31.
rész
Eric tanácstalanul figyelte, ahogy Meghan
kinyitja az ajtót, de mielőtt kilépett volna, nemcsak az orvosi szobából, hanem
az életéből is, eszének ellentmondva, a szívére hallgatott, és megállásra
késztette.
- Várj!
– szólt utána, mire az, rezzenéstelen arccal nézett vissza rá – igazad van,
elvetettem a sulykot – kért elnézést halkan, és tekintetéből annyi őszinteség
és bűnbánat áradt, hogy Meghan nagyot sóhajtott, és kezét a kilincsen tartva,
némán nézett a férfira. Tudta, hogy most kellene elmennie, távol kerülnie tőle,
olyan messzire elfutnia, amennyire csak tud, így megelőzve, hogy további
sebeket kapjon, de lábai nem akartak engedelmeskedni. – Nem te vagy az
egyetlen, aki sebeket hordoz a múltból – rántotta ki gondolatai közül Eric hangja,
mire meglepetten nézett rá, de úgy tűnt, a férfi ennél többet nem hajlandó
elárulni, mert felemelte a székről a kórlapokat, és komolyan folytatta. –
Mindketten ugyanazt akarjuk, és mindketten tudjuk, hogy nélkülem is folytatni
fogod, ami veszélyes.
- Hirtelen
aggódni kezdtél miattam? – kérdezte csípősen, mert bár szíve már régen
megbocsátott a férfinak, önbecsülése komoly sebet kapott, és nem akarta
megkönnyíteni a nyomozó helyzetét.
- Nincs
ebben semmi hirtelen – rántotta meg vállát könnyedén, miközben az asztalhoz
sétált, és letette a barna dossziékat, de amikor Meghan még mindig nem ment
közelebb, nagyot sóhajtott. – Rendben! Mi lenne, ha megígérném, hogy soha többé
nem hozom szóba azt a… - akadt el egy pillanatra, ahogy minősíteni akarta a
férfit, majd megköszörülte torkát, úgy folytatta – azt az orvost? – ajánlotta
fel békülékeny hangon, miközben arra gondolt, ha a kapitány meghallaná, hogy
egy civilt próbál rávenni, hogy vegyen részt egy nyomozásban, tajtékozva
üvöltene, és függesztené fel azonnal, de nem kockáztathatott. Biztos volt
benne, hogy Meghan nem ülne kényelmesen a babérjain, és várná meg a
tájékoztatásukat a nyomozás menetéről, hanem saját szakállára menne a feje
után, ahogy tette azt ma is, és abban is biztos volt, hogy ha ezt Lisa gyilkosa
kiszimatolja, Meghan élete is veszélybe kerül, azt pedig nem hagyhatta. A
gondolatra is összeszorult a szíve, hogy bármi baja eshet, így kénytelen volt
alkut ajánlani, még ha tudta is, hogy nehezére fog esni, betartani a szavát.
- Nem
olyan régen még hallani sem akartál arról, hogy én is részt vegyek a
nyomozásban – sétált lassan közelebb a doktornő, miközben gyanakvó tekintettel
nézett a férfira – mi változott?
- Ha
most hagytam volna, hogy kisétálj azon az ajtón, és a kórlapokkal együtt
elmentem volna, abbahagynád a barátnőd gyilkosa utáni kutatást? – válaszolt
kérdéssel, mire a doktornő elhúzta a száját, és nem felelt, amit Eric beismerő
vallomásnak könyvelt el, és nyugodtan bólintott. – Bántó volt, amit mondtam,
vagy feltételeztem rólad, és ezt sajnálom – ismerte el komolyan, majd folytatta
– de vagy velem nyomozol ebben az ügyben, vagy leállsz – közölte határozottan,
mivel semmi más módot nem látott arra, hogy biztonságban tudja a doktornőt,
mire az, meglepetten nézett rá.
- Különben?
– kérdezte összeráncolt szemöldökkel, Eric pedig dereka mögé nyúlt, és a
bilincset kezébe véve, két ujja között tartva, meglóbálta azt a levegőben.
- Le
kell, hogy tartóztassalak a nyomozás akadályozása miatt – vázolta
megmásíthatatlan hangon, és csak remélni merte, hogy Meghan elhiszi, amit mond.
Az orvosnő néhány, örökkévalóságnak tűnő másodpercig némán meredt rá, mint, aki
nem tudja eldönteni, komolyan beszél-e, végül bosszúsan sóhajtott, leült az
egyik székre, és sorban elkezdte egymás mellé helyezni, nyitott fedéllappal a
kartonokat, Eric pedig észrevétlenül engedte ki tüdejéből a levegőt. Az
elkövetkező órában lépésről lépésre, sorról sorra hasonlították össze a
kórlapokat, majd Meghan fáradtan dörzsölte meg szemét.
- Ezek
szerint, mindegyik traumás eset, és mind meghaltak, mielőtt a sebészetre
kerülhettek volna – összegezte, amit eddig is tudott, majd tanácstalanul dőlt
hátra – de nem világít rá arra, mi közük a kódhoz, amit Lisa felírt.
- De
akkor, hogyan került kapcsolatba velük? – tette fel a kérdést, ami már Meghan
fejében is megfordult, mire amaz elgondolkodva játszadozott sztetoszkópjával,
melyet az asztalra helyezett korábban.
- Előfordult,
hogy a sürgősségire rendelték helyettesíteni, főként éjszakás műszakban –
válaszolta – olyankor kész bolondokháza van az osztályon, és szinte mindig
emberhiánnyal küzdünk – tette hozzá magyarázatképpen, miközben Eric összehúzott
szemmel hajolt a kórlapok fölé.
- Ismersz
egy bizonyos Donald Baker doktort? – kérdezte csakúgy mellékesen, és figyelmét
nem kerülte el, hogy Meghan utálattal húzza el száját.
- Érsebész,
ezen kívül egy beképzelt, öntelt, egoista, hím soviniszta barom – összegezte
néhány szóban a férfit, és amikor a nyomozó meglepetten nézett rá, folytatta –
irritálóan magabiztos, de mindenki tudja, hogy az apósa juttatta pozícióhoz,
aki az igazgatótanács tagja. Arrogáns a betegekkel, bunkó a kollégákkal, és
megrögzötten gyűlöli a női orvosokat – ropogtatta meg gerincét, és Eric nagyot
nyelt, amikor a mellein megfeszült a műtősruha felső része – ebben rokon lelkek
vagytok – tette hozzá sokatmondón, mire a nyomozó rosszallón nézett rá.
- Nem
gyűlölöm az orvosnőket – jelentette ki bosszúsan, amiért a doktornő egy lapon
említi az ismeretlen orvossal, aki hallomás alapján nem lett túl szimpatikus a
számára, Meghan pedig érdeklődve fúrta tekintetét az övébe.
- De
nincs jó véleményed rólunk, igaz? – kérdezte félig komolyan, remélve, hogy
talán többet megtudhat a nyomozó múltjáról, Eric azonban ismét megkerülte a
választ, és közelebb húzódva a nőhöz válaszolt.
- Bizonyos
esetekben hajlandó vagyok átgondolni az álláspontomat – felelte rejtélyesen, a
nőre bízva, hogyan értelmezi szavait, mire Meghan gúnyosan húzta el ajkát.
- Igen,
ahogy minden férfi, amikor azokra a bizonyos esetekre kerül sor – jegyezte meg
csípősen, és még mielőtt a nyomozó reagálhatott volna, folytatta – miért olyan
fontos Baker? – kérdezte, hogy visszaterelje a beszélgetést az ügyre, Eric
pedig elé tolta mind a négy kórlapot.
- Pusztán
azért, mert az összes betegnek ő volt a kezelőorvosa – válaszolta sokatmondó
pillantás kíséretében, mire Meghan megrázta fejét.
- Az
lehetetlen! Nem is a sürgősségin dolgozik, hanem a sebészeten! – lapozott
villámgyors mozdulatokkal az utolsó oldalra, ahol az aláírás szerepelt, majd
alsó ajkát beharapva, összeráncolt szemöldökkel forgatott vissza, oda, ahol az
esetet adminisztrálták – ez érdekes… - kopogtatta meg ujjával a diagnózist, és
amikor Eric érdeklődve közelebb hajolt, tovább beszélt – traumás eset volt
mindegyik, de egy alkalommal sem volt indokolt a haláluk.
- Ezt
hogy érted? – kérdezte meglepetten a nyomozó, Meghan pedig nagyot sóhajtott,
hogy így szedje össze gondolatait, és minél érthetőbben tudja elmagyarázni, mit
talált.
- Nézd
csak! – mutatott a kartonokon szereplő adatokra – az egyik lőtt sérülés volt,
de a golyó áthatolt a felkar izomzatán, és semmi komplikációt nem okozott. Még
csak csontot sem ért. A másik szúrt seb, ami néma légmellet eredményezett. Ez
sem igényel különösebb beavatkozást, csak ágynyugalom, és magától megszűnik, de
legalábbis szükség van néhány napra, amíg kiderül, hogy kell-e műtét vagy sem.
Aztán itt van a harmadik, amikor ez a fickó leesett egy erkélyről. Törtek a
csontjai, de ebbe még nem hal bele senki – vált egyre izgatottabbá a hangja, és
Eric is érezte, hogy fontos dologra bukkantak – végül a negyedik eset. Drake
Manson, verekedésbe bonyolódott a rendőrökkel, amikor rajtakapták, hogy
kirabolt egy élelmiszerüzletet. Letartóztatás közben kificamodott a válla, és
zúzódtak a bordái, majd aznap délután rejtélyes körülmények között életét
vesztette. Egyik esetnél sem volt olyan szövődmény, ami halállal kellett, hogy
végződjön, mégsem rendeltek el boncolást! Ráadásul, fogalmam sincs, mit
keresett Baker a betegek mellett – nézett tanácstalanul a nyomozóra. – Ő
érsebész, és még akkor is nehezére esik letolni a képét, amikor az teljesen indokolt
lenne!
- Talán
éppen ez szúrt szemet Lisa-nak is – gondolkodott hangosan Eric, miközben
összerakta a kartonokat, és indulni készült.
- Gondolod,
hogy rájött valamire, szembesítette Dr. Baker-t és… - akadt el a mondat közben,
mert képtelen volt kimondani, hogy meggyilkolta, mire Eric megvonta a vállát.
- Egyelőre
csak abban vagyok biztos, hogy felkeresem ezt a fickót, és felteszek neki
néhány kérdést – válaszolta, majd tétova mozdulattal fordult a doktornő felé –
velem tartasz, vagy…
- Igen!
Persze! – pattant fel ő is az asztal mellől, és átvette Eric-től a kartonokat –
ezeket visszaadom Diane-nek, majd te újból kikéred őket végzéssel. Nem
szeretném, ha bajba kerülne, így is rengeteget kockáztatott értem – tette
hozzá, de ahogy az ajtó felé indult volna, és elhaladt Lisa immár üres
szekrénye előtt, megtorpant, és könnyes szemmel nyelte le a gombócot torkában.
– Nem értem, miért nem szólt nekem… - csuklott el a hangja, miközben Eric
együtt érző pillantással nézte – nem bízott bennem? – tette fel a kérdést, mely
az óta marcangolta, amióta holtan találta barátnőjét, mire a nyomozó mögé
lépett, és finoman maga felé fordította.
- Lisa
tudta, hogy számíthatna a segítségedre, és pontosan ezért nem mondott neked
semmit – nézett mélyen a szemébe, mialatt két kezébe vette arcát, és
hüvelykujjával simogatta – veszélyes ügybe keveredett, és védeni akart.
- Észre
kellett volna vennem, hogy mi folyik itt… – gyötörte magát tovább Meghan, de
folytatni nem tudta, mert Eric egy csókkal zárta le ajkait.
- Esküszöm
neked, hogy megtaláljuk, aki megölte, és mindent elkövetek majd, hogy drágán
megfizessen érte! – ígérte meg, ahogy kissé eltávolodott a nőtől, miközben
homlokát az övéhez érintette, Meghan pedig lehunyt szemmel élvezte a nyugalmat,
mely elárasztotta a férfi közelségétől, akinek keze a derekára vándorolt, és
lágyan közelebb húzta magához.
- Nagyon
fájt a pofon? – kérdezte halkan, enyhe bűnbánattal a hangjában, mire Eric
komolyan bólintott.
- Igen
– válaszolta, de amikor Meghan szabadkozni akart, tovább folytatta – itt fájt –
fogta meg a nő kezét, és mellkasára vonta – de sokkal jobban fájt a saját
ostobaságom – vallotta be keserűen, mire a doktornő keze elindult mellkasán,
végig futott nyakán, és beletúrt sűrű hajába a tarkóján, majd közelebb vonta
magához, és lágyan megcsókolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése