, hogy jobb dolgod is volna? - kérte számon az írót, mire az, grimaszolt egyet.

-       Például? - kérdezett vissza válasz helyett, kíváncsian.

-       Például? Például, beülhetnél a méregdrága verdád egyikébe, és meg sem állhatnál Lulu-Kate lakásáig! - dobta az ötletet Mattie izgatottan - mondtam már, hogy édesek vagytok együtt, és két ilyen szép embernek, vétek magányosan szenvednie!

-       Nem vagyok magányos, Mattie - hárított a férfi, miközben figyelte, hogy Kate egy újságot lapozgat, melyet a dohányzó asztalról vett el.

-       Ja, igaz. Ott van anyu, meg a lányod, ugye? Már bocsi, hogy őszinte leszek, de kicsit beteges vagy - bukott ki Mattie száján, mire Rick azonnal megsértődött.

-       Én vagyok beteges?! Nem én élek egy... - kezdett volna bele, hogy Mattie nemi hovatartozásáról nyilvánítson véleményt, de Kate erőteljesen megköszörülve torkát figyelmeztette, mire lenyelve a csípős választ, mélyet sóhajtott - Hálás vagyok, hogy törődsz velünk, de ez a mi problémánk, amit majd meg is oldunk, a segítséged nélkül. De azért, köszönjük. - igyekezett lezárni a beszélgetést, és elbúcsúzni, de a telefonáló nem tágított.

-       Persze, ti megoldjátok! - jött a gúnyos felelet, és Mattie hangjából jól kihallható volt a kétkedés - azt látom! Külön szenvelegtek. Tudod, hogy imádlak, Maci Laci, isteni tested van, formás feneked, a mellkasod olyan széles, és izmos, hogy szinte hangosan kiabálva követeli, hogy egyenek róla, meg minden, de az eszed miatt nem lopnának el, ezt szögezzük le!

-       Ezt hogy érted? - döbbent meg őszintén az író, igyekezve figyelmen kívül hagyni a hányingert, mely hatalmába kerítette a tudatra, hogy Mattie a mellkasáról enne bármit is.

-       Úgy, hogy nem látsz tovább az orrodnál! Te játszod a sértettet, Lulu-Kate meg a büszke amazont. Észre sem veszed, hogy gyönyörű nő, aki éppen a büszkesége miatt nem fog rád hónapokat, vagy éveket várni, te sügér! Elhappolják előled, te meg sírhatsz anyunak, hogy nem éltél a lehetőséggel. - világosította fel az írót, akinek el kellett ismernie, hogy ha pár nappal korábban hallja ezeket a szavakat, igaza is lett volna a férfinak, de most, hogy úgy érezte, képes tovább lépni, és csak az alkalomra várt, hogy megtegye, és visszaszerezze Kate szerelmét, inkább idegesítette a kioktatás, amit persze, Mattie folytatott. - Évek múlva, amikor már anyu sem lesz, a lányod meg férjhez megy, és csak ünnepekkor jár majd haza, akkor is csak azért, hogy megnyugtassa háborgó lelkiismeretét, amiért egész évben rád sem bagózott, magányos leszel, és a múlton keseregsz majd!

-       Ez elég sötét jövőkép, nem gondolod? - húzta el a száját Rick - amúgy pedig, Alexis sosem tenne ilyet, ő különleges gyerek, és nagyon jó a kapcsolatunk! - vette védelmébe egyetlen lányát, akiről egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy csak ünnepekkor járjon haza, főleg azután, hogy a főiskoláról is sűrűn hazalátogatott.

-       Ja, anyám is ezt hitte rólam! - csúfolódott Mattie - tévedett... bár, az is igaz, hogy ő tagadott ki, amikor Robbie-t, a régi haveromat a pasimként mutattam be - kuncogott fel, mire Rick megforgatta a szemét - szóval, emeld fel a segged, és irány Lulu-Kate! Béküljetek ki!

-       Rendben, holnap felkeresem! Megígérem! - adta meg magát Rick, csak hogy végre letehesse a telefont, de ezúttal sem volt szerencséje.

-       Nem! Nem holnap, hanem ma! Most rögtön! - harcolt tovább a férfi, mire Rick értetlenül ráncolta össze a szemöldökét.

-       Miért olyan fontos, hogy éppen most? - kérdezett vissza, mire hatalmas sóhaj volt a felelet.

-       Csak! Mert én kérlek, Mókica! Légyszi!! Most indulj, jó? Ez nekem tényleg nagyon fontos! - könyörgött a telefonba, és, éppen amikor Rick beleegyezett volna, hirtelen meglepetten váltott hangszínt - Várj! Mégse ma menj.... vagyis...most nem értem....

-       Mi? - zavarodott össze teljesen az író, mire Mattie folytatta.

-       Ezt nem hiszem el! Épp most lépett be a bárba, ahol üldögélek, és egy finom likőrt szopogatok, a spanyol torreádor - kacagott fel Mattie, amivel sikerült még jobban összezavarnia Rick-et.

-       Ki?

-       Tudod, a csávó, aki nálatok kertészkedett - magyarázta Mattie - de... hoppá! Erre nem számítottam. Vele van egy ismerősöm is, szóval, most le kell tennem - hadarta egy levegővel, amivel egy csapásra rávilágított a helyzetre, amit Castle eddig csak gyanított.

-       Mattie! - állította meg a férfit szigorú hangon a mozdulatban - az ismerősöd véletlenül nem tengerész egyenruhában van?

-       Nos, lehet, hogy véletlenül abba esett bele reggel - jött a kínosan feszengő válasz, mire Rick nagy levegőt vett, hogy ne törjön fel belőle az indulat.

-       Te küldted Kate lakására azt a fickót?! - szorította olyan erősen a mobilt, hogy az, majd' szétrepedt elfehéredett ujjai között, mire most Kate is abbahagyta az olvasást, és döbbenten meredt a telefonáló íróra.

-       Pfh! Dehogy! Vagyis... lehet, talán... - dadogott Mattie - gondoltam, kell nektek egy kis segítség! De! Várjunk csak! Ezek szerint, te nem is otthon vagy, hanem Lulu-Kate-nél?

-       Ne tereld a beszélgetést, Mattie! - húzta össze a szemét Castle úgy, mintha egy csibészt kapott volna rajta, hogy a kertjéből almát lop - mire volt jó ez az egész?

-       Mit tudom én! Gondoltam, ha látod, hogy Lulu-Kate más férfit is érdekel, rájössz, hogy nem nyalogathatod a sebeidet örökké. - jött a flegma válasz - de most tényleg le kell tennem. Két dögös pasi áll előttem, az egyik tengerésznek öltözve, a másik oldalán meg fegyver van, és igazi zsaru! - viháncolt érzékin a telefonban, és Castle-nek ott sem kellett lennie, hogy tudja, Espo szemei az eget nézik, és menekülési utat keres. Nyilván már ő is rájött, hogy Mattie bérelte fel a férfit - Isteni estének nézek elébe, csak Stevie boy meg ne tudja. Pá, Nyuszi fül! Amúgy meg, ha Lulu-Kate-tel mégsem jönne össze a dolog, a Grand Convoy-ban vagyok, oda várlak, picim! - vált kissé simulékonyabbá a hangja, majd bontotta a vonalat. Rick döbbenten rázva fejét tette el mobilját, majd Kate felé fordult.

-       Szóval, Mattie küldte a tengerészt a nyakamra - sóhajtott a nő, röviden összefoglalva, amire rájött a beszélgetés foszlányaiból.

-       Igen, és neki lett volna fontos az is, hogy én lássam, ahogy a fickó fogad téged. A tervének ez a része bevált. - ült le Rick is a kanapéra a nő mellé.

-       De mire volt ez jó neki? - ráncolta össze szemöldökét Kate, mire Rick megrántotta a vállát.

-       Segíteni akart. Azt hitte, ha meglátlak egy másik férfival, akkor féltékeny leszek, és rájövök, hogy lépnem kell. - próbált magyarázatot találni a férfi tettére, mire Kate elkomolyodva nézett rá.

-       Szóval, ezt értette az alatt a múltkor, hogy ő majd kézbe veszi a dolgokat... - gondolkodott hangosan, majd nagyot nyelve nézett az íróra - sikerült? - kérdezett rá nyíltan, miközben szíve a torkában dobogott, amíg a válaszra várt.