Keserű múlt 38. rész

 

38. rész

Eric tanácstalanul túrt bele sötét hajába, majd a pillanat tört része alatt, gondolkodás nélkül cselekedett, és a doktornő után eredt. Éppen akkor érte utol, amikor az belépett volna a hálóba. Karjai átfonták derekát, és egyetlen mozdulattal maga felé fordította.

- Adj nekem egy esélyt, Meghan! – suttogta szinte könyörögve, miközben tenyere rásimult nyakára, homlokát pedig az övéhez érintette.

- Férjhez megyek, Eric! – tartott ki hazugsága mellett a doktornő, és igyekezett figyelmen kívül hagyni vadul dobogó szívét, és azt, hogy minden sejtje bizseregni kezdett a nyomozó egyetlen érintésétől.

- Nem szereted őt! Tudom, hogy így van! – ellenkezett tovább a férfi, miközben megpuszilta arcát, nyakát, majd száját, és tovább beszélt. – Sosem fogod úgy szeretni, ahogy engem – halkult el hangja, mire Meghan lenyelte könnyeit, és belenézett a vágytól csillogó kék szemekbe.

- Talán igazad van – bólintott lassan – talán tényleg sosem fogom úgy szeretni, de mire mentem vele, hogy téged szerettelek? – kérdezte fájdalmasan szomorú hangon, és Eric-nek megint eszébe jutott a levél, és a kétségei.

- Tényleg azt hiszed, hogy boldog lehetsz mellette? – kérdezett vissza válasz helyett Eric – te csak mellettem leszel boldog, Meghan! Fújd le az esküvőt, és próbáljuk meg újra! – kérte, mialatt keze végig simított a karcsú alakon.

- Elképesztő, mi van a fejedben! – döbbent meg a doktornő, és bár minden vágya az volt, hogy igent mondhasson, túlságosan félt ismét a szívére hallgatni.

- Te vagy a fejemben! – lehelte ajkára a szavakat szerelmesen suttogva – Csak te… két hosszú éve, minden áldott nap… csak te vagy a fejemben – csókolta meg finoman a nőt, aki lehunyt szemmel vett egyre mélyebb levegőt. – Adj nekem egy esélyt, hogy bebizonyítsam neked… - fogott volna bele, de Meghan tehetetlenül sóhajtott fel.

- Megőrülök tőled! – nyögött fel elgyötörten, mire Eric mélyen belenézett a szemébe.

- Én pedig megőrülök érted! – válaszolta fojtott hangon a nyomozó, majd forrón megcsókolta – annyira gyönyörű vagy, és annyira hiányzol! – suttogta bele a csókba, miközben gyengéden, mégis perzselő szenvedéllyel csókolta meg újra, hogy aztán ajka lejjebb vándoroljon nyakának selymes bőrére.

- Hagyj békén… - kérte remegő hangon Meghan, miközben a férfi a nyakát csókolgatta, ő pedig érezte, hogy egyre inkább gyengül az ellenállása.

- Eszemben sincs – húzta végig nyelvét Eric a nyaka vonalán, Meghan pedig felsóhajtott.

- Ez nem fair tőled… - suttogta erőtlenül, és bár tudta, hogy esztelenség, amit művel, mégsem volt képes ellenállni az érzékeit ért ostromnak.

- Igen, tudom – halkult el Eric hangja, miközben ismét megcsókolta, ő pedig gondolkodás nélkül viszonozta.

- Utállak – motyogta a csókba a doktornő, mire a nyomozó elmosolyodott.

- Én is – bólintott egyetértőn, ajka pedig újra lecsapott a nőére. Nyelve akadálytalanul siklott a szájába és szenvedélyes táncra hívta, mialatt ujjai fürgén pattintották ki Meghan ingén a gombokat, hogy aztán keze becsúszhasson alá, és végig simítson a selymes bőrön. Meghan belenyögött a csókba, amikor megérezte, hogy Eric tenyere rásimul mellére és finoman becézni kezdi, ő pedig türelmetlen sietséggel rántotta szét a férfi ingét, hogy mielőbb tenyere alatt érezhesse a meztelen felsőtest forróságát és az izmok játékát. Miközben ajkuk egy percre sem vált el a másiktól, beljebb araszoltak a hálószobába. Meghan lassan simított végig a széles mellkason, az erős vállakon, majd az ing alá siklott keze, és egyetlen mozdulattal simogatta le a férfiról az inget, ami a padlóra esett és kisvártatva követte az ő felsője is. Mialatt Eric elszakította ajkát az övéről és nyakát csókolta végig, az ő keze a derekára vándorolt, és ügyesen oldotta ki a nadrágszíjat. Ajka elégedett mosolyra húzódott, amikor észrevette, hogy Eric lélegzete elakadt, ahogy mintegy véletlenül, végig húzta kezét annak legérzékenyebb pontján. Ráérősen lehelt apró, puha csókokat meztelen mellkasára, vállára, mialatt érezte, hogy a nyomozó kipattintja melltartóját, és lesimogatja róla, hogy aztán pillanatok alatt oldja ki a farmer gombját, és megszabadultak nadrágjaiktól is. Ajkuk ismét forró csókban egyesült, nyelvük perzselő érzékiséggel találkozott, még inkább feltüzelve izzó vágyukat, miközben Eric óvatosan az ágyra fektette szerelmét, és fölé magasodott. – Fogalmad sincs, hányszor álmodtam erről az elmúlt két évben – lehelte szájába a szavakat, szaporán kapkodva a levegőt, mire Meghan finoman fogai közé vette Eric alsó ajkát.

- Minden éjjel – suttogta vissza, a nyomozó pedig szerelmesen rámosolygott, és megcsókolta. Nyelvük lágyan, selymesen találkozott, keze pedig egy percre sem szűnt meg simogatni. Ajka követte keze útját, és Meghan úgy érezte, elég a karjai között. Amikor Eric apró csókok közepette szabadította meg az utolsó ruhadarabjától is, ujjai a hajába túrtak, és felhúzta magához. Miközben ajkuk szomjasan tapadt össze, kezével végig simított a férfi mellkasán, hátán, majd derekán és egyetlen mozdulattal húzta le róla az alsót, Eric pedig finoman, gyengéden vált eggyé vele. Az ajkáról feltörő sóhajt szenvedélyes csókkal fojtotta el, miközben lassan mozogni kezdett. Meghan átkarolta a nyakát és szorosan hozzá simult, miközben érezte, hogy Eric szíve is ugyanolyan őrült iramot diktál. Vérük a fülükben dobolt, pulzusuk szaporán vert, és minden sejtjükben érezték azt a bizsergést, amit csak a másik karjaiban élhettek át. Ahogy közeledtek a gyönyör kapuja felé, úgy gyorsult fel mozgásuk is, és ahogy minden alkalommal, ezúttal is együtt lépték át a küszöbét. Eric minden izma megremegett, fejét a nő vállgödrébe fúrta, és apró csókokat lehelt nyakára, mialatt annak ujjai tarkóját cirógatták.

- Szeretlek! – súgta a fülébe, mire Meghan nagyot nyelt, és amikor a nyomozó legördült róla, hagyta, hogy magához húzza. Fejét mellkasán pihentetve hallgatta egyre nyugodtabbá váló légzését, miközben ujjai lágyan cirógatták meztelen bőrét. – Ami most történt, talán… - fogott volna bele a férfi, hogy elmondja, mennyire szeretné, ha kapna egy esélyt a doktornőtől, de Meghan megrázta fejét.

- Shhh – csitította el halkan Eric-et, miközben ujjai közé vette a nyakában lógó nyakláncon lévő karikagyűrűjét, és könnyes szemmel simított végig rajta – majd holnap… kérlek – remegett meg a hangja, mert bár tudta, hogy hibát követett el, és nem lett volna szabad engednie a vágyainak, mégis ezt az egyetlen éjszakát volt férje karjaiban akarta tölteni. El akart menekülni a valóságból, ahol nem volt közös jövőjük, és Eric mellett akart elaludni, úgy, mint régen, a házasságuk alatt, amikor még azt hitte, életük végéig boldogok lesznek.

- Rendben – rántotta ki gondolatai közül Eric hangja, aki finoman simogatta hátát – holnap – nyelt nagyot a nyomozó. Pontosan tudta, mit jelentett ez a válasz, de úgy döntött, elnyomja a keserűséget és a fájdalmat. Helyette lehajolt és lágyan megcsókolta a doktornőt, aki ugyanolyan finoman viszonozta, majd szorosan magához húzta, miközben arra gondolt, nem elég erős ahhoz, hogy megint elengedje. Meghan odaadón simult a karjaiba, lehunyt szemmel élvezte a közelségét, és csakhamar elnyomta az álom, Eric azonban még sokáig küzdött az alvás ellen. Minden pillanatot ki akart használni, amit az orvosnővel a karjaiban tölthetett, mialatt folyamatosan azon gondolkodott, hogyan érhetné el másnap, hogy magukat válassza Javier és a munka helyett.

 

Meghan óvatosan és halkan lépett be a szobába, miután lezuhanyozott, majd a szekrényhez lépett, és elővette belőle farmerját, és egy kockás inget. Amikor megfordult, hogy felöltözzön, tekintete elidőzött néhány másodpercig volt férjén, aki hátán fekve, még mindig mélyen aludt. Kócos hajából homlokába hullott egy tincs, ő pedig nehezen állta meg, hogy ne lépjen közelebb, és simítsa el onnan. Az elmúlt éjszaka csodálatos volt, de az ébredés, amikor szembesült vele, hogy nincs közös jövőjük, és sosem lehetnek boldogok együtt, olyan volt, mint egy ütés, amely nemcsak abban a pillanatban fáj, hanem még percek, órák múlva is sajgó fájdalmat hagy maga után. Miután gyorsan felvette fehérneműjét, és belebújt a sötét farmernadrágba is, éppen az ingét öltötte magára, amikor megérezte, hogy Eric figyeli. Szaporán dobogó szívvel fordult hátra, és pillantása találkozott a szerelmes mosollyal rászegeződő kék szemekkel.

- Jó reggelt – köszönt rá a nyomozó, miközben oldalára fordult, és fejét megtámasztva tenyerében, végigfuttatta tekintetét szerelmén. Képtelen volt betelni a gyönyörű arc, a karcsú alak látványával, és szíve szerint, azonnal magához húzta volna, hogy megcsókolja.

- Jó reggelt – préselt ki magából egy feszült mosolyt a doktornő, miközben ingét kezdte gombolni, Eric azonban hirtelen felült az ágyon, elkapta a csuklóját, és az ölébe rántotta.

- Készülsz valahova? – kérdezte incselkedve, miközben puha csókokkal szórta tele a nő nyakát, aki mélyet sóhajtva, lehunyta szemét.

- Azt mondtad, beszélünk Manuel Suarez-zel – emlékeztette a férfit, mire az, bólintott.

- Igen, emlékszem – értett egyet, majd folytatta – de… a tegnap estéről másra is emlékszem, és hogy őszinte legyek, most inkább arról szeretnék beszélni – húzta fel szemöldökét, és igyekezett tudomást sem venni a csalódottságról, mely eluralkodott szívében, amikor Meghan felállt az öléből, és tisztes távolságra lépett tőle.

- Arról nincs, mit beszélni – húzta ki magát, de Eric nem hagyta magát.

- Ezúttal nem hagyom, hogy átlépjünk azon, ami történt – jelentette ki határozottan, miközben magára kapta alsóját, és megállt a nő előtt. – Szeretlek, és veled akarok lenni!

- Meddig? – kérdezte a doktornő kimérten, és az a hidegség, mely megjelent a barna szemekben, fájóbb volt Eric számára, mintha arcon ütötte volna – amíg rá nem jössz újra, hogy ezúttal sem tudlak boldoggá tenni? – ismételte meg azokat a szavakat, melyek olyan nehezen és annyi fájdalom árán hagyták el a férfi száját, amikor megmonda, hogy válni akar, mire a nyomozó megrázta fejét.

- Hallgass meg! – kérte elszánt tekintettel – tudom, hogy hibáztam! – nyelt nagyot, miközben fogalma sem volt, hogyan mondja el, hogy csak a levélben írtak miatt hagyta el annak idején, de tudta, érezte, hogy meg kell tennie. Szembesítenie kellett az igazsággal a doktornőt, csak így tudhatta meg, hogy valóban azért utasította el anyja ajánlatát, mert nem érdekelte, vagy csak azért, mert őt sajnálta. – De azt is tudom, hogy szeretlek, és te is szeretsz engem! Éreztem a múlt éjjel! Ezt nem tagadhatod le!

- Én nem változtam, Eric! – válaszolta látszólag nyugodt hangon az orvosnő, miközben csak ő érezte, milyen vad vihar dúl a lelkében, hogyan vív ádáz csatát a józan ész, és a szívében lévő szerelem, amit a férfi iránt érzett. – Most sem lenne elég, amit adni tudok!

- Inkább leszel egy olyan férfival, akit nem szeretsz? – tört fel értetlenül, hitetlenkedve Eric-ből, mire Meghan keserű mosolyra húzta ajkát.

- Mint azt két évvel ezelőtt mondtad, bármelyik férfi boldog lenne, ha hozzám jöhetne haza – idézte fel szó szerint a nyomozó szavait, amivel kegyetlen erővel tépte fel annak sebeit, és figyelmét elkerülte, hogy Eric arcán fájdalom suhan át. – Kivéve téged – csuklott el a hangja, de erőt vett magán, és mély levegőt vett. – Emlékszel? – kérdezte halkan, mire az lehajtotta a fejét.

- Nem tudlak elengedni – nyögte nehezen, olyan halkan, hogy Meghan alig értette, mire közelebb lépett hozzá, és értetlenül ráncolta össze szemöldökét. – Képtelen vagyok újra megtenni! – fonta karjára ujjait, majd közelebb húzta magához. – Aznap délután… - fogott volna bele, hogy beszámoljon a levélről, de Meghan félbeszakította.

- Ne! – húzta ki karját a kezei közül, és eltávolodott tőle – új életet kezdtem, Eric! Férjhez megyek Javier-hez, valakihez, akiben megbízhatok, akinél nem kell attól rettegnem, mikor dönt úgy váratlanul, hogy vissza akar térni a régi életéhez!

- Na, és a tegnap éjszaka? Nem jelentett semmit? – kérdezte gombóccal a torkában a férfi, mire Meghan elnyomott egy sóhajt.

- Elragadtak az érzelmeim, pusztán ennyi történt – hazudta szemrebbenés nélkül, Eric pedig úgy érezte, mintha kitépte volna a szívét a helyéről, mialatt ő folytatta – az én jövőm már Javier! Hálás vagyok neked, amiért segítesz ebben a helyzetben, és kockára teszed a saját karrieredet, de közöttünk vége mindennek! – jelentette ki nehéz szívvel. – Az ügy lezárása után visszatérünk a saját életünkhöz, és kérlek, tartsd ezt tiszteletben a továbbiakban – nyelt nagyot, Eric azonban megrázta fejét.