3. rész
8 hónappal később…
Kate
alsó ajkát beharapva, vadul dobogó szívvel nézte a csuklóján lévő karórát.
Ahogy a másodpercmutató lassan, szinte már túl lassan haladt lépésről lépésre,
előre, úgy dobbant mind nagyobbat a szíve. Amikor végre elérkezett az idő,
nagyot nyelt, és remegő kézzel emelte fel a mosdó szélén lévő kis tárgyat, majd
lehunyta a szemét, és félve rápillantott. Negatív... Csak ez kattogott a
fejében, ahogy meglátta, hogy a terhességi teszt ezúttal sem mutatott ki eredményt.
Érezte, hogy szomorúság járja át a szívét, szemébe pedig a csalódottság könnyei
gyűlnek. Mindent megadott volna érte, ha megajándékozhatta volna Rick-et egy
kisbabával, hiszen tudta, mennyire vágyik egy babára a férfi, de újfent
csalódást kell okoznia. Keze erőtlenül hanyatlott le, ahogy lerogyott a kád
szélére, és hagyta, hogy könnyei kipotyogjanak. Szívét keserűség mardosta, ha
belegondolt, őt mennyire boldoggá teszi az író, míg ő még arra is képtelen,
hogy egyetlen vágyát teljesítse. Haragosan hajította a kukába a tesztet, és
éppen felállt, hogy megmossa arcát, amikor halkan kopogtattak az ajtón.
-
Kate? Minden rendben? - hallotta férje aggódó hangját a
szobából, és ő nagy levegőt véve köszörülte meg torkát, majd ajtót nyitott.
Rick azonnal leolvashatta felesége arcáról, hogy valami történt, majd
pillantása a szemetesből kilátszó terhességi tesztre vándorolt - Kate... -
húzta magához együtt érző tekintettel Rick a nőt, és Kate engedelmesen simult a
karjaiba, miközben a férfi, vigasztalón ringatni kezdte.
-
Megint nem sikerült... - csuklott el a hangja
reményvesztetten a nőnek, miközben arcát férje vállgödrébe fúrta.
-
- Szívem, még csak három hónapja próbálkozunk -
nyugtatta csendesen a nőt Rick. Tudta, hogy mennyire szeretné őt boldoggá tenni
a nő egy kisbabával, és neki valóban minden vágya az volt, hogy közös gyerekük
legyen, de azt nem akarta, hogy Kate ebbe beleroppanjon. Látta rajta, hogy
minden alkalommal, amikor a teszt negatív lett, a nő összetört, ő pedig sajgó
szívvel igyekezett megnyugtatni. Nyolc hónapja voltak házasok, és noha az
elején Kate még hallani sem akart egy kisbabáról, alig öt hónap múlva már
boldogan tervezgették a kis jövevénnyel közös életüket. - Azt hiszem, túlságosan
erőltetjük a dolgot, nem gondolod? - emelte most fel a nő fejét, és mélyen a
szemébe nézett, úgy folytatta - én nem hiszek a véletlenekben Kate, én a
sorsban hiszek. Ha a sors úgy akarja, akkor megérkezik a kis manó, akire várunk
- mosolygott lágyan a nőre, mire Kate könnyes tekintettel, de halvány mosollyal
az ajkán nézett fel rá, ő pedig folytatta - Az én eszemmel és a te külsőddel,
tökéletes lesz! - lehelt lágy csókot felesége ajkára Rick, és megkönnyebbülten
látta, hogy a zöldes-barna szemekbe visszatér a csillogás, a telt, érzéki ajkak
pedig huncut mosolyra húzódnak.
-
És ha az én eszemet és a te külsődet örökli? - kérdezte
Kate, mire a férfi csibészesen elmosolyodott.
-
Ó, az is működhet! - vigyorgott a nőre, majd ajkuk
ismét lágy, szerelmes csókban találkozott. Nyelvük puhán, selymesen simult a
másik szájába, hogy érzéki táncot lejtve fedezzék fel egymást. Noha Kate annak
idején félve mondott igent a férfi házassági ajánlatára, tele kétségekkel, most
be kellett látnia, hogy semmi oka nem volt a kételyekre. Ő és Rick ugyanúgy
szerették egymást, mint kapcsolatuk elején, és még mindig ugyanaz a szenvedély
égett bennük a másik iránt. Kate halkan felnyögött, amikor megérezte, hogy
szerelme tenyere bekúszik a köntös kivágásán, és már melleit kényezteti,
miközben halkan a fülébe suttogott - talán..., mi lenne, ha a hálóban... - nyögte
rekedt hangon a férfi, csak egy pillanatra megszakítva a csókot, mire Kate
bólintott, és már lépkedni is kezdett a háló felé, így jelezve, hogy pontosan
érti, mire gondol férje.
-
Támogatom - mormolta a csókba a nő, miközben maga után
húzta szerelmét. Az ágyhoz érve, finoman az ágyra lökte kedvesét, majd érzéki
mosollyal az ajkán helyezkedett el rajta lovagló ülésben. Haját hátradobva
hajolt fölé, és ismét megcsókolta, miközben puha tenyere izgatón barangolta be
az izmos mellkast, egyre lejjebb vándorolva, végül elérkezett a már feszülő
férfiassághoz, és lassan simogatni kezdte az alsó nadrágon keresztül. Rick
felnyögve szakította meg a csókot, majd kissé megemelkedve apró csókokkal borította
be a nő nyakát, melle vonalát, miközben keze türelmetlenül túrt bele a lágyan
leomló hajzuhatagba. Kate most megszakította a csókot, és ajkán kacér mosollyal
nézett az alatta fekvő férfira, aki elnyíló ajkakkal figyelte, ahogy ő lassan
kibontja a köntöst, szabaddá téve így telt melleit, majd válláról letolva, az
ágy mellé hajította, hogy aztán ismét az író ajkára hajoljon, és szenvedélyesen
megcsókolja. Nyelvük vad, őrjítő táncba kezdett, felkorbácsolva szunnyadó
vágyaikat, mely még most is olyan magas fokon lángolt, mint szerelmük kezdetén,
miközben Rick átölelve feleségét, fordított a helyzetükön, és most ő került a
nő fölé. Lábai között elhelyezkedve csókolta végig arcát, nyakát, ajkát, melle
vonalát, majd amikor érezte, hogy a nő megszabadította az alsó nadrágtól, ismét
forrón megcsókolta, és lágyan eggyé váltak. Lassan, minden percet kiélvezve
szerették egymást, ugyanolyan forrón, és szenvedélyesen, mint legelső
alkalommal, amikor Kate levetve aggályait, felkereste az írót a lakásán. Amikor
sejtjeikben szétáramlott a gyönyör, nagyot sóhajtva, ernyedten simultak a másik
karjaiba. Rick finoman simogatta a nő karját, míg Kate az órára pillantva
emelte fel fejét.
-
Még van annyi időnk, hogy egy gyors zuhany után… -
szakította félbe a férfit Beckett telefonjának hangos ricsaja, mire az elhúzta
a száját, úgy folytatta, míg Kate kibontakozott a karjaiból, és az éjjeli
szekrényről felemelte a készüléket -… tévedtem.
-
Beckett! – szólt a telefonba Kate magabiztos,
határozott hangja. Annak ellenére, hogy már Castle felesége volt, ragaszkodott
hozzá, hogy megtartsa saját nevét, mert mint mondta, nem kell a gyanúsítottaknak,
vagy a tanúknak tudniuk, hogy a férfi, aki mellett a munkáját végzi, a férje.
Castle először furcsának találta a kérést, végül úgy gondolta, ez a
legkevesebb. Nem a neve megváltoztatásától lesz Kate Beckett a felesége, így
hagyta. – máris megyünk! – szakította ki merengéséből a nő hangja, majd pillanatokkal
később érzékelte, hogy Kate felkel mellőle, és magára kapva köntösét, a fürdőszoba
felé indul.
-
Remélem, a konyha felé mész! – állította meg a nőt
Rick, mire az, felhúzott szemöldökkel, kérdőn nézett vissza rá – Asszony!
Reggel van! Csinálj nekem egy szendvicset! – utasította feleségét elmélyített
hangon Castle, és kék tekintetében huncut fény csillogott. Kate-nek már a
nyelve hegyén volt a csípős válasz, végül lassan, alsó ajkát beharapva, érzéki
mozdulattal kioldotta a köntösét, kibújt belőle, és amikor meglátta, hogy Rick
elnyílt ajkakkal figyeli, egy laza mozdulattal hozzávágta a ruhadarabot, mely a
férfi fején landolt.
-
Ha enni akarsz, tudod, hol a konyha! – szólt vissza,
majd el is tűnt a fürdőben. Rick halkan kacarászva húzta le fejéről a köntöst,
majd összehajtva dobta az ágy végébe.
-
Miért hívott Espo… vagy Ryan? – egészítette ki a mondatot
szemöldökráncolva a férfi.
-
Gyilkosság történt a WantMarket-ben – kiabált ki a
zuhany alól Kate, miközben Rick is belebújt alsójába, és a nyomozó után indult,
hogy megborotválkozzon. Néhány perccel később éppen az utolsó csíkot húzta le
pengéjével, amikor érezte, hogy Kate átöleli a derekát – Készítenél egy kávét,
amíg felöltözöm? – kérdezte a nyomozó, miközben lágy csókot hintett a hátára.
-
Persze – fordult meg a férfi, és finoman megcsókolta,
majd boldogan mosolyogva figyelte, hogy kedvese eltűnik a hálóban. Mindig is
erről álmodott, már akkor is, amikor megismerte a nőt, és 8 hónap házasság után
még mindig nehezen tudta elhinni, hogy valóra vált az álma. Nagyon sóhajtva
mosta le arcáról a maradék habot, majd a konyhába sietett, hogy elkészítse az
ígért feketét.
-
Nem mondtam, hogy a te hibád, Castle! – sóhajtott
mélyet, türelmetlenül Beckett, miközben kiszállt az autóból a WantMarket
parkolójában, amely már tele volt egyenruhás rendőrökkel, akik a kordonok
felállításával igyekeztek biztosítani a helyszínt, és távol tartani a hívatlan
kíváncsiskodókat, akik egyre szélesebb körben gyülekeztek. Kate határozott
lépésekkel igyekezett a tetthely felé, miközben Rick próbált lépést tartani
vele.
-
Nem kellett! Láttam rajtad, hogy haragszol… és most is
engem okolsz, amiért elkéstünk… - folytatta a kocsiban megkezdett vitát Rick,
nem törődve azzal, hogy a nőnek már láthatóan az idegeire megy vele. Kate ekkor
hirtelen megtorpant, és szembe fordult vele.
-
Castle! Az nem a te hibád, hogy felismernek az utcán!
Az viszont igen, hogy nem tudsz nemet mondani! – utalt ezzel arra a nő, hogy
amikor a kocsijukhoz igyekeztek, egy csapat rajongó állta útjukat, és kivétel
nélkül autogramot, illetve közös képet követeltek a férfitól, aki figyelmen
kívül hagyva Kate jelzéseit, hogy elkésnek, mindenki kérését teljesítette.
-
Vagyis, haragszol, igaz? – kérdezte Rick, mire Beckett
ingerülten fújtatott egyet.
-
Nem, nem haragszom! – préselte ki a szavakat nehezen a
nyomozó, mialatt felhúzta az egyik sárga szalagot, és ruganyos mozdulatokkal
bújt át alatta, Rick pedig követte a példáját.
-
De igen, látom, hogy haragszol! Miért nem ismered be? –
ütötte tovább a vasat az író, Kate pedig idegesen fordult ismét felé.
-
Miért olyan veszettül fontos neked, hogy haragudjak?! –
kérdezte türelmetlenül, mire Rick kópésan elmosolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése