28.
rész
Fogalma sem volt
róla, hogyan kellene reagálnia ilyen helyzetben, de ismerve Kimberly-t,
igyekezett úgy tenni, mintha imponálna neki, hogy felismerték.
- Jó
napot! – köszönt udvariasan, miközben tekintete gyorsan olvasta le a névkártyán
díszelgő nevet – Lara – tette hozzá – szólna kérem, Mr. Drew Carpenternek, hogy
megérkeztem? Fél 11-re volt idő… - fogott bele, de megakadt fél úton, amikor
látta, hogy Lara a telefonját nyomkodja – oké, persze. Csak nyugodtan – húzta
el a száját szarkasztikusan, mire a nő felnézett rá.
- Egy
pillanat – emelte fel mutatóujját, így intve várakozásra, mire Kate és Declan
meglepetten néztek össze, amaz pedig, füléhez emelte a telefont, majd hirtelen
harsányan kezdett sikítani, mire egyszerre kaptak a fülükhöz – naná!
Szerinted?! Miért sikítook!!!! – szólt bele a készülékbe hisztérikusan nevetve,
Kate pedig, rezignáltan sóhajtott.
- Tényleg,
miért sikít? – kérdezte tőle Declan, de csak egy mérges pillantást zsebelhetett
be.
- Itt
áll előttem! Eskü! Őőőő… várj, megnézem – csacsogott tovább zavartalanul a
szőke lány, majd felemelkedett a székben, és aprólékosan mustrálta végig
Kate-t. – Krémszínű kosztüm, világoskék ing, a haja most is észbontó, de
szerintem, pakolhatott volna több sminket - közvetített a telefon túloldalán
várakozónak, mire Kate hitetlenkedve nézett Declan-re, aki láthatólag jót
mulatott a helyzeten. – Ja, tudom, hogy fura! Máskor jobban ki szokta pakolni a
dolgait, de most biztos visszavett, mert Carpenterhez jött.
- Elnézést…
- köszörülte meg torkát türelmetlenül Kate, de a szőkeség rá se hederített,
csak körmét rágcsálva vadul bólogatott válaszként arra, amit a vonal túl végén
mondhattak neki.
- Most
komolyan nem hiszed el?! – háborodott fel látványosan, miközben a korábban
rágcsált tollat a számítógép mellé hajította – azért kamuzok szerinted, mert
nem illik Kimberly Cooperhez ez a ruha?! Hát, hogy a bánatba találnék ki ilyet
szerinted?! – vitatkozott, majd, mintha a másik láthatná, figyelmeztetőleg
emelte fel ujját – Elég! Majd küldök bizonyítékot! Instán kint lesz a közös
fotó, te meg elmehetsz a bús fenébe! – csapta le a telefont, és végre hajlandó
volt figyelmet szentelni Kate-nek és Declan-nek.
- Szóval,
én Mr. Carpenterhez…. – fogott bele ismét Kate nyugalmat erőltetve magára, de Lara
közbevágott.
- Készíthetnénk
egy közös képet? – kérdezte reménykedő hangon, és bár a nő szíve szerint,
azonnal nemet mondott volna, tudta, árthatna nővére hírnevének, ha nem
viselkedik elég kedvesen, így feszes mosoly kíséretében, nehezen bólintott.
Lara egy zerge gyorsaságával pattant ki a pult mögül, és Declan-t félretolva,
csücsörítő szájjal simult egészen közel Kate-hez, aki mereven húzta ki magát,
és félszeg mosolyt eresztett meg a mobil kamerája felé. Lara vagy tízszer
nyomta meg a fehér gombot, majd sürgető türelmetlenséggel lapozta végig a
képeket, melyek Kate szerint, teljesen egyformára sikeredtek – Ez sem jó, és ez
sem… talán ez… bár ezen elég furán tartom a fejem – grimaszolt elégedetlenül a
lány, mire Kate megunta, és ismét figyelemfelkeltőn köszörülte meg torkát.
- Amíg
kiválasztja, lehetne, hogy Mr. Carpenter… - fogott bele már sokadjára, de
ezúttal sem jutott tovább, mert Lara áthajolt a pulton, és egy kis, bőrhatású
táskát kapott elő, amelyből viharos gyorsasággal dobálta ki a különböző
holmikat. Akadt köztük rúzs, szemfesték, szájfény, pénztárca, fésű, kulcs, majd
amikor megtalálta, amit keresett, győzelemittasan emelte az ég felé.
- Akármelyiket
is választja, felejtse el, hogy feldobja az instagramra, vagy bármelyik közösségi
oldalra, amíg itt vagyunk – közölte szigorú hangon Declan, és amikor Kate
értetlenül nézett rá, neki címezve a továbbiakat folytatta – semmi szükség rá,
hogy idecsődüljenek a rajongóid az épület elé.
- Ebben
egyetértünk – hagyta jóvá a nő megkönnyebbülten, mivel ő sem vágyott rá különösképpen,
hogy ezt a hercehurcát újra végig kelljen csinálnia, Lara azonban, szemmel
láthatólag semmit nem hallott belőle a nagy keresés-kutatás közepette.
- Hallotta,
amit mondtam? – szegezte a lánynak a kérdést, mire Lara hirtelen felkiáltott,
mire mindketten megrezzentek.
- Ez
az! – nevetett fel boldogan, és egy fotót lóbált meg Kate orra előtt, melyről
Kimberly nevetett rá. Vöröses-barna haja divatosan fésülve keretezte arcát,
hófehér fogai szinte világítottak a kép sötét hátteréhez képest, miközben az
estélyi ruha, melynek V-kivágása előnyösen hangsúlyozta ki telt kebleit,
milliónyi strasszal csillogva irányította a figyelmet karcsú derekára. Egy
kastély teraszán készülhetett a kép, és a drága nyakék és fülbevaló alapján,
éppen egy gyémánt reklámját ábrázolhatta. – Aláírja, ugye? Ha esetleg a kép
alapján nem hiszik el, hogy magával találkoztam – utalt visszafogott öltözékére
immár második alkalommal Lara, mire Kate nagy levegőt vett, hogy elharapja a
nyelve hegyére kívánkozó csípős megjegyzést, és elvéve a tollat, melyet szintén
a táskája mélyéről halászott elő a lány, rutinos mozdulatokkal véste alá nővére
nevét.
- Most
már van rá esély, hogy bejutunk Mr. Carpenter irodájába? – kérdezte, miközben figyelmét
nem kerülte el, hogy Declan minden erejével azon van, hogy ne nevessen fel hangosan.
- Tudja,
maga a példaképem! – jelentette ki Lara komoly képpel, miközben hatalmas kék
szemeit őszintén, és áhítattal emelte a nőre, aki meglepetten nézett vissza rá.
- Tényleg?
– kérdezték egyszerre, ugyanazzal a hangsúllyal, mialatt Kate arra gondolt,
jobb életcélt is találhatott volna magának a fiatal lány annál, hogy egy
felszínes világba vágyik, ahol minden csak a külső csillogásról szól.
Megértette volna, ha Kimberly legalább adakozott volna, vagy jótékonysági
rendezvényeken is részt vett volna, de ismerte nővérét, és tudta, hogy a
fényűzésen kívül semmi nem számított neki.
- Igen!
Egyszer én is modell leszek! – közölte határozott hangon, mire Declan elhúzta a
száját, a lány pedig látványosan húzta végig kezét karcsú alakján, és telt
mellein. A rövid, fekete szoknya épphogy eltakarta formás fenekét, hosszú
lábaira fekete harisnya simult, a blúzból pedig majdhogynem kibuggyantak
keblei.
- Ez…
nagy öröm, tényleg – bólogatott Kate, mintha érdekelné, majd nagy levegőt vett,
és újfent belefogott jövetele céljába – Mr. Carpenter már vár engem, és…
- Meg
színész is leszek – fonta tovább gondolatait Lara zavartalan hangon, miközben
unottan pakolta vissza a korábban eldobált holmikat a táskába – és énekes is.
Tudok ám énekelni, csak úgy mondom! – nézett rájuk durcásan, és arcáról jól le
lehetett olvasni, nem egyszer vonták már kétségbe hangját.
- Talán,
célszerűbb lenne csak egy dologra koncentrálni – javasolta segítőkészen Declan,
aki kifejezetten élvezte, hogy a mellette álló nő nem tudja, mit kezdjen
rajongójával. Noha tucatszor látta már Kimberly-t találkozni követőivel,
felüdülés volt számára, hogy a megszokott felszínes kedvesség és érdeklődés
helyett, most végre láthatta emberként viselkedni.
- Könyörgöm,
ne add alá a lovat – súgta oda neki Kate, mire kópésan mosolygott vissza rá.
- Adhatnál
neki néhány tanácsot, mint befutott modell – vetette fel, Kate pedig
elgyötörten hunyta le szemét néhány másodpercre, amikor meglátta, hogy Lara
szeme felcsillan a lehetőséget hallva.
- Az
baromi jó lenne! – csapott le az ajánlatra, majd a pult mögé szaladt, és egy
hatalmas fekete mappával tért vissza – ez itt a portfólióm. Bemutatóanyag –
vetette oda flegmán Declan-nek, így jelezve, hogy nem nézi ki belőle, hogy
tudná, mit jelent, mire az, sértetten húzta össze szemöldökét -–fussa át, és
szólhatna pár jó szót az érdekemben. Ez meg itt a számom mellette – mutatott
egy névkártyára is – ha van valami észrevétele a fotókat illetően, csörögjön rám,
és összefuthatunk.
- Lara
– vett mély levegőt Kate – ha megígérem, hogy megmutatom az ügynökömnek, bejelent
végre Mr. Carpenterhez? – kérdezte reménykedő hangon, hogy végre megszabadulhat
a lánytól, mire Lara az órájára pillantott, majd ártatlan szemekkel nézett
vissza rá.
- Sajnálom,
de Mr. Carpenter házon kívül van. Fél 11-kor lett volna egy megbeszélése, de mivel
már majdnem 11 óra, az ügyfél meg nem jött, biztosan lelécelt, mert fél 12-kor
a város túl felén kell lennie– válaszolta sajnálkozva, és ez volt az a pont,
ahol Declan hangosan felnevetett, Kate viszont úgy érezte, nem bírja tovább
visszafojtani az elkeseredett kiáltást, mely kikívánkozott tüdejéből.
- Én
lettem volna a fél 11-es ügyfél, Lara! – támaszkodott meg a pulton mérgesen,
mire a lány meglepetten emelte rá kék szemét.
- Jesszus!
Miért nem szólt? – kérdezte szemrehányó hangon, mire Kate hitetlenkedve
nevetett fel.
- Ez
most komoly?! – kérdezett vissza a csípős válasz helyett, de Lara láthatólag
nem értette a gúnyos utalást, mert szemöldökét ráncolva gépelt be néhány adatot
a számítógépbe.
- Esetleg
tudok új időpontot adni – javasolta előzékenyen, Kate pedig úgy érezte, menten
rosszul lesz. Amikor nővére átadta neki a listát az elrendezésre váró
dolgokról, kifejezetten felhívta erre az időpontra figyelmét. Mint mondta,
szinte lehetetlenség Drew Carpenter felkapott zenészeit esküvőkre lefoglalni,
és csak neki tesz szívességet, hogy az utolsó percben, alig két héttel a
ceremónia előtt hajlandó őt fogadni, így százszor is a szájába rágta húgának,
hogy ide mindenképpen menjen el, és időben érkezzen.
- Nem
kell másik időpont! – jelentette ki mérgesen Kate – azt akarom, hogy hívja fel
ezt a fickót, és mondja meg neki, hogy itt vagyok! – utasította ellentmondást
nem tűrő hangon a fiatal lányt, mire Declan nyugtatólag tette vállára a kezét,
és éppen megszólalt volna, amikor egy harsány, magas hang szakította félbe
őket.
- Meg
is őrülök! Nem más, mint Kimberly Cooper! – kiáltott fel valaki színpadias
túlzással, mire egy emberként fordultak abba az irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése