18.
rész
Eric fogait
dühösen csikorgatva, zárt ajkakkal nézte a megfigyelő szobából a kihallgatást,
miközben kezét ökölbe szorította, és legszívesebben rájuk törte volna az ajtót.
Ha szívére hallgat, Caruso-t és Grooves-t egyetlen mozdulattal hajítja ki
onnan, de esze nyugalomra intette. Tudta, hogy semmit nem segítene Meghan
helyzetén, ha most elveszítené a józaneszét, és meggondolatlanul cselekedne.
Amikor azonban Victor arra tett megjegyzést, hogy a doktornő bárkivel hajlandó
lefeküdni, már képtelen volt tovább uralkodni magán, és dühösen tépte fel az
ajtót, így majdnem összeütközött Bruce-szal, aki meglepetten hőkölt hátra.
- Csigavér!
– nyugtatta szelíd hangon, miközben visszatolta a helyiségbe, és bezárta maguk
mögött az ajtót. – Lefuttattam Baker híváslistáját, és találtam egy számot,
amit elég gyakran hívott. Jeleztem az ikreknek is, de rá se bagóztak – intett
fejével a kihallgató szoba felé, így utalva a két nyomozóra, mire Eric
utálkozva húzta el a száját.
- Nekik
fikarcnyit sem számít, hogy Meghan bűnös-e – válaszolta az indulattól remegő
hangon – csak le akarják zárni az ügyet, minél hamarabb.
- Megpróbálom
nem hivatalosan kideríteni, hogy kihez tartozik a szám, de nem lesz egyszerű,
mert nem a miénk az ügy, szóval… simán elhajthatnak – simított végig kissé
borostás állán gondterhelten az idősebb férfi, mire Eric szkeptikusan nézett rá.
- Nem
hiszem, hogy ha sikerrel járnál, akkor is érdekelné őket az eredmény, vagy
utánanéznének – gondolkodott hangosan, majd jelezve hogy nem vár választ,
tekintetét ismét a kihallgatásra függesztette, ahol Meghan éppen fáradtan
simított végig homlokán.
- Nem
én vagyok az egyetlen, akinek konfliktusa volt Dr. Baker-rel! A kórházban nem
talál senkit, aki legalább egyszer ne vitázott volna vele! – közölte
türelmetlenül, mire Victor húsos képén gúnyos mosoly jelent meg.
- De
maga az egyetlen, akinek az ujjlenyomatai azon a tollon vannak, amivel
átszúrták a nyakát! – emlékeztette kegyetlenül, mire a doktornő
reményvesztetten sóhajtott.
- Persze,
hogy rajta van az ujjlenyomatom, mert az én tollam! Naponta használtam, és nem
szoktam esténként letörölgetni! – vágott vissza dühösen, majd azonnal folytatta
– mint már mondtam, én hagytam ott nála, véletlenül! Az eszükbe se jutott, hogy
más ölte meg, csak kesztyűt használt? – tette fel a kérdést, mire Eric
elmosolyodott az üvegfal mögött, a két nyomozó azonban bosszúsan nézett össze.
Látható módon nem tetszett nekik, hogy éppen a gyanúsított látja el őket
módszertani tanácsokkal, de a doktornő nem állt meg ennyinél. – Talán nem
ártana leellenőrizni, hogy szándékában állt-e valakinek megölni őt! Ahogy
ismertem, a kórházon kívül is akadhattak ellenségei bőven!
- Nem
vagyunk vevők a kioktatására, Dr. Altman! – kérte ki magának vörösödő képpel
Victor, mire Meghan megvetőn nézett végig rajta.
- Pedig
nem ártana végig gondolniuk, amit mondtam – jegyezte meg, mire Caruso az
asztalra csapott, ő pedig megrezzent a váratlan kitöréstől.
- Nem
szoktunk gondolkodni! – jött az átgondolatlan, dühös válasz, Meghan pedig
meglepetten húzta fel szemöldökét az önkritikát hallva, de egy másodperc múlva
már a nyomozó is rájött, mit mondott, mert zavartan simította le gyér haját
koponyája tetején – vagyis… szoktunk gondolkodni, de nem úgy, ahogy az
átlagemberek – húzta ki magát büszkén, mert úgy érezte, jól kivágta magát, mire
Meghan szorult helyzete ellenére sokatmondón elmosolyodott.
- Ezt
nem kétlem – bólintott egyetértőn, de a tekintetéből sütött a véleménye, amit
Chuck is észrevett, és ha lehet, még komorabbul nézett rá, mint a kihallgatás
elején.
- Ebből
elég, Dr. Altman! Elhiszem, hogy minden vágya megúszni ezt a gyilkosságot, de a
tények magukért beszélnek, és nem hazudnak! – jelentette ki határozottan, majd
folytatta - veszekedett vele aznap délután! Kijelentette több fültanú
hallatára, hogy egyszer úgyis megöli! – emelte meg hangját Grooves nyomozó
indulatosan. – A titkárnő hallotta, hogy a halála előtt nem sokkal emelt hangon
vitatkoztak! A tolla, tele az ujjlenyomataival, volt a gyilkos fegyver! Megvolt
a lehetősége, az indítéka, és a tudása is ahhoz, hogy megölje, alibije viszont
nincs! – sorolta a tényeket feketén-fehéren a férfi, Meghan pedig egyre
sápadtabb lett, ahogy hallgatta. – Szerezzen egy ügyvédet, Dr. Altman, mert
innen már csak a bíróságra fog távozni! – közölte hidegen, miközben becsapta a
dossziét, és társával egyetemben felállt. Az ajtó előtt még visszafordult, úgy
szólt hozzá – egy órán belül átszállítjuk az előzetes fogdába, addig viszont
nem megy innen sehova! Ha elfogad egy tanácsot, vádalkut köt, és talán
megúszhatja 15 évvel! – vetette oda, majd távozott, miközben Meghan érezte, hogy
könnyek peregnek végig arcán. Eric mélyet sóhajtott, ahogy figyelte a volt
feleségét, aki megtörten, kilátástalansággal az arcán ült az asztal mögött, és
jól látszott rajta, semmi reményt nem lát arra, hogy szabadon távozhat.
Hirtelen az ajtóhoz indult, de Bruce hangja megállította.
- Hova
az ördögbe mész? – kérdezte meglepetten, mire Eric megvonta vállát.
- Iszom
egy kávét a sarkon – válaszolta nyugodtan, társa pedig döbbenten nézett vissza
rá. Képtelen volt elhinni, hogy csak úgy, kisétál az épületből, és magára
hagyja egy ilyen helyzetben a doktornőt. Noha tudta, és megértette, hogy fájt
neki mással látni a kórházban, szembesülni vele, hogy tovább lépett, és
vőlegénye van, mégis úgy érezte, érzéketlenség a részéről, hogy nem akar
segíteni neki.
- Ne
nézzünk inkább utána, kihez tartozik a telefonszám? – vetette fel
lehetőségként, mire Eric megtorpant, és látszólag elgondolkodott azon, amit
társa javasolt, végül megrázta fejét.
- Szerintem,
ezt hagyjuk Caruso-ékra – válaszolta közönyös hangon, amivel csak még inkább
ledöbbentette barátját, aki hitetlenkedve ingatta meg fejét. – A kapitány
levett az ügyről, nem lenne túl szerencsés beleavatkoznunk – tette hozzá
magyarázatképpen, de Bruce még mindig nem hitte el, hogy igaz, amit hall. – Én
sem örülnék neki, ha ők ütnék bele az orrukat a mi nyomozásunkba! Ráadásul, a
végén még Chuck beváltja a fenyegetését, és a nyakunkba akaszt egy
felfüggesztést, az meg, kinek hiányzik, nem igaz? – kérdezte egy kacsintás
közepette, majd a választ meg sem várva, távozott, és egyedül hagyta legjobb
barátját, aki megkövülten állt, mozdulatlanul, és próbálta feldolgozni, amit
hallott.
Az elkövetkező egy
órában Meghan annyit gondolkodott azon, hogyan tudná tisztázni a nevét, hogy
belefájdult a feje, de semmi nem jutott eszébe. A gondolat, hogy egy zárkában
kell hónapokat eltöltenie, mire talán kiderítik, hogy semmi köze Baker
halálához, mázsás súlyként nehezedett rá, amikor nyílt az ajtó, és ismét
megjelent a két nyomozó.
- Nos?
Hajlandó vallomást tenni? – kérdezte Grooves fenyegetőn a nő fölé magasodva, és
arcán látszott, milyen válaszra számít, Meghan azonban, büszkén felszegett
állal nézett fel a férfira.
- Nincs,
mit bevallanom, mert nem követtem el semmit! – jelentette ki elszántan, mire
Victor szánakozva nézett vissza rá.
- Biztos
benne, hogy tárgyalást akar, doktornő? – kérdezte szinte már őszinte
sajnálattal a hangjában, majd azonnal folytatta – tudja maga, mit művelnek az
olyan csinos nőkkel a börtönben, mint Ön? – próbálta megijeszteni az orvosnőt,
de Meghan minden erejét bevetette, hogy ne látszódjon arcán a félelem.
- Rendben!
Ha nem, hát nem! – zárta rövidre a vitát Chuck, majd háta mögé nyúlt, és
bilincset vett elő. – Dr. Meghan Altman, letartóztatom Dr. Donald Baker
meggyilkolásának alapos gyanújával! Jogában áll hallgatni! Bármi, amit mond,
felhasználható maga ellen a bíróságon! Jogában áll ügyvédet fogadni! Amennyiben
ezt nem teheti meg, úgy az állam kirendel az Ön számára egy jogi képviselőt –
sorolta a Miranda jogokat szenvtelen hangon a nyomozó, majd amikor a végére
ért, meglóbálta kezében a bilincset. – Álljon fel! – utasította a doktornőt,
aki nagyot nyelt, és szó nélkül engedelmeskedett. – Forduljon meg, és tegye
hátra a kezét! – jött a következő parancs, és Meghan már éppen ezt is meg
akarta tenni, amikor hirtelen Eric dugta be fejét az ajtón.
- Helló
srácok! – lépett be, és figyelmét elkerülte, hogy a doktornő megkönnyebbülten
sóhajt – hogy megy a dolog? Vallott már? – kérdezte csak úgy, mellékesen, mire
Victor bosszúsan húzta el száját.
- Dehogy!
Ragaszkodik hozzá, hogy ártatlan, és nem követett el semmit – válaszolta, és
hangjából jól kivehető volt, hogy nem először hall hasonló védekezést a
gyanúsítottaktól.
- Ahogy
mindegyik, nem igaz? – nevetett fel Eric könnyedén, mire Meghan értetlenül
ráncolta össze szemöldökét – a fogdába viszitek? – jött a következő kérdés,
Chuck pedig bólintott.
- Ja!
– vetette oda foghegyről, mire Eric közelebb lépett hozzájuk, és kissé
feszengve szólalt meg.
- Kérnék
egy óriási szívességet! – vett mély levegőt, mire a két férfi először egymásra
nézett, majd gyanakvón függesztették rá pillantásukat, ő pedig folytatta –
szeretném én bevinni! – rukkolt elő a kéréssel, és nem két kollégája volt az
egyetlen, aki meglepődött. Meghan felhúzta szemöldökét, Chuck pedig tűnődve
simított végig csontos állán.
- Miért?
– jött az egyszavas kérdés, mire Eric megrántotta a vállát.
- Tudjátok,
nagy elégtétel lenne a számomra, ha én bilincselhetném meg a volt feleségemet –
nevetett fel hidegen, Meghan pedig úgy érezte, mintha szíven szúrták volna, de
nem szólt egy szót sem, csak lenyelte a gombócot a torkában. – Azok után, amin
keresztülmentem a házasságunk alatt, ennyi jár nekem! – tette hozzá, miközben
cinkosan kacsintott a férfiakra, akiknek hirtelen megenyhültek a vonásai, és
Victor bólogatni kezdett.
- Nekem
mondod? Két ex-feleségem van, az összes belső szervemet eladnám, ha ilyen
bosszút állhatnék rajtuk! – röhögött fel horkantva, miközben Chuck készségesen
nyújtotta át saját bilincsét a kulcsokkal együtt.
- Tessék!
– állt azonnal hátrébb, Eric pedig hálásan vette át a karperecet – aztán ne
finomkodj vele! – szúrta oda, és ő is csatlakozott társához a nevetésben,
miközben a nyomozó Meghan-re nézett, aki hitetlenkedve emelte rá könnyes, barna
szemét.
- Eric…
kérlek – nyögte nehezen a doktornő, de volt férje arcáról semmilyen érzelmet
nem tudott leolvasni, ami égető fájdalmat generált a szívében. – Ismersz!
Tudod, hogy nem én tettem – csuklott el a hangja, mire Victor megvetőn
fújtatott.
- Odanézzenek!
Ilyenkor bezzeg tudnak az emberrel szépen beszélni! – húzta el száját gúnyosan,
majd megveregette Eric vállát. – Ne hagyd magad, pajti! Kattintsd a kezére azt
a bilincset, de jó szorosan, had érezze, hogy tartozol neki! – fröcsögött húsos
szájából a rosszindulat, mire a nyomozó komolyan nézett volt feleségére.
- Fordulj
meg! – utasította szenvtelen hangon, Meghan pedig lehunyta szemét, és
engedelmeskedett – tedd hátra a kezed! – jött ugyanaz a parancs, bár valamivel
lágyabb hangon, mint korábban Grooves nyomozótól, és amikor ezt is megtette,
érezte, hogy a hideg fém körül öleli a csuklóját, és rászorul kezére.
Ugyanabban a pillanatban, amikor Eric megbilincselte, azt is érezte, hogy a
férfi finoman végig simítja ujjával csuklójának belső felét, de ez csak egy
másodpercig tartott, és nem is volt biztos benne, hogy valóban érezte, vagy
csak képzelte. – Indulás! – fonta ujjait felkarja köré Eric, majd a nyomozók
felé fordult – kösz, fiúk! Fogalmatok sincs, mekkora szívességet tettetek
nekem! – jegyezte meg mosolyogva, és miközben kivezette a nőt a
kihallgatószobából, jól hallhatta, hogy kollégái kánonban nevetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése