45.
rész
Kate tanácstalanul pillantott hol a
türelmetlenül csengő telefonra, hol pedig Declan-re, aki még mindig
érdeklődéssel az arcán várta, hogy elmondja, amit szeretett volna, miközben hetedik
érzéke azt súgta, jobb lenne figyelmen kívül hagyni a készüléket.
- Nem
veszed fel? – kérdezte mosolyogva a férfi, akinek kifejezetten tetszett, hogy a
nő láthatóan zavarban volt.
- Dehogynem
– bólintott nehezen Kate, majd a kanapé mellett álló kisasztalhoz lépett, és felemelte
a készüléket. Szinte biztos volt benne, hogy Steve vagy Kimberly hívja, és úgy
érezte, tökéletes alkalom lesz arra, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. –
Halló? – szólt bele a kagylóba, de arra egyáltalán nem volt felkészülve, ami
fogadta.
- Kimberly!
Elárulnád, hogy mi a fene történik velünk?! – hallotta meg Steve ingerült
hangját a túl végen, és értetlenül ráncolta össze szemöldökét.
- Steve?
– kérdezett vissza feleslegesen, miközben pillantása találkozott Declan
elkomorult tekintetével. Fogalma sem volt ugyan, mire céloz a vőlegény, de
eldöntötte, itt az ideje, hogy őt is beavassa, nem a menyasszonyával beszél.
- Hogyan
lehetséges az, hogy Texasból felhív egy riporter, valami Ray Farlow és arról
faggat, miért csókolózik szenvedélyesen a jövendőbeli feleségem egy vadidegen
férfival az esküvői ruhapróbán a próbafülkében? – emelte fel hangját Steve
egyre mérgesebben, mire Kate érezte, hogy kifut a vér az arcából, amint
felrémlett előtte a dallasi reptéren megismert riporter, aki már ott is
láthatólag csak arra várt, hogy valami pletykát kreálhasson nővéréről.
- Honnan…
- akarta kérdezni, de leendő sógora közbevágott.
- Teljesen
mindegy, honnan! Ezek szerint, nem is tagadod? – döbbent meg a férfi, miközben
Kate idegesen nyalta meg száját. Nem pont így képzelte a színvallást, de most
már biztos volt benne, hogy nem halogathatja tovább. Steve-nek meg kell tudnia,
hogy nővére semmi ilyesmit nem követett el ellene.
- Steve,
meg tudom magyarázni – vett mély levegőt, hogy belefogjon, de a másik nem engedte
szóhoz jutni.
- Hogy
tehetted ezt velem, Kim?! – csuklott el keserűen a férfi hangja – annyira
szeretlek! Mit nem adtam meg neked? Mi nem volt elég? – záporoztak a kérdések,
de egyetlen alkalommal sem várta meg, hogy Kate válaszolhasson, aki egyre
idegesebben tekintgetett Declan felé. – Bíztam benned! A világ végére is
bármikor elengedtelek volna, mert tudtam, hogy sosem csapnál be!
- Nem
csaptalak be, Steve! Hallgass meg! – könyörgött Kate, és figyelmét elkerülte,
hogy Declan közelebb lép, és összeráncolt szemöldökkel, érdeklődve hallgatja a
beszélgetést.
- Szeretlek,
Kim, és bármire hajlandó vagyok, csak mondd azt, hogy félreértés az egész! - váltott
számon kérő hangról már-már könyörgőre Steve, Kate pedig elgondolkodott, hogyan
reagálna a férfi, ha bevallaná, ő nem Kim. Még ha a leendő felesége nem is
csalta meg, becsapta, amikor helyet cserélt vele, és talán ez jobban fájna a
férfinak, hogy egy egész hónapon át az orránál fogva vezette, mint az, hogy
mást csókolt. Noha öt perccel ezelőtt még szilárdan el akarta mondani, ki is ő
valójában, most már másképp gondolta. Hirtelen világossá vált előtte, miért nem
akarta testvére, hogy Steve rájöjjön, nem ő szervezi az esküvőt annak ellenére,
hogy ígéretet tett rá. A jelek szerint, a férfi komolyan vett mindent, amit az
ikertestvére mondott neki, és árulásnak élte volna meg, ha kiderül az igazság,
amit valószínűleg nehezebb lett volna helyrehozni, mint egy látszólag eltévedt
csókot. – Kim! Mondj valamit, kérlek!
Beszéljük meg! Mondd, hogy csak egyszeri alkalom volt, és nem éltél vissza a
bizalmammal! Hogy te sosem tennél ilyet! – esdekelt szánalmasan erőtlenül
Steve, mire Kate szorosan lehunyta szemét, és nagy levegőt vett, hogy képes
legyen kimondani a választ.
- Sajnálom,
édes – nyögte nehezen, minden színészi képességét összeszedve, hogy hihető legyen,
miközben hátat fordított Declan-nek. Anélkül is éppen elég nehéz volt
megtennie, hogy látta volna közben a sötétkék szemekben a döbbenetet, és a
csalódottságot. – Szeretlek, és… az egész nem jelentett… semmit – akadt el a
szava, ahogy elcsuklott a hangja, amit Steve az őszinte megbánás jeleként
értelmezett.
- Hogy
történhetett meg? – kérdezte együtt érző hangon, Kate pedig legyűrve a gombócot
torkából, nagyot sóhajtott.
- Az
esküvő minden gondja a nyakamba szakadt, és teljesen kifordultam önmagamból - hazudta
fájó szívvel, miközben csak remélni merte, hogy amint vége a beszélgetésnek,
lehetőséget kap Declan-től, hogy megmagyarázza a történteket. – De egyszeri
botlás volt! Téged szeretlek, és a feleséged akarok lenni – tette hozzá, szinte
erőszakot téve magán, hogy legalább őszintének tűnjön a hangja, ami úgy
látszott, sikerült, mert Steve megkönnyebbült sóhajt engedett ki tüdejéből.
- Biztos
vagy benne, Kim? – kérdezte kétségek között őrlődve Steve – még mindig lemondhatjuk
az esküvőt. Nem akarok egész életemben azon töprengeni, hogy csak a második vagyok
az életedben. – fűzte hozzá szomorkásan, mire Kate elgyötörten simított végig
homlokán, eltűrve a kósza vörösbarna tincseket.
- Te
vagy… az első, és az egyetlen, Steve – préselte ki magából a vallomást,
miközben keze olyan szorosan markolt rá a kagylóra, hogy belefehéredtek az
ujjai, Declan pedig hitetlenkedve hallgatta. A kezdeti örömöt és reményt jeges
fuvallatként fújta el a keserűség és a fájdalom, amikor rádöbbent, mit
érthetett a nő az alatt a szalonban, hogy pontot tesz az ügy végére. Naiv módon
azt remélte, Kimberly kidobja a vőlegényét, és bevallja végre, hogy ugyanúgy
szereti, ahogy ő, ehelyett éppen ellenkezőleg történt. Amikor ma este elindult
hozzá, a legkevésbé sem számított arra, hogy kénytelen lesz végig hallgatni,
amint szerelme szinte könyörög a vőlegénynek, hogy ne szakítsanak, és sokadjára
is biztosítja róla, hogy kettejük dolga, a csók, amelynek mámoros ízét most is
a szájában érezte, egy botlásnál többet nem jelentett a számára.
- Hamarosan
otthon leszek, és mindent megbeszélünk – ígérte a férfi, majd kis szünet után
hozzátette – a riporter miatt ne aggódj. Biztosítottam róla, hogy a kérdéses
időben veled voltam, és az egész csak egy szemenszedett hazugság – fűzte hozzá,
végül bizonytalanul köhintett – mindennek ellenére, talán ostobaság, de
szeretlek, és hinni akarok neked.
- Én
is… szeretlek, és esküszöm, hogy bízhatsz bennem – nyögte Kate, majd amikor
hallotta, hogy Steve bontotta a vonalat, lassan a helyére tette a készüléket,
és igyekezve úrrá lenni gyomra émelygésén, nagy levegőt véve fordult Declan
felé, aki kifejezéstelen arccal nézett vissza rá.
- Egyszeri
botlás? – ismételte meg a nő kijelentését kimért hangon, de a választ meg sem
várva folytatta – elég gyenge lábakon állsz mostanában, mert össze sem tudom
számolni, hányszor botlottál meg az elmúlt egy hónapban. – jegyezte meg és a
gúny, mely kihallatszott hangjából, fájón mart bele a nő lelkébe, aki csak
remélni merte, hogy ennél jobban reagál majd a férfi, ha megmondja, kicsoda ő
valójában, és minden csókja, simogatása őszinte volt.
- Tisztában
vagyok vele, hogy félreérthető a helyzet, és szeretném, ha tudnád… - fogott
volna bele, de Declan félbeszakította.
- Félreérthető?
Nem! Nincs ebben semmi félreérthető – rázta meg fejét keserű mosollyal szája
szegletében – világosan megmondtad, hogy ma este pontot teszel a dolog végére.
Az nem a te hibád, hogy én naiv bolondként azt hittem, engem választasz és a
boldogságot a pénz helyett!
- De
ÉN téged választottalak! – nyomta meg hangsúlyosabban a személyes névmást Kate,
hogy előrevetítse vallomását – éppen ezt akarom elmondani, hogy aki megcsókolt
a próbafülkében, az nem Kimberly volt!
- Igen!
Tudom! Az igazi Kimberly halálosan szerelmes a vőlegényébe – húzta el a száját
gúnyosan Declan, mire Kate bólintott.
- Pontosan!
De én most… - akarta tovább mondani, de ezúttal sem járt sikerrel, miközben riadtan
nézte, hogy Declan az ajtó felé indul.
- Összezavarodtál
az esküvő miatt, és halálra rémített a gondolat, hogy az egész további életedet
egyetlen férfi mellett kell leélned! Képzeld, ezt is tudom! Az imént volt
szerencsém végig hallgatni! – nézett megvetőn a nőre, aki kétségbeesetten, és
türelmetlenül fújtatott.
- Hagyd,
hogy legalább egyetlen mondatot végigmondjak! – túrt bele idegesen vörösesbarna
tincseibe, mire Declan érdeklődve nézett vissza rá, de a sötétkék szemekben
hideg elutasítás csillogott.
- Nincs
értelme! Semmi olyat nem tudnál mondani, amivel meggyőzhetnél, hogy maradjak,
és elhiggyem, hogy akár egyetlen percig is többet jelentett neked a kettőnk
dolga, mint laza kikapcsolódás – vetette oda, mire Kate mérgesen ráncolta össze
szemöldökét.
- Fogadjunk?
– kérdezett vissza kihívón, és már szinte várta, hogy bevallhassa az igazat, de
Declan figyelmen kívül hagyta a kérdést.
- Tudod,
egy valamiben igazad volt – sóhajtott mélyet, és most először jelent meg
érzelem a szemeiben, mely fájón szúrt Kate szívébe – tényleg nem tudtam, ki
vagy valójában, és olyannak láttalak, amilyennek akartalak. A húgod
figyelmeztetett és nem hallgattam rá, pedig jól ismer téged – nyitotta ki a
bejárati ajtót, és anélkül, hogy magyarázatot adott volna, folytatta – önző
vagy, egoista és érzéketlen! Úgy játszol bárki érzelmeivel, ahogy neked
tetszik, és nem érdekel, kit taposol el közben, hogy elérd a célodat! – tette
hozzá, miközben kilépett az ajtón, és anélkül, hogy megfordult volna, folytatta
– ne aggódj, Steve tőlem nem tud meg semmit – ígérte meg halkan, és nem
láthatta, hogy Kate szemébe könnyek gyűlnek, majd bezárta az ajtót maga után,
egyedül hagyva a nőt gyötrő gondolataival. Kate elcsigázottan hanyatlott le a
kanapéra, arcát kezébe temette. Nem értette, hogyan romolhatott el ennyire
minden. Amikor meghívta estére a férfit, tudta, hogy nem lesz könnyű dolga
elmondani az igazat, de rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen fordulatot
vesznek az események. Az átkozott jó szíve miatt, saját magát keverte egy
megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, csak azért, hogy megvédje nővére boldogságát,
és ezért még a sajátját is feláldozta. A kezdeti bánat helyére hamar düh
költözött, ahogy rájött, ő mindent megpróbált, hogy elmondja az igazat, de
Declan volt az, aki meg sem hallgatta. Figyelmét annyira lekötötték gondolatai,
hogy észre sem vette, fordul egy kulcs a zárban, és halkan nyílik az ajtó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése