Soha többé! 17. rész

17. rész

A lakásban nyoma sem volt erőszakos behatolónak, hacsak nem nevezhető annak egy konyhatündér, aki ínycsiklandó ételeket varázsolt az étkezőasztalra, szemet gyönyörködtető terítékkel. Az asztalon sült hús, köretnek burgonya, és szósz illatozott, mellette két tányér, pohár, középen pedig egy gyertya teremtette meg a romantikus hangulatot. Kate ámulva tette el pisztolyát, miközben szemét hitetlenkedve futatta végig a csodás meglepetésen, majd szerelmes mosollyal az ajkán fordult Rick felé.

-          Ezt hogy csináltad? – kérdezte tőle, miközben elé lépett, és végig simított a mellkasán – el kell ismernem, tényleg szorult beléd némi színészi képesség, ha el tudtad hitetni velem, hogy spagettit eszünk, miközben te…

-          Kate… - szakította félbe a nőt Castle, és amikor Kate felnézett a megrökönyödött, kék szemekbe, gyanakodva húzta össze a szemét, és már tudta, hogy a férfinak ehhez semmi köze, még mielőtt folytatta volna – nem tudom, mi ez! Bár én készültem volna ezzel, de…

-          Mr. Castle! Hogy tetszik? – csendült fel egy vidám, izgatott hang a lépcső felől, mire mindketten odakapták a fejüket. Sue sietett feléjük, szőke haja lazán kibontva omlott vállára, karcsú testét előnyösen hangsúlyozta ki a lenge szoknya, amit viselt, szemében pedig a várakozás csillogott, egészen addig, míg meg nem látta, hogy az író nem egyedül van. Amint ez tudatosult benne, lehervadt a boldog mosoly az ajkáról.

-          Sue, ez a te műved? – mutatott Castle még mindig döbbenten az eléjük táruló látványra, mire a lány megrántotta a vállát.

-          Igen! Gondoltam, főzök magunknak egy finom vacsorát, hogy így tegyem jóvá a délutáni tettemet, amiért még mindig szégyellem magam – pirult el zavarában megint Sue, mire Rick idegesen pillantott a mellette álló nyomozóra, és szíve gyorsabb ütemben kezdett verni, ahogy fohászkodott, nehogy többet is mondjon a lány, Sue azonban másképp folytatta – csak két személyre terítettem, nem gondoltam, hogy a nyomozó is itt eszik! – húzta el száját undok grimaszba – azt hittem a rendőrök olyan elfoglaltak, hogy csak aludni járnak haza!

-          Azért, néha enni is szoktunk! – szúrt vissza Kate, és Rick hang nélkül engedte ki a megkönnyebbült sóhajt tüdejéből. Bízott benne, hogy a lány korábbi mondata elkerülte a nő figyelmét.

-          Felteszek még egy terítéket – indult el unott arckifejezéssel a konyha felé Sue, mire Kate fejében megfordult, hogy megállítja, és inkább kihagyja a vacsorát, végül mégsem szólt, hagyta, hogy a lány egy harmadik tányért, és poharat is feltegyen. Egyrészt, túlságosan éhes volt ahhoz, hogy kihagyja a vacsorát, másfelől úgy gondolta, talán egy közvetlen hangulatban elköltött finom étel megadja a lehetőséget neki, hogy megtudja, miért viselkedik ilyen ellenszenvesen vele a lány, amióta csak megismerte. Miután helyet foglaltak, néma, kínos csend telepedett rájuk. Sue szemében, és arcán már nyoma sem volt annak a boldogságnak, ami akkor volt látható, amikor az író elé sietett, helyette unottan, és talán kissé sértetten tologatta villájával az ételt. Kate összehúzott szemmel mérte végig a fiatal lányt, figyelmét nem kerülték el a sanda, óvatos pillantások, melyeket az író felé küldött.

-          Nagyon finomat főztél nekünk, Sue – törte meg a csendet Rick meleg, bársonyos hangja, ahogy megdicsérte az ételt, miközben a lányra mosolygott, az pedig, fülig pirult a bóktól.

-          Szeretek főzni, apát is gyakran vártam haza meleg vacsorával, amíg dolgozott – sütötte le a szemét bánatosan Sue, mire Kate azonnal elszégyellte magát korábbi gondolata miatt, amikor azt hitte, a lány talán szerelmes lett vőlegényébe. Ismét rá kellett jönnie, hogy pusztán apa-figurát lát benne, semmi többet. Úgy érezte, itt az ideje, hogy segítsen a férfinak, és a lánnyal való kapcsolatán is javítson, ha már egyszer náluk kötött ki.

-          Sue, ha szeretnél valakivel beszélgetni a veszteségről, én… - próbálkozott szelíden, mire Castle rámosolygott, Sue azonban hidegen nézett rá.

-          Pont nem maga lenne az! Maga zsaru! Apám utálta a zsarukat, és én is utálom őket! – fújtatta mérgesen, belülről fakadó dühvel, mire Kate letette a villát, és komoly tekintettel nézett vissza rá.

-          Pechedre, most épp egy zsaru próbál megvédeni attól, hogy megöljenek! – jelentette ki nyugodtan, majd folytatta – azzal pedig, nem segítesz, ha egyedül vagy itthon, és nyitva hagyod az ajtót! – emlékeztette a lányt arra, hogy az ajtó nem volt bezárva, amikor megérkeztek.

-          Én csak meglepetést akartam Mr. Castle-nek, hogy bocsánatot kérjek a délutáni viselkedésem miatt! Nem gondoltam, hogy maga is itt lesz! – tört fel megint a lányból sértetten, amiért füstbe ment a terve, akármi lett is volna az, mire Castle gyorsan közbevágott.

-          Desszertet? – kérdezte kínosan feszengve, mire Kate gyanakodva húzta össze a szemét. A mai este során ez már a második alkalom volt, hogy amikor Sue felhozta a délutáni eseményeket, Castle érezhetően feszültebb lett. – Van fagylalt a hűtőben, talán…

-          Köszönöm, én inkább lefekszem! Elvégre a nyomozók csak aludni járnak haza! - mosolygott negédesen Kate a lányra, aki azonban rántott egyet a vállán, és Rickre mosolygott.

-          Én kérek! Fagyizunk a tv előtt? – kérdezte reménykedve, mire Castle anélkül bólintott, hogy ránézett volna. Tekintetével a hálóban eltűnő menyasszonyát figyelte, majd néhány másodperc múlva ő maga is bement, de addigra Kate már a fürdőszobában zuhanyzott. Nyugtalanul ült le a kanapéra, miközben a csobogó víz hangját hallgatta, és hagyta, hogy gondolatai elkalandozzanak. Tudta, legalábbis sejtette, milyen kényelmetlen lehetett a nőnek Sue meglepetése, főleg azután, hogy elterveztek egy romantikus, közös estét, de nem tudott elleni tenni. Sue itt volt, és akarta, vagy sem, foglalkoznia kellett vele. Ebben a pillanatban nyílt a fürdőszoba ajtaja, és Kate jött ki rajta. Karcsú, gyönyörű testét csak egy rövid sort, mely kiemelte hosszú, formás lábait, és egy trikó takarta, mely szabadon hagyta vállát, így selymes bőrét bronzszínűre festette az ágy mellett égő lámpa tompa fénye. Castle pillantása vágyakozva futott végig rajta, miközben érezte, hogy kiszárad a szája, és már nem vágyott másra, csak hogy ujjaival és ajkával is megízlelhesse a nőt, így amikor a nyomozó el akart menni előtte, hogy befeküdjön az ágyba, ő megfogta a kezét, és egy mozdulattal, nem túl erősen, de határozottan húzta az ölébe. Örömmel konstatálta, hogy Kate nem ellenkezik, csak még inkább elhelyezkedik, és egyik karjával átöleli a nyakát.

-          Sajnálom! Tudom, hogy nem ezt terveztük – kért bocsánatot az író, miközben finoman megcsókolta a cseresznye ajkakat. – meg kell őt is értened, Kate. Elveszítette az apját, és most szüksége van valakire, akibe kapaszkodhat. – próbálta védeni Sue-t a nő előtt, mire Kate hirtelen félbeszakította.

-          Miért akar mindenáron bocsánatot kérni? Mégis, mi történt egész pontosan ma délután? – tört fel belőle a kérdés, mely egész este foglalkoztatta, figyelmen kívül hagyva a férfi korábbi szavait, mire Rick teste megfeszült, és lehunyta a szemét. Tudta, itt az ideje, hogy mindent bevalljon, nem titkolózhat tovább.

-          Semmi különös! Egyszerűen csak, teljesen elveszettnek érezte magát, én pedig, éppen a közelben voltam… az egész csak… és igazából meg sem történt… - dadogott zavartan, mire Kate kissé eltávolodva tőle, szigorúan nézett a szemébe.

-          Castle! – szakította félbe határozottan a férfit, mire az, nagy levegőt vett, és félszegen pillantott fel rá.

-          Megcsókolt…vagyis, csak meg akart! – nyögte óvatosan, mire Kate szeme elkerekedett, szája pedig résnyire nyílt a döbbenettől, Castle pedig, sietve folytatta – de nem sikerült! Időben észrevettem, mit akar, és tisztáztam vele, hogy az én szememben ő olyan, mint egy gyerek! Alexis-re emlékeztet, és ez soha többé nem fordulhat elő!

-          Megértette? – kérdezte nyugodt hangon Kate. Úgy gondolta, semmi értelme féltékenynek lennie, mindazonáltal nem hibáztatta a lányt, amiért Castle személyisége, és külseje elvarázsolta, hiszen, ő is a hatása alá került az első pillanattól fogva, bár előbb vágta volna ki a saját nyelvét, minthogy ezt beismerje a férfinak.

-          Szerintem, igen. Ezért akart bocsánatot kérni! – sóhajtott Castle együtt érzőn, mire Kate először hosszan a szemébe nézett, úgy, ahogy a gyanúsítottakra szokott, mintha így akarná kideríteni, van-e még titka előtte az írónak, majd elmosolyodott, és ujjaival lágyan a barna tincsekbe túrva húzta magához közelebb a férfi fejét.

-          Helyes! – bólintott elégedetten, majd lágyan vette birtokba a keskeny, érzéki ajkakat. Nyelve finoman tört utat magának, és boldogan sóhajtott bele a csókba, amikor megkezdték ismerős játékukat. Érezte, hogy a férfi keze puhán simít végig meztelen combján, ő pedig, akaratlanul is közelebb húzódott hozzá, nekipréselve testét a férfinak, miközben csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált. Épp amikor Castle felemelte volna a nőt, hogy az ágyra fektesse, kivágódott a hálószoba ajtaja, és Sue jelent meg, dühösen, és sértetten.