32.
rész
Egy
gyors tekintetváltás után az ajtóhoz léptek, és szinte egyszerre biztosították
ki a fegyvert, aztán Dean, amilyen halkan csak tudta, kinyitotta az ajtót. A
földszintről apró motoszkálást lehetett hallani, mintha valaki keresett volna valamit,
és nagyon ügyelt rá, hogy véletlenül se csapjon zajt, de nem tudták eldönteni,
hogy pontosan honnan jön a hang.
- Talán
Nanny az – súgta Dean Kate-nek, mire az határozottan rázta meg fejét.
- Kizárt
– súgta vissza a nő – ő és Donald csak ma este jönnek vissza Dallasból, ezen
kívül beszéltél vele, hogy tartsa távol a birtoktól Nanny-t – emlékeztette a
férfit, aki elnyomott egy szitkot orra alatt, ahogy eszébe jutott az előző
délutáni telefonhívás. Amikor ismét hallották a zajt, szélesebbre tárták az ajtót,
és lopakodva, maguk előtt tartva fegyverüket közelítették meg a lépcsőt. Kate
óvatosan hajolt előrébb, hogy a korlát mögött lenézzen a tágas nappaliba, de
nem látott semmit. Bárki is volt a házban, már a konyhában volt, mire
mindketten elindultak lefele. Néma összhangban, egymásra figyelve szedték a
fokokat, olyan halkan, mintha párducok lettek volna, majd, amikor a konyha
bejáratához értek, egyszerre szegezték fegyverüket a hűtő előtt álló alakra. – Nanny!
– döbbent meg Kate, mire nagyanyja ijedten fordult hátra.
- Jézusom!
– kiáltott fel, mellkasához kapva – halálra rémítettél! – lélegzett mélyet,
miközben meglepetten nézett az előtte álló fiatalokra, akik annyira
megdöbbentek, hogy még mindig rá fogták a fegyvert. – Le vagyok tartóztatva,
amiért korábban hazajöttem? – bökött fejével a pisztolyokra, mire Kate és Dean
azonnal észbe kaptak, és szinte egyszerre engedték le a fegyvert.
- Nem
számítottunk rád, ennyi az egész – nézett zavartan Kate Helenre – azt hittem,
csak este jössz haza – tette hozzá, mire Nanny tekintete sokatmondón futott
végig hiányos öltözékükön, aminek csak most ébredtek tudatára.
- Igen,
azt látom – mosolyodott el boldogan – tényleg elég alacsony lehet az állami
rendőrség költségvetése, ha ketten kell megosztoznotok az egyenruhán – tette hozzá
vidáman, és le sem tudta volna tagadni örömét, amiért unokája és Dean végre
ismét egymásra találtak.
- Ezt…
meg tudom magyarázni – húzta lejjebb a combközépig érő inget zavartan
elvörösödve Kate, mire Nanny halkan felnevetett.
- Aranyos
vagy, de amire te gondolsz, arról van némi elképzelésem – kacsintott
jelentőségteljesen a nőre, aki csak még inkább zavarba jött, miközben Dean is
kényelmetlenül kezdett feszengeni az egyetlen nadrágban, amit viselt. Mi
tagadás, nem éppen így képzelte az első együtt töltött reggelét szerelmével, és
már mindennél jobban szerette volna, ha Nanny megkegyelmez nekik, és végre
felmehettek volna a szobába felöltözni, de az asszony hirtelen elkomolyodott. –
Engem inkább az érdekel, mi folyik a birtokon! – jelentette ki látszólag nyugodtan,
mire Kate nagyot nyelt.
- Ezt,
hogy érted? – kérdezett vissza, hogy időt nyerjen, és megtudja, mégis, mennyi
információ birtokában lehet nagyanyja, mire Nanny összehúzta szemöldökét.
- Phil
telefonált tegnap este, és elmondta, hogy Acapulco-t valaki megölte –
válaszolta és hangja megremegett, amiből érezni lehetett, neki is fontos volt
az állat, ráadásul őt is hajdani férjére emlékeztette. – Tudni akarom, miért
jöttél vissza valójában! Miért van mindkettőtök kezében fegyver? Mégis, kire
számítottatok a konyhámban? Ezen kívül, miért akartatok Donald-dal mindenáron
távol tartani a birtokomtól! – szegezte nekik a kérdések sokaságát, mire Kate
és Dean tanácstalanul néztek össze. – Nos, amíg kitaláljátok ki, és hogyan adja
elő nekem a történetet, eredjetek felöltözni! – utasította a fiatalokat, mire
azok csüggedten sóhajtottak, és elindultak a nappali felé. Amikor azonban Kate
elfordult, Nanny tekintete megakadt a nyakán, és szeme kitágult a
meglepetéstől. – Megállni! – tört fel belőle, miközben lassan közelebb lépett
hozzájuk, Kate pedig, amint meglátta, hova szegeződik nagyanyja tekintete,
vadul dobogó szívvel kapott nyakához, de már későn. Elég volt Nanny arcára
néznie ahhoz, hogy tudja, meglátta a forradást. A szemében megjelenő döbbenet,
mely keveredett az együttérzéssel és fájdalommal, többet mondott minden szónál,
ő pedig átkozta a sorsot, amiért Messer-től való félelmében, megfelejtkezett az
óvatosságról, és nem kötötte fel a kendőt, mielőtt elindultak Dean-nel a
földszintre. – Kate… mi történt a nyakaddal? – nyögte halkan a kérdést Nanny,
és hangjából félelem csendült ki, mire Kate kényszeredetten elmosolyodott,
mialatt kezét egy pillanatra sem vette le nyakáról.
- Semmiség…
ez… igazán, csak… - dadogott, de Nanny mérgesen rázta meg fejét.
- Semmiség?!
– kérdezett vissza emeltebb hangon, mint szerette volna, de a tudat, hogy ilyen
szörnyűség történt az unokájával, és ő még csak nem is tudott róla,
felháborította, miközben egyetlen mozdulattal elvette Kate kezét, és nagyot
kellett nyelnie, amikor közelebbről megvizsgálta a sebhelyet. – Akkora heg van
a nyakadon, mint a Grand Canyon! Ne mondd nekem, hogy semmiség! – tört fel
belőle, miközben szemét könnyek lepték el. Nem tudta, kire haragudott jobban.
Arra, akinek unokája ezt a forradást köszönhette, magára, amiért nem járt utána
gyanakvásának, hogy miért visel még nagy melegben is kendőt, noha azelőtt sosem
volt rá jellemző, vagy Kate-re, amiért egyáltalán eltitkolta előle.
- Nanny,
nem kell aggódnod emiatt – legyintett Kate, úgy téve, mintha tényleg semmiség
lenne az egész, de Helen kihúzta magát, és szemét az övébe fúrta.
- Induljatok
felöltözni – mutatott az emelet irányába határozottan, és amikor Kate
ellenkezni akart, egyetlen kézmozdulattal elhallgattatta. – Utána pedig mindent
tudni akarok, beleértve ennek a történetét is – tette hozzá lágyabb hangon,
ujját pedig finoman húzta végig a sebhelyen, majd hirtelen hátat fordított, és
a kávégéppel kezdett foglalatoskodni, így jelezve, hogy részéről lezártnak
tekinti a vitát, mire Kate összeszorította ajkát, és nyomában Dean-nel,
elindult a szobája felé, ő pedig lehunyta szemét, és meg sem próbálta visszatartani
a könnyeket, melyek végig folytak arcán. Néhány perccel később Kate bosszúsan
vágta be maga mögött az ajtót, és támaszkodott meg a fésülködő asztalon,
miközben tekintete dühösen mérte végig magát a tükörben.
- Hogyan
lehettem annyira ostoba, hogy nem tettem fel a kendőt! – ostorozta magát
mérgesen, könnybe lábadt szemekkel, mert nem tudta megbocsájtani magának, hogy
felelőtlensége miatt fájdalomnak teszi ki Nanny-t, mire Dean, aki egészen eddig
az ajtóban állt, és karba font kézzel, együtt érző pillantással nézte
szerelmét, közelebb sétált, és maga felé fordította.
- Először
is – fogott bele, miközben egyik karjával átkarolta szerelme karcsú derekát,
másik kezével pedig megsimogatta arcát – lévén, hogy azt hitted, a fenyegető
motoszkál odalent, nem tűnik akkora bűnnek, hogy a kendő volt a legkisebb
problémád – próbálta vigasztalni a nőt, mialatt keze már nyakát simogatta. –
Másodszor, Nanny-nek előbb-utóbb meg kellett tudnia. Nem titkolózhattál előtte
örökké – világított rá egy nem éppen elhanyagolható tényre, mire Kate, akinek
kis tenyere végig futott a széles, meztelen mellkason, nagyot sóhajtott.
- Jobb
szerettem volna akkor elmondani neki, amikor készen állok rá – felelte
szomorúan, mire Dean sokatmondón húzta fel szemöldökét.
- Készen
álltál volna rá valaha? – kérdezte, mire Kate nagyot nyelve rázta meg fejét, és
szemét újból könny borította el.
- Valószínűleg
soha – vallotta be halkan, és szemét lehunyta, amikor megérezte, hogy Dean
lassan magához húzza, majd átöleli, ő pedig szorosan bújt hozzá, arcát a nyaka
vonalába temetve, mialatt a férfi nyugtatón simogatta a hátát.
- Ott
leszek veled – ígérte suttogva, mire Kate lassan bólintott. Minél inkább
megnyugodott, érzékei annál inkább kezdték felfogni Dean közelségét, és úgy
tűnt, ezzel a férfi is így van, mert még szorosabban húzta magához, ő pedig felsóhajtott,
amikor megérezte, hogy Dean elfordítja a fejét, és finoman a nyakába csókol.
Érzékei azonnal reagáltak a puha érintésre, gerincén végig futott a már jól
ismert borzongás, mialatt Dean keze a hátán simított végig.
- Fel
kellene öltöznünk – motyogta Kate nem túl nagy meggyőződéssel, miközben ő is
elfordította fejét, és ajkával apró csókokkal szórta tele Dean arcát – Nanny
vár – tette hozzá, finoman a fogai közé véve a férfi fülcimpáját, és
elmosolyodott, amikor megérezte, hogy ettől a kis érintéstől is megremegnek
tenyere alatt Dean izmai, ahogy végig húzta kezét a mellkasán.
- Kellene…
- bólogatott Dean, de szavaival ellentétben, egy centimétert sem engedte
távolabb magától a nyomozónőt, helyette még szorosabbra fonta ölelését, és
ajkával megkereste a nőét, hogy forrón megcsókolja. Nyelvük puhán, érzéki
gyengédséggel találkozott, mintha most érintenék egymást először, de amikor
Kate megérezte, hogy Dean keze előre vándorol, és gombolni kezdi az ingét,
megrázta a fejét, és erőnek erejével szakította meg a csókot.
- Nem
lehet! – támasztotta meg tenyerét a széles mellkason, és érezte, hogy Dean
szíve is olyan vad ütemben ver, akárcsak az övé.
- Miért
nem? – kérdezte Dean, mialatt keze végig szántott a karcsú test vonalán, majd
kúszott be az ing alá, és elégedetten látta, hogy érintése nem marad
hatástalan. – Úgyis le kell venned, nem? Miért ne segíthetnék? – ajánlkozott
fel ártatlan arccal, majd előrehajolt, és lágyan csókolgatni kezdte Kate
nyakát, aki reszketve sóhajtott fel, és emlékeztetnie kellett rá magát, miért
nem hagyhatja, hogy elragadják vágyai, és engedjen a kísértésnek.
- Tudjuk,
hogy a gombokban nem vagy valami jó – jegyezte meg csipkelődve, mialatt ujjai
beletúrtak a férfi sűrű hajába. – Ha erről az ingről is letéped őket, nem lesz,
mit felvenned – mosolygott rá a férfira, emlékeztetve őt arra, hogyan jártak
előző délután, mire Dean megrántotta vállát, és egyetlen mozdulattal újra
közelebb húzta magához.
- Éppen
ezért kell sokat… nagyon sokat gyakorolnom – kacsintott rá, mire Kate
csilingelő hangon felnevetett, és képtelen volt ellenkezni, amikor Dean
ráhajolt az ajkaira, és szenvedélyesen megcsókolta. Amikor azonban megérezte,
hogy az ágy felé kezd lépkedni vele, elszakította ajkát az övétől.
- Várj!
Ha nem megyünk le hamarosan, Nanny azt fogja gondolni, hogy mi… tudod… - jött
zavarba hirtelen, Dean pedig mosolyogva nézett vissza rá, miközben arra gondolt,
mennyire szereti a karjaiban tartott nőt. – Tudod, hogy… AZT csináljuk… -
nyögte nehezen, és arcát pír lepte el, annak ellenére is, hogy felnőtt nő volt,
ráadásul még soha életében nem élt át olyan csodát, mint a férfi karjaiban, és
nem gondolta, hogy szégyellnie kellene magát miatta.
- Legalább
tíz perce fent vagyunk – jegyezte meg Dean halkan, miközben keze lágyan
simogatta végig Kate testét – már most is azt hiszi – tette hozzá mosolyogva,
halálos nyugalommal, és majdnem felnevetett, amikor meglátta Kate kétségbeesett
arcát.
- Jesszus!
Úgy érzem magam, mint tinédzser koromban – nyögött fel, ahogy rájött, milyen
kínosan érinti, hogy Nanny előtt egyértelművé vált, mit művelt a férfival előző
éjszaka, mire Dean megrázta fejét.
- Az
lehetetlen – jelentette ki mély meggyőződéssel a hangjában, és amikor Kate
meglepetten ránézett, mosolyogva folytatta – tinédzserként sosem voltam a
szobádban – tette hozzá magyarázatképpen, miközben egyértelműen leolvasható
volt arcáról, mennyire nem zavarja a kialakult helyzet. Hogyan is zavarta
volna, hiszen végre valóra vált az álma, Kate-tel töltötte az éjszakát, a nő
viszontszereti, ezt nemcsak éreztette vele, hanem ki is mondta, ő pedig még
sosem volt ennél boldogabb.
- Te
élvezed ezt a helyzetet, igaz? – húzta össze szemét Kate gyanakvón, mire Dean könnyedén
megvonta vállát.
- Legalábbis
nem fogom fel olyan katasztrofálisan, mint te – válaszolta higgadtan, és amikor
Kate felsóhajtott, ismét átfonta karjait a dereka körül, és magához vonta –
felnőtt emberek vagyunk, szeretjük egymást, és reményeim szerint, ezt egyikünk
sem akarja titokban tartani – folytatta nyugodt, magabiztos hangon, Kate pedig
azt vette észre, hogy idegessége és feszültsége múlni kezd, mialatt Dean
megállás nélkül simogatta hátát, derekát. – Nanny drukkol nekünk, és lásd be,
ez a kínos helyzet még mindig jobb, mint az, amikor először találkoztunk –
emlékeztette a komisz mosollyal szája szegletében arra, amikor Kate azt hitte,
Dean Nanny udvarlója, mire Kate megjátszott bosszúsággal nézett vissza rá.
- Ezt
még hány alkalommal tervezed az orrom alá dörgölni? – kérdezte, de nem tudta
elrejteni a mosolyt, mely ajkára kívánkozott, miközben még most sem értette,
hogyan hihetett egy percig is ilyen butaságot, mire Dean égnek emelte szemét,
mint, aki eltöpreng a válaszon.
- Mondjuk
úgy… két… három alkalommal – válaszolta, de rögtön folytatta – évente! Még
legalább 40 évig – halkult el egyre jobban a hangja, miközben közelebb hajolt,
és lágyan vette birtokba a mosolyra húzódó, csábító ajkakat. Kate gondolkodás
nélkül viszonozta a gyengéd, puha csókot, és hagyta, hogy Dean nyelve érzéki
lassúsággal keresse meg az övét, miközben karját átkulcsolta nyaka körül, és
szorosan hozzásimult. – Mi lenne, ha Helen… várna még egy kicsit? – suttogta a
csókba Dean, de legnagyobb sajnálatára, Kate megrázta a fejét, és eltávolodott
tőle.
- Muszáj
lemennünk – szólalt meg, homlokát a férfiéhoz érintve. – Ismerem, addig úgysem
adja fel, míg ki nem szedi belőlem a teljes igazságot – húzta el száját
komoran. – Jobb, ha minél hamarabb túl esek rajta – tette hozzá, majd ellépve a
férfitól, a szekrényhez ment, hogy ruhát keressen magának. Miután kivett egy
farmeringet, és farmert, háttal Dean-nek állva, levette annak ingét, és
átnyújtotta neki, de kíváncsian fordította arra a fejét, amikor a férfi nem
nyúlt utána. Dean tekintete perzselőn futott végig meztelen hátán, karcsú
derekán, feszes fenekén, és mély levegőt kellett vennie, hogy uralkodni tudjon
magán.
- Ha még ma le akarunk érni Nanny-hez, jobb, ha
elfordulok – remegett meg kissé a hangja, majd a választ meg sem várva, elkapta
a nőtől az inget, és hátat fordított, de agyából nem tudta kiverni a képet, ami
minduntalan megjelent előtte. Kate mosolyogva ingatta meg fejét, mialatt
amilyen gyorsan csak tudott, felöltözött. Keze ösztönösen nyúlt egy kendő után
a fiókba, majd megtorpant. Már nem volt rá szüksége, a számára két legfontosabb
ember előtt már nem kellett titkolóznia. Helyette fegyvere után nyúlt, és
rutinos mozdulatokkal dugta nadrágja derékrészébe. Mire végzett, és megfordult,
már Dean is felöltözött, így mindketten készen álltak, hogy szembenézzenek
Nanny-vel, és annak kérdéseivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése