31.
rész
Dean
lélegzetvisszafojtva várta a választ, a másodpercek óráknak tűntek, mialatt
gyomra gombóccá zsugorodott, szíve pedig mintha megszűnt volna verni, amíg Kate
arcáról próbálta leolvasni, mire számíthat. Kate az esze és a szíve között
őrlődött. Itt lett volna a lehetőség, hogy lezárja a múltat, elengedje a
férfit, megkímélve attól, ami várna rá és amin már egyszer keresztül kellett
mennie 18 évesen. Nem lett volna értelme hagyni, hogy engedjen a szerelemnek,
átadja magát az érzéseinek, hiszen az ő élete már Bostonban volt, mégsem jöttek
ajkára a szavak. Még jól emlékezett rá, milyen büszkén ment végig vele a
városon Dean, kézen fogva, és egyáltalán nem érdekelte, hogy összesúgnak a
hátuk mögött, inkább azon aggódott csak, hogy őt, hogyan tudná ettől megvédeni.
Saját bátyjával is szembefordult, ahogy abban is biztos volt, hogy most is
elutasította a bocsánatkérést Karen-től, különben Cedrick sosem fordult volna
hozzá. Szíve azt súgta, bízhat a szerelmében, abban, hogy bárkivel felvenné a
harcot kettőjükért, ő pedig képtelen volt eltolni magától a férfit. Túl gyenge
volt hozzá, túlságosan régóta várt arra, hogy a karjaiban lehessen, túlságosan
sokáig kellett e nélkül a szerelem nélkül élnie.
- Kate…
- szólította meg halkan Dean, amikor már úgy érezte, nem bírja tovább elviselni
ezt a bizonytalan, feszült csendet, mire Kate belenézett a szemébe, melyből
kiolvashatta a reménykedő szerelmet és a kétségbeesett félelmet, ahogy a
válaszára várt. – Én… - fogott volna bele, de folytatni már nem volt ideje,
mert Kate közelebb lépett hozzá, és borzongató gyengédséggel érintette meg
ajkát. Dean-t váratlanul érte az apró, puha csók, mely során a nő ajka szinte
alig ért az övéhez, de amint megérezte a mézédes ajkakat, karját a dereka köré
fonta, és attól félve, hogy Kate meggondolja magát, szorosan magához húzta,
szája pedig szomjasan tapadt annak ajkára. Nyelve vágyakozva futott végi alsó
ajkán, mire Kate észrevétlen sóhaj kíséretében nyitott utat előtte. Szívverése
felgyorsult, amikor nyelvük puha érzékiséggel találkozott, és játszani kezdtek
egymással, miközben érezte, hogy Dean keze végig fut oldalán. Olyan szorosan
simultak egymáshoz, hogy amikor Kate felemelte karját, és átölelve a férfi
nyakát, ujjai beletúrtak annak sűrű hajába tarkóján, érezte, ahogy Dean
megremeg az érintésétől. – Szükségem van rád, Kate – suttogta remegő hangon a
csókba Dean – szeretni akarlak… olyan régóta vágyom rád… - beszélt tovább a
férfi, miközben ajka hol Kate száját, hol nyakát, arcát csókolta végig, mire
Kate mélyen a szemébe nézett, mely szinte lángolt a vágytól. Tudta, ha most
enged a csábításnak, csak megnehezíti a későbbi elválást, mégsem volt elég erős
hozzá, hogy eltávolodjon a férfitól, akinek keze már hátán, derekán futott
végig, kínzó lassúsággal. Elege volt abból, hogy mindig az eszére hallgasson,
hogy mindig megfontolt legyen, hogy azon aggódjon, mi lesz másnap. Élni akart a
lehetőséggel, amit megadott neki a sors, érezni akarta a szerelmet, amit Dean
kínált, érezni akarta mindazt a szenvedélyt, amit eddig csak egyetlen
alkalommal élt át a karjaiban, de ami örökre bevésődött az emlékezetébe, és
minden sejtjébe. Úgy érezte, megengedheti magának, hogy még egyszer az életben
boldog legyen annak a férfinak az oldalán, akit teljes szívéből szeret, ezért
ajkával megkereste a férfiét, és válaszul a kérésre, forrón megcsókolta, melyet
Dean ugyanolyan hevesen viszonzott. Nyelve szenvedélyes türelmetlenséggel,
mégis gyengéden kutatott az édes barlangban, miközben óvatosan a karjaiba emelte
Kate-et, és anélkül, hogy egy pillanatra is megszakították volna perzselő
csókjukat, elindult vele a lépcsőn felfelé. Amikor felért, egy másodpercre
megszakította a csókot, és tanácstalanul nézett le a karjaiban tartott nőre,
akinek ajkán futó mosoly suhant át.
- Balra
az első ajtó – suttogta vágytól izzó hangon, mire Dean nagyot nyelt, és
pillanatokkal később már talpra is állította szerelmét a hatalmas francia ágy
előtt, de csak azért, hogy ajkával ismét támadásba lendüljön. Nyelvük hol
szenvedélyes vágyakozással, hol lassú érzékiséggel ingerelte a másikat, a végsőkig
felforrósítva vérüket, mely vad zabolátlansággal száguldott ereikben, miközben
Dean keze bejárta a nő egész testét. Amikor derekán simított végig, felhúzta
ingét, és egyetlen mozdulattal akasztotta le övéről a Glock-ot, pontosan
ugyanakkor, amikor Kate is kikapcsolta a fegyverövet derekán, így a két
szolgálati pisztoly egyszerre ért földet hangos koppanással, de egyikük sem
foglalkozott vele. Dean keze bekúszott az ing alá, kezeit fel-alá csúsztatta a
nő keskeny hátán, és valósággal megszédült, ahogy kitapintotta bőrének finom
puhaságát. Szenvedélyét csak fokozta, amikor Kate szorosan hozzábújt, és
melleit alig észlelhetően a mellkasához nyomta, miközben ő is kihúzta az inget
nadrágjából, ugyanakkor ajkaival elvált a szájától, és állát, nyakát szórta tele
apró, puha csókokkal, kis keze pedig utat talált az egyenruha alá, és ujjaival
zongorázó mozdulattal szántott végig hátán és lent a csípőjénél. Mialatt ismét
megtalálta ajkával a nőét, és szenvedélyesen birtokba vette azt, keze
türelmetlenül próbálta kigombolni Kate ingét, de sehogy sem boldogult vele. Végül
a könnyebb utat választotta, és egyetlen mozdulattal szétrántotta, amitől
néhány gomb gurulva táncolt messzebb tőlük a padlón, miközben Dean vágyakozva
felsóhajtott, ahogy tekintete végig futott a melltartóba bújtatott tökéletes
halmokon, a feszes hason, a kecses vállakon, és lehajtva fejét, ajkával is
megízlelte a nő bőrét, mialatt finoman elfektette az ágyon. – Ez… - szólalt meg
rekedtes hangon Kate – a kedvenc ingem volt – mosolyodott el, de lélegzete
elakadt, amikor Dean nyelve érzéki gyengédséggel szántott végig nyakán, majd
egy keskeny ösvényen át a mellkasán, hogy aztán visszataláljon ajkához, és
megcsókolja.
- Majd
veszek másikat – mormolta bele a csókba, melynek íze minden képzeletét
felülmúlta, és úgy érezte, sosem kaphat belőle eleget, de legnagyobb
sajnálatára, Kate megvonta tőle ezt az élvezetet, helyette nyakán, vállán
szántottak végig a cseresznyeajkak, miközben keze ügyesebben bánt el a férfi
ingének gombjaival, és lesimogatta róla a ruhadarabot, ajkával követve kezének
útját. Miután feltárult előtte a széles, kidolgozott, napbarnított mellkas,
gyengéden simogatta végig, amivel csak még inkább feltüzelte Dean vágyát.
- Futja
rá? – húzta fel kérdőn szemöldökét Kate, és zöldes-kék szemében csintalanság
villant, miközben ujjait játékosan húzta végig a férfi kockás hasán, és
élvezettel figyelte, ahogy az nagyot nyel, izmai pedig táncolni kezdenek az
ujjai alatt, amikor egyre lejjebb haladt. – Úgy hallottam – hajolt közelebb, és
ajka cirógató ingerléssel érintette meg a férfiét, akinek keze már combját és
feszes fenekét simogatta – ha nem kérsz bocsánatot Karen-től, szegényházban köt
ki a Lakewood família – vette fogai közé finoman Dean alsó ajkát, aki hirtelen
kinyitotta a szemét, és kissé felemelkedve róla, távolabbról nézett le rá.
- Honnan
tudsz te erről? – kérdezte döbbenten, bár szíve mélyén sejtette a választ,
mégis a nőtől akarta hallani, mert nem tudta elhinni, hogy Cedrick képes lett volna
felkeresni.
- Cedrick-től
– válaszolta Kate, aki már bánta, hogy egyáltalán szóba hozta a dolgot, és
ezzel elillant a pillanat varázsa. – Itt járt nálam – tette hozzá, miközben
keze finoman simogatta a férfi karját, melyen támaszkodott.
- Mit
akart? – kérdezte rosszat sejtve, mire Kate könnyedén rántotta meg vállát.
- Pénzt
ajánlott, ha elérem, hogy kiábrándulj belőlem és ne keress többé – felelte
nyugodt hangon, majd tekintete végig futott a férfin. Szeme aprólékos gonddal
pásztázta végig a széles vállakat, a csupasz, bronz színű, izmos mellkast, a
kockás hasat, a keskeny csípőt, majd visszavándorolt a markáns arcra, az érzéki
ajkakra, melyek olyan hevesen tudták csókolni, hogy az egész teste lángba
borult tőle. Szíve vadul vert mellkasában, miközben Dean reakciójára várt, aki
hirtelen elmosolyodott, és jelentőségteljesen nézett végig magukon. Kate
kipirult arccal, csillogó szemekkel feküdt alatta, keze megállás nélkül
simogatta karját, miközben alsó ajkát beharapva nézett fel rá.
- Nyomozói
ösztöneim azt súgják – hajolt lejjebb, és ajkával puhán megcsókolta a nő finom
vonalú állát, nyakát, melynek ízétől szinte megrészegült, miközben halkan
mormolva tovább beszélt, és élvezettel hallgatta, hogy Kate minden egyes
érintésére felsóhajt. – hogy elhajtottad a fenébe… - tette hozzá, és
felemelkedett, hogy belenézzen Kate szemébe, akinek megkönnyebbült mosoly
jelent meg csábító ajkán.
- Lenyűgöző
elme – nevetett fel halkan Kate, mely nevetés melegséggel árasztotta el Dean
szívét, aki visszamosolygott rá, tekintete pedig hitetlenkedve pásztázta végig
a gyönyörű arcot.
- Istenem,
mennyire szeretlek! – sóhajtott fel szaggatottan, majd újra ráhajolt a nő
ajkára, és forrón megcsókolta. Nyelve érzéki lassúsággal kereste meg a nőét, és
invitálta már ismerős táncukra, miközben keze végig kúszott oldalán, és Kate
belenyögött a csókba, amikor rátalált mellére, és becézni kezdte. Míg ő
megszabadította melltartójától, hogy akadálytalanul kényeztethesse a telt
halmokat, még több gyönyörrel megajándékozva szerelmét, Kate kicsatolta a nadrágszíját.
Némán, forró csókok közepette, sietősen mégis összehangoltan szabadították meg
egymást ruháiktól, miközben Dean ajka bejárta a nő testének minden
centiméterét, elégedett és vágyakozó sóhajokat előcsalogatva torkából. Nyelve
végig szaladt nyakán, mellkasán, és amikor rátalált mellére, Kate halkan
felnyögött, és szorosan átfonva karjaival nyakát, simult hozzá egészen közel.
Lélegzetük szaggatottá vált, ajkuk vad, véget nem érő csókban forrt össze, és
amikor eggyé váltak, Dean úgy érezte, mintha a valóságon túli világban járna. A
nő csókjai, kezének simogató, érzéki mozdulatai átrepítették időn és
távolságon, ő pedig úgy érezte, nem kaphat Kate-ből eleget ahhoz, hogy ne
érezze még nagyobbnak az iránta érzett vágyat. Mozgásuk finom volt, lassú,
mintha minden másodpercét el akarták volna raktározni a pillanatnak, miközben
egyre közeledtek a boldog beteljesülés felé, és amikor végre megtörtént, Dean
úgy érezte, mintha a világot kifordították volna a négy sarkából. Ugyanaz a
mámorító boldogság járta át minden porcikáját, ahogy Kate hozzásimult, és
megremegett a karjaiban, mint az első alkalommal a kis kunyhóban. Mialatt
lehajtotta fejét, és puha, apró csókokkal szórta tele Kate nyakát, a nő a hátát
simogatta végig, ő pedig hirtelen ráeszmélt, mire várt egész mostanáig, miért
nem tudott egyetlen másik nő oldalán sem megállapodni. Függetlenül attól,
milyen szép volt egy-egy futó ismerőse, valahányszor együtt töltötte velük az
éjszakát, csak ürességet és veszteséget érzett utána. Az ilyen alkalmakat
követően még inkább vágyott a magányra, ezért az utóbbi időben már nem is
kereste senki társaságát. Eddig azt hitte, azért, mert képtelen arra, hogy
boldog legyen, hogy átadja magát a szerelemnek, de amit most átélt Kate karjai
között, rádöbbentette, hogy attól a pillanattól kezdve a kunyhóban, ő senki
másra nem vágyott, csak és kizárólag Kate Reynolds-ra. Őt szerette, senki
másnak nem jutott már hely a szívében, ő pedig tudat alatt mindvégig azt az
érzést kereste, amit akkor átélt, de amit csak tőle kaphatott meg.
- Ez
csodálatos volt – suttogta halkan Kate a fülébe, miközben ujjai lágyan túrtak a
dús tincsek közé Dean tarkóján, mire a férfi kissé megemelkedett, ő pedig
meglepetten ráncolta össze szemöldökét, amikor meglátta, milyen komolyan néz le
rá a férfi, szívét pedig félelem járta át.
- Soha
többé nem engedlek el, Kate – nyelt nagyot Dean, teljesen megnyitva szívét a nő
előtt, mire Kate elmosolyodott és megemelve fejét, finoman megcsókolta a
férfit, aki lehunyt szemmel viszonozta az édes érintést, hogy aztán ismét elmerüljenek
a gyönyörben, amit egymásnak adhattak. Nem tudhatták, hogy nem messze a háztól,
a bokrok mögül valaki dühösen szorítja össze ajkait, és mérgesen vág ököllel a
mellette álló fa törzsébe, miközben szemében gyilkos tűz lobogott, amikor a
távcsövet, mellyel a nyomozónő ablakát figyelte, így tanúja volt a szenvedélyes
csókoknak, leemelte arca elől.
- Ő
az enyém! – szűrte fogai között suttogva, majd erőt vett magán, és még mielőtt
ostobaságot csinált volna, hátat fordított, és olyan észrevétlenül hagyta el a
birtokot, ahogy érkezett.
Kate
kora reggel, a madarak türelmetlen csiripelésére ébredt. Tekintete simogatón
futott végig a mellette békésen alvó férfin, aki hason fekve, kócos hajjal,
szája szegletében apró mosollyal ringatózott az álmok tengerén, és láthatólag
ebben semmi nem tudta megzavarni. Elnyomva egy sóhajt, mosolyogva nézett ki az
ablakon, melyen még épp csak beszűrődött a felkelő nap első sugara, miközben
elégedetten nyújtózott egy nagyot. Most először, mióta hazatért Bostonból, nem
álmodott Messerr-rel, és ez boldogsággal töltötte el, de azt is tudta, hogy
jókedvének nem csak ez az oka, sokkal inkább Dean, akinek gyengéd csókjaitól,
simogató kezeitől a mennyekben érezte magát. Bár tudta, hogy őrültség, mégis
eljátszott a gondolattal, milyen lenne, ha ott hagyná bostoni életét,
hazajönne, és teljesen átadná magát ennek a szerelemnek. A lehetőség, hogy Dean
mellett ébredhetne minden reggel, éjszaka pedig ugyanolyan gyengédséggel vagy
vad szenvedéllyel szeretnék egymást, mint a múlt éjjel, túlságosan csábító
volt, mire ismét a férfira nézett, és csak nehezen állta meg, hogy ne hajoljon
oda, és ne csókolja meg a keskeny ajkakat. Nem akarta felébreszteni, ezért
halkan kimászott az ágyból, magára kapta apró bugyiját, melyet alig talált meg
a ledobált ruhák között, a férfi ingét, hogy ne kelljen a szekrényben kutatnia,
majd kiosont a szobából. Alig háromnegyed órával később, óvatosan, lábujjhegyen
lépkedve nyitott be a szobába ismét, miközben kezében egy tálcát
egyensúlyozott, melyen kávé, narancslé, pirítós, vaj és dzsem kapott helyet.
Legnagyobb meglepetésére, Dean az ágyon ült, hátát a kerevetnek támasztva, és
megkönnyebbülten mosolygott rá, amikor beljebb lépett.
- Reméltem,
hogy nem csak álom volt – törte meg a csendet Dean, miközben tekintete végig
futott a nőn, aki semmit nem viselt az ő ingén kívül, mely combjának közepéig
ért, és ami így még inkább kihangsúlyozta hosszú, kecses lábait. Ahogy feljebb
vándorolt a pillantása, elidőzött kissé a telt melleken, melyek sejtelmesen
domborodtak ki az ing alatt, amit Kate nem gombolt be teljesen.
- Biztosíthatlak
róla, hogy nem álmodtál – mosolygott vissza rá Kate, miközben a kezéből a
tálcát letette az éjjeli szekrényre, Dean pedig, aki csak arra várt, hogy a nő
végre megszabaduljon terhétől, kinyújtotta karját, és elkapva csuklóját, lassan
magához húzta.
- Tíz
éve vártam erre a pillanatra – nézett mélyen a szemébe Dean, miközben ujjai
beletúrtak a hosszú, selymesen puha tincsek közé a nő tarkójánál, Kate pedig érezte,
hogy borzongás fut végig gerince mentén a becéző érintéstől – és most olyan
hihetetlen, hogy megtörtént… hogy itt vagy – futtatta végig pillantását megint
a nőn Dean, mint, aki tényleg nem hiszi el, hogy valóban megtörtént, mire Kate
elmosolyodott.
- Itt
vagyok – hajolt egészen közel a férfihoz, mialatt tenyere végig simította a
markáns, kissé borostás arcot – és nem megyek sehová – tette hozzá komolyan,
mire Dean felsóhajtott, és magához húzta, hogy ajkát az övére tapassza. Nyelve
lágyan kért bebocsátást, és amint engedélyt kapott, lassú, ingerlő mozgásba
kezdett, amit Kate halk nyögéssel jutalmazott, mely erősebbé vált, amikor
megérezte, hogy a férfi keze bekúszik az ing résén át, és cirógatni kezdi
mellét. Ez alatt ő sem maradt tétlen, hagyta, hogy Dean elfektesse az ágyon,
tenyere pedig végig vándorolt az izmos, meztelen felsőtesten, le egészen a
csípőjéig, majd vissza, hogy aztán átkarolja nyakát, és olyan szorosan simuljon
hozzá, amennyire csak tud. A vágy lassan átvette érzékeik felett az uralmat, de
mielőtt teljes győzelmet arathatott volna, egy tompa puffanás hallatszódott
lentről, mire Kate azonnal eltávolodott Dean-től. – Hallottad ezt? – kérdezte,
miközben összeráncolt szemöldökkel nézett az ajtó felé. Tekintetük gyanakvón
kapcsolódott össze, és amikor ismét zajt hallottak, Dean felugrott az ágyról,
magára kapta nadrágját, Kate pedig sietősen összegombolta ingét, majd szinte
egyszerre nyúltak fegyverükért, melyek még mindig ugyanott hevertek a padlón,
ahol előző nap ledobták őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése