30.
rész
Annak ellenére, hogy borzasztóan fájt neki
a tudat, hogy Meghan azt hiszi, képes lenne bántani őt, nem tudta hibáztatni
érte. Tekintettel arra, amit apja mellett átélt, nem róhatta fel neki a
bizalmatlanságot, ráadásul, ahogy felmérte a helyzetet, be kellett ismernie,
valóban fenyegetőnek érezhette a doktornő, ahogy elzárta útját, és fölé
magasodott. Mégis rosszul esett önbecsülésének, hogy egy percig is azt
feltételezte róla, fizikai erőszakot alkalmazna vele szemben. Pillantása
találkozott a félelemtől csillogó szemekkel, majd lejjebb vándorolt a szorosan
összezárt ajkakra, melyek előző este még olyan édesen csókolták vissza,
miközben egyik kezét elvette a szekrényről, és a nyitott köpeny résén benyúlva,
ráfonta karját a doktornő derekára, úgy húzta magához egészen közel. Meghan
lélegzete elakadt, ahogy megérezte a férfi simogató kezét a ruha vékony anyagán
keresztül, ajkán pedig forró leheletét.
- Előbb
törném el az összes csontomat, minthogy kezet emeljek rád – suttogta halkan,
majd lehajtotta fejét, és apró, puha csókokkal szórta tele a nő nyakát, aki
lehunyt szemmel sóhajtott mélyet. – Az egyetlen közös bennem és Thomas-ban az,
hogy rendőr vagyok. Semmi több – nézett mélyen a nő szemébe, miközben finoman
tűrt el egy kóbor hajtincset a füle mögé, és tekintetén jól látszott, mennyire
fontos neki, hogy Meghan elhiggye, amit mond.
- Engedj
el – nyelt nagyot a doktornő, megtámasztva egyik tenyerét a férfi mellkasán,
hogy így tolja magától távolabb, de Eric meg sem moccant, csak újra lehajtotta
fejét, és arcát, nyakát csókolta, egyik keze pedig hátát, másik a tarkóját
kezdte simogatni, és elégedetten mosolyodott el, amikor megérezte, hogy Meghan
gyorsabban veszi a levegőt.
- Túl
sokat kérsz – lehelte ajkára a szavakat Eric, majd a választ meg sem várva,
birtokba vette azokat, és megcsókolta. Meghan engedelmesen nyitotta meg ajkait
a férfi előtt, és belesóhajtott a csókba. Nyelvük lágyan találkozott, és lassú,
ingerlő táncba kezdett, miközben Eric úgy érezte, képtelen elengedni az
orvosnőt. Bár nem tisztázták az előző estét, fogalma sem volt róla, van-e
valami közte és az orvos között, jelen pillanatban nem is érdekelte, csak
csókolni akarta, simogatni, érezni magán a kezét, finom érintését, átélni újra
azt, amit néhány órával korábban a kanapén, amikor önfeledten csókolta vissza,
aggályok és félelem nélkül. Amikor Meghan keze átkarolta nyakát, és közelebb
húzódott hozzá, ujjai pedig beletúrtak hajába tarkóján, megremegett, és még
szenvedélyesebben csókolta az érzéki ajkakat. A hófehér lap, amit addig a
doktornő rejtegetett a nyomozó elől, hangtalanul esett a padlóra, mialatt így
szabaddá vált kezével megtalálta az utat a bőrkabát alá, és átölelve a férfit,
végig simította hátát, majd mellkasán húzta végig kezét.
- Képtelenség,
hogy… éppen te – sóhajtott fel elakadó lélegzettel Meghan, amikor Eric
eltávolodott ajkától, és nyakát, felsőjének v-kivágását szórta tele csókjaival,
miközben egyetlen mozdulattal húzta le nyakából a sztetoszkópot, és ejtette a
földre, hogy ne akadályozza a csókokban. – Ki nem állhatjuk egymást… - nyögött
fel, amikor a férfi fogai közé vette fülcimpáját, és érzékien beleharapott,
mire Eric mosolyogva nézett a szemébe.
- Az
első pillanattól ezt akartam tenni, ahogy megláttalak – vallotta be, mire
Meghan döbbenten elnyíló ajkakkal nézett vissza rá.
- Akkor
miért… - kérdezett volna rá ellenségességének okára, mely a kezdetektől
jellemezte a férfit, Eric pedig komoly arccal simított végig nyakán.
- Távol
akartam tartani magam a veszélytől – válaszolta keserű mosollyal szája
szegletében, mire Meghan értetlenül ráncolta össze szemöldökét, mialatt tenyere
lassan simított végig a széles mellkason, és jól érezhette, milyen gyorsan ver
a másik szíve, legalább olyan vadul, mint az övé.
- Veszélyes
vagyok? – kérdezte olyan hangsúllyal, mint, aki szentül meg van győződve róla,
hogy a nyomozó félrebeszél, mire Eric végig húzta hüvelykujját telt ajkain, és
bólintott.
- Fogalmad
sincs, mennyire – suttogta nagyot nyelve, majd ismét eggyé forrt az édes
ajkakkal, és hosszan megcsókolta. Nyelve puha határozottsággal kereste meg a
nőét, és invitálta már ismerős játékukra, Meghan pedig gondolkodás nélkül adta
át magát a szenvedélynek, melyet még sosem érzett korábban. Annyira elmerültek
a másik ölelésében, csókjában, hogy észre sem vették, nyílik az ajtó, és már
nincsenek egyedül a helyiségben.
- Hoppá!
– rántotta ki őket édes pillanatukból Diane meglepett hangja, aki az orvosi
szoba ajtajában állt, és szélesen mosolyogva, zavartan fordította el fejét,
Meghan pedig olyan gyorsan bontakozott ki a nyomozó öleléséből, mintha kígyó
marta volna meg, miközben érezte, hogy arca ég a szégyentől, amiért rajtakapta
az ápolónő. – Visszajöhetek később is, csak ezeket akartam átadni – emelte meg
a barna irattartókat, mialatt Meghan megigazította magán köpenyét, és kezével
tanácstalanul simított végig nyakán, sztetoszkópja után kutatva.
- Nem…
nem szükséges – köszörülte meg torkát idegesen, miközben közelebb lépett
Diane-hez, és átvette a dokumentumokat – Köszönöm, Diane!
- Az
összes sorozatszámhoz tartozó mappát felhoztam – jelentette ki büszkén, majd kissé
csalódottabb hangon tette hozzá – sajnálatos módon még ma estig vissza is kell
vinnem őket, szóval, ha átnézte, hozza le a sürgősségi pultomhoz – kérte, és
amikor a doktornő bólintott, még egyszer rájuk mosolygott, és távozott. Meghan
lassan engedte ki a tüdejében tartott levegőt, miközben magában azon
morfondírozott, hogyan viselkedjen a nyomozóval mindazok után, ami történt. Az
előző este után a legkevésbé sem számított arra, hogy újra a karjaiba zárja,
hogy újra szenvedélyesen csókolja majd, ráadásul ott lebegett felette a
Kenneth-nek tett ígérete is, amit sajnálatból tett.
- Bevásárlólista?
– rántotta ki gondolatai közül Eric hangja, mire felé fordult, és meglepetten
vette észre kezében a Lisa feljegyzéseit tartalmazó lapot. Amikor ki akarta
kapni a kezéből, amaz gyorsan reagált, és elhúzta előle – Ki vele, mi ez? –
lobogtatta meg előtte, majd a kartonokra mutatott – köze van ahhoz, amit most
kaptál? – záporoztak a kérdések, miközben átható tekintetét egy percre sem
vette le a doktornőről, aki mérgesen vonta össze szemöldökét.
- Egészen
egyedi módszered van arra, hogy megszerezd, amit akarsz – húzta el gúnyosan
ajkát a doktornő, megkerülve a választ, és így utalva arra, hogy csak azért
csókolta meg a férfi, hogy megkaparinthassa a lapot, amit eldugott előle, Eric
pedig közelebb sétált hozzá, és tekintete végig futott a nő testén, aki érezte,
hogy melege lesz.
- Azért
csókoltalak meg, mert mindig ezt akarom tenni, amikor meglátlak – húzta végig
ujját ingerlőn annak telt ajkain, majd magabiztosan, kópésan elmosolyodott –
arról igazán nem tehetek, hogy elgyengülsz tőlem – tette hozzá, mire Meghan
égnek emelte szemét, ellépett a férfi elől, és bosszúsan hajolt le
sztetoszkópjáért.
- Ahogy
az influenzától is, de attól legalább tudom, mire számíthatok! – vágott vissza,
miközben nyakába akasztotta a műszert, és újabb kísérletet tett, hogy
visszaszerezze a papírt, de ezúttal sem járt sikerrel.
- Én
nyomozok az ügyben, rémlik? – emlékeztette a nőt felvont szemöldökkel, majd
folytatta – ezek a kódok ugyanazok, amiket a pasid telefonszáma fölött láttunk,
a nevek előtt álló számok pedig a kórlapok sorszámai! Ha tippelnem kellene, azt
mondanám, meg fognak egyezni azokkal, amik nálad vannak. Hallgatlak! – nézett
rá eltökélten, mire Meghan hitetlenkedve nézett vissza rá.
- A
pasim? – kérdezett rá az egyetlen szóra, ami megütötte fülét – Kenneth nem a
pasim! – jelentette ki, és ez az egy mondat, ami elhagyta száját, rádöbbentette
őt arra, hogy soha nem is lesz az. Képtelen lett volna hagyni, hogy
megcsókolja, megölelje, vagy úgy érjen hozzá, ahogy néhány perccel korábban
tette azt Eric, ahogy azt is tudta, nem tudja beérni kevesebbel, mint, amit
tőle kaphat, ez pedig nem lenne fair az orvossal és magával szemben sem.
- Persze,
hogy nem – bólogatott egyetértőn Eric, de tekintetéből jól kiolvasható volt,
hogy egy szavát sem hiszi a nőnek – nyilván szakmai konzultációra érkezett a
lakásodra tegnap este, egy üveg vörösborral a kezében – jegyezte meg gúnyosan,
mire Meghan összehúzott szemmel, gyanakvón mérte végig a morcos nyomozót, majd
hitetlenkedve lépett közelebb hozzá.
- Te
féltékeny vagy? – kérdezte kétkedve, ügyet sem vetve a melegségre, mely átjárta
szívét a gondolatra, hogy fontos lehet a férfinak, mire annak arcára volt írva,
milyen képtelenségnek tartja, ami elhagyta a doktornő száját.
- Féltékeny?
Én? - ismételte meg, elodázva a választ, mivel azonban Meghan még mindig
várakozón fonta karba kezét, és nem szólalt meg, megrántotta a vállát – semmi
közöm hozzá, kivel bújsz ágyba, csak nem szeretem, ha más fejezi be azt, amit
én kezdtem el! – felelte szenvtelenül, így utalva arra, hogy Meghan nyilván az
orvossal folytatta, ami a kanapén félbe maradt közöttük, mire váratlanul
erőteljesen csattant a nő tenyere arcának bal felén. A pofon égető érzést
hagyott maga után, és kijózanító hatással bírt, mert Eric azonnal bűntudatot
kezdett érezni megjegyzése miatt. – Úgy tűnik, tévedtem – köszörülte meg torkát
zavartan, végig simítva arcán, mire Meghan egészen közel lépett hozzá, és ő jól
láthatta a barna szemekben izzó haragot.
- Nem
először, velem kapcsolatban, de garantálom, hogy utoljára! – jelentette ki
halkan, mégis határozottan, majd a választ meg sem várva, folytatta – tessék! A
kartonok, amiket lekértem! – dobta elé a székre, Lisa holmijának tetejére a
dokumentumokat, melyeket korábban Diane adott át neki. – Ezért jöttél, vigyed!
– tette hozzá hidegen, és az ajtó felé vette útját, Eric pedig döbbenten vette
tudomásul, hogy a doktornő már nem akar részese lenni a nyomozásnak, nem akar
vele dolgozni, ő pedig megint csak akkor láthatja ezek után, ha a véletlen az
útjába sodorja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése