37.
rész
Kate szíve kihagyott egy ütemet, ahogy
arra gondolt, a férfi talán megsejti az igazságot, és rájön, hogy nem Kimberly
ül mellette a kanapén. Lelke egy része meg is könnyebbült volna, amiért úgy
derül ki a helycsere, hogy nem kellene megszegnie ígéretét, másfelől azonban,
élénken el tudta képzelni, hogyan reagálna Kim, és nyilván Declan sem lenne
elragadtatva attól, hogy végig hazudta az elmúlt két hetet.
- Ezek
után, szívesen megismerném a testvéredet – hallotta meg Declan töprengő
hangját, mire szája elnyílt meglepetésében.
- Találkozni
akarsz vele? – kérdezte döbbenten Kate, miközben agyában vadul kereste a megfelelő
indokot, amiért ez a találkozó nem jöhet létre. Hogyan is sikerülne eljátszania
egyszerre önmagát, és nővérét is.
- Miért
is ne? Érdekes lenne egymás mellett látni benneteket, főként úgy, hogy
állításod szerint, két teljesen különböző személyiség vagytok – rántotta meg a
vállát a férfi, mire Kate ajkára feszült mosoly költözött.
- Fogalmad
sincs, milyen érdekes lenne – nyögte kínosan feszengve, majd sajnálkozva tárta
szét karját – mégis azt kell mondjam, ez a találkozó nem történik meg. Tudod,
Kate roppant elfoglalt, sokat dolgozik, és a klinikán… - magyarázta, de Declan
közbeszólt.
- Azt
akarod mondani, hogy nem szánna öt percet a nővérére? – jelent meg kétkedés a
hangjában, Kate pedig érezte, most okosan kell válaszolnia, hogy ne keltsen
gyanút, így lemondón sóhajtott, és mint, akinek nehezére esik bevallania,
szomorkásan húzta el száját.
- Rendben!
Az igazság az, hogy nem szánna rám öt percet, mert… a kettőnk kapcsolata sosem
volt igazi ikerkapcsolat – válaszolta, és örömmel látta, hogy Declan
tekintetéből eltűnik a gyanakvás, és érdeklődésnek adja át helyét, így
folytatta – pontosan azért, mert különbözünk, sosem jöttünk ki jól egymással. A
szupermodell, akinek az egész élete csillogás, feltűnés, gazdagság, és a szürke
állatorvos, aki a munkájába temetkezik, és legjobb barátai a páciensei – húzta
el száját öniróniával Kate, amiből azonban Declan semmit nem vett észre. –
Akarattal sem teremthetnél ennél különbözőbb világokat.
- Biztos
van bennetek valami közös – jegyezte meg Declan optimista hangon, mire Kate gúnyosan
nevetett fel.
- Hogyne!
A DNS-ünk, mivel az nem rajtunk múlott – jött az azonnali felelet, mire a férfi
némán nézett a zöldes-barna szemekbe, ami kezdte egyre inkább feszélyezni a
nőt. – Na? Milyen filmet nézzünk meg? – vetette fel, szinte erőszakkal
elszakítva pillantását az igéző kék szemektől, és megkönnyebbülten nyomta el a
sóhajt, mely tüdejéből távozni készült, amikor látta, hogy Declan elmosolyodik,
és a korábban az asztalra készített DVD lemezeket veszi szemügyre.
- Krimi?
Romantikus? Horror? – sorolta a lehetőségeket a férfi, mialatt agyából nem
tudta kiverni a korábbi gyanakvását. Néhány percig valóban eljátszott a
gondolattal, hogy nem Kimberly Cooper ül vele szemben, hanem az ikertestvére,
és ennek tudhatja be a különös viselkedést, de amikor a nő elárulta, hogy nincs
jó kapcsolatuk, kénytelen volt belátni, hogy Drew-nak lehet igaza. Hogyan is
cserélne helyet Kim a testvérével, ha akkora az ellenszenv közöttük, hogy még
egy röpke találkozóra sem hajlandóak egymással? Mindenesetre, ha a döntés rajta
múlott volna, ő inkább az esküvő miatt ideges, de szerethető, természetes
Kimberly-t választotta volna, mint azt, akit a dallasi út előtt megismert.
- Romantikus
– választott Kate, amivel sikerült kizökkentenie Declan-t a gondolataiból, aki
most az egyik felhalmozott kupac felé nyúlt, és sorban kezdte egymásról
lepakolni a lemezeket, végül kiemelt egyet, és kérdőn fordította a nő felé. – Több,
mint testőr? Komolyan? - nevetett fel Kate, mire Declan kópésan mosolygott
vissza rá.
- Miért?
Örök klasszikus, és nagyon romantikus – vonta meg vállát – a testőr beleszeret
a védencébe… - tette hozzá halkan, mire mindketten elkomolyodtak, és Kate nagyot
nyelve bólintott.
- Igen.
De a végén elválnak útjaik – felelte ugyanolyan halkan, mire Declan bólintott,
majd anélkül, hogy válaszolt volna, folytatta a keresgélést, és sorba mutatta a
nőnek a filmeket, de Kate mindegyikbe bele tudott kötni, és kivétel nélkül
elvetette valamennyit. Fél órával később a férfi tanácstalanul támasztotta meg
állát tenyerében, és hitetlenkedve nézett a nőre.
- Nem
értem, hogy miért vannak ezek a filmek a polcaidon, ha mindegyiket utálod –
jegyezte meg, mire Kate elnyomott egy sóhajt. Hogyan is magyarázhatná meg a
férfinak, hogy ezek a filmek nővére ízlését tükrözik, ő pedig vele ellentétben
inkább szerette, ha egy film happy end-del végződik, vagy szívesen megnézett
egy akciófilmet. Kim imádta a szomorkás, drámai szerelemről szóló mozikat, és a
kosztümös filmeket, míg őt halálra untatta.
- Megvettem,
megnéztem, és kiderült, hogy mégsem olyan jó, mint hittem – magyarázta durcásan,
mint, aki nehezményezi, hogy megkérdőjelezik a gyűjteményét, mire Declan két
kezébe fogott legalább egy tucat lemezt, és tüntetőleg dugta a nő orra alá.
- Na,
de az összes?! – kérdezte hitetlenkedve nevetve, mire Kate megrántotta a
vállát, a férfi pedig elgondolkodó pillantással mérte végig először őt, majd a
DVD halmot. – Egyértelmű, hogy, ami az ítélőképességedet illeti, komoly
kihívásokkal küzdesz – jegyezte meg gonoszkodva, mire Kate zöldes-barna szeme
figyelmeztetőleg villant, ő azonban folytatta – ez magyarázza a
vőlegényválasztásodat is – fűzte hozzá könnyed hangon, mire Kate, hogy elejét
vegye egy újabb komoly beszélgetésnek, vagy ismét veszélyes vizekre evezzenek,
találomra felkapott egy lemezt.
- Rendben!
Akkor nézzük meg ezt! – jelentette ki, anélkül, hogy látta volna a borítót, és
majdnem hangosan felnevetett, amikor meglátta Declan szörnyülködő arcát.
Kíváncsiságból maga felé fordította a dobozt, hogy lássa, mit talált, és
nevetését elfojtva állapította meg, hogy egyet kell értsen a férfi
reakciójával, a Titanic neki sem tartozott a kedvenc filmjei közé, sőt,
egyenesen kínszenvedésként élte meg azt az egyetlen alkalmat is, amikor egy
fogadás veszteseként, kénytelen volt nővérével végig szenvedni.
- Legalább
hatféle módszert tudok mutatni, amivel gyorsabban, és fájdalom mentesebben
tudsz végezni velem – válaszolta Declan szinte már könyörgő hangon, mire Kate
nagylelkűen bólintott.
- Nem
bánom, válassz te! – adta át a lehetőséget a férfinak, aki elégedetten csapta
össze a tenyerét, és mint egy gyerek a játékboltban, vad kutatásba kezdett.
Alig telt el öt perc, máris kiemelt egy filmet a sok közül, és diadalittasan
emelte fel. Kate-nek fogalma sem volt róla, hogyan kerülhetett nővére polcára
Az utolsó cserkész című film, de nem is érdekelte. Örömmel vette tudomásul,
hogy nem kell végigkínlódnia egyetlen kosztümös vagy Di Caprio-s mozit sem, így
ismét beleegyezőn bólintott, Declan pedig, még mielőtt meggondolná magát, villámgyorsan
vette ki a lemezt dobozából, és helyezte be a lejátszóba. Kate, ügyelve rá,
hogy megtartsa a kellő távolságot, kényelmesen dőlt hátra a széles kanapén, és
dobta fel lábait a kis dohányzóasztalra. Szeme sarkából jól láthatta, hogy
Declan is hasonlóképpen jár el, majd elindította a kasszasikert, és az
elkövetkező percekben, néma egyetértésben követték nyomon a forgatókönyvet. Az
elhangzó poénokon annak ellenére is jót derültek, hogy mindketten sokadik
alkalommal nézték újra. A főszereplő játéka, a nyugodt, békés hangulat, és a
Declan-ből áradó biztonságérzet ellazította Kate izmait, aki megfeledkezve a
rajongóról, a telefonról, és a helycseréről, boldogan adta át magát a meghitt
pillanatnak. Gondolataiból messzire űzte a kétségeket, a félelmet, és az elmúlt
két hét fáradtsága elemi erővel tört rá, ő pedig érezte, hogy egyre nehezebben
tudja nyitva tartani a szemét. Fejét megpihentette a kanapé támláján, szemét
lehunyta, füléhez pedig egyre távolabbról jutottak el a televízióban felhangzó
lövések, és robbanások. Fogalma sem volt róla, mennyi lehetett az idő, de arra
ébredt, hogy a szoba sötétjét csak a televízió kék monoszkópja töri meg, és a
reluxa résein át szűrődő, felkelő nap első sugarai. Declan karjai óvón ölelték
át vállát, feje a férfi vállán nyugodott, miközben amaz is oldalra hajtott
fejjel aludt. Kate néhány másodpercig megpihentette szemét a markáns arcélen, a
keskeny orron, az érzéki szájon, és csak nehezen állta meg, hogy ujjaival ne
tűrje arrébb a férfi homlokába hulló tincseit, miközben orrában érezte a friss
arcvíz illatát. Végül erőt vett magán, és amilyen óvatosan csak tudott,
megpróbált kibontakozni az ölelésből, Declan azonban, az első mozdulatra
ráncolni kezdte szemöldökét, majd nagyot sóhajtott, és kinyitotta szemét. Sötétkék
szeme foglyul ejtette a zöldes-barna szemeket, és Kate képtelen volt kivonni
magát a hatása alól. Nyelvével önkéntelenül nedvesítette meg alsó ajkát,
miközben érezte, hogy Declan tenyere finoman nyaka vonalára vándorol, és
hüvelykujjának ujjbegyével megcirógatja arcát.
- Declan…
- hunyta le szemét Kate, majd a következő pillanatban ajkán érezte a férfiét.
Olyan puhán csókolta meg, mintha félne a visszautasítástól, neki pedig minden
ellenállása elolvadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése