25. rész
Míg Kate
visszafojtott lélegzettel várta a választ, Castle eltűnődött a kérdésen. Vajon
sikere volt Mattie tervének? Elérte a célját? Féltékeny volt? Tény, hogy amikor
meglátta a tengerészt virágcsokorral a kezében Kate-re mosolyogni, a félelem olyan
gyorsan kerítette hatalmába, hogy szinte észre sem vette, és csak arra tudott
gondolni, hogy elkésett. De ez nem azért volt, mert féltékeny volt, vagy nem
volt tisztában azzal, hogy Kate nagyszerű nő, aki okos, gyönyörű, és minden
férfi boldog lehetne, ha a kegyeit élvezhetné. Inkább azért, mert bár tudta,
mégsem lépett, hanem hagyta, hogy a büszkeség, és a sértettség uralja a szívét,
és megijedt, hogy elkésett. Tekintete, most találkozott a nő várakozón, mégis
bizonytalanul csillogó zöldes-barna pillantásával, és ő azonnal rájött, hogy
még mindig a választ várja.
-
Nem – jött az egyszerű, őszinte felelet, mire Kate
elnyomott egy csalódott sóhajt, és büszkén felemelve fejét, igyekezve, hogy a
megbántottság ne üljön ki arcára, bólintott.
-
Értem. Ettől függetlenül szép próbálkozás volt a
részéről – csikart ki magából nehezen egy mosolyt, amiért most roppant
elégedett volt magával, majd hozzáfűzte – Mattie-s, az igaz, de szép. – állt
fel mélyet lélegezve a fotelből, hogy a konyhába vigye a kávés csészét, de alig
tett egy lépést, meglepetten tapasztalta, hogy az író kezére fonja erős ujjait,
és megállásra készteti. Felhúzott szemöldökkel nézett le a kezükre, miközben
Castle is felállt, és egész szorosan állt meg előtte.
-
Nem járt sikerrel, mert rossz helyzetből indult ki –
szólalt meg ismét halkan Castle, aki úgy érezte, éppen itt az ideje, hogy végre
lépjen, és visszaszerezze a boldogságot, amit balga módon eldobott magától –
Mattie azt hitte, segítenie kell, hogy észrevegyem, milyen különleges vagy, és
bármikor elveszíthetlek. De én ezt tudtam Kate, ebben nem szorultam a
segítségére. – magyarázta nyugodtan, remélve, hogy a nő minden egyes szavát, és
az a mögött megbújó érzelmeket is megérti. – azt hitte, lökést kell adnia, hogy
lépjek, hogy magamtól nem tenném meg.
-
Megtetted volna? – szakította most félbe a férfit, hogy
feltegye a számára legfontosabb kérdést, mely azóta gyötörte, mióta az író
magára hagyta a pihenőben, mire Castle lágyan elmosolyodott.
-
Mindenképpen – hangzott magabiztosan, határozottan a
válasz, mire Kate fürkésző tekintettel mérte végig arcának minden centiméterét.
-
Mikor? – nyelt nagyot, miközben érezte, hogy szíve
egyre gyorsabban kalapál mellkasában.
-
Már akkor eldöntöttem, hogy lépnem kell, amikor az
ügyön dolgozni kezdtünk, de egyszerűen nem volt megfelelő alkalom – vonta meg
vállát szomorkásan Castle.
-
Miért hagytad, hogy kétségek között őrlődjek? – kérte
számon az írón az elmúlt napokat Kate, mire Castle nagyot sóhajtott.
-
A pillanatra vártam, hogy elmondhassam, el akarom
felejteni, ami történt, és tiszta lappal akarok indulni. De jött ez az ügy, és
ráadásul én is belekeveredtem, így pedig, furcsán jött volna ki ez az egész –
rázta meg fejét a férfi tehetetlenül – mégis mit szóltál volna, ha azt mondom,
itt ez az ügy, veszélyben az életem, egyébként megbocsátok, és szeretlek, akkor
segítesz nekem? Nem hitted volna el, hogy tényleg le akarom zárni a múltat. Azt
hitted volna, csak azért mondom, hogy segíts nekem. – válaszolta meg azonnal a
feltett kérdést, mire Kate gyanakodva húzta össze a szemöldökét.
-
Miből gondolod, hogy most hiszek neked? Talán csak
azért jött ez a hirtelen vallomás, mert Mattie terve tényleg bevált, és attól
félsz, ha nem lépsz, más fog helyetted – vélte gonoszkodva Kate, jól titkolva
félelmét, és kétségeit, mire Castle, komolyan mélyült el tekintetében.
-
Nézz a szemembe Kate! Tényleg azt hiszed, hogy nem
szeretlek? Hogy csak a félelem vezérel? – kérdezte nyíltan a zöldes-barna
szemekbe nézve, mire Kate nagyot nyelve engedelmeskedett. Sokszor hallotta már,
hogy a szem a lélek tükre, de most meg is bizonyosodhatott felőle. A kék
szemekből annyi szerelem, és az elutasítástól való aggodalom csillogott,
amennyit még sosem látott – Szeretlek Kate, és újra akarom kezdeni veled! –
suttogta a férfi, miközben ujjbegyével lágyan cirógatni kezdte a nő tenyerének
belső felét, aki megbizsergett az érzésre, majd ismét a férfira emelte
tekintetét, és megnyalva kiszáradt száját harapta be alsó ajkát. – hinned kell
nekem! Nem a vágy vezérel, Kate, és nem is a félelem, hanem annál sokkal
erősebb erő, a szerelem – búgta érzékien, majd még közelebb hajolt, és lágyan
birtokba vette a cseresznyeajkakat. Ahogy szája rátapadt a nőére, mélyet
sóhajtott, és lehunyta szemét. Úgy érezte, minden sejtje bizseregni kezd,
miközben nyelvét finoman húzta végig a nő alsó ajkán, aki legnagyobb örömére,
engedelmesen nyitotta meg előtte azt, és fogadta be, hogy aztán belekezdjenek
lassú, érzéki, vérüket felpezsdítő táncukba. Ahogy egyre inkább elmélyült a
csók, Castle még közelebb húzta a nőt, és tenyerével végig simítva a hátán,
ölelte magához, miközben egyre lejjebb vándorolva, már fenekét simogatta,
miközben Kate belenyögve a csókba simult hozzá, és túrtak kecses ujjai a
hajába. – hiányoztál! Annyira hiányoztál! – nyögte bele a csókba Castle,
miközben ajka már a nő nyakát kényeztette, egyre lejjebb kalandozva a ruha
kivágásán, majd ismét visszatalálva ajkához. Miközben egyre forróbban, és
éhesebben csókolták egymást, Castle egy laza mozdulattal kapta karjaiba a
nyomozót, és meg sem állt vele a hálószobáig, ahol olyan puhán fektette az
ágyra, mintha a legféltettebb kincsét igyekezne védelembe helyezni. Miközben
fölé hajolt, elakadt lélegzettel hagyta, hogy a nő kis tenyere végig simítson
kidolgozott mellkasán, és a gombokat egyesével kipattintva, cirógassa végig,
egészen a hasáig, hogy aztán ismét visszafelé haladva, már a válláról tolja le
az inget. Kate kissé megemelkedve követte ujjai útvonalát ajkával, és boldogan
hallgatta, ahogy Rick minden egyes csókjánál felsóhajt, miközben ő is ugyanúgy
lágyan cirógatva szabadította meg a blúztól, és hintette tele csókjával nyakát,
vállát, fülcimpáját. Annak ellenére, hogy nem először szerették egymást, hiszen
a beépülés alatt már volt alkalmuk megtapasztalni, mennyi gyönyört tartogatnak
a másiknak, mégis úgy érezték mindketten, hogy ez egy különleges alkalom. Egy
új, tiszta lap, amit közös emlékeikkel írnak majd tele, ahol nem kap helyet a
sok fájdalom, melyen keresztül kellett menniük, és ahol az első fejezet a
csodálatos szeretkezésük lesz. Castle, miközben érezte, hogy Kate ujjai fürgén
oldják ki a nadrágszíját, és húzzák le a farmer cipzárját, remegő kézzel
gombolta ki a nő nadrágját, hogy végül az utolsó, egymást elválasztó
ruhadarabtól is megszabaduljanak, és végre végig csókolhassa minden porcikáját.
Nyelvével finoman ízlelgette végig a bársonyos bőr minden centiméterét,
miközben élvezettel hallgatta, hogy a nyomozónő torkából apró nyögések
szakadnak fel, ahogy egyre közelebb ér legérzékenyebb pontjához, körmei pedig
gerince vonalát ingerelték, hogy aztán ujjaival a hajába túrva húzza fel
magához egy szenvedélyes csókra.
-
Kérlek! – nyögte Kate két csók között a férfi szájába,
mire Rick elmosolyodott, és engedelmeskedve a kérésnek, lassan, semmit el nem
sietve vált eggyé szerelmével. Ahogy körülölelte a forróság, elakadt a lélegzete,
és fejét a nő nyaka vonalába temetve kezdett el lassan mozogni, majd ismét lágy
csókban forrtak össze ajkaik, hogy aztán felvéve egymás ritmusát, együtt
jussanak el a gyönyör kapujáig, amit egyszerre léptek át. Ahogy közeledtek a
beteljesülés felé, egyre gyorsabban kapkodták a levegőt, és elmerültek a másik
tekintetében, így hagyva, hogy magukkal sodorja őket az ár, ahonnan már nincs
visszaút, nincs megállás. Castle remegő testtel gördült le a nőről, majd
könyökére támaszkodva, mosolygott le rá, és simított végig kipirosodott,
verejtékező arcán.
-
Ez volt életem legjobb védőőrizete – vigyorgott a nőre
kópésan, mire Kate átölelve a nyakát, húzta magához egész közel – azért,
remélem, nem ez a megszokott – ráncolta össze szemöldökét az író, mire Kate megrázta
a fejét.
-
Egyáltalán nem! Ez V.I.P. szolgáltatás volt –
kacsintott a férfira, aki halkan nevetve csókolta meg az érzéki, csókjaitól
megduzzadt ajkakat.
-
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy egész hátralévő
életemben igényt tartok a védőőrizetedre? Természetesen, csakis V.I.P formában!
– kérdezte halkan, félig komolyan, miközben a nő homlokába hullott tincseivel
játszott, mire Kate a plafont figyelve úgy tett, mint aki megfontolja az
ajánlatot.
-
Lássuk csak, ezt meg kell beszélnem a felettesemmel –
tűnődött hangosan, majd hirtelen ő is elkomolyodott, és az íróra nézett – jól
hangzik.
-
Mindennél jobban! – jött a szintén halk, őszinte
válasz, majd az író ismét az ajkára hajolt, és finom, puha csókot váltottak.
-
Nincs több titkom, Castle – folytatta Kate, miután elváltak
ajkaik, így próbálva meg elmondani, hogy soha többé nem fogja bántani, mire
Castle bólintott.
-
Tudom – sóhajtott mélyet, majd szorosan magához ölelve
a nőt, fordult a hátára, miközben azon gondolkozott, meddig tart az a
boldogság, amiben része van most. Minden reményét abba vetette, hogy soha nem
derül ki, hogy hazudott a nőnek, és igazából nem is ő van veszélyben, hanem
Kate, mert nem tudta, hogyan reagálna a nő. Amíg ezen gondolkozott, hallotta,
hogy szerelme egyre mélyebben, és lassabban lélegzik, de az ő szemére nem jött
álom. Lelkiismeret-furdalás gyötörte, amiért ellentétben Kate-tel, ő
rejtegetett valamit, végül agya megadta magát a fáradtságnak, és nyugtalan
álomba merült. Másnap reggel, egyedül ébredt, és ő riadtan ült fel az ágyban.
Nem tudta, csak álmodta-e az elmúlt éjszakát, vajon megint agya űzött vele
csúfos tréfát, mint már annyiszor korábban, vagy valóban megtörtént. Úgy érezte
azonban, hamarosan választ kap, mert nyílt az ajtó, ő pedig tátott szájjal
nézett a belépő nőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése