15. rész
Kate
zöldes-barna szeme tágra nyílt első ijedtében, miközben megrökönyödve nézett
fel a kezek tulajdonosára. Amikor azonban tekintete találkozott a ragyogó kék
szemekkel, már tudta, ki tartja fogva. Szemeit égnek emelve, dühösen fejtette
le a szájára tapadó tenyeret, majd kissé távolabb taszította magától a férfit.
-
Castle! Mégis mit művelsz?! Megvesztél?! – ripakodott
rá a férfira, miközben minden igyekezetével azon volt, hogy szíve vad
dobogását, mely a rémülettől olyan ütemben vert, hogy azt hitte, kiszakad a
helyéről, lecsillapítsa.
-
Nem követett senki? – nézett ki a folyosóról az étterem
előcsarnokába Rick, gyanakodva körbepislogva, összehúzott szemmel, mire Kate
türelmetlenül sóhajtott.
-
Mégis, ki a fene követett volna? Azt hiszik,
telefonálni jöttem! – magyarázta ingerülten, mire Rick bólintott, és kezeit
zsebre dugva állt meg a nővel szemben, aki csípőre tett kézzel, összeráncolt
szemöldökkel várt magyarázatot.
-
Tudom, én hívtalak – felelte könnyedén az író, mire
Kate rezignáltan bólintott, majd kezével jelezte, hogy erről már tud,
haladjanak a magyarázattal, Rick pedig, folytatta – muszáj volt idecsalnom
téged, hogy négyszemközt beszélhessünk…
-
Az ügyről? Nem ért volna rá holnap? – kérdezte a
nyomozó mérgesen, mire a férfi megrázta a fejét.
-
Nem! Neked nem tűnt fel, hogy Gary milyen élénken
érdeklődik az ügyről, és arról, hol tart a nyomozás? – kérdezte gyanakvó
hangon, mire Kate egy pillanatig megilletődötten meredt rá, majd amikor rájött,
mire megy ki a játék, lemondón sóhajtott.
-
Castle, még mindig itt tartunk? Most már rá akarod
kenni az egészet? – gyanúsította meg a férfit a nő, Rick pedig felháborodottan
kapkodott levegő után.
-
Tessék?! Dehogy! Csak kicsit furcsa, hogy évek óta nem
látott téged, de egyáltalán nem érdeklődik a felől, hogy milyen az életed! Csak
az ügy érdekli, és a nyomozás! – világított rá a nem elhanyagolható tényre
Castle, mire Kate is elgondolkodva ráncolta össze szemöldökét. El kellett
ismernie, hogy van abban igazság, amit az író mond, de a következő pillanatban
már haragosan rázta meg a fejét. Dühös volt, amiért hagyja magát
elbizonytalanítani.
-
Hagyd abba! Nem hagyom, hogy rám ragaszd a paranoiádat,
és a képzelgéseidet! – fonta ismét ellenkezve karba a karjait mellei előtt a
nő, így próbálva kimutatni ellenérzését, miközben folytatta – Ismerem őt, és
tudom, hogy semmi köze az egészhez. Az pedig, hogy érdekli az ügy, természetes,
elvégre egy barátját ölték meg!
-
Ezt nem hiszem el! – sóhajtott hitetlenkedve Rick,
miközben idegesen túrt bele sűrű hajába, amitől megint homlokába hullt néhány
rakoncátlan, kósza tincs – ha másról lenne szó, gondolkodás nélkül te is arra
gyanakodnál, amire én, és neked is furcsa lenne!
-
Ezzel meg, mire célzol? Hogy elfogult vagyok?! –
kérdezte fenyegetőn közelebb lépve Beckett, mire Rick magabiztosan húzta ki
magát, és nézett bele a sötéten, haragosan villogó zöldes szempárba.
-
Pontosan! – vetette oda határozottan – talán
utánanézettél a fickónak? Eszedbe sem jutott, mert Ő GARY! – nyomta meg
erősebben az utolsó két szót Castle, Kate pedig összehúzott szemmel, némán
nézett vissza rá, de nem szólalt meg, helyette a férfi beszélt tovább –
Mindannyian tudjuk, mennyire jól megvagy az orvosokkal, őt pedig, már régóta
ismered! – utalt ezzel a Josh-sal való kapcsolatára a nőnek, aki keserűen
mosolyogva rázta meg a fejét.
-
Foglaljuk össze! Azzal vádolsz, hogy hanyagul végzem a
munkám, hogy szemet hunyok egy lehetséges gyanúsított felett, csak azért, mert
ismerem? Jól értem?! - kérdezte emeltebb hangon Beckett, és Rick
elbizonytalanodott. Hirtelen az jutott eszébe, mi van akkor, ha téved. Mi van
akkor, ha ösztönei, melyek eddig mindig helyes irányba terelték, ezúttal
megcsalják, és csak a féltékenység vezeti. Ideje azonban nem volt reagálni a
feltett kérdésre, mert Kate ugyanolyan mérgesen folytatta – Remek! Ha ettől
jobban érzed magad, holnap utánanézetek Gary múltjának, csak hogy megnyugodj!
Most boldog vagy?! – kérdezte flegmán, miközben Rick lehajtotta a fejét, és
bűnbánón rántotta meg a vállát.
-
Én csak azt akartam, hogy mindennek utánanézzünk… -
próbálkozott halkan a magyarázattal, és titokban abban reménykedett, hogy
másnap a srácok találnak valami terhelőt a férfiról, mert ha nem, Beckett egy
életen át fogja emiatt büntetni.
-
Nem, Castle! Te nem ezt akartad! Te tönkre akartad
tenni az estémet! – felelte csalódottan a nő, de már egyáltalán nem volt dühös,
sokkal inkább szomorú. Tudta, érezte, hogy haragszik rá valamiért a férfi, ez
jól kivehető volt abból, hogy az elmúlt egy hónapban sokkal több bosszúságot
okozott neki, mint a négy év alatt összesen, de azt sosem gondolta volna, hogy
ilyen messzire megy – Ezért jöttél ide vacsorázni Bamby-val, ezért jöttél
utánam a mosdóba, és ezért hívtál ide a telefon ürügyén! Csak… tönkre akartad
tenni! Gratulálok! Sikerült! – sóhajtott mélyet, majd a választ meg sem várva
indult volna vissza az asztalhoz, de Castle megfogta a karját, és visszahúzta.
Ujjai nem erősen, mégis határozottan fonódtak meztelen felkarjára, így
megállásra kényszerítve, ő pedig meglepetten nézett bele a most bánatosan
csillogó kék szemekbe. Castle nem tudta, mit mondhatna a nőnek, de képtelen
volt elengedni, tehetetlenül végig nézni, hogy elmegy.
-
Sajnálom… mindent sajnálok… – nyögte nehezen, halkan,
majd amikor Kate szólásra nyitotta volna a száját, finoman magához húzta, és a
következményekkel nem számolva, végre megtette azt, amire már évek óta vágyott,
amit azóta súgott a szíve, hogy tegye meg, mióta először érintette meg ajka a
nőét. Szája lágyan simult a nő ajkára, miközben tenyere a derekára csúszott, és
közelebb vonta magához. Ellenállásra számított, arra, hogy a nyomozó egy
mozdulattal löki el magától, de meglepetten tapasztalta, hogy Kate a karjaiba
simul, ajka pedig résnyire nyílik az övén, ő pedig nem tétovázott. Nyelve
lágyan, selymesen hatolt a puha ajkak közé, és amikor megérezte, hogy Kate nyelve
is viszonozza a gyengéd érintést, és finom táncba kezd vele, halkan belenyögve
a csókba szorította még közelebb magához a nőt. Kate először megdöbbent, amikor
Rick magához húzta, és szája az övére tapadt, de aztán szemét lehunyva adta át
magát annak a varázslatos érzésnek, melyet csak az író karjaiban tapasztalt
eddig. Hagyta, hogy érzékei átvegyék a hatalmat gondolatai felett, és kizárva a
külvilágot bújt még szorosabban a férfihoz. Karjaival átölelte a nyakát, majd
ujjai érzékien túrtak a sűrű hajba, hogy aztán végig simítson a tarkóján,
miközben gerincén jóleső borzongás futott végig, ahogy megérezte Rick
tenyerének lágy cirógatását a hátán. Nyelvük először lassú, felfedező táncot
lejtett a másik szájában, majd egyre szenvedélyesebbé vált a csók. Rick finoman
a szűk folyosó falának döntötte a nyomozót, miközben elhagyva ajkát, most
nyakát hintette tele apró csókokkal, Kate pedig nagyokat sóhajtva adta át magát
az édes élvezetnek, hogy aztán újra egymásra találjanak ajkaik, és forró, vérpezsdítő
csókot váltsanak. Castle el sem tudta hinni, hogy a nyomozót csókolja. Olyan
régóta vágyott már rá, hogy a karjaiban tarthassa, olyan régóta szerette volna
újra megcsókolni, és el kellett ismernie, hogy a valóság minden képzeletét
felülmúlta. Kate ajka olyan puha volt, finom, és hívogató, hogy képtelen volt
elszakadni tőle. Csak csókolta, csókolta, amíg már úgy érezte, minden levegőből
kifogyott. Egy pillanatra megszakítva a varázst, eltávolodott a nőtől, és
elhomályosult szemekkel nézett bele a döbbent, mégis ragyogó zöldes-barna
szemekbe. Kate mellkasa le-fel hullámzott a vörös ruha alatt, ahogy levegő után
kapkodott, tekintetében ugyanaz a zavartság tükröződött, melyet a férfi is
érzett. Maga sem értette, mi vitte rá, hogy végre megtegye, amire vágyott, de
most csak folytatni akarta. Éppen odahajolt volna, hogy újra megcsókolja,
amikor Kate tenyere a mellkasának feszülve állította meg.
-
Mi volt ez? – nyögte a kérdést rekedten Kate, miközben
érezte, hogy ajka még mindig ég az előbbi szenvedélyes csóktól. Rick nagyot
nyelve kereste meg hangját, miközben gyengéden tűrt el egy kósza tincset a nő
arcából, mely a szenvedély hevében kiszabadult a konty alól.
-
Nem tudom… - felelte halkan, őszintén, majd hozzátette
– úgy éreztem, meg kell tennem… - nézett most félénken a nőre, aki keserűen
mosolyogva húzta el a száját.
-
Értem! Szóval, úgy érezted, meg kell tenned… éppen
most, igaz? – kérdezte fájdalmas tekintettel. Annak ellenére, hogy minden
pillanatát élvezte a csóknak, egyáltalán nem erre a válaszra számított. Maga
sem tudta, miért, de remélte, hogy talán a férfi megismétli a temetőben tett
vallomást, és akkor ő is elmondhatja, hogy viszontszereti.
-
Ezt hogy érted? – nézett vissza rá zavartan Rick, aki
nem értette, miért vált olyan ellenségessé vele szemben a nő, azok után, hogy
olyan érzékien simult a karjaiba, és ő majdnem elégett attól a tűztől, mely
belőle áradt.
-
Nem fontos! Visszamegyek az asztalhoz! – jelentette ki
határozottan Kate, majd faképnél hagyta a férfit, aki döbbenten nézett utána,
majd néhány pillanat múlva ő is visszasétált.
Kate Beckett
tanácstalanul, idegesen pörgette ujjai között a fémszínű tollat, miközben
minden percben a liftajtót nézte, hátha megjelenik az író. Nem tudta eldönteni,
hogy idegessége annak szól, hogy a férfi nemsokára megérkezik, vagy annak, hogy
nem tudja, hogyan fognak egymással viselkedni a csók után. Ahogy egész éjjel,
most is az este és csók járt a fejében. Miután visszamentek az asztalhoz, Kate
közölte, hogy fáradt, és hazavitette magát az orvossal, aki azonnal felpattant.
Útban az ajtó felé, még látta, hogy Bamby folyamatosan Rickhez beszél, aki
azonban csak őt figyelte, ahogy kisétál az étteremből. Amikor hazaértek, Gary
még fel akart ugrani egy kávéra, ő azonban elutasította, és szinte
udvariatlanul vágta be orra előtt az ajtót, hogy aztán egyedül maradva a
lakásban, hátát az ajtónak támasztva újra élje a Ricktől kapott csók minden
pillanatát, éppúgy, ahogy most, asztala mellett. Érzékei most is azonnal életre
keltek, teste bizseregni kezdett az emlékre, szája akaratlanul húzódott
mosolyra, majd szinte azonnal el is komorult, ha arra gondolt, hogy beszélniük
kellene a történtekről. Fogalma sem volt, mit mondhatna a férfinak, ahogy azt
sem tudta, egyáltalán miért, és hogyan eshetett meg, de azt el kellett
ismernie, hogy a szikra, mely eddig közöttük pattogott az évek során, olyan
hatalmas lángra gyúlt, amely mindent felemészthet. Annak ellenére, hogy még
mindig nem tudta, mit érez iránta az író, minden porcikája a csók ismétlésére,
folytatására vágyott. Nagyot sóhajtott, majd, hogy gondolatait elterelje,
összehúzott szemmel kezdte el vizsgálni a kezében lévő szalvétát, melyre Bamby,
akit remélhetőleg tegnap látott utoljára életében, a blog címet felírta.
Óvatosan pillantott körbe a kapitányságon, majd miután meggyőződött róla, hogy
senki nem figyel rá, a fiúk is a technikusoknál voltak a láda miatt, lassan bepötyögte
a címet a gépbe, és mereven a monitort figyelve várta, hogy előbukkanjon a
cikk, melyet a nő írt meg állítólag még éjjel. Amint megjelent a képernyőn,
amit keresett, szeme kíváncsian futott végig a sorokon, majd arcára először
döbbenet, végül harag költözött, és néhány másodperc után már kabátjával a
karján, dühösen tartott a lift felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése