46.
rész
Kimberly nesztelenül lépett be a
lakásba, és olyan óvatosan tette le bőröndjét a fogasok elé, mintha minden
percben attól kellene tartania, összetörik benne valami. Amint felemelte fejét,
meglepetten torpant meg, ahogy észrevette húgát, aki magába roskadva, térdeit
felhúzva, fejét kezébe temetve ücsörgött a kanapén, háttal az ajtónak.
- Kate?
– szólította meg testvérét nem titkolt meglepettséggel a hangjában, miközben
kibújt elegáns, fekete bőr kabátjából. A krémszínű blúzból, melyet viselt épphogy
ki nem buggyantak telt keblei, a szűk szabású fekete nadrág pedig, melyhez
térdig érő csizmát húzott, előnyösen hangsúlyozta ki karcsú lábait, formás
csípőjét. – Azt hittem, ilyenkor már ágyban leszel – jegyezte meg vidám hangon,
mire Kate elhúzva száját pillantott karórájára.
- Még
csak fél nyolc – közölte, majd megrázta fejét, mint aki teljesen lényegtelennek
tartja az időt – mit keresel itthon? Azt hittem, még legalább három nap, amíg
el tudsz szakadni Párizsból.
- Szerencsére
hamarabb végeztünk, és annyira rimánkodtál, hogy gondoltam, passzolom a
városnézést, és hazajövök. Remélem, értékeled, amiért ekkora áldozatot hoztam a
kedvedért – húzta fel sokatmondón szépen ívelt szemöldökét, mire Kate
hitetlenkedve szívta meg fogát, nem túl nőiesen.
- Mi
az, hogy! Le vagyok nyűgözve! Ugye nem bánod, ha az oltárt majd később építem
meg! – vetette oda csípősen, mire Kim zöldes-barna szeme sértetten villant.
- Jesszus,
de harapós vagy! – fonta keresztbe karjait, majd hozzátette – tudod, néha
elgondolkodhatnál rajta, hogy ha egy kicsit csiszolnál a modorodon, neked is
akadna egy Steve-féle fickó. – jegyezte meg, ami elég volt ahhoz, hogy Kate
dühösen forduljon felé.
- Te
vagy az utolsó, akitől tanácsot kérnék pasi ügyben! – vágta oda mérgesen – ha
nem tűnt volna fel, egy teljes hónapon át nézted hülyének a tiédet! Miközben ő
azt hitte, a közös életeteket készíted elő, te könnyedén pózoltál a kamerák
előtt!
- Ahogy
nézem, kissé meggyötört téged ez a helycsere – vont vállat unottan Kim, akiről
lepergett a szemrehányás.
- Meggyötört?!
– kérdezett vissza döbbenten Kate, majd lenyelve könnyeit, hozzátette – tönkretett,
Kim!
- Na,
azért nem kell túlzásba esni – csendült fel lekicsinylőn az ikernővér hangja,
mire Kate érezte, hogy maradék önuralmát is elveszíti.
- Úgy
érzed, túlzásba estem? – húzta fel szemöldökét kérdőn, és amikor látta, hogy
testvére a konyhába megy, és egy pohár vizet tölt magának, felpattant a
kanapéról, és követte. Úgy érezte, nem bírja tovább magában tartani a
keserűséget és a dühöt, amit iránta érzett, azért, hogy ilyen helyzetbe hozta.
– Had vázoljam neked az elmúlt egy hónap eseményeit! Először is, a farmon, ahol
állításod szerint, száz százalék, hogy nem lesz senki a házvezetőnőn kívül,
Declan Scott várt, egy testőr, aki állandóan a nyomomban volt, hála a te aggódó
vőlegényednek! Szintén a szerelemtől fűtött barátodnak hála, két teljes napon
át nem tudtam normális ételt enni, mert olyan buzgón igyekezett bebizonyítani,
hogy ismer, hogy az összes kedvenc ételedet megrendelte a személyzettől! –
sorolta a megpróbáltatásokat egyre dühösebben Kate, miközben azt még tovább
ingerelte, hogy Kim a hűtőt szélesre tárva kutatott valami finomság után. – Ha
ez nem lett volna elég, hazaérve azzal szembesültem, hogy egy őrült rajongó
akar miszlikbe aprítani, és meg is próbált ölni! Mindezt persze szeretetből, és
nyilván nem szándékosan lőtte ki rám azt a két golyót, ami megsebesítette
Declan-t! – gúnyolódott indulatosan, mire Kim nagyot sóhajtott, ő azonban
folytatta – mindennek tetejébe, Steve váratlanul megjelent, hogy meglepjen! Mondhatom,
sikerült! Szerintem, ember nem lepődött még meg annyira, mint én, amikor velem
akarta tölteni az éjszakát!
- Az
ég szerelmére, Kate! Nem hagyhatnánk ezt holnapra? Fáradt vagyok, egész nap
utaztam és reptéri várótermekben ücsörögtem. Ezeknek a felét már elpanaszkodtad
a telefonban is – nyafogott olyan hangon, mint egy kislány, de Kate
határozottan intett nemet fejével.
- Majd
szólok, ha érdekel – vetette oda rezzenéstelen arccal, miközben folytatta – ha
pedig arra vagy kíváncsi, hogy szokásomtól eltérően, miért nem alszom, akkor
elárulom, hogy azért, mert már nem kell hajnalban kelnem, hogy beérjek a
klinikára! Hála ennek a nyavalyás cserének, a főnököm azt latolgatja, hogy
kiadja az utam!
- Na
és? – kérdezte érdektelenül Kim – nem ez az egyetlen állatorvosi rendelő New
York-ban. Majd találsz helyet máshol – rendezte le magában könnyedén, majd a
szobája felé indult, egyértelművé téve, hogy a legkisebb mértékben sem érdekli,
min kellett keresztülmennie húgának. Kate nagy levegőt vett, hogy csillapítsa
indulatát, de amikor testvére belépett volna a szobába, hanyag nyugalommal
szólalt meg.
- Jut
eszembe! – kényszerítette megállásra nővérét, aki türelmetlen arckifejezéssel
fordult hátra, miközben ő már a bejárati ajtó felé indult, és belebújt
kényelmes sport cipőjébe. – Ne lepődj meg, ha Steve kissé neheztel rád amiatt,
hogy egy idegen férfival csókolóztál az esküvői szalonban – említette meg csak
úgy, mellékesen, és elégedetten mosolyodott el orra alatt, amikor meglátta,
hogy Kimberly megtorpan, és döbbenten néz vissza rá.
- Hogyan?
Mégis, honnan szedte ezt a hülyeséget?! – háborodott fel látványosan –
semmilyen férfival nem csókolóztam!
- Te
valóban nem – mosolygott testvérére felhúzott szemöldökkel sokatmondón, majd
kezét a kilincsre téve távozni készült, Kim azonban néhány lépéssel átszelte a
nappalit.
- Kate!
– süvöltötte húga nevét dühösen, miközben az, vállára akasztotta bőr kabátját,
és bukósisakját kiemelve a szekrényből, ártatlanul nézett vissza rá – mi a
fenét műveltél?!
- Egyszer
az életben önmagamra gondoltam, és az eszem helyett hagytam, hogy a szívem vezessen!
– vágott vissza nyugodtan, mire Kim égnek emelte szemét.
- Éppen
most kellett takarékra állítani az agyad, amikor az én bőrömben voltál?! –
kérte ki magának mérgesen – ki volt az? – kérdezte türelmetlenül, és amikor
húga nem válaszolt, összehúzott szemmel, gyanakvón nézett rá – ó, ne! Mondd,
hogy nem a testőr volt! – szörnyülködött értetlenül, majd kezét a homlokára
téve, színpadias mozdulattal támaszkodott meg a falnál. – Nem elég, hogy Steve
azt hiszi, megcsaltam, ráadásul egy mihaszna testőrrel? Az ég áldjon meg, Kate!
Millió ismerősöm van, aki tele van pénzzel és befolyással, te meg összeállsz
egy testőrrel?! Az én bőrömben?!
- Elég
legyen, Kim! Declan kisujjában több emberség, tisztelet, és őszinteség van,
mint a te állítólagos barátaidban összesen! – emelte meg hangját ingerülten
Kate, aki nehezen viselte, hogy becsméreljék szerelmét csak azért, mert nem
gazdag. – Lehet, hogy kivételesen takarékra állítottam az agyamat – idézte fel
nővére szavait – neked viszont nem ártana, ha gyakrabban használnád a tiédet!
Akkor nem keveredtem volna ilyen őrültségbe, és most nem lenne az életem
romokban! – tört fel belőle fájdalmasan, mire Kim elkomolyodott, és töprengve
nézett végig húgán.
- Te
beleszerettél ebbe a fickóba, igaz? – kérdezte szokatlanul lágy hangon, és
amikor Kate nem válaszolt, nagyot sóhajtott, és együtt érzőn fogta meg húga
karját, hogy a kanapéra ültesse. Miután ő is helyet foglalt vele szemben,
szomorkásan ingatta meg fejét – ezért akartad, hogy hazajöjjek? Declan miatt? –
kérdezte, és amikor Kate bólintott, folytatta – sajnálom, hugi! – csendült ki
valódi őszinteség a hangjából, amivel sikerült meglepnie Kate-t.
- Köszönöm,
de ezzel már nem sokra megyek – húzta el száját keserűen a nő, mire nővére szokásos
optimizmusával mosolyodott el.
- Dehogynem!
Itt vagyok, és a kezembe veszem a dolgokat! – jelentette ki magabiztosan, mire
Kate elgyötörten nyögött fel.
- Csak
azt ne, kérlek! Inkább hagyd, hogy hazamehessek, és kisírjam magam! – kérte
morcosan, de Kim nemet intett fejével.
- A
sírás semmit nem old meg! – jelentette ki határozottan, mire Kate sóhajtott.
- De
igen, és most pont erre van szükségem! – tartott ki álláspontja mellett, de
hiába, mert elég volt ikertestvére elszánt, zöldes-barna szemébe néznie ahhoz,
hogy tudja, nem fogja hagyni, hogy lebeszélje tervéről, bármit is sütött ki.
- Figyelj!
Steve miatt ne aggódj, megbeszélem vele a dolgokat – igyekezett megnyugtatni
húgát, mire Kate gyanakodva húzta össze szemét.
- Bevallod
neki az igazat? – kérdezte döbbenten, Kim pedig hitetlenkedve nevetett fel még
a feltételezésen is.
- Dehogy!
Nem ment el az eszem! Egy csókot még megbocsátana, de azt, hogy egy hónapon át
hazudtam neki, kizárt! – rázta meg a fejét eltökélten, majd folytatta –
Elviszem a balhét, amiben kivételesen teljesen ártatlan vagyok…
- Ezt
azért nem mondanám! – húzta el a száját Kate, mire nővére égnek emelte a
szemét.
- Jó,
talán a helycsere az én ötletem volt, de ne felejtsd el, hogy ha ez nincs, nem
ismerkedsz meg a te hogy is hívjákoddal – legyintett elegáns mozdulattal –
szóval, mivel Steve már nem a te dolgod, nyugodtan elmehetsz a pasihoz, és
színt vallhatsz!
- Ez
nem ilyen egyszerű – hajtotta le fejét csüggedten Kate – próbáltam elmondani
neki az igazat, de meg sem hallgatott.
- Akkor
érd el, hogy figyeljen rád! – jelentette ki nemes egyszerűséggel Kim, akinek
láthatólag sosem okozott problémát, hogy elérje, amit akar.
- Nem!
Büszkeség is van a világon, és nem fogok futni utána, könyörögni, hogy elmondhassam
az igazat! – fonta karba kezét Kate felszegett állal, mire Kim elnyomott egy
sóhajt.
- A
büszkeség nem a legjobb tanácsadó – jegyezte meg okosan, Kate pedig keserű
mosollyal szája szegletében nézett vissza rá.
- Talán
nem – értett egyet, majd megrázta fejét – de ahogy Steve, valószínűleg ő sem
tudná megbocsátani, hogy becsaptam. – válaszolta halkan, majd felállt és
elhagyta a lakást, Kimberly pedig együtt érző tekintettel nézett utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése