28. rész
Kate magyarázat
nélkül hagyta faképnél a még mindig vitatkozó párocskát, és a bejárati ajtóhoz
rohant, miközben Castle először Mattie-ék felé pillantott, majd gyorsan a nő
után indult.
-
Castle, te itt maradsz! – parancsolta azonnal vissza a
nő a férfit, ellentmondást nem tűrő hangon. Az író már éppen szóra nyitotta
volna a száját, hogy szokásához méltón, tiltakozni kezdjen, de ahogy belenézett
a határozottan csillogó szemekbe, meggondolva magát, csak bólintott, és bezárta
maga mögött az ajtót. Hátát nekitámasztva nézett a rábámuló párra, akik
értetlenül várták a magyarázatot.
-
Lulu-Kate meg hova rohant? – találta meg hangját
először Mattie, mire Castle nagyot sóhajtott.
-
Emlékszel a levélre, amit mutattál? – kérdezett vissza
az azonnali válasz helyett, mire Mattie először szemöldökét ráncolva
gondolkodott, majd szemei tágra nyíltak, így jelezve, hogy rájött, mire gondol
az író.
-
A flúgos levelére? Naná, hogy emlékszem, mi van vele? –
vált izgatottabbá a hangja, miközben Steve csak a fejét kapkodta a két férfi
között. Mivel nem tudott sem a levélről, sem a zaklatóról, fogalma sem volt,
miről beszélnek azok ketten.
-
Kiderült, hogy igazad volt. – ismerte be nehézkesen
Castle – tényleg egy pszichopata, aki már gyilkolt is, csak hogy a kedvemben
járjon, és egészen addig ölni fog, amíg meg nem írom a könyvet róla, vagy amíg
el nem kapjuk – fűzte hozzá halkabban, kissé bizonytalan hangon, mire Mattie
felsikoltott.
-
Jézus Mária! – kapta szája elé kezét rémült tekintettel
– azt akarod mondani, hogy veszélyben forog az életed?!
-
Nem, nem az enyém – vallotta be kényszeredetten az
igazságot legalább Mattie-nek Castle, ha már Kate-nek nem sikerült, és hirtelen
úgy érezte, mintha egy mázsás tehertől szabadult volna meg. – Kate-től akar
megszabadulni, mivel ő a Nikki Heat könyvek múzsája. Azt hiszi, ha őt megöli,
szabad leszek, és bőven lesz időm vele foglalkozni.
-
Ó, a Nikki könyvek – mosolyodott el huncutul Mattie,
néhány másodpercre megfeledkezve a helyzet komolyságáról – beleolvastam az
egyikbe… - vallotta be pirulva, mire Steve égnek emelte tekintetét.
-
Beleolvastál? Az egyikbe? – ismételte meg hitetlenkedő,
mégis gúnyos hangon, mely jól előrevetítette, hogy Mattie csak kis részletét
ismertette az igazságnak – úgy érted, hogy az összes részt megvetted, és minden
éjjel, már amikor ugyebár otthon töltöd az éjszakát, azt olvasod! Olyannyira
bezsongtál, hogy a Rook jeleneteket hangosan olvasod fel, és azt játszod, hogy
te vagy Nikki! – árulta el szerelmét csúfolódva Steve, mire Mattie durcásan
öltötte ki rá nyelvét, Rick pedig, kínosan feszengve mosolygott, és azon
gondolkodott, azon kategóriák közül, melybe olvasóit, rajongóit sorolta a nyomozónőnek,
vajon hova tehetné újdonsült ismerősét.
-
Most egyáltalán nem ez a lényeg, hanem az, hogy Maci
Laci élete szerelme veszélyben forog! Szegény Lulu-Kate, biztosan tök parás,
azért is vagy itt nála, ugyi? Hogy megvédd? – terelte vissza azonnal a számára
kínos témáról a beszélgetés fonalát Mattie, majd amikor Castle nem válaszolt,
gyanakodva húzta össze a szemét. – mert ugye tudja, hogy az ő popóját akarják,
és nem a te feszes…
-
Khm! – köszörülte meg torkát figyelmeztetőleg Steve,
mire Mattie elhúzta a száját, és döbbenten meredt Castle-re.
-
Azt akarod mondani, hogy most úgy engedted le egyedül
körülnézni, hogy fogalma sincs róla, mekkora szarban van? – tátotta el száját,
majd színészi mozdulattal kezdte legyezni magát – mindjárt elájulok!
-
Hozzak vizet? – indult azonnal a konyhába Castle,
miközben gyötrő lelkiismeret-furdalását igyekezett elnyomni. Tudta, hogy a
férfinak igaza van, szólnia kellett volna a nyomozónőnek, vagy ha már azt nem
tudta megtenni, legalább vele kellett volna tartania.
-
Egy martinit hozz neki, attól majd jobban lesz. Úgyis
az a baja, hogy ma még nem ivott alkoholt – legyezgette unott mozdulattal élete
párját Steve egy újsággal a kezében, miközben Mattie sápadtan üldögélt a
kanapén, ahova lerogyott.
-
Maci Laci, utána kell menned! Szólnod kell neki, tudnia
kell róla, hogy ki akarják filézni! – nézett megrovón az íróra, aki keserűen
húzta el a száját, hogy éppen az adja neki ezt a tanácsot, aki belegyalogolt a
vallomásába, amit tenni akart.
-
Hidd el, éppen azon voltam, amikor jöttetek! –
emlékeztette a két férfit arra, hogy nem a legjobbkor érkeztek, és Mattie éppen
válaszolt volna, amikor nyílt a bejárati ajtó, és Beckett jelent meg. Fegyverét
még mindig a kezében tartotta, és szaporán kapkodta a levegőt, mely arra utalt,
hogy nyilván nem várta meg a liftet, gyalog, méghozzá gyorsan tette meg az utat
lefelé, és felfelé egyaránt.
-
Meglépett, de biztos, hogy ő volt – közölte azonnal
rátérve a lényegre, mire Castle nagyot nyelve lépett közelebb. – láttam a
tetoválást a kezén…
-
Meglátott? Észrevett? Mit reagált? – záporoztak a férfi
szájából a kérdések, miközben Mattie és Steve aggódva figyelték a jelenetet.
-
Csillapodj, Castle, menjünk sorjában – vett mély
lélegzetet Kate, aki így igyekezett csökkenteni a fájdalmat bordáiban, melyek
élesen jelezték, hogy nem állt még készen ilyen teherbevételre a teste. Miután
leért a földszintre, és kilépett az ajtón, azonnal észrevette Simont, ahogy egy
autónak támaszkodva álldogál. Legnagyobb meglepetésére, a férfi nem iramodott
el rögtön, miután kilépett, sőt, mintha várta volna őt. Szürke szeme
összeszűkülve meredt rá, és mélyet szívott cigarettájából, ahogy Kate lassan
közelebb sétált hozzá. Ekkor látta meg jobb kézfején a tetoválást, amiről a fiú
mesélt a könyvesboltban. Szíve a torkában dobogott, de érezte, még nem jött el
az ő idejük. Ösztöne nem csalt, amint fegyvere után nyúlt, Simon felé
bólintott, mint aki üdvözletét küldi, majd beszállt az autóba, és elhajtott.
Kate egy darabig próbálta követni, de esélye sem volt, és ezt ő is tudta, így
inkább visszasietett a házba, hogy felírja a rendszámot, miközben már mobilján
Javi számát tárcsázta. – Igen, meglátott, de, ami meglepett, hogy nem rohant el
– mesélte most a történteket Castle-éknek – sőt, mintha várt volna rám. De egy
valamit nem értek… mit keresett itt? – nézett kérdőn, gyanakvó tekintettel az
íróra, aki érezte, hogy pulzusa egyre inkább felgyorsul.
-
Ezt hogy érted? – kotyogott közbe Mattie, mire Kate úgy
nézett rá, mint akinek csak most tűnik fel, hogy ők még mindig itt vannak.
-
Ha Castle-t akarja megölni, miért az én lakásom előtt
ácsorog? – tette fel az újabb kérdést válasz gyanánt Kate, miközben agyában
ismét utat törtek Javi mondatai, valamint az, hogy Castle mennyire megijedt,
amiért egyedül ment el reggel otthonról. Ha mindezeket összeadta, és mellé
tette azt, ahogy Simon az imént viselkedett, a napnál is világosabb lett, hogy
nem Castle a célpont, hanem ő. De miért hazudott a férfi? – tette fel magának a
kérdést, mire Mattie következő mondata ismét összezavarta.
-
Talán, mivel tudta, hogy te vagy Ricky boy múzsája, meg
ugye vadászpocok is vagy…
-
Vadászpocok? – hökkentek meg egyszerre, mire Mattie
kuncogni kezdett.
-
Tudjátok, vadászpocok…szurikáta… egy szóval, zsaru…
mert, hogy ők is mindig figyelnek, mint a szurikáták – kacagott egyre jobban
saját humorán, de látva Kate felhúzott szemöldökét, elhúzott száját, belátta,
hogy egyáltalán nem volt vicces, így elkomolyodva köszörülte meg torkát –
szóval, mivel tudja, hogy te zsaru vagy, nyilván számított rá, hogy Castle
védelmét te látod majd el.
-
Erre nem gondoltam – harapdálta alsó ajkát Kate, mire
Castle kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát. Most már nem csak ő
hazudott szerelmének, de egy közös barátjukat is arra kényszerített, hogy
falazzon neki. Érezte, ez így nem mehet tovább, és bármennyire is féltette a
nőt, nem tudott a szemébe nézni a tudattal, hogy elhallgat előle valamit.
-
Kate, beszélhetnénk? – kérdezte komolyan a nő szemébe
nézve, mire Beckett megrázta a fejét.
-
Később, Castle. Láttam a pofáját ennek a szemétládának,
és lejegyeztem a kocsi rendszámát – magyarázta okát az elutasításnak – muszáj
bemennem az őrsre, hogy személyleírást adjak a rajzolónak, és utánanézzünk a
rendszámnak, és a kocsinak.
-
Menjünk együtt! – javasolta az író, remélve, hogy
legalább út közben vallhat, de ezúttal is elutasítást kapott.
-
Nem! Te itt maradsz! Simon rád vadászik, talán éppen
rád várt, amikor kimentem, és csak azért hajtott el, mert csalódott – simogatta
meg a férfi arcát szerelmesen Kate, így próbálva kisebbíteni a csalódást,
amiért nem viheti magával, miközben a kételyeket, melyek ezzel kapcsolatban
gyötörték, még mindig nem tudta kiűzni agyának rejtett zugából. – Egyedül
megyek, így lesz a legjobb…
-
De itt mégsenem lesz biztonságban a Cuki Pofa, elvégre
Simon már tudja, hogy itt van – avatkozott közbe ismét Mattie tudálékosan – ha
ki akarja csinálni, amint elmész, feljön ide, és annyi! Kinyír mindannyiunkat…
- jósolta meg a sötét jövőt Mattie, majd látványosan az órájára nézett – jut
eszembe, Nyuszi, nekünk már mennünk kéne, nem? – emelte szemeit sokatmondón
Steve-re, amikor hirtelen Castle határozott hangja hasított a levegőbe.
-
Elég legyen! Nem mehetsz egyedül Kate, és kész! –
jelentette ki merészen, mire az összes szempár döbbenten szegeződött rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése