43.
rész
Kate-nek meg sem kellett fordulnia
ahhoz, hogy tudja, Declan áll mögötte, és a férfi gyengéd ujjai becézik bőrét,
miközben lassan, érzéki mozdulattal húzta fel a cipzárt. Vére felforrósodott,
pulzusa vadul lüktetett, és szemét lehunyva remegett meg teste, amikor
megérezte, hogy Declan ajka puhán tapad nyakára, és lágyan belecsókol.
- Gyönyörű
vagy – suttogott bele fülébe, mialatt karjai átfonták derekát, és magához
húzta, ő pedig ernyedten simult bele az erős karokba, miközben mélyen beszívta
a férfiból áradó illatot.
- Engedj
el – kérte bizonytalanul remegő hangon, mire Declan anélkül, hogy szót fogadott
volna, kérdezte.
- Miért?
– lehelt újabb csókot a kecses nyak vonalára, Kate-nek pedig erőt kellett
vennie magán, nehogy megforduljon, és ajkát az övére tapassza, hogy ismét
érezhesse a mámorító ízét.
- Mert
így akarom – vett mély levegőt Kate, de még mindig nem tett semmit azért, hogy
távolabb kerüljön a kísértés tárgyától.
- Érzem,
hogy nem akarod – simított végig hasán gyengéden a férfi, mialatt ajka ismét
rátalált nyakára, Kate pedig hátrahajtotta fejét a széles mellkasra, úgy
élvezte a kényeztetést. Tudta, hogy őrültséget csinál, hogy most azonnal meg
kellene állítania a férfit, de egyszerűen képtelen volt rá. Végül minden erejét
összeszedve, nagy levegőt vett, és ujjait rákulcsolva a férfi kezére, próbálta
lefejteni magáról.
- Az
ügyfeled menyasszonya vagyok – dobta be egyetlen megvétózhatatlan érvét, de
amikor a tükörben belenézett a magabiztosan csillogó sötétkék szemekbe, baljós
előérzete támadt.
- Már
nem – rázta meg fejét Declan – ma reggel, mielőtt elmentem érted, felmondtam –
válaszolta nyugodt hangon, mire Kate szája elnyílt a döbbenettől, és ezúttal
könnyedén ki tudott bújni az ölelésből, hogy szembe forduljon a férfival.
- Tessék?
De miért? – kérdezte értetlenül, miközben szíve mélyén már akkor tudta a
választ, mielőtt megkapta volna.
- Miattad!
– lépett közelebb hozzá Declan, és sötétkék szemében elszántság csillogott – Képtelen
vagyok rá, hogy távol tartsam magam tőled, és az sem fog menni, hogy az oldalvonalról
nézzem, ahogy férjhez mész!
- Nekem
egyáltalán nem úgy tűnik, mintha látnád az oldalvonalat, ahol állnod kellene –
jegyezte meg csípősen Kate, mire Declan halkan felnevetett, és ártatlanul vonta
meg vállát. – Mi lesz azzal a fickóval, aki a leveleket küldte? – kérdezte
őszinte félelemmel a hangjában Kate, mire Declan elkomolyodott.
- Tegnap
este elkaptuk – válaszolta, és még mielőtt Kate számon kérhette volna, hogy
miért nem szólt róla korábban, folytatta – a lakásod előtt bóklászott, és talán
be is ment volna, ha nem jelenik meg Steve – tette hozzá keserű hangon, és most
is szívében érezte a féltékenység maró fájdalmát, mint akkor, amikor meglátta,
hogy a vőlegény mosolyogva lép be a liftbe.
- Steve?
– ráncolta össze szemöldökét Kate, aki hirtelen kiesett szerepéből, és kellett
néhány másodperc, amíg fel tudta idézni a vacsora és a búcsú emlékét, melyet
szándékosan rejtett el tudatalattijának legmélyére. Az étteremben kénytelen
volt Kimberly kedvenc ételeit leerőszakolni a torkán, mivel Steve ragaszkodott
hozzá, hogy ő rendel, ahogy mindig, azt követően pedig hagynia kellett, hogy a
férfi megcsókolja búcsúzóul, hogy aztán végre taxiba üljön, és a reptérre
menjen. – Oh, igen! Svájcba utazott, és… együtt töltöttük az estét – köhintett
zavartan, és maga sem értette, miért szégyenkezik emiatt. Kimberly bőrében volt
éppen, az ő esküvői ruhájában, és Declan is úgy tudta, hogy a menyasszony áll
előtte, akinek joga van szerelmével tölteni egy estét lelkiismeret-furdalás
nélkül.
- Fel
akartalak hívni, de… - akadt el egy pillanatra Declan, majd megköszörülte
torkát, és látszólag érzelemmentes hangon folytatta – de nem akartam semmit
megzavarni. Gondolom, jól szórakoztatok – jegyezte meg és hangjából jól
kivehető volt a féltékenység.
- Igen…
mi elmentünk vacsorázni, és beszélgettünk – válaszolta Kate, miközben ő maga is
érezte, milyen sután hangzik a felelet, mégsem volt szíve elhitetni a férfival,
hogy azok után, amit a karjaiban átélt, lefeküdt volna Steve-vel, még akkor
sem, ha elméletileg a menyasszonya. Declan meglepetten húzta fel szemöldökét,
és ajka mindent tudó mosolyra húzódott.
- Beszélgettetek?
– kérdezte hitetlenkedve – tehát, ha jól értem, Steve egy hónapig távol volt
tőled, és amikor hazaért, elvitt vacsorázni és… beszélgetni? – fojtotta el
kuncogását, amivel sikerült elérnie, hogy Kate szeme haragosan összeszűküljön.
- Nem
mintha bármi közöd lenne hozzá, de Steve-nek nem csak a szex jut rólam eszébe!
Ő igazi úriember, és nem támad le, mihelyt átlépi a küszöböt! – vetette oda
sértetten, felszegett állal, mire Declan égnek emelte a szemét.
- Ezt
a sok badarságot te el is hiszed magadnak, ugye? – kérdezte vidáman, és amikor
Kate nem válaszolt, elkomolyodva folytatta – szerintem, azért nem feküdt le
veled, mert te nem akartad – tapintott jó érzékkel az igazságra, mire a nő
nagyot nyelt, de még mindig nem mondott semmit – képtelen voltál átadni magad
neki azok után, ami kettőnk között történt, mert te is érzed, amit én! –
halkult el a hangja, miközben közelebb lépett, Kate pedig riadtan vette tudomásul,
hogy hála a tükrös falnak, nem tud hova hátrálni előle.
- Vegyél
vissza az egódból! Semmi közöd hozzá, miért döntöttem úgy, ahogy! – húzta össze
mérgesen szemöldökét a nő, mire Declan elégedetten húzta ki magát.
- Tehát
beismered, hogy te nem akartál lefeküdni vele! – szembesítette Kate-t, aki
bosszúsan kiáltott fel.
- Ahh!
Az ég szerelmére! Békén hagynál végre? Nem is értem, miért vagy itt, ha egyszer
azt az elmebajos fickót kivontátok a képből! – tört fel belőle dühösen, de
azonnal megbánta szavait, amikor meglátta, hogy Declan elkomolyodva bólint.
- Igazad
van. A rajongód nem jelent többé veszélyt rád – nézett mélyen a zöldes-barna szemekbe
Declan – és én sem vagyok többé a testőröd – tette hozzá komoly hangon,
miközben egészen közel lépett a nőhöz. – Már semmi okom rá, hogy maradjak –
mosolyodott el szomorkásan, és Kate annak ellenére megrémült a gondolattól,
hogy sosem látja többé, hogy az imént még éppen ő akarta elzavarni.
- Elmész?
– kérdezte halkan, miközben Declan finoman simított végig nyaka vonalán.
- Egyetlen
szavadba kerül, és nem megyek sehová, Kim – érintette homlokát a nőéhez, miközben
két kezébe fogta arcát, és forró lehelete szinte égette annak ajkát.
- Nem
tehetem – hunyta le szemét Kate, és nem tudta megakadályozni, hogy egy
könnycsepp végig gördüljön arcán, amit Declan is észrevett, és meglepetten
emelte fel fejét, hogy letörölje ujjbegyével a sós könnyet.
- Tudom,
hogy nem szereted! Érzem – nyúlt Kate álla alá Declan, és szelíden
kényszerítette, hogy belenézhessen a könnytől csillogó zöldes-barna szemekbe. –
Nem mondhatsz igent egy olyan esküvőre, ami…
- Ez
nem ilyen egyszerű, Declan – sóhajtott mélyet Kate, mire a férfi türelmetlenül
túrt bele hajába.
- Rendben!
Had tegyem azzá! – jelentette ki határozottan, mire Kate gyanakodva húzta össze
szemét, ő pedig folytatta – odaállok elé, és bevallok mindent!
- Tessék?!
– hördült fel Kate riadtan, ahogy agya előrevetítette, mit szólna mindehhez
Steve, akinek az első sokk után, hogy menyasszonya lefeküdt a testőrrel, akit ő
bérelt fel mellé, fel kellene dolgoznia azt is, hogy nem is a menyasszonya
rendezte az esküvőt, sőt, végig hazudott neki, és a sógornőjét próbálta
lefektetni. – Ezt nem teheted! – kapaszkodott bele a férfi karjába, amit Declan
teljesen félreértelmezett, és azt hitte, vőlegénye elvesztésétől retteg annyira
az előtte álló nő.
- Csak
egyetlen kérdésemre válaszolj – szólalt meg halkan, fájdalmas hangon Declan –
mit jelentett neked a tegnap éjjel? – kérdezte fájdalmas, őszinte tekintettel,
mire Kate érezte, hogy szívére mázsás súly nehezedik. Megtehette volna, hogy
hazudik a férfinak, azt mondja, csak egyetlen botlás volt, semmi több, de
érezte, hogy képtelen rá.
- Mindent
– suttogta alig hallhatóan, mire Declan némán, gondolkodás nélkül hajolt rá
ajkaira, és finoman megcsókolta, Kate pedig lehunyt szemmel adta át magát az
édes élvezetnek. Nyelvük puhán találkozott, és gyengéden kezdték el becézni
egymást, miközben Declan egészen közel húzta magához a nőt, annak karjai pedig
ösztönösen karolták át nyakát, és ujjai beletúrtak a sűrű tincsek közé.
- Vess
véget ennek az egésznek – suttogta Kate szájába a szavakat a férfi, megszakítva
a csókot, de egy centit sem távolodott el tőle, miközben érezte, hogy a vékony
ujjak tarkóját cirógatják, és gerince mentén bizsergés futott végig az
érintéstől.
- Igazad
van – bólintott Kate. Döntést hozott, és tudta, helyesen cselekszik. Itt volt
az ideje, hogy kilépjen a játékból, amibe belekényszerült, ahogy annak is ideje
volt már, hogy végre saját érdekeit nézze nővére helyett. Bár rettegett tőle,
hogyan reagál majd Declan az igazságra, de kockáztatnia kellett, még mielőtt a
férfi keresi fel Steve-t, hogy beavassa mindabba, ami kettejük között történt.
– Egyetlen napot kérek, Declan. Ma este pontot teszek a végére. Megígérem –
nézett mélyen a sötétkék szemekbe végig simítva tenyerével a széles,
kidolgozott mellkason, mire a férfi bólintott, és ismét birtokba vette ajkát,
ahogy azonban elmélyítették volna a csókot, hirtelen nyílt a fülke ajtaja, és
egy meglepett kiáltás rántotta ki őket meghitt pillanatukból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése