19.
rész
Kate szemét lehunyva, karjait mellei előtt
keresztbe téve igyekezett rendezni szívének vad dübörgését, légzését normálisra
állítani, miközben figyelte, hogy az író füléhez emeli a készüléket.
-
Castle! – szólt bele a telefonba morcosan, majd
arca hirtelen kisimult, és nagyot sóhajtva dörzsölte meg a homlokát. – Igen…
rendben! Dehogy! Nem zavartál! – hazudta telefonpartnerének szemrebbenés
nélkül, majd váltottak néhány szót, és letette. – Anyám volt… Ő és Alexis
Hamptons-ba utaztak, és csak azért telefonált, hogy megmondja, megérkeztek…
-
Jó nekik… - felelte Kate még mindig lehunyt
szemmel – nekem sem sok hiányzott, hogy megérkezzek… - fűzte hozzá kis
mosollyal az ajkán, mire Castle csibészesen visszamosolygott, és közelebb
hajolva, lágyan kezdte el nyakát csókolgatni, kezével pedig mellét, hasát
simogatta. Abból, hogy a nyomozó néhány másodperc múlva ismét nehezebben vette
a levegőt, és mélyeket sóhajtott, tudta, jó úton jár, hogy ismét hangulatba
hozza.
-
Nem szabad megállni félúton… - suttogta a fülébe
érzéki hangon, majd lágyan megcsókolva ajkát, nyelvét kutatón beljebb fúrva
kezdte el kezével simogatni legérzékenyebb pontját. Kate keze is hamar útra
kelt az izmost felsőtesten, hogy aztán ismét belefeledkezve a pillanat
varázsába, melyre olyan sokáig vártak, megszabadítsa a nadrágtól kedvesét,
kiszabadítva így vágytól lüktető férfiasságát, mely forró ölének feszült, még
intenzívebb érzéseket kiváltva belőle. Csókjuk egyre szenvedélyesebb lett, Kate
hátát ívben megfeszítve préselte magát a férfihoz, így sürgetve az eggyé
válásra, Castle pedig nem kérette magát sokáig. Lassan, minden pillanatot
elraktározva vette birtokba a forró nedvességet, és felnyögött, amikor
megérezte, hogy Kate körbeöleli. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, és
hagyta, hogy az érzés minden sejtjét megborzongassa, majd amikor Kate mozogni
kezdett alatta, azonnal felvette a ritmust, és együtt, összhangban ringatózva
igyekeztek a gyönyör kapuja felé. Amikor érezte, hogy Kate körme végig szánt a
hátán, és belenyög a csókba, egy utolsó lökéssel ő is követte szerelmét a
paradicsomba, hagyva, hogy a mámor elragadja. Minden porcikája remegett az
átélt gyönyörtől, tüdeje szaporán kapkodta a levegőt, ahogy a nő nyakába fúrva
fejét, finom csókokkal hintette tele, úgy suttogta – Annyiszor elképzeltem már…
de ez… - akadt el a hangja, majd felemelve fejét, mélyen a nő szemébe nézett,
melyben boldogság, és ugyanaz az elégedettség csillogott, amit ő is érzett –
igazad volt… ezt sosem fogom elfelejteni… - jelentette ki komolyan, így utalva
arra, amikor Kate a liftben játszott vele. Beckett szerelmesen elmosolyodott,
majd kezei közé fogva az író arcát, közelebb húzta, és annyi gyengédséggel,
szerelemmel csókolta meg, amiből az, érezhette, hogy soha nem is kell
elfelejtenie. – Szeretlek, Kate! Annyira szeretlek, hogy az már megrémít… -
suttogta két apró csók között Castle, mire Kate megsimogatta az arcát.
-
Gyerekes vagy, egoista, aki az agyamra megy. Az
elméleteid kikészítenek, és minden percben azért kell aggódnom, mikor csinálsz
valami hülyeséget – felelte őszinte, nyílt tekintettel a nő, mire Castle,
összeráncolta a szemöldökét.
-
Nos, ezt a részt sem így képzeltem el… - húzta
el a száját, de Kate figyelmen kívül hagyva a reakciót, zavartalanul folytatta.
-
Mégis, nem tudom, hogyan, de elérted, hogy beléd
szeressek. Én is szeretlek! - suttogta vissza, majd ismét megcsókolta, a most
már megkönnyebbülten mosolygó férfit. A csókot és a meghitt pillanatot ezúttal
a nő mobiljának hangos rikácsolása törte meg, mire Rick káromkodva gördült le a
nőről.
-
Ez most a tiéd! – mutatott vádlón a lepedőbe
burkolózó nőre, aki kikelve az ágyból indult a nadrágja felkutatására, hogy
elővegye a mobilt.
-
Nos, az én barátaim legalább tudnak időzíteni –
szúrt vissza csipkelődve Kate, mire Castle csak morcosan megrántotta a vállát,
de duzzogása azonnal alábbhagyott, amikor látta, hogy Kate arcára érdeklődés,
kíváncsiság, és cseppnyi izgalom ül ki, ahogy társával beszél. Nem is kellett
sokat várnia, hogy megtudja az okát. – Javi volt az – világosította fel az írót
Kate, miközben megszabadulva a lepedőtől, villámgyorsan öltözködni kezdett, úgy
beszélt tovább – a technikusok végeztek a láda felnyitásával, és találtak benne
egy naplót, amit az áldozat vezetett. A srácok szerint, személyesen kell
látnunk… - akadt meg Kate a tovább információszolgáltatással, mivel Castle
szemmel láthatólag nem is figyelt arra, amit mondott. Fejét kissé oldalra
fordítva, résnyire nyitott ajkakkal, vágyakozással a tekintetében figyelte,
ahogy a nő begombolja az ingét, miközben nagyot nyelt – Castle! – emelte meg
kissé a hangját a nő, mire Rick nagyokat pislogva kapta fel a fejét, és
irányította tekintetét a telt mellekről a villámokat szóró zöldes-barna
szemekbe.
-
Ne haragudj! Megismételnéd, amit mondtál akkor,
ha már teljesen… - mutatott végig a nő tökéletes testén Castle – felöltöztél…
akkor talán, arra is tudnék koncentrálni, amit mondasz, mert így… - sóhajtott
nagyot, majd Kate közelebb lépett, és mélyen a szemébe nézve szólalt meg.
-
Öltözz! Most azonnal vissza kell mennem a kapitányságra!
– nyomott apró csókot az érzéki ajkakra, mire Castle is kikászálódott az
ágyból, és vidáman mosolyogva emelte fel a padlóról a gombtalanul árválkodó
inget.
-
Választhattad volna a bordó inget… - jegyezte
meg látszólag búslakodva, de az ajkára költöző réveteg mosoly elárulta, hogy
képzelete újra és újra levetíti előtte, ahogy a nő szenvedélytől kipirult
arccal, türelmetlenül rántja le róla.
-
Nem volt tervben, hogy a kéket letépem rólad –
rántotta meg a vállát Beckett mosolyogva, miközben fegyvertáskájába csúsztatta
Glockját, övére pedig jelvényét csatolta fel, fél szemmel pedig figyelte, hogy
a most már nadrágba bújt író a szekrényhez lép, és előveszi a korábban eltett
bordó inget, majd belebújik, és gombolni kezdi.
-
De ez nem megy a szememhez… - morgott úgy, mint
egy kisgyerek, akit akarata ellenére kényszerít az anyukája egy neki nem tetsző
ruhadarabba. Kate elnézőn mosolyogva lépett oda, és az utolsó néhány gombot már
ő illesztette a helyére.
-
Ami történt, neked nem ért meg egy inget? –
kérdezte felhúzott szemöldökkel, csábosan mosolyogva, mire Rick gyanakodva
húzta össze a szemét.
-
Ez beugratós kérdés? – kérdezett vissza, majd
amikor a nő el akart lépni mellőle, villámgyorsan fonta dereka köré karjait –
mindent megért! – suttogta szerelmesen, majd lágyan megcsókolta.
Alig fél órával később,
már néma összhangban szálltak ki a liftből, és vették útjukat a nő asztala
felé, ahol Javi és Kevin már látható türelmetlenséggel várt rájuk. Amint
megpillantották felettesüket, azonnal talpra ugrottak, és arcukról jól
leolvasható volt az izgatottság.
-
Őzike, hol van? – kérdezte Javi, nyakát
nyújtogatva a lift felé, mire Beckett szikrázó szemmel nézett rá. Annak
ellenére, hogy bizonyos mértékig hálásnak kellett volna lennie a nőnek, amiért
a cikkével gyakorlatilag elérte, hogy végre őszintén beszéljenek egymással az
íróval, még mindig dühös volt, amiért olyat állított róla a blogján, aminek
semmi alapja nem volt. Legalábbis akkor, amikor megírta – fűzte hozzá gondolatban.
-
Remélem, tőlem minél távolabb – felelte mérgesen,
mire Ryan csalódottan húzta el a száját.
-
Pedig, milyen jól szórakoztunk! – jegyezte meg
halkan, de Beckett meghallotta, és érdeklődve fordult felé.
-
Szeretnék én is szórakozni! Például azon, amit
találtatok. Halljam! – utasította embereit, rájuk bízva a döntést, melyikük
meséli el a napló tartalmát, amit ugyan elolvashatott volna, de időt akart
spórolni.
-
A napló szerint, az áldozat csúnya ügybe
botlott. – Vette át a szót most megint Javi, majd meglobogtatva a kezében lévő
fekete, vastag füzetet, folytatta – azt állítja, hogy a kísérlet, aminek az
eredményeit feljegyezte, csalás.
-
Csalás?! – kérdezte egyszerre Rick és Kate
döbbenten, mire Ryan Javira mosolygott, és ő vette át a szót.
-
Pontosan! Loren bejegyzése alapján, egyik este
feltűnt neki, hogy a patkányok túlságosan fürgék. Vért vett tőlük, amiben
azonban nyoma sem volt a szérumnak. Szerinte, a beteg patkányokat egészségesre
cserélték, így akarva siettetni a következő fázist. – toldotta meg barátja és
kollégája jelentését Kevin, mire Kate, alsó ajkát beharapva, szemöldök ráncolva
lépett a fehér táblához.
-
A cég a csőd szélén áll, ez a gyógyszer
kihúzhatná a bajból, de… - gondolkodott hangosan a nő, miközben Rick mellé
lépett, Ryan és Javi pedig kíváncsian, néma csendben várták, mire jut a két
barátjuk közösen. Az együtt töltött évek alatt, hamar megtanulták, hogy néha
csak figyelniük kell, mert az összhang, ami barátaik között van, egyszerre
lenyűgöző, és hatékony – ki fizetne azért, hogy egy ki nem próbált gyógyszert
megvegyen?
-
Azt hiszem, én rájöttem a megoldásra! –
csettintett két ujjával Rick elégedetten, mire mindhárman meglepetten néztek
rá, amikor azonban ő önelégülten visszavigyorgott, Kate megforgatta a szemét,
úgy várta az újabb őrült elméletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése