38.
rész
Kate képtelen
volt tovább távol tartani magát tőle, ajka megnyílt a férfi előtt, akinek
nyelve selymes puhasággal nyomult beljebb és fedezte fel mélységét, lágy,
könnyű, mégis perzselő táncra hívva az övét, mialatt tenyere végig simított
testén, hamar megtalálva az utat a póló alá. Kate belenyögött a csókba, amikor
megérezte, hogy Declan ujjai végig szántanak meztelen bőrén gerince mentén,
mialatt karjai átfonták a férfi nyakát, és még közelebb bújt hozzá, csókjuk
pedig elmélyült, még inkább feltüzelve a másik utáni vágyukat. Kate sóhaja
megtörte a szoba csendjét, ahogy fejét hátrahajtva, élvezettel hunyta le
szemét, amikor Declan nyelve kínzó lassúsággal ízlelte meg bőrét nyaka vonalán,
miközben finom simogatások közepette bújtatta ki a pólóból. Keze rátalált
mellére, és mialatt ismét ajkára hajolt, hogy szenvedélyesen megcsókolja,
cirógatva kezdte becézni, Kate ujjai pedig lassan pattintották ki a férfi ingének
gombjait. Elégedetten mosolyogva harapta meg incselkedve Declan alsó ajkát,
amikor az, felnyögött érintése nyomán. Kis tenyere izgató aprólékossággal
simított végig a kidolgozott felsőtesten, miközben ujjai alatt érezte az izmok
játékát, ahogy lesimogatta a széles vállról az inget, és a földre hajította,
hogy aztán ujjai végre beletúrjanak a sűrű tincsek közé tarkóján, így húzva még
közelebb magához a férfit. Declan ajka centiméterről centiméterre csókolta
végig Kate testének minden porcikáját, mialatt könnyed mozdulattal csatolta ki
melltartóját, és megszabadulva tőle, hanyatt fektette a kanapén a nőt, majd
fölé hajolt, és ajka ismét a cseresznyeajkakat kereste, miközben keze egy
pillanatra sem maradt tétlen. Kate érezte, hogy vére felforrósodva száguldozik
ereiben, sejtjei bizseregve követelték a folytatást, érzékei nem tudtak betelni
a férfi érintésével, csókjának ízével. Türelmetlen sietséggel oldotta ki a
férfi nadrágszíját, és Declan szívverése megállt egy pillanatra, amikor
megérezte, hogy a nő tenyere mintegy véletlenül szánt végig legérzékenyebb
pontján, majd lehámozza róla a nadrágot, éppen akkor, amikor ő is
megszabadította a nőt a melegítőnadrágtól. Amikor érezte, hogy Kate kissé
megemeli a csípőjét, így sürgetve őt a beteljesülésre, megszakította a csókot,
és kezével átfogva annak csuklóját, mélyen a vágytól sötétlő zöldes-barna szemekbe
nézett.
- Lassan
akarlak szeretni – suttogta halkan, és forró lehelete szinte égette Kate ajkát
– olyan gyönyörű vagy – tette hozzá, majd apró, puha csókokkal szórta tele a nő
testét, nyelvével játékosan elidőzve a telt halmokon, mialatt Kate úgy érezte,
a vágy, hogy eggyé válhasson a férfival, szinte felemészti. Amikor Declan a
hasát csókolta, és nyelvét ingerlőn húzta végig a selymes bőrön, háta ívben
megfeszült, és ujjait a sötétbarna tincsekbe fúrva, húzta fel magához a férfit,
hogy ajkuk szenvedélyes csókban találkozzon, mialatt mindketten megszabadultak
az egyetlen ruhadarabtól is, ami kettejük közé állt. Nyelvük vad, tüzes
koreográfiával szította a végletekig vágyaikat, és amikor már Kate úgy érezte,
nem bírja tovább, Declan lassan eggyé olvadt vele, és finoman kezdett el
mozogni, ezzel is elnyújtva a beteljesülést. Szívük egy ritmusra vert, miközben
ajkuk egy pillanatra sem vált el a másiktól. Kate szorosan a férfihoz simult,
vére felforrósodva száguldott ereiben, mozgásuk felgyorsult, és amikor átlépték
a gyönyör kapuját, érezte, ahogy Declan megremeg a karjai között. Tüdeje
szaporán kapkodta a levegőt, miközben szerelme édes csókokkal szórta tele nyaka
vonalát, hogy aztán kissé felemelkedve, sötétkék tekintetét az övébe fúrja. –
Szeretlek, Kimberly Cooper – lehelt puha csókot a telt ajkakra, ujjaival
szerelmesen eltűrve az izzadt vöröses tincseket annak homlokából, majd
legördült a nőről, és fejét vállgödrébe fúrva, karolta át derekát, és simult
hozzá egészen közel, mialatt Kate lenyelte a torkában keletkezett gombócot, és
nem tehetett semmit a könnycsepp ellen, mely végig gördült arcán. A vallomás
egy másodperc tört része alatt rántotta vissza Kate-t a valóságba, kegyetlenül
emlékeztetve őt arra, kinek a bőrében is van éppen, és mekkora hibát követett
el, amikor engedve szívének, hagyta, hogy Declan elvarázsolja, és szeresse. Bár
még soha életében nem élt át ehhez fogható csodát, ilyen bűntudatot sem érzett
még soha. A tudat, hogy becsapta a férfit, aki azt hiszi Kimberly-t szerette
nem sokkal korábban, és nővérére is bajt hozott, mint egy kőtömb nehezedett
mellkasára, és megakadályozta, hogy levegőhöz jusson. Mivel nem felelt a
férfinak, az felemelte fejét, és meglepetten nézte a könnyes arcot.
- Sajnálom,
Declan… - sóhajtott mélyet Kate, kezébe temetve arcát, mire Declan könyökére
támaszkodott, és a kanapé támláján lévő takarót magukra húzva, megrázta a
fejét.
- Én
egy percét sem sajnálom – válaszolta szerelmes mosoly kíséretében, majd
lehajolt, és lágyan csókolta meg a nőt – Szeretlek, Kimberly, és…
- Ennek
nem lett volna szabad megtörténnie! – vágott közbe Kate, aki úgy érezte,
képtelen elviselni, hogy még egyszer nővére nevén szólítsák, miközben kibújt a
férfi öleléséből, és sebtében kapta magára fehérneműit, majd pólóját. Declan
egy pillanatra sem vette le róla tekintetét, és amikor nadrágját is felvette,
és fel akart állni a kanapéról, a férfi ujjai ráfonódtak felkarjára, így
megakadályozva benne.
- Mégis
megtörtént! – fordította maga felé a nőt, majd azonnal folytatta – Csodálatos
volt, és nem hagyom, hogy tönkretedd, csak azért, mert bűntudatod van egy férfi
miatt, akit még csak nem is szeretsz!
- Fogalmad
sincs, hogy érzek! – vágott vissza, miközben kirántotta kezét, és felpattant,
Declan pedig, magára kapva alsónadrágját, és farmerját, szintén követte a
példáját.
- Tényleg
nincs?! – állt meg közvetlenül Kate előtt, és derekára fonva karjait, egészen
közel rántotta magához – ezek szerint, az ő karjaiban is így remegsz? Ha ő
csókol, ugyanígy felsóhajtasz? Az ajkad ugyanilyen pontossággal illik az övére,
mint az enyémre? – halkult el a hangja, majd a következő pillanatban, hogy
bizonyítsa is igazát, megcsókolta a nőt, aki kis tenyerét az izmos, meztelen
felsőtesten megtámasztva próbált ellenállni, de amikor megérezte, hogy a férfi
puha nyelve ingerlőn siklik végig alsó ajkán, ösztönösen nyitotta meg előtte,
és ugyanolyan lágyan viszonozta a csókot. – Nem mehetsz hozzá, Kimberly –
szakította meg a csókot, de éppen csak egy leheletnyit távolodott el tőle –
mondd le az esküvőt! Kérlek! – súgta szerelmes hangon, miközben ujjai érzéki
mozdulattal túrtak bele a rövid vörös tincsekbe.
- Nem
lehet – rázta meg fejét Kate, mialatt a sírás fojtogatta, mire Declan
elengedte, és távolabb lépve tőle, hitetlenkedve nézett vissza rá.
- Mi
tart mellette? A pénz? – kérdezte sértetten, miközben felvette a földről ingét,
és magára kapva, gombolni kezdte – Vagy talán én nem vagyok elég ismert, hogy a
híres Kimberly Cooper a kegyeibe fogadjon a nyilvánosság előtt? – jött a
következő kérdés, melyből úgy sütött a gúny, hogy Kate szinte érezte a melegét.
- Nem
erről van szó… – próbált tiltakozni, de Declan egy mozdulattal belé fojtotta a
szót.
- Azt
ne mondd, hogy szereted, mert azt egy percig sem hittem el! – jelentette ki
magabiztosan – talán sok mindent megkapsz tőle, de a jelek szerint – bökött
fejével a kanapé felé, amely még mindig őrizte gyűrött takarójával
szeretkezésük képeit – nem minden igényedet elégíti ki maradéktalanul! De nem
aggódom! Ahogy látom, ezt az aprócska hibát kiküszöbölöd helyette! – válaszolta
nem titkolt undorral a hangjában Declan, mire Kate felháborodva kapkodott
levegő után, zöldes-barna szemében harag cikázott, kis tenyere pedig
erőteljesen csattant a borostás állon, ahogy pofon vágta a férfit, mire az,
meglepetten nézett rá, ő pedig dühösen lépett egészen közel hozzá.
- Tényleg
azt hiszed, hogy nekem csak ennyi volt?! – kérdezte visszafojtott indulattal a
hangjában, de a választ nem várta meg – annyira elvakít a saját elméleted, hogy
nem látsz tovább az orrodnál! Nem mondhatom le az esküvőt, Declan Scott, mert
nem az a nő mondott igent Steven Wardnak, akivel ma este szeretkeztél! – tört
fel belőle indulatosan, és már egyáltalán nem érdekelte, mit fog szólni nővére,
vagy éppen Declan az igazság felfedéséhez. Tiszta vizet akart önteni a pohárba,
elege lett a hallgatásból, a szenvedésből, és főként, nem hagyhatta, hogy
Declan azt higgye, csak azért feküdt le vele, mert éppen ő volt a közelében. –
Az első pillanattól kezdve más vagyok, mint akinek hittél! Belém szerettél, és
közben azt sem tudod, ki vagyok valójában! – beszélt tovább, miközben Declan
egy másodpercre sem vette le róla a szemét.
- És
ezen te csodálkozol?! – tárta szét karjait tanácstalanul a férfi, akit annyira
elvakított a sértettség és a fájdalom, hogy nem fogta fel a nő szavainak
értelmét. – Az egyik percben maga vagy a természetesség, visszafogott stílus,
könnyed humor és csípős igazságérzet! A következőben meg elviselhetetlenül
rátarti, undok, hisztis nagyvilági dáma, aki az egójától meg sem látja a többi
embert! Még Freud is összezavarodna, ha veled kéne töltenie egy hétvégét! –
túrt bele türelmetlenül a hajába Declan, mire Kate nagy levegőt véve igyekezett
nyugalmat erőltetni magára. El kellett ismernie, hogy igaza van a férfinak.
Meglehetősen idegesítő lehetett a számára, hogy ő hol Kim, hol a saját bőrében
válaszolt, vagy cselekedett, éppen ezért érezte úgy, hogy itt az ideje
lelepleznie az igazságot, a következményektől függetlenül. – Úgy váltogatod a
személyiségeidet, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja!
- Még
mindig nem érted? Nem az vagyok, akinek hiszel! – simított végig elgyötörten
Kate a homlokán, mire Declan némán futtatta végig rajta pillantását, majd
közelebb lépett, és két ujjával a nő álla alá nyúlva, emelte fel fejét, hogy
belenézhessen a szemébe.
- Tudom
– jelentette ki Declan, amivel sikerült elérnie, hogy Kate döbbenten meredt rá,
ő pedig folytatta – Dallas óta tudom, hogy tévedtem, amikor azt hittem,
felszínes vagy, és nincs benned semmi emberség – simított végig arcán lágyan,
Kate pedig szomorúan könyvelte el, hogy a férfi még mindig azt hiszi, Kimberly
változott meg egy csoda folytán, és annak következő szavai csak megerősítették
ebben. – Nem tudom, mi okozta a változást, de egy biztos. Beleszerettem az új
Kimberly-be, és mindent el akarok követni annak érdekében, hogy visszalépj ettől
a házasságtól.
- Éppen
azt próbálom elmagyarázni neked, hogy nem mondhatom le az esküvőt, mert én… -
vallotta volna be az igazat, de abban a pillanatban kopogás zavarta meg, ők
pedig egy emberként néztek a hang irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése