31.
rész
Nyelvük érzéki gyengédséggel találkozott,
és lassan, minden másodpercét kiélvezve a csóknak, fedezték fel a másik ízét.
Eric lélegzete elakadt, amikor megérezte, hogy Meghan tenyere bekúszik a póló
alá, és finoman simít végig hátán, miközben szorosan hozzá simult. Ajka elvált
a nőétől, de csak azért, hogy nyakát szórja tele apró csókokkal, mialatt keze
végig vándorolt a doktornő karcsú testén, és amikor a derekához ért, a póló alá
csúsztatva, simogatások közepette húzta egyre feljebb a pamut anyagot, ajka
pedig követte keze útját.
- Ezt…
nem volna szabad… - sóhajtott mélyet Meghan, mire Eric fölé hajolt, és puhán
megcsókolta.
- Tudom
– bólintott, mélyen a szemébe nézve, szaporán kapkodva a levegőt, miközben
lehajolt és ismét nyakát csókolgatta.
- Őrültség,
amit… művelünk – suttogta erőtlenül a doktornő, miközben ujjai végig szántottak
volt férje sűrű haján.
- Igen…
ezt is tudom – értett egyet ismét Eric, mialatt tovább csókolta – hatalmas
őrültség – motyogta nyakába egy-egy finom csók között, de a legkisebb jelét sem
adta, hogy abba akarná hagyni. Nyelvét ingerlőn húzta végig a doktornő nyakán
lüktető éren, majd haladt egyre lejjebb, és elégedetten hallgatta, hogy Meghan
légzése szaggatottá válik, körme pedig végig szánt gerince vonalán, amikor ajkai
a telt kebleket kezdték becézni. Meghan pulzusa az egekbe szökött, teste szinte
lángolt Eric karjai között, és mialatt a nyomozó kibújtatta a felsőből, ő is
türelmetlen sietséggel rántotta le róla a pólót, keze pedig vágyakozva futott
végig izmos mellkasán, vállán, miközben Eric szerelmesen nézett végig a kecses
nyakon, a selymes, hibátlan bőrön, a formás melleken és a lapos hason. –
Annyira gyönyörű vagy… - suttogta fojtott hangon, majd lehajolt és lassan,
puhán csókolta meg Meghan-t. Nyelve lágyan siklott a szájába, a doktornő pedig
készségesen fogadta a csókját, miközben finom ujjai centiméterről centiméterre
fedezték fel a férfi testét. Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, vérük forrón
lüktetve száguldott ereikben, és egy percre sem szűnt meg kezük simogatni a
másikat, amikor hirtelen Eric telefonjának vad csörgése vágott bele a szoba
sóhajokkal teli csendjébe. Szükségük volt néhány másodpercre, hogy felfogják,
mi történik, mire Meghan megszakította a csókot.
- A
telefonod – figyelemeztette Eric-et, de az megrázta fejét.
- Nem
érdekel – közölte vágytól fűtött hangon, majd újra forrón megcsókolta a
doktornőt, aki azonban, kis tenyerét megtámasztotta meztelen, izmos mellkasán,
és legyőzve érzékeit, eltolta magától a nyomozót.
- Biztosan
Bruce az – jegyezte meg halkan, így utalva rá, hogy fel kell vennie, mire Eric
elnyomott egy szitkot, és az éjjeli szekrényen kitartóan csengő készülék felé
nyúlt.
- Remélem,
fontos! – morrant bele, miközben Meghan felült, maga elé húzta a takarót, és
nagyot sóhajtva simított végig homlokán. Mialatt Eric a társát hallgatta, ő
minden igyekezetével azon volt, hogy normalizálja pulzusát, és összeszedje
gondolatait. Biztos volt benne, hogy a sors szólt közbe a hívással, így
megkímélve őt egy óriási baklövéstől. Bár mindennél jobban vágyott Eric
csókjára, érintésére, arra, hogy átélhesse vele azt a mindent elsöprő
szenvedélyt, amit még senki mással, de azt is tudta, hogy hiba lenne megint
közel engednie magához, elhinni, hogy működhet a kapcsolatuk. Miközben
elhatározta, hogy soha többé nem fogja átengedni magát az érzékeinek és a
szívének, Eric befejezte a beszélgetést, és felé fordult. Tekintete szinte
simogatta, ahogy végig vándorolt rajta, ő pedig bosszúsan vette tudomásul, hogy
máris gyengül az ellenállása, ezért nagyot nyelve fogta szorosabbra maga előtt
a takarót. Eric figyelmét nem kerülte el a mozdulat, és csalódottan állapította
meg, hogy Meghan újra elzárkózott tőle.
- Van
valami hír? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára, mire Eric néhány másodpercig
némán nézett vele farkasszemet. Abból, ahogy a doktornő távolabb húzódott tőle,
és azonnal a nyomozásról kérdezett, biztosra vehette, hogy ezúttal sem fogják
megbeszélni, ami történt, ő azonban képtelen volt csak így tovább lépni.
- Had
találjam ki – vett mély levegőt, miközben ő is megtámasztotta hátát az ágy
támláján – most sem történt semmi – jelentette ki keserű hangon, de legnagyobb
meglepetésére Meghan megrázta fejét.
- Nem
– nyelt nagyot, miközben beletúrt rövid hajába, mely még mindig szokatlan volt
a számára, de egyúttal emlékeztette is rá, miért van itt. – Ez… határozottan
volt valami – köszörülte meg torkát zavartan, és hálás volt a sorsnak, amiért
Eric nem nézett rá, így nem láthatta, amit ő érzett, hogy elönti arcát a pír.
- Lehetett
volna valami, ha nem szólal meg a telefonom – húzta el száját csalódottan Eric,
kis humorral oldva a feszültséget, mire Meghan halványan elmosolyodott.
- Egyúttal
hiba is lett volna – jegyezte meg halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy a
nyomozó meghallja, mire szomorú szemekkel nézett rá.
- Életem
legjobb hibáit eddig veled követtem el – szólalt meg, miközben tekintete mélyen
a barna szemekbe fúródott, Meghan pedig lehunyt szemmel sóhajtott fel.
- Eric…
- simított végig homlokán, miközben lenyúlt a pólójáért, és gyors mozdulattal
kapta magára, hogy magabiztosabban tudjon tovább beszélni – próbáltuk már, és
nem működött.
- Emlékeim
szerint – emelte égnek tekintetét a férfi, mintha tényleg maga elé idézné a
képeket – határozottan jól működött… mindig! – tette hozzá huncut mosoly
kíséretében, hogy kétsége se legyen a nőnek afelől, mire is gondol pontosan, és
abból, hogy Meghan elkapta pillantását, tudta, hogy célba ért a mondandója,
miközben ő közelebb húzódott hozzá, és figyelmét nem kerülte el, hogy a
doktornő idegesen nyalja meg alsó ajkát. Kezével finoman simított végig nyakán,
ujjai a tarkóját cirógatták, Meghan pedig érezte, hogy kiszárad a torka. – Érzem,
hogy akarsz engem, Meghan – suttogta, egészen közel hajolva hozzá, és forró
lehelete szinte égette a nő ajkát.
- Nem!
– rázta meg fejét a doktornő, és minden erejét összeszedve, eltávolodott a
férfitól – nem lehet! Én… én nem tehetem… - kereste a megfelelő szavakat, hogy
elmondja, miért fél annyira ismét közel engedni magához, mire Eric a szavába
vágott.
- Javier
miatt? – dobott akaratlanul mentőövet a nőnek, ő pedig lassan bólintott. Sokkal
egyszerűbb volt meghagyni ebben a hitben a nyomozót, mint feltárni előtte, hogy
még mindig szereti, de borzasztóan fél az újabb fájdalomtól, attól, hogy megint
nem lenne elég, amit nyújtani tudna neki.
- Igen
– nyögte nehezen, gombóccal a torkában – Javier miatt – ismételte meg, így
megerősítve a férfit kijelentésében, majd folytatta – szeret engem, és én is
szeretem őt – tette hozzá, amivel még csak nem is hazudott, hiszen valóban
közel állt a szívéhez az orvos, igaz, korántsem annyira, mint azt Eric-kel
elhitette, aki most hitetlenkedve rázta meg fejét, és arcára volt írva, hogy
egy szavát sem hiszi el a nőnek, de amikor szóra nyitotta volna a száját, halk
kopogás törte meg a csendet.
- Srácok?
Ébren vagytok? – hallották meg Linda vidám hangját, Meghan pedig azonnal az
ajtó felé indult, de amikor odaért, mielőtt kinyitotta volna, a nyomozó felé
fordult.
- Vedd
fel a pólódat! – utasította suttogva, Eric azonban komiszul elmosolyodott, és
kényelmesen dőlt hátra az ágyon, kezeit a tarkója alá téve.
- Mitől
félsz, hogy azt hiszi, történt valami? – kérdezte pimaszul, majd folytatta – ne
aggódj! Gőze sincs róla, kicsoda Javier, szóval nem fog belerondítani a
csodálatos kapcsolatotokba – jegyezte meg gúnyosan, mire Meghan égnek emelte a
szemét. – Vagy esetleg az zavar, hogy más is látna rajtad kívül félmeztelenül?
- Annak
mutogatod magad, akinek akarod! – vágta oda bosszúsan, majd szélesre tárta az
ajtót, Linda pedig éppen belefogott volna jövetele okába, de amikor meglátta,
hogy Eric csak egy rövid sortot viselve fekszik az ágyon, elakadt a szava, és
tátott szájjal futtatta végig pillantását az izmos testen.
- Hű…
ha… - nyelt nagyot elismerő mosollyal szája szegletében, majd elszakítva
tekintetét a férfiról, Meghan felé fordult – mondd, hogy nem hagytad ki!
Könyörgöm! – súgta halkan, hogy csak a doktornő értse, mire Meghan meglepetten
húzta fel szemöldökét.
- Mire
gondolsz? – kérdezte rezzenéstelen arccal, mire Linda sokatmondón bökött
fejével a nyomozó felé, aki nyakát nyújtogatva, összeráncolt szemöldökkel
próbálta kitalálni, miről is beszélgethet a két nő, Meghan pedig látszólag
unottan, lassú ráérősséggel nézett végig a kidolgozott, széles mellkason, az
izmos alkaron, a kockás hason, és hálát adott az égnek, amiért szívének vad
dobogását csak ő érezte. – Ja, hogy ez! – nevetett fel könnyedén – orvosként
számtalan hasonlóval találkozom a munkám során. Teljesen hatástalan rám – vonta
meg vállát, mire Eric sokatmondón kezdett köhécselni, ahogy rájött, miről is
folyhatott a diskurzus, de az orvosnő csak mély levegőt véve, továbbra is
mosolyogva hagyta figyelmen kívül az egyértelmű célzást, mely az ágy felől
érkezett.
- Határozott
céllal jöttél, vagy csak kukkolni? – kérdezte Eric Lindától, aki nevetve rázta
meg fejét.
- Szólni
akartam, hogy ma elutazom anyámékhoz, és csak holnap reggel jövök haza – tért
rá végre mondandójára – tiétek a kégli! Kaja van a hűtőben, ha végeztetek a
napi nyomozási adaggal, üssetek össze valamit! – közölte olyan hangon, mintha
semmi különös nem lenne abban, hogy vendégei egy gyilkos után kutatnak, majd
sarkon fordult, de hirtelen megtorpant – ja, még egy dolog! – emelte fel ujját
– a szobám továbbra is tabu! Bár, ahogy elnézlek bennetek – húzta fel
szemöldökét sokatmondó mosoly kíséretében, és elmélete csak megerősítést nyert,
amikor meglátta, hogy Meghan zavartan simít végig tarkóján – szerintem, egész
jól belaktátok ezt a helyet – kacsintott rájuk, majd a választ meg sem várva,
távozott. Meghan fejét ingatva zárta be az ajtót, és a nyomozó felé fordult,
aki karba font kezekkel, kérdőn felhúzott szemöldökkel nézett vissza rá.
- Szóval,
semmilyen hatással nem vagyok rád? – kérdezte magabiztosan mosolyogva, mire
Meghan megrántotta a vállát. – Tudtad, hogy amikor hazudsz, megjelenik egy kis
ránc a homlokodon? – mutatta ujjával a két szemöldöke közötti részt, és mosolya
csak még nagyobb lett, amikor meglátta, hogy a doktornő bosszúsan szorítja
össze a száját. – Nem mintha enélkül nem tudnám biztosra, hogy hazudtál –
jelentette ki, miközben felállt, és lassan egyre közelebb lépett a doktornőhöz,
aki egészen az ajtóig hátrált előle, ő pedig mindkét kezét megtámasztva
mellette, zárta el a menekülés útját. – A csókod… - lehelt puha csókot ajkára –
a sóhajaid – tapasztotta ajkát a nyakára, mire Meghan remegve vett mély levegőt
– sokkal árulkodóbbak, mint a szavaid, Dr. Altman – nézett mélyen a szemébe,
majd ismét ráhajolt az ajkára, és ezúttal hosszabban csókolta meg. Meghan
belenyögött a csókba, ajka megadón nyílt szét a férfinak, és amikor nyelvük
lágyan találkozott, keze önkéntelenül simított végig annak izmos mellkasán, de
néhány másodperccel később erőt vett magán, és határozottan tolta el magától.
- Nem!
– rázta meg fejét elszántan – nem akarom, Eric! Szeretem Javier-t! – jelentette
ki, és a nyomozó szívébe éles tőrként hasított a fájdalom, amikor hiába kereste
a kis ráncot a nő homlokán. Elnyomva a keserű sóhajt, lassan bólintott, és
távolabb lépett tőle, Meghan pedig szinte feltépte az ajtót, és kimenekült a
szobából, így Eric nem láthatta a szemében a könnyeket. Amint bezárult mögötte a
fürdőszoba ajtaja, lehunyta szemét, és hagyta, hogy a könnyek végig folyjanak
arcán, miközben a földre kuporodott, és fejét térdére hajtotta. Szerette
Eric-et, mindennél jobban vágyott rá, de azt is tudta, hogy képtelen lenne még
egyszer elviselni, hogy elhagyja. Saját maga védelmében pedig az volt az
egyetlen lehetősége, ha soha többé nem engedi a közelébe, akkor sem, ha közben
majdnem megszakadt a szíve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése