24.
rész
Miután beszálltak az autóba, és Eric
besorolt a forgalomba, Meghan várakozón nézett a férfira, aki azóta nem szólt
egy szót sem, hogy eljöttek az ügyvédi irodából. Amíg ő Larry-vel társalgott,
fél szemmel látta, hogy a nyomozó telefonál, és szinte biztos volt benne, hogy
Bruce-szal beszélt.
- Nos?
– törte meg a csendet, amikor már nem bírt tovább várni – elmegyünk a
feleségéhez? – kérdezte türelmetlenül, mire Eric elnyomott egy mosolyt.
- Pontosan
ezt fogjuk tenni – bólintott nyugodtan, majd folytatta – Bruce kikereste a
címet, negyedórán belül ott lehetünk – adott önkéntelenül választ arra is,
kivel beszélt az előcsarnokban, mire Meghan elgondolkodva harapta be alsó
ajkát.
- Szerinted,
ő tette? – vetette fel, mire a nyomozó megrántotta a vállát.
- Könnyen
lehet – válaszolta, miközben ismét sávot váltott, és jobbra kanyarodott az
autóval. – Az ügyvéd szerint, nem divat elvált asszonynak lenni abban a
társaságban, ahol a szabad idejét tölti. Nyilvánvaló, hogy az özvegység két
okból is kifizetődőbb. Egyrészt a teljes vagyon az övé, másrészt nem csámcsog a
háta mögött a sok elitista háziasszony, hanem sajnálkozva együtt éreznek –
magyarázta nyugodt hangon, Meghan azonban megrázta a fejét.
- Feltéve,
ha tudott róla, mit tervezett Baker – ráncolta össze szemöldökét, de Eric-nek
erre is volt egy elmélete.
- A
titkárnő azt mondta, sokat veszekedett a feleségével. Könnyen lehet, hogy egy
vita hevében elszólta magát, vagy többször is megpendítette a válást, mint
opciót – gondolkodott hangosan – esetleg kihallgatott egy telefonbeszélgetést
Baker és az ügyvéd között. Ha ahhoz elég okos volt, hogy érdekből menjen
férjhez, talán ahhoz sem volt buta, hogy összerakja a kirakós darabkáit.
- De,
hogy tudta megölni? – jött az újabb kérdés, mire Eric tanácstalanul túrt bele
sötét hajába, miközben megállt egy piros lámpa előtt, és türelmesen várakozott,
hogy zöld utat kapjanak.
- Joy
Stewart-tól tudjuk, hogy Baker nem először aludt az irodában – magyarázta,
mialatt ujjai a kormányon doboltak – mindig ott töltötte az éjszakát, ha
balhéztak az asszonnyal. Erről nyilván Amanda Baker is tudott, így nem kellett
mást tennie, csak bemennie. Meglátta, hogy matt részeg, felvette az első keze
ügyébe akadó tárgyat, jelen esetben a tollat, amit ott felejtettél a dokinál,
és beleszúrta a nyakába. Ügy megoldva! – vett mély levegőt, miközben Meghan
meglepetten ráncolta össze szemöldökét.
- Honnan
tudod, hogy nála felejtettem a tollat? Erről nem beszéltem sem neked, sem
Bruce-nak – kérdezte, mire Eric néhány másodpercig nem felelt, és amikor már
azt hitte, nem is kap választ a kérdésére, hirtelen megszólalt.
- Végig
néztem a kihallgatást a megfigyelő szobából – válaszolta halkan, Meghan ajka
pedig elnyílt meglepetésében – nem voltam bent veled, de nem hagytalak egyedül
egy percre sem – tette hozzá, miközben egy másodpercre összekapcsolódott a
tekintete a nőével, aki érezte, hogy szívét melegség járja át. Amikor Eric
ismét az útra koncentrált, reszketőn vett mély levegőt, és az ügyre terelte
gondolatait.
- Miért
csak az én ujjlenyomatom volt a gyilkos fegyveren? – akadékoskodott tovább,
mire Eric nagyot sóhajtva rántotta meg a vállát.
- Kesztyűt
viselt! – jött a gyors, logikus válasz, de a doktornő nem tetszésének
kifejezésére rázta meg a fejét, ő pedig bosszúsan szorította össze száját,
ahogy rájött, újabb keresztkérdés fog következni.
- Ti
mondtátok, hogy profi tette, olyan, aki pontosan tudta, hova kell szúrnia, hogy
percek alatt elvérezzen! Amanda egy gazdag, unatkozó feleség! Kötve hiszem,
hogy szabadidejében a S.W.A.T. különkiadását nézi a BBC-n, hogy megtanulja,
hogyan kell tollal ölni! – jegyezte meg, éppen akkor, amikor ismét megállásra
késztette őket egy közlekedési lámpa, mire Eric bosszúsan fordult felé.
- Elárulnád,
kinek az oldalán állsz? Éppen azt próbálom bizonyítani, hogy ártatlan vagy, és
rajtad kívül van más lehetséges gyanúsított is, de te minden érvemet
megvétózod, és olyan kérdéseket teszel fel, amivel magadra is zárhatnád a cella
ajtaját! – tört fel belőle, majd a választ meg sem várva, folytatta – te talán
nem akarod, hogy tisztázzuk a neved?
- Dehogynem!
– vágta rá azonnal Meghan – de nem úgy, hogy valaki másra kenem közvetett
bizonyítékok alapján, ahogy azt velem tette az a két nyomozó! – tette hozzá
halkabban, Eric pedig néhány másodpercig szótlanul meredt rá. A tény, hogy
Meghan inkább vállalja továbbra is az első számú gyanúsított szerepét, és a
szökést, a bujkálást, de bizonyíték hiányában nem vádol meg senkit, egyszerre
hatotta meg, és rémisztette halálra.
- Rendben
– bólintott, miközben a több emeletes irodaházakat, és bérlakásokat
felváltották a szintén égig érő, méregdrága luxuslakásokkal teli téglaépületek,
a gondosan, precízen ápolt közparkok, ahol nyomát sem lehetett látni
hajléktalannak, mert a fizetett biztonsági emberek éberen ügyeltek rá, hogy a
sok pénzt kifizető lakók bármikor nyugodt körülmények között sétáltathassák kis
kedvenceiket, vagy futhassák le napi kilométeradagjaikat munka előtt, kora
reggel, vagy késő este egy-egy üzleti vacsora után. – Megígérem, hogy alaposan
utánajárok a dolognak, és csak akkor tartóztatom le Amanda Baker-t, ha mindent
kizáróan tudom bizonyítani, hogy ő tette el láb alól a férjét. Így megfelel? –
húzta fel kérdőn szemöldökét, mire Meghan elmosolyodott.
- Tökéletesen
– bólintott elégedetten, Eric pedig halkan felnevetett, ahogy eszébe jutott, hányszor
ment az idegeire a nő akkor is, amikor Lisa halálának ügyében nyomoztak. – Sok
pletykát lehetett hallani a kórházban arról, hogy Baker házassága boldogtalan,
de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet – szólalt meg a
doktornő elgondolkodva, mire Eric elhúzta a száját.
- El
sem tudod képzelni, hány rossz házasságot láttam már – csendült ki keserűség a
hangjából, majd leparkolta az autót, és miután leállította a motort, látszólag
kedélyesen mosolygott a nőre – szerencsére, nálunk a válás is zökkenőmentes
volt! Még egy hangos szó sem hangzott el! Még egy gyűlölködő tekintetváltás sem
volt! – tette hozzá, és hangjából jól kivehető volt a gúny, amit Meghan
pontosan értett. – Bárcsak mindenki olyan szerencsés lenne, mint mi, hogy
ennyire békésen tudjon elválni! – sóhajtott színpadi könnyedséggel, Meghan
pedig égnek emelte szemét. – Ja, most jut eszembe! Mások ezt személyesen
intézik! – szúrta mellé, mire az, nagy levegőt vett, hogy ne mondja ki az első
dolgot, ami eszébe jutott.
- Azt
hiszed, nem tudom, mire akarsz célozni? – kérdezte nyugodtan, mire a férfi
eltúlzott felháborodással nézett vissza rá.
- Hogyan?
Csak nem azt akarod mondani, hogy burkoltan így próbálom a fejedre olvasni,
hogy neked nem ért annyit a válásunk, hogy legalább azon a napon haza gyere
Spanyolországból? – rázta hitetlenkedve a fejét Eric, de a tekintetéből jól ki
lehetett olvasni, hogy pontosan ez történik. Azok után, hogy el kellett
engednie a nőt, akit teljes szívéből szeretett, és megtudta, hogy elutazott a
programra, már csak abban bízott, hogy legalább a válás napján láthatja.
Mérhetetlen csalódottság lett úrrá rajta, amikor csak az ügyvéd jelent meg, és
közölte, hogy a doktornő távol marad, rajta kívül álló okokból nem tud részt
venni a procedúrán. A válás így egyszerre volt fájdalmas és mégis személytelen,
Eric pedig egy életre elveszítette minden életkedvét, egészen egy nappal
ezelőttig, amikor ismét láthatta Meghan-t.
- Nem!
Dehogy! – rázta meg fejét volt felesége megjátszott meglepettséggel, mint,
akiben ez fel sem merült, majd elkomolyodott– egyáltalán nem burkoltan
csinálod! Nem mintha magyarázattal tartoznék, de lefoglalt a munkám, és
esélytelen lett volna, hogy három napot távol legyek – válaszolta nagyot nyelve
a doktornő, miközben legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében a hazugság
miatt. Pontosan tudta, hogy a madridi klinika vezetője minden gond nélkül
elengedte volna, még csak nem is kellett volna felfednie a valódi okot, de ő
képtelen lett volna úgy aláírni a papírokat, hogy szerelme ott ül a mellette
lévő széken. Nem volt még elég erős hozzá, hogy a szemébe nézzen, szüksége volt
a több ezer kilométernyi távolságra ahhoz, hogy el tudjon szakadni tőle.
- A
munkád, vagy az a spanyol gyászhuszár? – kérdezte kissé sértetten, és úgy tűnt,
addig nem száll ki az autóból, amíg választ nem kap a kérdésére.
- Istenem,
megint témánál vagyunk – sóhajtott fel lemondón Meghan, de Eric nem hagyta
magát eltéríteni, a doktornő felé fordulva, kezét megtámasztva ülésének
fejtámláján, érdeklődve húzta össze szemét.
- Csak
kíváncsiságból… mégis, mennyi idő kellett ahhoz, hogy a karjaiban köss ki? –
kérdezte látszólag nyugodtan, és gondolatban gratulált magának, amiért nem
lehetett érezni a fájdalmat a hangjában.
- Csak
kíváncsiságból… miért érdekel téged ez annyira? – válaszolt kérdéssel egyenes
válasz helyett, annál is inkább, mivel fogalma sem volt, mit mondhatna erre,
mire Eric unottan rántotta meg a vállát.
- Nem
is tudom – simított végig állán elgondolkodva a nyomozó – talán a lelkem
legmélyén mazochista típus vagyok, és szeretek szenvedni – válaszolta
szomorkásan mosolyogva, mire Meghan megrázta a fejét.
- Nem
hiszem – mondott ellent, majd folytatta – te nem mazochista vagy, hanem
féltékeny – jelentette ki magabiztosan, mire Eric kényszeredetten nevetett fel.
- Féltékeny?
Én? Miért lennék? – értetlenkedett, Meghan pedig mérgesen nézett vissza rá.
- Nem
is lehetnél! Nincs hozzá jogod! – vágta oda a férfinak, miközben keze már az
ajtó kilincse felé nyúlt – te hagytál el! Szabad nő vagyok, én döntök arról,
hogy kivel és mikor akarok együtt lenni!
- Csak
tessék! – tárta szét kezeit engedékenyen Eric – távol álljon tőlem, hogy
beleszóljak az életedbe! Házasodjatok össze nyugodtan, áldásom rátok! – húzta
el száját gúnyosan, mire a doktornő határozottan bólintott.
- Nincs
szükségem az áldásodra, ami ráadásul úgy hangzik a szádból, mintha éppen
megátkoztál volna! – húzta össze szépen ívelt szemöldökét Meghan – jobb, ha
hozzászoksz, Javier és én boldogok leszünk!
- Ismételgesd
csak! Ha léteznek csodák, még meg is történhet! – csúfolódott a nyomozó,
egészen közel hajolva Meghan-hez, miközben igyekezett elnyomni a fájdalmat,
mely megkörnyékezte a gondolatra, hogy más is boldoggá teheti szerelmét rajta
kívül. Annak ellenére, hogy tudta, ő volt az, aki ellökte magától a nőt, és
megérdemelné, hogy boldog legyen, mégsem volt képes elviselni a tudatot, hogy
végleg elveszítheti. Miközben farkasszemet néztek egymással, a feszültség
szinte kézzel tapintható volt közöttük. Meghan barna szemében harag cikázott,
Eric tekintete pedig egy pillanatra a kívánatos ajkakra tévedt, melyeket most
mérgesen szorított össze a nő.
- Tudod,
életem legjobb döntése volt, amikor elváltunk! – vágta oda dühösen a férfinak,
mire az határozottan bólintott.
- Végre
valamiben egyetértünk! – jött az indulatos válasz, majd a következő percben a
nyomozó keze a doktornő tarkójára vándorolt, és egyetlen mozdulattal húzta
magához, ajka pedig szenvedélyesen tapadt a szájára. Meghan gondolkodás nélkül
nyitott utat előtte, és belenyögött a csókba, amikor nyelvük türelmetlen
éhséggel kereste meg a másikét, és perzselő táncba kezdtek, mialatt a doktornő
karja nyakára fonódott, és olyan közel simult hozzá, amennyire csak tudott.
Ujjai ingerlő gyengédséggel szántottak bele a férfi tarkóján a sűrű haj közé, másik
keze ráfonódott a bőrkabát gallérjára, mintha így akarná megakadályozni, hogy a
nyomozó egy milliméternyit is eltávolodjon tőle, miközben érezte, hogy Eric
tenyere végig simít teste vonalán, ajka pedig továbbra is szomjasan tapadt az
övére. Szívük vadul dörömbölt a mellkasukban, a külvilág pedig abban a
pillanatban megszűnt a számukra, ahogy ajkuk egymáshoz ért. Azt sem vették
észre, amikor valaki megállt közvetlenül az autójuk mellett, és lehajolva
nézett be az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése