Éld az életem 26. rész

26. rész

Kate kíváncsian várta, hogy kiderüljön, ki lehet a telefonáló, aki ezt a reakciót váltotta ki a férfiból. Nem is kellett sokáig várnia, Declan átnyújtotta a készüléket.

- Azt hiszem, te vagy a vonalban, és magaddal szeretnél beszélni – közölte zavart hangon, majd hitetlenkedve simított végig tarkóján – elképesztően hasonlít a hangotok – motyogta, mialatt Kate átvette a telefont.

- Kate? – hallotta meg ikertestvére hangját, és szívéről mázsás súlyként gördült le a félelem a tudatra, hogy semmi baja, és jól van – ki az ördög ez a fickó? Beletenyereltem valamibe? – kérdezte incselkedő hangon, mire húga égnek emelte a szemét.

- Ami azt illeti, igen! Egyenesen a közepébe! – válaszolta fojtott hangon, igyekezve gátat szabni mérgének, miközben fél szemmel látta, hogy Declan feláll és az ajtó felé veszi az irányt – Várj! Ne menj még! – kérte, mire a férfi megtorpant. Egy percig úgy tűnt, hezitál, végül megrázta a fejét.

- Hagylak benneteket beszélgetni – válaszolta, majd hozzátette – szólj a testvérednek a fickóról, és arról is, hogy őrt állítok a háza és a munkahelye elé. Biztonságban lesz, nem kell aggódnia – biztosította a nőt, mire Kate nagyot sóhajtott, és eltartva füle mellől a készüléket, nehezen nyögte.

- Nem szükséges – felelte, és amikor Declan zavartan nézett vissza rá, folytatta – majd megkérem, hogy utazzon el a szüleinkhez, ott nem eshet baja – hazudta nehéz szívvel, miközben remélte, hogy meg tudja győzni Kimberly-t, utazzon haza, és vessen véget ennek a színjátéknak, hogy ő is nyugodtan visszatérhessen saját életéhez. Akkor már lényegtelenné válik, hogy kicsoda ő valójában, hiszen Declan az igazi modellt fogja védelmezni.

- Rendben – bólintott a férfi, majd még egy mondat erejéig visszafordult az ajtóból – a srácok a lakás előtt éjszakáznak, én itt szálltam meg a szomszédban. Ha bármi gond van, hívj, és ne engedj be senkit! – figyelmeztette a nőt, miközben átnyújtott egy névkártyát, majd mosolyogva simított végig tekintetével rajta – holnap érted jövök – köszönt el, és halkan záródott be mögötte az ajtó.

- Kate! – hallotta meg nővére türelmetlen hangját a doktornő, mire azonnal észbekapott, és ismét füléhez emelte a kagylót – úgy hallom, egész jól érzed magad ezzel a… hogy is hívják? – kérdezte unott hangon, mire Kate ingerülten sóhajtott egyet.

- Declan Scott, és történetesen a testőröd! – emlékeztette testvérét mérgesen, mire az, érdektelenül hümmögött.

- Felejtettem már el fontosabb ember nevét is – jegyezte meg, majd hirtelen gyanakvó hangon szólalt meg – azért, remélem, észben tartod, hogy az én bőrömben vagy! – figyelmeztette sokatmondó hangon, mire Kate értetlenül meredt a kezében tartott telefonra.

- Ezt meg, hogy érted? – kérdezett vissza válasz helyett, Kimberly pedig sejtelmesen kezdett nevetni.

- Várj! Ne menj még! – utánozta húga hangját eltúlzott színpadiassággal – nem bánom hugi, érezzétek jól egymást, de csak az esküvő után! – szögezte le egyértelműen, majd folytatta – a világért sem szeretném, hogy egy szerelmes férfi bombázzon a kegyeivel, és magyarázkodnom kelljen Steve-nek valami miatt, amit el sem követtem! Szóval, tartsd kordában az érzelmeidet még egy kicsit!

- Nekem sokkal jobb ötletem támadt! – jelentette ki Kate mérgesen, amiért nővére ilyen könnyedén átlátott rajta, és rátapintott a lényegre, hogy fontos neki a férfi – gyere haza, és élje mindenki a saját életét! Elegem van ebből az egész marhaságból, amibe belerángattál!

- Kizárt! – utasította el azonnal a lehetőséget Kim – még legalább egy heti munkám van, azt bírd ki légy szíves! – tette hozzá olyan hangon, mint aki megszokta, hogy csak kérnie kell, és minden vágya teljesül.

- Most nem az esküvőről van szó, Kim! – vágott közbe Kate idegesen – egy fickó leveleket írogat neked, és azzal fenyegetőzik, hogy előbb-utóbb az övé leszel! – vallotta be vadul dobogó szívvel, és csak remélni merte, hogy ez eléggé megijeszti nővérét ahhoz, hogy összecsomagoljon.

- Egy őrült rajongó? – kérdezte gyanakvó hangon Kim, majd örömében hangosan nevetni kezdett, amikor Kate igennel felelt – te jó ég! Végre! Már azt hittem, sosem lesz egy kattant rajongóm sem!

- Kim! Magadnál vagy?! – hüledezett levegő után kapkodva Kate. Mindenféle reakcióra számított, a hisztérikus rettegéstől kezdve a pánikrohamon át, de arra nem, hogy nővére ennyire boldog lesz a tudattól, hogy valaki zaklatni kezdte.

- Ezt te nem értheted, hugi! Ebben a szakmában nem számítasz igazi sztárnak, amíg nem a te fotóiddal tapétázza ki egy eszelős a szobáját – magyarázta örömmel a hangjában, mire Kate elhúzta a száját.

- Ez esetben, te már rég túl vagy ezen. Jártál már a lakásodban?  – nézett körbe nővére lakásán, ahol a falak mindegyikéről poszter, vagy bekeretezett címlapfotóról nézett vissza rá ikre.

-  Gúnyolódhatsz, ahogy akarsz, én mégis úgy érzem, hogy 27 éves koromra végre elértem pályám csúcsára! – jelentette ki büszkén Kimberly, mire Kate szíve szerint a falhoz kente volna a telefont. Nem értette, hogyan szorulhatott ennyi önteltség és ostobaság testvérébe, és miért nem tudja meggyőzni, hogy veszélyben is lehet.

- Az a pályád csúcsa, hogy egy őrült akar feldarabolni, és megenni, hogy eggyé válhasson veled? – kérdezte elképedve, mire Kim felnevetett.

- Nyilván nem vágyom rá, hogy miszlikbe aprítsanak, de alig várom, hogy elmeséljem a többi modellnek, micsoda népszerűségnek örvendek! – kacagott harsányan, és le sem tagadhatta volna, mennyire élvezi a helyzetet – erről jut eszembe, hálás lennék, ha beszkennelnél egy-két levelet, a vadabbik fajtából, és átküldenéd mail-ben – kérte kislányos izgatottsággal, mire Kate artikulálatlan morgást eresztett ki tüdejéből.

- Kapj az agyadhoz, Kim! Ez a fickó talán már Párizsban van, és nincs senki, aki meg tudna védeni tőle! Declan-nek nem mellettem, hanem a te közeledben lenne a helye! – közölte ingerült türelmetlenséggel a hangjában, mire Kim elkomolyodott, és nagyot sóhajtott.

- Ugye, nem akarod elmondani neki a helycserénket? – kérdezte aggodalmasan, amivel elérte, hogy Kate hitetlenkedve fújtatott.

- Tényleg jobban érdekel, hogy Steve ne jöjjön rá, nem te szervezted az esküvőt, mint az, hogy egy eszement rád vadászik? – kérdezett vissza válasz helyett, mire Kim unottan csettintett nyelvével.

- Vadászat? Hagyjuk már, Kate! – felelte lekicsinylő hangsúllyal, és Kate szinte látta maga előtt, ahogy tökéletesre manikűrözött kezével, kecses eleganciával legyint egyet mellé – az ilyeneknek csak a szájuk jár. Otthon csorgatják a nyálukat egy-egy poszter fölött, és arról álmodoznak, hogy mit tennének az emberrel, de amikor szemtől szemben állunk velük, megszólalni sem tudnak.

- Mi van, ha ez a fickó a kivétel? – vetette fel Kate, majd sietve hozzátette – az lenne a legjobb, ha hazajönnél, és Declan vigyázna rád – javasolta újra, annak ellenére, hogy mérget mert volna rá venni, így sem tudja meggyőzni testvérét. Sejtése beigazolódott, amikor meghallotta a választ.

- Kate, csillapodj, és ne láss rémeket! A nap majdnem 24 órájában stábtagokkal vagyok körülvéve, fotósok, sminkesek, producerek, főszerkesztők, divattervezők, akik minden lépésemet követik! – magyarázta, és hangjából jól kivehető volt, mennyire élvezi maga körül azt a felhajtást, ami valószínűleg az őrületbe kergette volna Kate-t. – Senki nem tud a közelembe férkőzni. Kettőnk közül inkább neked van szükséged Scott védelmére, ha belegondolunk, mennyire hasonlítunk egymásra. Ráadásul le merném fogadni, hogy az ilyen perverzek kivétel nélkül csóró, otthonülő mama kedvencek, akik azt sem tudják, hol van Párizs, nemhogy repülőre ülnének, és idáig követnének. Biztosabb, ha megvárják, míg hazamegyek – nevetett fel könnyedén, majd a távolból felhangzott egy hang, ahogy a nevét kiáltja – most mennem kell, várnak rám.

- Kim! Ne csináld ezt velem! – figyelmeztette nővérét szigorú hangon Kate, de csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az már bontotta a vonalat. Dühösen hajította a kanapé sarkába a készüléket, majd nagy levegőt véve gondolkodott el azon, amit testvére mondott. Bármennyire is vágyott rá, hogy hazajöjjön, és véget érjen ez a szerepcsere, el kellett ismernie, hogy volt igazság abban, amit mondott. Talán tényleg nagyobb biztonságban van egy fotózáson, mint New York-ban, és így legalább neki sem kell tartania attól, hogy valami őrült rátámad, mert összekeveri Kimmel, hiszen Declan mellett biztonságban érezhette magát. Éppen felállt, hogy egy nyugtató fürdőt vegyen, amikor ismét megszólalt a telefon, ő pedig reménykedve nyúlt utána, abban bízva, hogy talán Kim gondolta meg magát. Csalódottságát nem tudta elrejteni, amikor Steve hangja csendült fel a vonal végén. Miután végig hallgatta, milyen fontos üzleteket bonyolított le Japánban, és mennyire vágyik rá, hogy ismét a karjaiban tarthassa, rövid úton elköszönt a férfitól, fáradtságra hivatkozva. Egyszerűen képtelen volt rá, hogy hasonlóan szerelmes hangon vallja meg érzelmeit leendő sógorának, így jobbnak látta, ha mielőbb leteszi a kagylót, még mielőtt gyanakvást keltene szófukarsága. Elképzelni sem tudta, mi viszi rá testvérét, hogy hozzámenjen ehhez a férfihoz. Bár Steve kétségtelenül udvarias volt, és bizonyára szerette Kimet, ezt leszámítva unalmas beszélgetőpartnernek bizonyult. Kate hiányolta azt a humort, éleseszűséget, amit Declan-nél tapasztalt, bár azt is el kellett ismernie magában, hogy ha Kim oldaláról közelíti meg ezt a kapcsolatot, számára valóban a tökéletes férjjelölt, hiszen ikertestvére is felszínesen társalgott mindenkivel, nem érdekelték mások problémái, viszont remekül mozgott a felső tízezer rétegei között. Ahogy ezt végig gondolta, elégedetten bólintott, és a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy ellazuljon egy hatalmas kádnyi forró vízben, megfeledkezve gondjairól.

Kate elhúzott szájjal nézett végig magán a tükörben. A szolid smink, melyet felrakott, kiemelte zöldes-barna szemét, és ajkát, míg a krémszínű kosztüm elegánsan simult formás alakjára, ráirányítva a figyelmet karcsú derekára. A világoskék színű ingblúz néhány gombját kigombolva hagyta a dekoltázsnál, de épp csak annyira, hogy megfeleljen Kim ízlésének, és még ő is el tudja viselni, anélkül, hogy úgy érezné, meztelen. Haját ezúttal aprólékos, precíz mozdulatokkal fésülte oldalra, pontosan úgy, ahogy testvére szokta hordani. Utolsó simításként parfümje után nyúlt, és bár eljátszott a gondolattal, hogy nővére méregdrága illatszeréből fúj magára, végül meggondolta, és saját, megszokott illatából permetezett nyakára, csuklójára. Összességében elégedett volt az eredménnyel, és éppen egy láthatatlan szöszt pöccintett le nadrágjáról, amikor kopogtattak a bejárati ajtón.