14. rész
Kate nagyot
nyelve nézett a rászegeződő, komolyan csillogó kék szemekbe, melyek fogva tartották,
és nem engedték vonzásuk alól. Karja bizseregni kezdett, ahol az író ujjai
ráfonódtak, szája kiszáradt, és neki nyelvével kellett megnedvesítenie, odavonzva
ezzel a férfi tekintetét.
-
Bárcsak hátat tudnék neked fordítani! – suttogta
elgyötörten Rick, miközben lehunyta szemét, és nagyot sóhajtva folytatta –
bárcsak képes lennék most visszaengedni téged ahhoz a bájgúnárhoz…
-
Akkor tedd meg! Engedj el! – suttogta vissza Kate, de
szavainak ellentmondott, hogy egy lépést sem tett, hogy visszamenjen. Továbbra
is hagyta, hogy az író még közelebb vonja magához, miközben megigézve nézte,
hogy az érzéki ajkak egészen közel kerülnek az övéhez. Ajkai szinte önálló életre
kelve nyíltak résnyire, hogy úgy fogadják a csókot, melyre azóta vágyott, mióta
először, és akkor azt hitte, utoljára érezte ajkán a férfiét, miközben Rick
tenyere most végig simított a felkarján, egészen a válláig, majd nyakán
állapodott meg.
-
Képtelen vagyok rá! Bármennyire is haragszom rád, nem
tudlak elengedni! – lehelte vissza a választ Rick, és már éppen lecsapott volna
ajka a nőére, amikor Kate zavart tekintettel távolodott el tőle, és összehúzott
szemmel nézett vissza rá.
-
Haragszol rám? Te? Nekem lenne okom haragudni rád! –
tört fel belőle az elmúlt egy hónapban elfojtott keserűség és csalódottság,
mire Rick megrökönyödve nézett vissza rá.
-
Mégis miért? – kérdezett vissza értetlenül, és az előbb
még meghitt, édes pillanat, a másodperc tört része alatt változott át megint
ellenségessé.
-
Amiért hülyét csinálsz belőlem! Négy éve loholsz
utánam, és négy éve próbálsz úgy tenni, mintha kellenék neked! Amikor pedig… -
akadt el hirtelen Kate, és nagyot nyelve harapta el a mondat második felét, még
mielőtt kicsúszott volna a száján, hogy amikorra fontossá vált a számára,
megint más nők után kezdett kajtatni. Rick felfogva a szavak értelmét,
felháborodva húzta össze szemét, és haragosan villant a kék tekintet.
-
Én csinálok hülyét belőled?! Talán pont fordítva, nem
gondolod?! – hányta a nő szemére burkoltan a hazugságot, mire Kate értetlenül
fintorgott, és már éppen válaszolt volna, amikor Bamby tipegett oda melléjük.
-
Bocseszka, nem akarok semmi intimet megzavarni… -
csacsogta butácska módon, mire mindketten odakapták a fejüket, és akaratlanul,
ösztönösen léptek távolabb a másiktól, ő pedig folytatta – az előbb zenélt a
táskája, gondoltam, jobb, ha szólok…
-
Zenélt a… ja, a mobilom! – kapott észbe Beckett, és
miután agya gyorsan lefordította saját nyelvére Bamby szófordulatait, máris az
asztalhoz sietett, míg Castle morcosan követte. Néhány perc múlva már szemöldök
ráncolva dobolt a fehér abroszon, majd hangosan gondolkodni kezdett. – Espo
volt az – intézte szavait Castle felé – a labor a csőd szélén áll, de az igazgató
tiszta. Javi szerint, az a gyógyszer húzhatta volna ki őket a pácból, aminek a
kísérleti fázisait Loren feljegyezte…
-
Gondolod, hogy rájött valami turpisságra a szer körül,
és az igazgató megölette? - dobta fel a kérdést magától értetődő módon Rick,
mire Kate megvonta a vállát.
-
Ha így is volt, bizonyítékokra lesz szükségünk. Kevin
körülnézett Loren lakásán, amíg Javi az adatokkal volt elfoglalva. Talált egy
ládát, számkóddal ellátva – folytatta Beckett, mire Gary most kíváncsian
fordult felé.
-
Egy ládát? Mi van benne? – kérdezte izgatottan, mire
Kate úgy nézett rá, mint aki csak most vette észre, hogy ő is itt van. Zavartan
köszörülte meg a torkát, majd félszegen elmosolyodott.
-
Ne haragudj, de nem oszthatok meg veled az ügyről
semmit. Ami eddig elhangzott, azt sem kellett volna hallanod – vallotta be
szégyenkezve, amiért amatőr módjára, egy olyan ember előtt feledkezett bele az
ügy kitárgyalásába, aki közvetett módon, de érintett a nyomozásban – viszont
abban segíthetnél, hogy mesélt-e neked valamit Loren arról, hogy a labor a csőd
szélén áll? – kérdezte érdeklődve, mire Gary megvonta a vállát.
-
Igazából nem sokat. A legújabb készítményről csak
annyit tudtam, hogy őrült tempóban dolgoztak rajta. – felelte őszinte
tekintettel, majd amikor észrevette, hogy értetlenül néznek vissza rá,
megmagyarázta – ahhoz, hogy egy készítmény eljusson a laborfázistól egészen a
kipróbálásig, általában több hónapra, gyakran évre van szükség. De ennél a
szernél Loren észrevette, hogy mindössze három hónap alatt eljutottak idáig.
-
Az tök jó! Nagyon ügyesek lehetnek! – vigyorgott rájuk
elrévedt tekintettel Bamby, mire Castle szemét lehunyva rázta meg a fejét, és
némán kérte, hogy inkább maradjon csendben, ő pedig duzzogva fogadott szót a
férfinak.
-
Nem beszélt arról, hogy bármi gyanúsat észlelt volna?
Akár a kollégák részéről? - vette át a kérdezést most Castle, mire Gary
megrázta a fejét.
-
Semmi ilyesmit nem mondott. Egyetlen alkalommal számolt
be egy vitáról az igazgatóval – elevenítette fel emlékei között a képeket a
férfi, mire Kate és Rick döbbenten néztek össze, ő pedig folytatta – azt
mondta, panaszt emelt, hogy nem minden előírást tartanak be a kollégák, és az
igazgató megígérte, hogy változtat ezen, de nem történt semmi. Becks, lehet,
hogy Loren talált valamit? Tudtok erről valamit? Belefutott valami
törvénytelenbe? – záporoztak a kérdések a férfitól, Castle pedig szemét összehúzva,
gyanakodva figyelte, Kate azonban csak megrázta a fejét.
-
Semmit nem mondhatok, Gary, és ezt te is tudod… -
nézett vissza a férfira sajnálkozva.
-
Addig beszéljünk rólam! – vihogott fel Bamby, mire Kate
és Rick is egy emberként sóhajtott fel, ő pedig zavartalanul folytatta – biztos
nagyon kíváncsiak a blogra, amit vezetek – vigyorgott rájuk mindent tudón, mire
Kate nemet intett a fejével, Castle megvonta a vállát, Gary pedig, lelkesen
bólogatott. Bamby pillanatok alatt tollat szerzett a szomszédos
asztaltársaságtól, és mindhármuk szalvétájára felvéste a blog elérhetőségét. – tessék!
Itt elolvashatnak mindent Richard Castle-ről! – kacsintott az íróra, aki kínosan
feszengve húzta el a száját – a mai napom élményeit is oda fogom leírni, még ma
este! – jelentette ki hivatástudattól fűtve, mire Kate kétkedve húzta fel egyik
szemöldökét.
-
Volt élménye? – kérdezte gúnyosan, de mint annyiszor,
Bamby most sem vette fel a sértést, csak határozottan bólintott.
-
Nem is hinné, mennyi! Az olvasóim meg fognak veszni, ha
elolvassák, amit írni fogok! – jelentette ki, majd elnémult, amikor megjelent a
pincér, és eléjük tette a vacsorát. Az este további részében már nem beszélgettek,
csak néma csendben elfogyasztották a rendeléseket, melyet időnként Gary tört
meg, ahogy az ügy, egész pontosan Loren halála felől érdeklődött, de Kate
minden esetben elutasította, hogy választ adjon.
-
Bocsáss meg, Becks, ha tolakodó vagyok, de egyfelől
lenyűgöz, hogy nyomozó lettél, másfelől, Loren a barátom volt. – szabadkozott a
férfi kíváncsisága miatt, miközben folytatta – szeretném, ha mihamarabb
elfognád a gyilkosát. Bár, ahogy Mr. Castle mondta, te vagy a legjobb, szóval,
emiatt nem kell aggódnom ugye? – kérdezte magabiztosan, csábosan rámosolyogva a
nőre, mire Kate szerényen mosolygott rá, Rick azonban felállt, és elnézést
kérve távozott.
-
Hű, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon baj
lehet a húgyhólyagjával… aki ennyit jár vizelni… - csóválta meg a fejét
szánakozva Bamby, mire Kate égnek emelte a szemét. Vele ellentétben, ő arra
gyanakodott, hogy a férfi tervez valamit, csak azt nem tudta, micsodát, és
miért tűnt el. Ahogy az íróra terelődtek a gondolatai, felidéződött benne az a
néhány másodperc, amikor a női mosdó előtt majdnem megcsókolta. Szívében megint
életre kelt a remény, ahogy visszaemlékezett az író szavaira, és nem tudta
kiverni a fejéből a gondolatot, hogy talán még mindig érez iránta valamit.
Ebben a pillanatban a hostess jelent meg az asztaluknál, és kérdőn pillantott a
két nőre.
-
Melyikük Kate Beckett nyomozó? – kérdezte óvatosan,
mire Beckett egyenesen a szemébe nézett.
-
Én vagyok! – felelte határozottan, mire a nő a hostess
pult irányába mutatott.
-
Telefonon keresik! – felelte, és a válaszból Kate
azonnal sejthette, hogy az irodából kereshetik, onnan tudhatta a nő, hogy
nyomozó. Csak azt nem értette, miért nem a mobilján hívták fel. Zavart
tekintettel kért bocsánatot a társaság többi tagjától, hogy megint egyedül kell
hagynia őket, majd a mutatott irányba indult. Éppen elhaladt a mosdók előtt,
amikor egy erős kéz fonódott a karjára, és a pillanat tört része alatt rántotta
be a szűk folyosóra, neki pedig még csak kiáltani sem volt ideje, mert az
illető a tenyerét szájára tapasztva némította el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése