17. rész
Kate meglepetten
húzta fel szemöldökét, ahogy meghallotta a szívélyes invitálást, miközben agya
szinte abban a pillanatban ellenkezni kezdett, szíve pedig, boldogan mondott
volna igent. Kétségek között gyötrődött, fogalma sem volt, mit tegyen. Egyfelől,
úgy érezte, el kellene fogadnia a meghívást, már csak azért is, hogy ne
haraggal váljanak el. Úgy gondolta, tartoznának maguknak, és a kapcsolatuknak
annyival, hogy békésen, egy pohár bor mellett, higgadtan megbeszélve zárják le
kettejük történetét. Másfelől, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jó ötlet
felmenni a férfi lakására, azok után, ami a pihenőben történt. Még most is
megremegett minden porcikája, ha a csókra gondolt, az író erős kezeinek gyengéd
simogatására. Ha akkor nem a kapitányságon vannak, vagy nem jönnek Javiék, nem
tudott volna ellenállni a kísértésnek, hogy még egyszer a karjaiban lehessen,
érezhesse, ahogy szívük egy ritmusra ver. Castle visszafojtott lélegzettel
várta a választ, amikor azonban az, néhány perc múltán sem érkezett meg,
zavartan mosolyodott el.
-
Remélem, nem hiszed, hogy azért akarlak felcsalni
magamhoz, hogy elcsábítsalak? – kérdezte kissé feszengve, hogy oldja egy kicsit
a hangulatot, majd szinte azonnal folytatta – csak arról van szó, hogy egyedül
vagyok itthon, jól jönne egy kis társaság, és beszélgetés… - fűzte hozzá,
mintha pontosan tudná, mi zajlik le a nőben, mire Kate keserűen húzta el a
száját.
-
Ezzel nem segítesz a döntésben, ugye, tudod? – szólalt
meg a meghívás óta először a nő, és Rick most már biztos volt benne, tudja,
mitől fél, így aztán védekezőleg emelte maga elé mind a két kezét.
-
Esküszöm, hogy tiszta célok vezérelnek! Csak egy pohár
bor, egy kellemes beszélgetés! Semmi több! – ígérte ártatlan, komoly
ábrázattal, majd azonnal hozzátette – ha mégis próbálkoznék valamivel, van
fegyvered – kacsintott a nőre cinkosan, ő pedig, nem állta meg, hogy ne
mosolyodjon el, és bár esze, mint egy hajókürt, olyan hangosan fújt riadót, úgy
döntött, ezúttal sutba vágja az óvatosságot, és szívére hallgat.
-
Rendben, de csak egy pohárral, Castle! Még haza is kell
vezetnem – emelte fel jobb kezének mutatóujját figyelmeztetőleg a nő, mire
Castle, kinyitva az ajtót, kópésan vigyorogva szólt vissza.
-
Nem, nem kell! Nálam is van szabad hely – jegyezte meg
komiszul, de amikor pillantása találkozott Kate összehúzott szemével,
ártatlanul visszakozott – úgy értem, van szabad szoba! Beckett nyomozó, hogy
magának folyton csak AZON jár az esze - csóválta meg a fejét, mialatt becsukta
az ajtót, Kate pedig, magában jót derülve, szemét forgatva szállt ki a
kocsiból, és követte a bejárati ajtóig, miközben azon gondolkodott, valóban jó
ötlet volt-e elfogadni a meghívást. Alig egy órával később azonban, amikor
kezében a pohár, édes vörös borral, a kanapén kényelmesen, törökülésben elhelyezkedve
hallgatta az írót, aki egy-egy fiatalkori csínytevéséről mesélt, mellyel az
őrületbe kergette az anyját, már fel sem merült benne, hogy máshol is lehetne
ebben a pillanatban, mint az író lakásán. A történet végén jóízűen kacagott,
majd előrehajolt, hogy letegye az időközben kiürült poharat, és most már terhe
nélkül támasztotta meg hátát a kanapé falán. Térdeit felhúzva kulcsolta át
rajtuk kezét, és még mindig az elhangzott anekdotán mosolyogva nézett bele a
vidáman, nosztalgikusan csillogó kék szemekbe.
-
Azt hiszem, édesanyád néhány részlettel kibővíthette
volna a róla szóló monológ színdarabot – idézte fel az estét, amikor csak nekik
adta elő magánszámát a nő, ő pedig, a férfi kezét fogva nyújtott támaszt az
írónak.
-
Ne is említsd! – borzongott meg látványosan Castle –
abban a történetben az egyetlen hiteles dolog anyám neve volt, és az, hogy én
vagyok a fia – jegyezte meg rosszmájúan, mire Kate megingatta a fejét, de nem
válaszolt. Az eltöltött idő alatt, volt szerencséje megfigyelni, hogy a csípős
szeretet, melyet a férfi anyja felé mutatott, sokkal mélyebb, és bensőségesebb
volt, mint azt, első ránézésre bárki gondolta volna. Segítséget, támaszt
nyújtottak egymásnak anélkül, hogy érzelmileg a másikra telepedtek volna.
Martha mindig ott volt a fiának, számíthatott rá, és a jó tanácsaira, de a nő
jó érzékkel, csak akkor avatkozott közbe, ha az író kérte, vagy szükségét
látta. – engem inkább az érdekelne, rólad, mit mesélne édesapád – tette le
Castle is kezéből a poharat, és teljes testével a nő felé fordult, egyik lábát
behajlítva.
-
Mit mondhatnék? – húzta fel a vállát látszólagos
bűnbánattal Beckett – lázadó fiatal voltam. Motor, bőrszerkó, tetoválás, és egy
olyan pasival való összeköltözés, akit ma gondolkodás nélkül dugnék rács mögé –
mosolygott az emléken Kate, mire Castle közelebb hajolt, és tekintetében
huncutság villant.
-
A pasi nem érdekel, de a bőrszerkóra kíváncsi lennék –
jegyezte meg, mire Kate úgy tett, mint, aki elgondolkodik a lehetőségen, majd
nagyvonalúan elmosolyodott.
-
Nem bánom – jelentette ki, Castle pedig, meglepetésében
eltátotta a száját, ő pedig, folytatta – bár, nem hinném, hogy jó a méret, sőt,
inkább remélem! – fűzte hozzá, szándékosan félreértve a férfi szavait, és
amikor meglátta a durcás arckifejezést, ami felváltotta a gyermeki várakozást,
hangosan felkacagott.
-
Ez csúnya volt! – játszotta meg a sértettet Castle,
miközben szemével szinte végig simogatta a nő mosolygó arcát, és itta magába a
látványt. Nem tudott elképzelni annál csodálatosabbat, mint, amikor sikerült
megnevettetnie a nőt, talán csak azt, amikor egymásra hangolódva szeretkeztek,
és ő láthatta, ahogy a zöldes-barna szemek elsötétülnek a vágytól. Kate, mintha
megérezte volna, mi játszódott le a férfi agyában, hirtelen elkomolyodott, és
látványosan az órájára nézett.
-
Késő van, ideje mennem – sóhajtott mélyet, miközben
fájdalmasan állapította meg, hogy talán ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen
kedélyesen elbeszélgettek a férfival, mire Castle udvariasan bólintott, és
felállt, hogy az ajtóig kísérje. Kate, kabátjával a kezében állt meg az ajtó
előtt, és fordult a férfi felé – tényleg szép este volt, kár lett volna
kihagyni – vallotta be őszintén, minden gúny nélkül, mire Castle elégedetten
mosolygott.
-
Tartoztunk ennyivel egymásnak – mondta ki pontosan
ugyanazokat a szavakat, melyek Kate fejében is megfogalmazódtak, majd egy
hirtelen ötlettől vezérelve, kinyújtotta kezét, és finoman végig simított a nő
arcán. Olyan puhán, olyan gyengéden, mintha bármelyik pillanatban tovaillanna,
Kate pedig, csak nehezen állta meg, hogy ne hunyja le szemét az érintésre –
Köszönöm – suttogta Castle, majd közelebb hajolt, és egy puszit nyomott a nő
arcára. Amikor kissé eltávolodott tőle, mélyen a zöldes-barna szemekbe fúrta
tekintetét, mintha így akarná örökre az emlékezetébe vésni. Egyikük sem tudta,
melyikük mozdult előbb, de ajkuk a pillanat tört része alatt talált a másikéra.
Úgy forrtak össze, mintha mindig is a másikhoz tartoztak volna, nyelvük lassú,
pillekönnyű táncot lejtett, mialatt Kate kezéből szinte hangtalanul esett a
kabát a földre, kezei pedig, önálló életre kelve simítottak végig a férfi
mellkasán, majd túrt bele barna tincseibe, és simult hozzá egész szorosan.
Castle a nélkül ölelte át a nőt, hogy a csókot egy percre is megszakította
volna, és miközben keze végig szántott a nő fenekén, csípőjén, hátán, végül
előrevándorolt, és már a telt halmokat kényeztette az ing anyagán keresztül.
-
Castle… - szakította meg a csókot Kate zihálva, levegő
után kapkodva – mit művelünk? – kérdezte, mélyen a férfi szemébe nézve, mire
az, komolyan nézett vissza rá.
-
Engedünk az érzéseinknek – felelte nyugodtan, majd a
következő pillanatban már a nő nyakát kényeztették ajkai, akinek ujjai most
egymás után pattogtatták ki a férfi ingének gombjait.
-
Azt mondtad… csak beszélgetni fogunk – lehelte akadozó
lélegzettel, miközben tenyere már a meztelen, izmos mellkason szántott végig,
és beleborzongott, ahogy megérezte, hogy Castle az ajtó falának nyomva rántja
szét ingét, és keze már a melltartó anyagán keresztül simogatja vágytól duzzadt
melleit. – megígérted – nyögött fel, amikor Castle egymáshoz préselte
csípőjüket, és ő megérezte a férfi tagadhatatlan vágyát.
-
Akkor még úgy is volt – kapkodott levegő után a férfi
is, majd ismét birtokba vette ajkait, és amikor Kate érzéki simogatások között
görgette le válláról az inget, ő is megszabadította tőle, hogy aztán keze a
nadrág övén végig szántva, lassan húzza le a Glock-ot az övről, és dobja a
földre, majd visszatalálva, már az övcsatot kapcsolja ki. A következő
pillanatban, a csók megszakítása nélkül kapta karjaiba a nyomozót, és meg sem
állt vele a hálószobáig, ahol puhán fektette az ágyra, és fölé hajolva,
ajkaival, kezével barangolta be a testét, éppen úgy, ahogy azt elképzelte a
pihenőben, miközben megszabadította a nadrágtól, és a fehérneműtől is, mindezt
puha, ingerlő csókok közepette. Kate ujjai izgatón szántottak végig a férfi
haján, közelebb húzva magához egy újabb szenvedélyes csókra, mely csak még
inkább feltüzelte vágyait, de enyhülést nem hozott, keze pedig, már a széles
hátát simogatta, élvezve, ahogy megremegnek érintése nyomán az izmok, majd
lejjebb érve, előrevándorolt, és gyors mozdulattal oldotta ki az övet, hogy aztán
besurranva az addig zipzárral gátolt résen, gyengéd simogatással tüzelje fel
még jobban a férfi vágyait is. Mialatt Castle a nyakát, melle vonalát borította
be csókjaival, Kate lehúzta róla a nadrágot, és már semmi nem akadályozhatta
meg őket abban, hogy eggyé váljanak. Mindkettejük tüdejéből hangos sóhaj
szakadt fel, amikor megérezték a másikat, és ösztönösen, olyan harmóniában
kezdtek el mozogni, ahogy az éjszakát váltják a nappalok. – Szeretlek Kate! –
súgta fülébe lágyan a szavakat Castle, majd lassan, lágyan megcsókolta,
kiélvezve minden pillanatot, mire Kate még szorosabban simult hozzá, és szemét
lehunyva hagyta, hogy magával ragadja az ár, a mámor szökőára, mely elsöpört
minden félelmet, minden aggodalmat, a józanész összes érvét. Csak szeretni
akart, és szeretve lenni, jelen pillanatban semmi más nem számított, az sem,
hogy másnap, amikor felébrednek, egy újabb problémával kell szembesülniük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése