38.
rész
Alison
mélyen magába szívta az arcszesz fanyar illatát, és lehunyt szemmel élvezte a
férfi közelségét, a testéből áradó meleget és biztonságot. Kezének lassú,
simogató mozdulatai nyugalommal töltötték el, és csakhamar érezte, hogy felenged
benne a feszültség.
- Te
csodálatos nő vagy – suttogta a fülébe Adriano. Forró lehelete szinte égette a
bőrét, gerince mentén pedig bizsergés indult el, ahogy érzékei egyre inkább
felfogták a férfi ujjainak érintését, ahogy tarkóját kezdték cirógatni. – A
legjobb ember, akit csak ismerek – folytatta amaz – ne legyen bűntudatod azért,
mert vannak érzéseid – tette hozzá, miközben kissé távolabb tolta magától.
Tekintetük összekapcsolódott, és Alison az együttérzésen túl valami mást is
kiolvashatott a sötét szemekből. A vágyakozás tüze lobogott benne, miközben
Adriano lejjebb hajtotta fejét, és puhán megcsókolta. Alison engedelmesen
nyitotta meg ajkait a férfi kutató nyelve előtt, miközben karja ösztönösen
karolta át nyakát, és olyan szorosan simult a kidolgozott testhez, hogy annak
minden rezdülését érzékelte. Nyelvük lágy, mégis perzselő táncot járt,
feltüzelve vágyaikat, Adriano keze pedig bebarangolta a karcsú, törékeny test
minden négyzetcentiméterét. Anélkül, hogy ajkát egy kicsit is elszakította volna
a nőétől, egyesével pattintotta ki annak ingének gombjait, és Alison
belenyögött a csókba, amikor megérezte, hogy a férfi érzéki lassúsággal simít
végig bőrén, úgy szabadítja meg a ruhadarabtól, miközben ajka elvált az övétől,
és nyakát csókolta végig. Pulzusa felgyorsult, vére felforrósodva száguldott
ereiben, miközben lehunyt szemmel élvezte az apró, mégis perzselő csókokat,
mialatt ő is kigombolta Adriano ingét, és simogatások közepette fedezte fel az
izmos, meztelen felsőtestet, úgy simította le róla az inget, mely hangtalanul
ért földet. Miközben ajkuk ismét egyesült, keze végig siklott a férfi hátán,
majd derekáról előre vándorolt, és kioldotta annak nadrágszíját. Esze azt
súgta, túl messzire megy, nem lenne szabad hagynia, hogy érzékei átvegyék az uralmat,
és engedelmeskedjen a vágynak, de nem törődött vele. Nem akart gondolkodni,
csak érezni akart. Érezni Adriano szenvedélyes csókjait, a minden sejtjét
elöntő bizsergést, mely elindult gerince mentén, és olyan vágyat ébresztett
benne, amit még sosem tapasztalt korábban. Mialatt lassan lejjebb tolta a férfi
nadrágját, érezte, ahogy az egyetlen mozdulattal pattintja szét melltartójának
kapcsát és ujjait végig húzva selymes bőrén, simogatta le róla a fehérneműt,
miközben ajkával követte kezének útját. Szinte észrevétlenül kezdtek el az ágy
felé araszolni, Adriano egyetlen lépéssel hagyta maga mögött farmerját, és
amikor elfektette az ágyon, a kellemesen hűvös takaró érintése borzongást
váltott ki felhevült testén, mialatt a férfi ismét végig csókolta minden
porcikáját. Amikor fölé hajolt, tekintetük találkozott, és szerelmesen
összemosolyogtak. – Olyan gyönyörű vagy – suttogta halkan a férfi, miközben egy
kóbor tincset eltűrt a nő füle mögé. – Fogalmad sincs, hányszor álmodtam erről,
amióta ismerlek – vallotta be nyílt, őszinte tekintettel, mire Alison finoman
végig simított arcán, és kissé megemelve fejét, újabb csókban egyesültek
ajkaik, miközben Adriano érezte, hogy Alison keze bebarangolja egész
felsőtestét. Ujjait ingerlőn húzta végig gerince mentén, és haladt egyre
lejjebb, majd előre vándorolt és kitapintotta a széles mellkas izmait,
egyesével számolta meg a kockákat hasán, és finoman húzta végig ujját a hegen,
míg végül megérkezett alsónadrágjának derékrészéhez, amitől aztán szép lassan
meg is szabadította. Adriano elszakította ajkát a nőétől, de csak azért, hogy
nyakán húzza végig nyelvét, mialatt keze már a telt halmokat kényeztette, majd
ajka vette át kezének szerepét, ő pedig ügyesen bújtatta ki a nőt az utolsó
ruhadarabból is, ami még közéjük állt. Miközben keze egy percre sem szűnt meg
simogatni a nőt, végig vándorolva hasán, csípőjén, combján, ajka visszatalált
az édes ajkakhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. Adriano belenyögött a csókba,
amikor megérezte, hogy Alison egészen szorosan hozzásimul, keze pedig átöleli
nyakát, és ujjai vágyakozva túrtak bele sűrű tincseibe tarkóján. Mialatt
szenvedélyük egyre nőtt, vérük a fülükben lüktetett, szívük egyre őrültebb
tempóban vert, csókjuk egyre türelmetlenebbé vált, és szinte egyszerre
sóhajtottak bele a csókba, amikor Adriano gyengéden eggyé vált Alison-nal, és
lassan, teljes összhangban kezdtek el mozogni, mintha egymásnak teremtették
volna őket. Adriano egy percre sem vált el a doktornő ajkától, miközben érezte,
hogy Alison egészen szorosan átkarolja. A sóhajok, melyek feltörtek a nőből,
boldogsággal töltötték el, mialatt mozgásuk ritmusa egyre gyorsabb lett, és
amikor Adriano megérezte, hogy Alison megremeg a karjai között, ő is követte a
paradicsomba. Minden izma reszketett, ahogy fejét lehajtva, Alison-hoz bújt, és
apró csókokkal szórta tele a nyakát, mélyen beszívva a rózsa és citrom
keverékét, miközben tudta, soha senki mással nem fog átélni még csak hasonlót
sem. Korábban is töltött már együtt éjszakát nővel, de csak most értette meg
igazán, mit is jelent szeretkezni valakivel. Amikor nemcsak a testük, hanem a
lelkük is egyesül, amikor érzi a másik minden rezdülését, amikor egy ritmusra
dobban a szívük. Mialatt oldalára fordult, és magához húzta az orvosnőt,
érezte, hogy Alison befészkeli magát az ölelésébe, és halványan elmosolyodott.
A nő ujjai lágyan cirógatták mellkasát, ő pedig elnyomott egy sóhajt.
Számtalanszor elképzelte, milyen lenne együtt tölteni az éjszakát Alison-nal,
de sosem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos lesz. Fejét kissé oldalra
fordítva, puhán megcsókolta a nő homlokát, aki lehunyt szemmel élvezte a
meghitt érintést, miközben arra gondolt, hogyan hihette el egy percig is
Peter-nek, hogy ő képtelen arra, hogy átélje a szerelem csodáját. Adriano-nak
köszönhette, hogy végre megértette, a hiba nem benne volt, hanem Peter-ben, aki
sosem figyelt rá, akit nem érdekelt neki mi lenne jó, aki önző módon csak a
saját örömével volt elfoglalva, ellentétben a mellette fekvő férfival, akinek
minden érintésében, csókjában ott volt az odafigyelés, a gyengédség, és a
sóhajaiból, szenvedélyes csókjaiból egyértelműen érezhette, mennyire vonzódik
hozzá. Ahogy azonban lassan eltűnt az érzékeit elbódító szenvedély homálya, úgy
kúszott be kíméletlenül a valóság a kis szobába, emlékeztetve rá Alison-t,
kinek a karjaiban fekszik, ki ajándékozta meg élete legszebb éjszakájával. –
Van egy olyan érzésem, hogy ez a csend… nem jelent semmi jót – szólalt meg
halkan Adriano, mialatt keze lágyan simogatta az orvosnő hátát, aki szomorkásan
elmosolyodott.
- Csak
azon gondolkodtam – fogott bele, hogy megpróbálja elmondani, milyen érzések
kavarognak benne, Adriano pedig türelmesen várta, hogy folytassa – hogy lehet
valami, ami rossz, mégis ennyire jó? – tette fel a kérdést, mire a férfi
meglepetten húzta fel szemöldökét.
- Rossz?
– mosolyodott el mókás grimasz kíséretében, bár szíve mélyén sejtette, mire akar
kilyukadni Alison, és szíve elnehezült. A néhány perccel korábbi boldogságra
árnyékot vetett az aggodalom, mely megkörnyékezte a gondolatra, hogy talán ez
volt az első és utolsó alkalom, hogy a karjai között tarthatta szerelmét,
miközben érezte, hogy a doktornő nagyot sóhajt.
- Tudod,
hogy értem – nyelt nagyot Alison, mialatt lassan végig simított a széles
mellkason, és tekintetével követte kezének útját – nekünk nem lenne szabad…
vagyis – akadt el egy másodpercre, hogy összeszedje gondolatait, mert a
világért sem akarta megbántani Adriano-t, de eszével tudta, hogy a szerelem
ellenére, amit érez, hibát követtek el, hiszen nem volt jövője kettőjük
kapcsolatának. – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie – nyögte ki végül,
mire Adriano szomorúan nyelte le a gombócot torkából.
- Megbántad?
– kérdezte vadul dobogó szívvel. Azt megértette, hogy csak ennyit kaphatott a
szerelemből, neki csak ennyi jutott, és enélkül kell leélnie az életét, de azt
nem tudta volna elviselni, ha Alison megbánja, amiért vele töltötte az
éjszakát.
- Egyetlen
másodpercét sem – emelte rá kék szemét Alison, ő pedig megkönnyebbülten engedte
ki tüdejéből a levegőt – és ez benne a legijesztőbb – tette hozzá halkan, mire
Adriano megértőn bólintott, majd könyökére támaszkodott, Alison-t pedig a
hátára fordította, úgy nézett bele mélyen a szemébe, miközben tenyerével végig
simított arcán, ő pedig megborzongott a gyengéd érintéstől.
- Te
vagy az egyetlen igaz dolog az életemben, Alison – vallotta be halkan, és
tekintetéből gyengédséget, szerelmet olvashatott ki az orvosnő, ami melegséggel
töltötte el a szívét. – Legszívesebben elvinnélek innen messzire! Távol ettől
az egésztől… az alvilágtól, Alvarez-től, és mindentől, ami itt van! – tette
hozzá szenvedéllyel a hangjában, mire Alison lágyan rámosolygott, majd átölelve
nyakát, közelebb húzta magához a férfit, és puhán megcsókolta. Nyelvük olyan
gyengéden, finoman fedezte fel a másikat, mintha most találkoznának először,
mialatt érezte, hogy Adriano keze végig siklik teste vonalán.
- Akkor
menjünk – suttogta bele a csókba Alison – szökjünk el innen – vette fogai közé
a férfi alsó ajkát, de az lehunyta szemét és homlokát az övéhez érintve,
ingatta meg fejét.
- Nem
lehet – nyelt nagyot, és szívére mázsás súlyként nehezedett a teher. Átkozta
magát korábbi döntése miatt, amiért most le kell mondania a doktornőről és a
szerelemről, de nem volt választása. – Nem tehetem – tette hozzá, mire Alison
értetlenül nézett vissza rá.
- Miért
nem? – kérdezte, miközben eltávolodott Adriano-tól, és felülve az ágyon, hátát
megtámasztotta az ágy támláján, a takarót pedig egészen mellkasáig húzta, úgy
fonta össze maga előtt karjait. – Mi tart Alvarez mellett?
- A
kötelesség – válaszolta Adriano, majd azonnal folytatta – muszáj maradnom…
- Nem!
– vágott közbe Alison – nekem muszáj maradnom, mert megzsarolt! Az, hogy te itt
vagy, a te döntésed! Senki másé! – tört fel belőle mérgesen, mert nem értette,
mindazok után, ami történt, és amilyennek megismerte a férfit, miért tart ki
mégis Alvarez mellett. Képtelen volt elfogadni, hogy félreismerte, és Adriano
tényleg élvezheti ezt az életet. – Adriano, kérlek! – húzódott közelebb hozzá,
és tenyere rásimult a markáns arcra – menjünk el innen! – kérte halkan, könnyes
szemmel, mire a férfi kezét rátette az övére, és elgyötörten sóhajtott fel.
- Értsd
meg, hogy nem lehet, Alison – válaszolta gombóccal a torkában, mire a doktornő
összeráncolt szemöldökkel, komolyan nézett vissza rá.
- Nem
lehet… vagy nem akarsz? – kérdezte remegő hangon, ő pedig bár tudta, hogy
ostobaság, és le kellene zárnia azt, ami éppen csak elkezdődött közöttük,
mégsem volt rá képes, így türelmetlenül túrt bele hajába, és kétségbeesetten
nézett bele a várakozón rászegeződő kék szemekbe.
- Ez
nem ilyen egyszerű! – kerülte meg szándékosan az egyenes választ, miközben
balga módon azt remélte, talán fontos annyira a nőnek, hogy így is szeresse,
titkokkal, veszéllyel. Szívébe éles tőrként szúrt a fájdalom, amikor meglátta,
hogy Alison megrázza fejét, majd büszkén felszegte állát, és elhúzódott tőle,
amilyen messzire csak lehetett. – Ez az életem – mutatott körbe a szobában, de
mindketten tudták, mire gondol – ez vagyok én, és ezt sosem titkoltam el –
tette hozzá, miközben az ágy szélére ülve, sietősen bújt bele alsónadrágjába,
Alison pedig könnyes szemmel figyelte minden mozdulatát, ahogy felállt, és
felkapta farmerjét, úgy fordult felé, majd feltérdelt az ágyra, és egészen
közel hajolt hozzá. – Nem tudok ezen változtatni, Alison – halkult el hangja,
miközben tekintetéből szinte sütött a könyörgés, hogy fogadja el annak, aki és
ne akarja kényszeríteni, hogy más életet éljen, mire a doktornő könnyes szemmel
nézett vissza rá.
- Nem
akarsz, és ez nagy különbség – szólalt meg remegő hangon a doktornő, majd
folytatta – nekem viszont ez így nem megy – tette hozzá, miközben mellkasát úgy
szorította össze a fájdalom, hogy alig kapott levegőt.
- Akkor…
ennyi volt? – kérdezte Adriano halkan, és szemét könnyek égették, amikor az
orvosnő bólintott.
- Sajnálom
– suttogta Alison, miközben érezte, hogy torkát sírás fojtogatja, amikor
Adriano felegyenesedett, és belebújt ingébe, majd sietősen összegombolta – majd
igyekszem úgy mozogni a házban, hogy elkerüljelek… - javasolta, bár ő is
érezte, milyen sután hangzanak a szavai, mire a férfi megrázta fejét.
- Emiatt
ne aggódj! – köszörülte meg torkát, és hangja olyan közönyösen csengett, mintha
soha nem élték volna át egymás karjában a gyönyört, miközben tovább beszélt – nem
fog problémát okozni, ha látlak. Felnőtt ember vagyok, tudom kezelni a
helyzetet – tette hozzá, majd az ajtó felé fordult, Alison pedig alig várta,
hogy egyedül maradhasson, és kisírhassa magát, de mielőtt kilépett volna,
lehajtotta fejét, és mélyet sóhajtott, majd hátranézett. Sötét szemében annyi
fájdalom csillogott, hogy Alison lelkéig hatolt, végül távozott a szobából, ő
pedig végre szabadjára engedhette könnyeit, és zokogva fúrta fejét a párnába,
melyen még mindig érezte Adriano illatát, testének melegét. Még soha életében
nem érzett olyan fájdalmat, mint ebben a pillanatban, de eszével tudta,
helyesen cselekedett. Már most is rengeteg fájdalommal járt, és tudta, ez csak
még több lenne, ahogy telne az idő, így biztos volt benne, hogy ez volt a
legjobb döntés, amit meghozhatott, még akkor is, ha pokolian nehéz volt
elviselni. Miután úgy érezte, minden könnyét kisírta, erőt vett magán, és
felöltözött, aztán az ajtóhoz lépett. Mivel tudta, hogy aludni úgysem fog tudni
azok után, ami történt, úgy döntött, meglátogatja Alvarez-t, ellenőrzi az
állapotát, és bízott benne, hogy ez majd segít elterelni a figyelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése