Keserű múlt 35. rész

 

35. rész

Ajka olyan finoman simult a nő szájára, mintha most érintené először, mintha csak fel akarná idézni az ízét. Miközben tenyere a nyakára vándorolt, nyelvét lassan húzta végig Meghan alsó ajkán, aki remegve sóhajtott fel, és nyitott utat Eric-nek, aki selymes gyengédséggel, lágyan nyomult beljebb, és édes táncra hívta. Mialatt keze a derekára fonódott, és közelebb húzta magához, Meghan ösztönösen karolta át a nyakát, ujjai beletúrtak sűrű tincsei közé tarkóján, csókjuk pedig egyre inkább elmélyült. Amikor levegő hiányában megszakították a csókot, Eric homlokát az övéhez érintette, mialatt tenyere nyakát simogatta.

- Hibát követsz el, ha a felesége leszel – suttogta Eric fojtott hangon, mire Meghan könnyeit lenyelve rázta meg fejét.

- Nem, Eric – találta meg hangját – a hibát akkor követtem el, amikor hagytam, hogy az érzelmeim irányítsanak, és elhittem, hogy lehet közös jövőnk – folytatta keserű hangon, majd tenyerét megtámasztotta volt férje mellkasán, és távolabb tolta magától. – De tanultam belőle. Még egyszer nem követem el – lépett egyet oldalra, így kiszabadult a nyomozó és a fal fogságából, Eric pedig éppen szóra nyitotta száját, hogy ellenkezzen, amikor nyílt az ajtó, és Javier lépett be. Szinte azonnal megérezte a szobában uralkodó feszültséget, mely kézzel tapintható volt a két ember között, és összeráncolt szemöldökkel nézett végig rajtuk.

- Minden rendben? Történt valami? – kérdezte aggodalmas hangon, mire mindketten egyszerre válaszoltak.

- Semmi! – jött az összehangolt, gyors felelet, és ők ketten voltak az egyetlenek, akiknek a semmi sokkal többet mondott, mint bárki másnak. – Tudtál beszélni Diane-nel? – kérdezte Meghan, mire Javier szélesen elmosolyodott.

- Amint meghallotta, hogy neked kellenek az akták, és ezzel segíthet rajtad, már be is lépett a kórház adatbázisába. Még Stu sem kellett hozzá – mesélte vidáman. – Tessék! – halászott elő zsebéből egy pendrive-ot, melyet a doktornő kezébe nyomott. – A hiányzó kórlapok. Remélem, megtaláljátok, amit kerestek – fűzte hozzá, mire Meghan hálásan mosolygott rá.

- Elintézek egy telefont, és megyünk – figyelmeztette őket Eric, Javier pedig bólintott.

- Vigyázz magadra! – szólalt meg nagyot nyelve, és amikor látta, hogy a nyomozó távolabb lép tőlük, hogy telefonálni tudjon, hirtelen magához húzta Meghan-t, és szorosan megölelte. – Fontos vagy nekem! – folytatta halkan, és hangjából jól kivehető volt az aggodalom, mire az orvosnő elmosolyodott, és karjaival átfonva nyakát, viszonozta az ölelést. Amikor azonban távolabb akart lépni, meglepetésére Javier nem engedte el, hanem füléhez hajolt. – Hallgass a szívedre, Meghan! Ne lökd el magadtól csak azért, mert félsz! Kockáztass! – súgta olyan halkan, hogy a nyomozó még véletlenül se értse, amit mond, és nem állta meg mosolygás nélkül, amikor meglátta, hogy Eric alig figyel beszélgetőpartnerére, csak őket nézi összehúzott szemmel. Meghan nagyot nyelve temette arcát a férfi vállgödrébe, hogy elrejtse volt férje elől könnyeit, majd mélyet sóhajtva összeszedte magát, és kissé megemelve fejét, ő is egészen közel hajolt az orvos füléhez.

- Nem lehet – suttogta elcsukló hangon – nem lenne boldog velem – tette hozzá, mire Javier értetlenül vonta össze szemöldökét, miközben vigasztalón simogatta a nő hátát. Eric képtelen volt arra koncentrálni, amit társa mondott a vonal végén. Tekintete féltékenyen figyelte a két orvost, ahogy szorosan egymáshoz simulva, szerelmesen sugdolóznak, miközben szívében keserűség lett úrrá. Miután megbeszélte a férfival, hogy hol találkozzanak, bontotta a vonalat, és közelebb lépett hozzájuk.

- Indulnunk kell! – közölte a kelleténél hűvösebben, mire azok kibontakoztak egymás karjaiból.

- Vigyázz magadra! – intette újra Javier még utoljára a doktornőt lágyan rámosolyogva, Eric pedig bosszúsan emelte égnek tekintetét.

- Köszönök mindent, Javier! – viszonozta a mosolyt hálásan Meghan. – Nem tudom, mihez kezdenék nélküled – tette hozzá, mire amaz csak szerényen legyintett, Eric azonban úgy érezte, nem bír többet elviselni, ezért morcosan szólalt meg.

- Szerintem, boldogulnál! – vetette oda mérgesen, majd hirtelen karon fogta a doktornőt – indulás! – húzta az ajtó felé Meghan-t, aki felháborodva nézett rá, de ő mit sem törődött vele, csak sietve elhagyták az irodát, Javier pedig halkan nevetve ingatta fejét.

- Tökéletesen összeillenek – jegyezte meg csak úgy, magának, majd nagyot sóhajtott, és ő is kilépett a folyosóra, hogy folytassa munkáját.

- Volnál szíves felvilágosítani, hová megyünk? – kérdezte morcosan Meghan, amikor már az autóban ültek, és Eric besorolt a nyüzsgő, montreáli forgalomba. Az utat az irodájától a parkolóig ugyanolyan észrevétlenül tették meg a patológián keresztül, ahogy érkeztek, ő pedig alig várta, hogy kettesben legyenek és kiadhassa mérgét.

- Enyhe indulatot vélek felfedezni a hangodban – jegyezte meg somolyogva Eric, mire Meghan hitetlenkedve fordult felé.

- Enyhe?! – kérdezett vissza mérgesen – nem! Ez nem enyhe indulat, hanem határozottan erős! – emelte meg kissé hangját. – Úgy húztál ki az irodából, mint egy taknyos gyereket, amihez a házasságunk alatt sem lett volna jogod, most pedig…

- Most pedig szökésben vagy! – vágott közbe a nyomozó, még mielőtt Meghan túlzottan beleélte volna magát dühébe – Nem értünk rá az érzelgős búcsútokra a csodadoktorral! – tette hozzá enyhe éllel a hangjában.

- Ééértem! – húzta el ajkát gúnyosan Meghan. – Szóval ez a bajod! – bólintott hozzá mindent értőn. – Jó lenne, ha eldöntenéd, mit akarsz! Először a köztünk lévő szikrával volt problémád…

- Tévedés! – szakította félbe a nyomozó újfent – a köztünk lévő szikrával semmi problémám – húzódott pimasz mosolyra keskeny ajka, szándékosan félreértve a szavait.

- Köztem és Javier között! – javította ki mérgesen Meghan, de Eric megint közbekotyogott.

- Újabb tévedés! – emelte fel ujját a kormányról tudálékosan. – Azzal sincs problémám, mivel nem létezik – tette hozzá vidáman, és jókedve egyenes arányosságban nőtt a doktornő bosszúságával, aki megcsikorgatta fogait.

- Jesszusom, hogy én mennyire utállak! – tört fel belőle tehetetlen mérgében, bár nem a férfit utálta, sokkal inkább a helyzetet, és azt, hogy minden kijelentésére volt egy frappáns válasza, mire Eric leparkolta az autót ugyanannál a sikátornál, ahol már jártak korábban, és Meghan felé fordult.

- Harmadik tévedés – hajolt kissé közelebb, és mélyen a szemébe nézett. – Azt utálod, hogy nem utálsz – jelentette ki magabiztosan, melyben azonban semmiféle nagyképűség vagy beképzeltség nem volt, pusztán ténymegállapítás, aminek igazságtartalma csak még inkább bosszantotta a doktornőt. Meghan éppen szóra nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, amikor valaki finoman megkocogtatta az ablakot.

- Zavarok? – hallották meg Bruce hangját, melyet eltompított a felhúzott üveg, miközben lehajolva, vidáman mosolygott rájuk. Eric egyetlen mozdulattal nyomta meg a gombot, és az automata engedelmeskedve az utasításnak, leengedte az ablakot, társa pedig kíváncsian hajolt lejjebb, és dugta kissé beljebb a fejét.

- A hátsó ülésen vannak az akták, amiről beszéltem – bökött fejével maga mögé Eric, mire Bruce azonnal kiegyenesedett, és magához vette a dossziékat. Társa már a telefonban tájékoztatta nagy vonalakban a fejleményekről, legalábbis arról, hogy elhoznak néhány dokumentumot, abban bízva, hogy Baker betegei, vagy azok hozzátartozói között rábukkanhatnak egy másik gyanúsítottra.

- Többre számítottam – jegyezte meg meglepetten a nyomozó, mire Eric benyúlt bőrkabátja alatt ingének mellényzsebébe, és kivette belőle a kis, fekete pendrive-ot, amit még az előtt kért el Meghan-től, hogy beszálltak volna a kocsiba.

- A nagyja itt van ezen – mutatta fel, mire Bruce elvigyorodott.

- Remélem, azzal ti foglalkoztok – húzta fel szemöldökét, és elégedetten bólintott, amikor Eric igent intett a fejével.

- Nem kockáztatom, hogy lebukj a pendrive-val – magyarázta, majd azonnal folytatta – elhoztad a programot, amit kértem? – kérdezte, mire Bruce is benyúlt kabátja zsebébe, és átnyújtott egy pendrive-ot, egy fekete táskával együtt.

- Larry nem kérdezett semmit – válaszolta, miközben Eric szemei előtt megjelent a 20-as éveinek közepén járó, fiatal, vékony, szőke hajú, kölyökképű szemüveges törvényszéki informatikus képe, akit a többiek állandóan cikiztek, amiért nem randizott, amiért még a szüleivel lakott, amiért többet olvasott, mint, amennyit szórakozni járt, és egyáltalán mindenért, amiért csak lehetett. Ő és Bruce voltak az egyetlenek, akik a védelmükbe vették, és kollégaként kezelték, így aztán nem egyszer előfordult, hogy egy ügy kapcsán jóval előbb kapták kézhez egy-egy telefon, laptop vagy számítógép adatelemzésének eredményét, mint bármelyik másik nyomozó. – A laptop az övé. Állítása szerint, még a Pentagon-ba is könnyebb bejutni, mint ehhez a géphez hozzáférni – húzta mosolyra száját Bruce, ahogy felidézte, milyen büszkén húzta ki magát Larry, amikor átnyújtotta a gépet. – Létrehozott egy privát profilt, itt a belépő jelszó és az egyéni kód – adott át egy cetlit is, amit Eric azonnal ingének zsebébe rejtett. – Ezzel úgy tudsz belépni a központi adatbázisba, hogy nem hagysz nyomot. Bárkit lefuttathatsz, észre sem fogják venni. Larry úgy intézte, hogy minden keresés hozzá fusson be, a te nyomaidat pedig azonnal törli.

- Kösz – bólintott Eric – te futtasd le a mappában szereplő betegeket, hozzátartozókat. Ha találsz valami gyanúsat, értesíts! – tette hozzá – mi a helyzet az özveggyel? – kérdezte, de Bruce megrázta a fejét.

- Semmi! A srácok folyamatosan a nyomában vannak, de azon kívül, hogy élvezi a szabadságot, látszólag semmi nem utal arra, hogy köze lenne Baker halálához – válaszolta és hangjából jól kivehető volt, hogy ő is abban reménykedett, hogy találnak valamit. Miután váltottak még néhány szót, elváltak útjaik, Eric pedig Linda háza felé vette az irányt. Az utat néma csendben tették meg, egyikük sem hozta fel a korábbi vitát kiváltó témát. Amikor megérkeztek, és beléptek a házba, a csend még fojtogatóbban telepedett rájuk. A tudat, hogy teljesen egyedül vannak, nem áll fenn a lehetősége annak, hogy Linda bármikor megzavarhatja őket, egyszerre volt rémisztő és csábító mindkettőjük számára. A feszültség szinte kézzel tapinthatóvá vált közöttük, és Meghan érezte, hogy kiszárad a szája, amikor Eric bezárta az ajtót, és egészen közel állt meg a háta mögött.