26.
rész
Bár szíve azt súgta
ölelje át, tudta, hogy nem teheti meg. Ő is rendőr volt, akárcsak Meghan apja,
vagy azok, akiktől segítséget remélt, de cserbenhagyták. Hogyan is fogadná el éppen tőle a vigasztalást? – tette fel magának
a kérdést, miközben agya lepergette az összes emléket, amikor az elmúlt egy
évben találkozott a doktornővel. Hiszen,
miben volt ő más, mint az apja? Fennhéjázó volt, agresszív, bántóan
nagyképű, túlontúl magabiztos, gyakran erőszakos, ráadásul egy alkalommal még a
karját is megragadta. Hirtelen kedve lett volna elsüllyedni szégyenében, ahogy
felidézte magában Meghan riadt tekintetét, és bebizonyítani, hogy ő nem ilyen.
- Mindazt…
megtestesítettem, amit a rendőrökről gondolsz – nyögte nehezen,
lelkiismeretfurdalástól gyötörve – ezért gyűlölsz? – kérdezte halkan, mire
Meghan meglepetten nézett bele a szomorúan rászegeződő szemekbe.
- Tényleg
azt hiszed, hogy gyűlöllek? – kérdezett vissza, Eric pedig nagyot nyelt, és
megrázta fejét.
- Remélem,
hogy nem – válaszolta, és még őt magát is meglepte, mennyire igaz volt, amit
mondott. – Én… nem ilyen vagyok – tette hozzá zavartan, miközben ő is érezte,
milyen sután hangzott a mondat, de sehogy sem jutott eszébe jobb, mire Meghan
halványan elmosolyodott.
- Mi
a te történeted? – váltott témát hirtelen a doktornő, és amikor Eric értetlenül
nézett vissza rá, játékosan bokszolta vállon – ugyan már! Egyértelmű, hogy van
valami fóbiád az orvosokkal szemben, és tudni akarom, mi az! – kötötte az ebet
a karóhoz, a nyomozó pedig eljátszott a gondolattal, hogy ő is őszintén beszél
a múltjáról, végül meggondolta magát. Nem látta értelmét, hogy beavassa a nőt,
hiszen apjából kiindulva, biztosra vehette, hogy ő sem lesz soha elég jó neki,
és előbb-utóbb csalódnia kellene. Félt megnyílni, kitárulkozni és beengedni a
doktornőt, és úgy érezte, sokkal biztonságosabb a számára, ha továbbra is távol
marad tőle, ahogy eddig tette.
- Nincs
történet – rántotta meg vállát könnyedén, mire Meghan elhúzta száját. Biztosan
érezte, hogy nem mond igazat a nyomozó, de jó érzékkel inkább hallgatott, és
nem faggatózott tovább.
- Ezek
szerint, csak zsigerből utálod az orvosnőket – jegyezte meg csipkelődve, de
Eric komolyan nézett vissza rá.
- Már…
kezd megváltozni a véleményem – válaszolta halkan, mialatt mélyen Meghan
szemébe nézett, mire az, nagyot nyelt, és bólintott.
- Az
enyém is – válaszolta ugyanolyan halkan, majd erővel elvonta pillantását a kék
szemekről, és a férfi homlokán lévő sebtapaszra vándorolt a tekintete – le
kellene cserélni a kötést – jegyezte meg, csakúgy mellékesen, miközben jobb
kezének mutatóujját finoman húzta végig a felületén, majd a tapasz környékén
is, mely már enyhén kipirosodott az irritációtól, Eric pedig visszatartotta
lélegzetét, ahogy megérezte érintését a bőrén. – Nem fáj? – kérdezte aggodalmas
hangon, a nyomozó azonban csak megrázta a fejét, de amikor Meghan távolabb
akart tőle kerülni, kezét a nyakára csúsztatta, ráhajolt az ajkaira, és
megcsókolta. Bár tudta, hogy esztelenség, amit művel, és szöges ellentétben áll
azzal, amit néhány perccel korábban elhatározott, mégsem tudta kivonni magát a
doktornő varázsa alól. A csábító ajkak hívogatták, hogy megízlelje őket, ő
pedig újra érezni akarta ajkán az övét. Meghan meglepetten fogadta a férfi
csókját, mely egyáltalán nem volt követelőző, még csak el sem mélyítette azt,
majd eltávolodott, és mélyen a szemébe nézett.
- Nincs
bennem sajnálat… vagy szánalom – suttogta halkan, így utalva a korábbi csókjuk
utáni félreértésre, miközben egy percre sem engedte el a nőt, és olyan közel
hajolt hozzá, hogy forró lehelete égette annak ajkát – egyszerűen csak csókolni
akarlak! – közölte nyílt őszinteséggel, mialatt ujjai finoman cirógatták a
doktornő nyakát, aki elmosolyodott, és amikor a férfi ismét ráhajolt ajkaira,
engedelmesen nyitotta meg azokat előtte. Nyelvük lágyan találkozott, és lassú,
mégis perzselő koreográfiába kezdett, miközben Meghan érezte, hogy Eric tenyere
végig fut oldalán, és megtalálja az utat a pólója alá. Lélegzete elakadt,
amikor végig simogatta testét, hátát, majd a csók megszakítása nélkül, finoman
hátra döntötte a kanapén, és ajkától eltávolodva, nyakát csókolta végig.
- Ez…
őrültség – sóhajtott mélyet, mire Eric felemelte a fejét, és szaporán véve a
levegőt, pillantott le rá.
- Igen…
az – remegett meg hangja, de egy pillanatra sem húzódott el, miközben Meghan
ujjai tarkóját cirógatták.
- Abba
kellene hagynunk… - akadt el lélegzete a nőnek, amikor megérezte, hogy Eric
tenyere végig szánt combján, mire Eric bólintott.
- Egyetlen
szavadba kerül – nyelt nagyot, és tekintetét Meghan szemébe fúrta, aki jól
kiolvashatta belőle, mennyire vágyik az érintésére, csókjaira, mire a doktornő
beharapta alsó ajkát, majd a férfi fejét magához húzva, szorosan átkarolta
nyakát és megcsókolta, miközben hagyta, hogy az, simogatások közepette szabadítsa
meg felsőjétől. Eric ajka ismét nyakára vándorolt és végig csókolta egészen a
melltartó ívéig. – Gyönyörű vagy – suttogta Eric, majd megint birtokba vette
ajkát, és forrón, szenvedélyesen csókolta tovább. Meghan szorosan a nyomozóhoz
simult, ujjai beleszántottak a sűrű tincsek közé, és mialatt csókjuk egyre
tüzesebbé vált, keze felfedező útra indult a kidolgozott felsőtesten.
- Lekésed
a találkozódat – lehelte a férfi szájába a szavakat Meghan, mire annak szüksége
volt néhány percre, hogy felfogja a szavak értelmét, végül, amikor sikerült,
megrázta fejét.
- Nincs
semmiféle találkozó – súgta vissza, elakadó lélegzettel, majd újra megcsókolta
a nőt, mire Meghan elégedetten mosolygott bele a csókba, a férfi pedig
megremegett az érintésétől, amikor keze előre vándorolt, és lassan, egyesével
pattintotta ki ingén a gombokat. Eric belenyögött a csókba, amikor Meghan
lassan, érzéki mozdulatokkal simogatta le róla az inget, majd eltávolodott
tőle, és fejét kissé megemelve, puha csókot lehelt nyakára, vállára,
mellkasára, hogy aztán ismét összeforrjon ajkával, mialatt tenyere egy percre
sem szűnt meg simogatni. Kezét végig húzta gerince vonalán, izmos felkarján,
ujjbegyével szinte egyesével számolta meg a kockákat izmos hasán. Olyannyira
elmerültek a pillanat varázsában, a csókok édes ízében, hogy agyukig el sem
hatolt a kopogás, mely a bejárati ajtó felől érkezett. Csókjuk egyszerre volt
lágy és szenvedélyes, mely felpezsdítette vérüket, és olyan tökéletesen
illettek egymáshoz ajkaik, mintha erre teremtették volna őket. Meghan fejét
hátra hajtva, felsóhajtott, amikor Eric végig húzta nyelvét a nyakán, és melle
vonalát csókolta, majd állát, végül visszatalált ajkához, miközben keze a
combján simított végig, ő pedig szorosan hozzásimult, és hátát simogatta,
tenyere alatt pedig táncot lejtettek az izmok. A váratlan látogató megismételte
a kopogást, ezúttal már olyan erőteljesen, hogy eljutottak a hangok Meghan
füléig, mire az, megszakította a csókot, és értetlenül nézett az ajtó irányába.
- Kopogtattak…
- jegyezte meg, de inkább volt kérdés, mint megállapítás, miközben Eric, aki
lassan lejjebb húzta válláról a melltartó pántját, és apró csókokkal kísérte
annak útját, szintén megemelkedett kissé, és először gyanakodva nézett az
ajtóra, majd az alatta fekvő nőre.
- Vársz
valakit? – kérdezte, Meghan azonban megrázta a fejét, mire kópésan
elmosolyodott – akkor tőlem ítéletnapig az ajtó előtt szobrozhat – jelentette
ki, Meghan pedig halkan felnevetett, és ismét eggyé forrtak ajkaik egy
szenvedélyes csókra, de a látogató nem adta fel, és hangosan dörömbölni kezdett.
- Meghan!
Tudom, hogy itthon vagy, látom az ajtó alatt a fényt – hallották meg Kenneth
hangját, mire a doktornő reményvesztetten hunyta le szemét.
- Ilyen
nincs! – mormolta hitetlenkedve, miközben Eric felemelkedett róla, és magára
öltve ingét, gombolni kezdte azt, ő pedig pólóját halászta elő a kanapé és az
asztal közül. Miután gyorsan belebújt, megrázta fejét, és ujjaival beletúrt
sűrű, kócos hajába, így próbálva rendbe szedni kissé, majd az ajtó felé indult,
hogy mihamarabb megszabaduljon váratlan vendégétől. Mielőtt kinyitotta volna,
még futólag a nyomozóra pillantott, és amikor látta, hogy ő is teljesen
felöltözött, szélesre tárta az ajtót, és belenézhetett Kenneth vidáman csillogó
tekintetébe, mely leplezetlenül futott végig Meghan testén, aki kezdte egyre
kínosabban érezni magát. – Te mit keresel itt? – kérdezte, miközben beljebb
húzta az ajtót, hogy legalább félig eltakarja magát a férfi elől, szemöldöke
pedig a magasba szaladt, amikor meglátta annak kezében a boros üveget.
- Megkaptam
az üzeneted, hogy türelmetlenül vársz, és velem akarsz lenni – közölte
nyugodtan, mire Eric keserűen húzta el száját. Miért is gondolta, hogy Meghan
más, mint az anyja volt? Orvos, akárcsak ő, nem elég neki egy férfi, akárcsak
neki, és ugyanúgy nem tud ellenállni egy másik orvos bárgyú udvarlásának, mint
anyja. Mit számít neki, hogy egy másik férfi tiszta érzelmeket táplál iránta,
és a mennyekben érzi magát egyetlen csókjától? – tette fel magának a kérdést,
majd bosszúsan rázta meg fejét gondolatai miatt. Érzelmek? Nem táplál ő
semmiféle érzelmet a doktornő iránt, és ennek így is kell maradnia. Biztos volt
benne, hogy a testi vonzalmon kívül semmi más nem űzte ma este sem Meghan
karjai közé, és amit átélt, bármelyik más nővel átélhette volna, ahogy abban is
biztos volt, hogy a doktornő csak azért simult olyan odaadón hozzá, mert az
átélt események sebezhetővé tették. Újra és újra emlékeztette magát arra, hogy
ő soha nem lehet elég jó a számára, és, aki igazán illik Meghan-hoz, az ott áll
az ajtó előtt, és türelmetlenül várja, hogy beengedjék. A gondolatra, hogy Dr.
McGee ugyanúgy csókolhatja a doktornőt, ugyanúgy végig simogathatja testét,
ahogy ő tette korábban, féltékenység kezdte mardosni a lelkét, de figyelmen
kívül hagyta, csak bosszúsan nyakába akasztotta nyakkendőjét, és magára kapta
zakóját.
- Üzenet?
Miféle üzenet, Kenneth? – nézett értetlenül az orvosra Meghan, aki semmit nem
vett észre abból, ami háta mögött lezajlott, mire Dr. McGee magabiztosan
villantott rá egy elbűvölőnek szánt mosolyt.
- Nos,
nem konkrét üzenetről beszélek, csak kiolvastam a szemedből, ma a parkolóban –
válaszolta nagyképűen, a doktornő azonban megrázta fejét.
- Nem
hinném, hogy… - fogott volna bele, hogy elutasítsa a férfi újabb közeledését,
de legnagyobb meglepetésére Eric jelent meg mellette.
- Csak
nyugodtan, doktor – tárta szélesre az ajtót, így utat engedve a másiknak – én
már úgyis végeztem! – jelentette ki határozott, kemény hangon, majd pillantásra
sem méltatva a doktornőt, távozott, amaz pedig döbbenten nézett utána, miközben
Kenneth szót fogadva a nyomozónak, beljebb lépett a lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése