19.
rész
Dean
már akkor sejtette, milyen okból jelent meg bátyja az irodában, amikor
meglátta, hogy ő áll az ajtóban, de most már egészen biztos volt benne. Nem
kellett hozzá komolyabb nyomozói ösztön, hogy tudja, Karen nyilván panaszkodott
az apjának az estével kapcsolatban, aki nem habozott felhívni üzleti partnerét,
követelve, hogy utasítsa rendre fiatalabb testvérét, és érje el, hogy
bocsánatot kérjen Karen-től, amire viszont ő egyáltalán nem volt hajlandó,
annak tükrében, amit Kate-től megtudott.
- Tíz
évvel ezelőtt sem voltam feldobva a lehetőségtől, hogy Kate Reynolds-nak csapod
a szelet, de nem szóltam bele – túrt bele türelmetlenül sűrű hajába Cedrick,
miközben fel-alá rótta a köröket az apró helyiségben. – Gondoltam, fiatal vagy,
kiszórakozod magad – legyintett érdektelenül, majd hirtelen megtorpant, és
mérgesen összehúzott szemöldökkel, villámokat szóró tekintetettel nézett
öccsére. – De azt nem hagyom, hogy elszúrj egy gyümölcsöző üzleti kapcsolatot
Karen Gilbert apjával csak azért, mert megint meg akarod fektetni azt a kis
senkit! – tört fel belőle indulatosan, mire Dean felpattant a székből.
- Vigyázz
a szádra, Cedrick! – figyelmeztette mérgesen testvérét – Kate sokkal többet
jelent nekem annál, mint amit gondolsz! – tette hozzá, mire Cedrick
hitetlenkedve ingatta meg fejét.
- Többet
jelent, mint a családi cég, amit apa épített fel? – kérdezte,
lelkiismeret-furdalást próbálva kelteni fivérében, de Dean határozottan állta a
pillantását.
- Mindennél
többet! – jelentette ki magabiztosan, mire az idősebb testvér megvetőn
horkantott fel.
- Nem
érdekelnek az érzelgős baromságaid! – vetette oda foghegyről, miközben mindkét
kezét zsebébe dugta, úgy állt meg Dean asztala előtt. – Most azonnal felhívod
Karen-t, és bocsánatot kérsz tőle a tegnap történtek miatt! – utasította
öccsét, aki azonban büszkén felszegte állát.
- Eszemben
sincs, azok után, hogy a hazugságai miatt veszítettem el Kate-et! – rázta meg
fejét makacsul, mire Cedrick néhány másodpercig némán nézett rá, majd hirtelen
eltűnt a harag a szeméből, és tanácstalanságnak adta át a helyét.
- Te
tényleg nem érted, mi forog kockán? – kérdezte letörten, mire Dean értetlenül
nézett rá, ő pedig folytatta – Karen apja a legnagyobb befektetője a
vállalatnak! Ha kiveszi a pénzét, nagyjából egy hónapom lesz rá, hogy új
partnert találjak, különben lehúzhatjuk a redőnyt! – magyarázta csüggedten,
mire Dean megvonta a vállát.
- Akkor
javaslom, ahelyett, hogy engem utasítgatsz, kezdj el kutatni a piacon – bökött
fejével az ajtó felé, mert bár tisztában volt vele, hogy a családnak fontos a
vállalat, de nem volt hajlandó feláldozni élete szerelmét és a boldogság
lehetőségét a pénz oltárán. Cedrick döbbenten meredt rá, mint, aki nem akarja
elhinni, amit hallott, aztán dühösen vonta össze szemöldökét.
- Nem
hiszem el, hogy ezt mondod! – tárta szét kezét hitetlenkedve. – Tartozol nekem,
Dean! Te is tudod! – mutatott vádlón ujjával fivérére, aki értetlenül nézett
rá, ő pedig folytatta – amikor apa és anya meghaltak, szó nélkül vettem át az
üzletet! Nem kértem, hogy csatlakozz, hagytam, hogy azt az életet élhesd, amit
szeretnél! Cserébe csak annyit kértem, hogy ne haragítsd magadra Karen-t és
vele együtt az apját! – vetette öccse szemére, mire az örömtelenül felnevetett.
- Ezt
ne, Cedrick! – rázta meg fejét ellenkezve, mialatt megkerülte az asztalt, és
megállt bátyja előtt – ne tegyél úgy, mintha áldozatot hoztál volna értem!
Mindketten tudjuk, hogy örömmel vetted át a céget, és még jól is jött neked,
hogy én soha nem akartam részt venni ebben!
- Akkor
is tartozol ennyivel a családnak! – szúrta közbe mérgesen Cedrick, amikor
rájött, hogy érzelmi zsarolással nem ér célt, mire Dean bólintott.
- Így
van! – értett egyet a fiatalabb férfi látszólag megadón, de mielőtt Cedrick
megkönnyebbülhetett volna, folytatta – éveken át elviseltem Karen hisztijeit,
elkísértem a helyi rendezvényekre, mint egy hűséges öleb, és megtartottam
magamnak a véleményemet, amikor megállás nélkül dőlt belőle az ostobaság! –
emelte meg egyre jobban a hangját, miközben testvére meglepetten hallgatta. –
Úgy érzem, eleget törlesztettem a családnak, a vállalkozásnak, neked! – bökte
meg Cedrick mellkasát erősen. – Tegnap este betelt a pohár, Cedrick! Ha annyira
szíveden viseled a sorsát, és azt, hogy az apja az üzleti partnered maradjon,
akkor ezen túl viseld el te! Sőt, ha van hozzá idegrendszered, vedd feleségül!
– javasolta gúnyosan, miközben hátat fordított, Cedrick villámló tekintete
pedig szinte átszúrta a hátát.
- Azt
hiszem, más hangot kell megütnöm veled szemben, öcsikém – vett mély levegőt,
ahogy nyugalmat erőltetett magára, és amikor Dean továbbra sem fordult felé,
folytatta – még a mai nap folyamán bocsánatot kérsz Karen-től, Kate Reynolds-al
pedig nem találkozol többé! – jelentette ki, amivel elérte, hogy Dean
összeszűkült szemmel ránézzen, mégis kitartóan folytatta – ha a fülembe jut,
hogy együtt vagytok, sétáltok, beszéltek, ügyvédekkel fogom elintézni, hogy
többé egy centet se láss a vállalat pénzéből! – fenyegette meg Dean-t, mire az
megvetőn húzta félmosolyra ajkát.
- Tényleg
azt gondolod, hogy érdekel a pénzed? – kérdezte, miközben lassan közelebb
sétált a testvéréhez, és keményen nézett vele farkasszemet – menj a fenébe,
Cedrick, és vidd magaddal Karen-t, az apját, és a vállalat összes vagyonát! –
sziszegte indulatosan, majd folytatta – az egyetlen dolog, amire szükségem van
az életben, egy karnyújtásnyira van tőlem, és átkozott legyek, ha hagyom
elveszni!
- Tudod
te, mit beszélsz? – tört fel türelmetlen dühvel Cedrick-ből, aki képtelen volt
elhinni, hogy még a teljes elszegényedés sem tántorítja el öccsét attól, hogy Kate-nek
udvaroljon. – Mindent veszni hagynál egy olyan fattyúért, mint ez a Reynolds?!
– kérdezte mérgesen, mire Dean keze ökölbe szorult, és villámokat szórt kék
szeme, amikor egészen közel lépett a bátyjához.
- Ha
még egyszer a szádra veszed a nevét, ajánlom, hogy tisztelettel beszélj róla! –
szűrte fogai között fenyegetőn, Cedrick pedig meglepetten nyelt nagyot, amikor
észrevette, milyen közel áll hozzá öccse, hogy megüsse.
- Próbálj
józanul gondolkodni, Dean! – kísérelt meg újra a testvére józan eszére hatni
Cedrick – ez a lány egy senki! Talán gyönyörű, és vonzó, de akkor is egy senki!
Nem bánom, feküdj le vele, élvezd a helyzetet, amíg itt van, de lehetőleg
titokban, hogy Karen ne tudja meg! – javasolta engedékeny hangon, Dean pedig
fejét ingatva, elhűlve hallgatta. El sem tudta képzelni, hogy ilyen
gusztustalan módon kihasználja Kate-et, már csak azért sem, mert ő az egész
életét vele akarta tölteni, maga mellett akarta tudni az utolsó percig, Karen
pedig a legkevésbé sem érdekelte. Mivel nem szólt semmit, Cedrick azt hitte,
végre sínen van, így tovább beszélt. – Én is férfiból vagyok, nem ítéllek el,
amiért élsz az alkalommal, és ha egy kicsit is hasonlít az anyjára, talán nem
is kell sok munkát fektetned bele, amíg eljuttok az ágyig, de…
- Takarodj!
– vágott közbe Dean halk, mégis erélyes hangon, mire Cedrick meglepetten húzta
fel szemöldökét.
- Tessék?
– kérdezte értetlenül, mert azt hitte, nem jól hallott, mire Dean az ajtóhoz
sétált, és nagy levegőt véve, nyugalmat erőltetett magára, úgy tárta szélesre
azt.
- Tűnj
el az irodámból, amíg még tudok uralkodni magamon! – figyelmeztette bátyját
határozott, kemény hangon, melyből jól kivehető volt, milyen komolyan gondolja,
mire Cedrick néhány másodpercig még álldogált, majd az ajtó felé indult. Amikor
azonban meg akart szólalni, Dean tekintetének egyetlen villanása meggyőzte
róla, hogy jobb, ha nem teszi, így végül távozott, a fiatalabb fivér pedig
nagyot sóhajtva csapta be az ajtót.
Kate
halkan osont le a lépcsőn a kora reggeli órákban, mivel nem akarta
felébreszteni nagyanyját, aki csak hajnalban jött haza a bálról. Mivel egész
éjszaka csak forgolódott az ágyban, és alig aludt valamit, úgy döntött, a
reggelt egy erős fekete teával kezdi, remélve, hogy a benne lévő koffein
felébreszti majd egy kicsit, így útját azonnal a konyha felé vette, ezt
követően pedig lovaglást tervezett, míg Nanny alszik. Már előre örült, hogy
ismét Acapulco hátára ülhet, és bízott benne, hogy a lovaglás elűzi kétségeit
és nyomasztó gondolatait, melyek nem hagyták nyugodni az éjjel. Ezúttal nem
Carl Messer kísértette, hanem Dean, akinek csókja, és mondatai a fejében
kavarogtak. Fogalma sem volt, mit higgyen, és ez a zavarodottság a legkevésbé
sem hiányzott az életéből. Ha végig gondolta a kapcsolatukat, azt, hogy milyen
szenvedélyesen tudta ölelni, csókolni, hányszor a fülébe súgta, mennyire
szereti, vagy megjelent előtte szomorúságtól és fájdalomtól csillogó tekintete
az előző esti bálon, ahogy kérleli, hogy higgyen neki, elbizonytalanodott, és
úgy érezte, tévedett, amikor elhitte Karen-nek egyetlen szavát is. Annak a
nőnek hitt, akiről mindenki tudta, hogy odáig volt Dean-ért, és aki bármit
megtett volna azért, hogy szétválassza őket. Amikor azonban már kezdett bűntudatot
érezni, amiért nem beszélte meg Dean-nel azonnal a történteket, eszébe jutott a
csók, aminek tanúja volt, és amire azóta sem kapott magyarázatot, ahogy az is,
hogy ők ketten egy párként jelentek meg a bálon. Talán Clyde-nak valóban igaza
van, és most sem akar tőle mást a férfi, csak szórakozni. De akkor miért jött
utána az udvarra? Miért hagyta faképnél Karen-t? – záporoztak fejében a
kérdések, mire nagyot sóhajtva megrázta fejét és forró vizet töltve a csészébe,
belehelyezte a filtert, miközben a bejárati ajtóhoz lépett, hogy kivegye a
reggeli újságot. Ahogy szélesre tárta, szeme megakadt egy kis borítékon a
küszöbön. Nem volt rajta címzés, ő pedig kíváncsian vette magához, mialatt egy
vajas kekszet majszolgatott. Először eljátszott a gondolattal, hogy nem bontja
fel, végül győzött a kíváncsisága, és feltépte a borítékot, természetesen úgy,
hogy később vissza tudja ragasztani, ha kiderülne, hogy nem neki, sokkal inkább
Nanny-nek hagyott valaki, például Donald, egy szívhez szóló üzenetet. Ahogy kiemelte
a lapot, szemöldöke ráncba szaladt, amikor meglátta, hogy kézírás helyett,
újságokból kivágott betűket ragasztottak a papírosra, és már egyáltalán nem
bánta, hogy ő találta meg Helen helyett. Szíve a torkában dobogott, amikor
kinyitotta.
- Tartozol
nekem – olvasta fel hangosan az egyetlen sort, és rossz
érzés kerítette hatalmába.
- Mivel?
– hallotta meg Clyde hangját, aki ezúttal szürke öltönyben állt előtte, mire
ijedten rezzent össze, és egyetlen mozdulattal gyűrte farmerjának zsebébe a
levelet, borítékkal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése