41.
rész
Declan még most sem volt biztos benne,
hogy helyesen döntött, amikor felhasználva kapcsolatait, megkerestette
Katherine Cooper munkahelyét, és hívatlanul rátört a doktornőre. Kétségeit csak
felerősítette, amikor belépett a helyiségbe, és meglátta, hogy a nő éppen egy
operációnak készül nekiállni. Az első dolog, ami azonnal feltűnt a számára,
hogy a zöldes-barna szemekben fellobbanó harag, amit pillanatok alatt váltott
fel a döbbenet, kísértetiesen emlékeztették Kimberly-re. Ugyanaz az átható
tekintet nézett vissza rá a szemüveg mögül, és neki olyan érzése támadt, mintha
Kim állna vele szemben. Hirtelen kedve lett volna közelebb lépni, és levenni a
maszkot és műtőssapkát a nőről, hogy megbizonyosodjon róla, vajon tényleg a
megszólalásig hasonlítanak-e egymásra, és vajon a doktornő gödröcskéje is a
jobb oldalon van-e, amikor mosolyog, mint testvérének.
- Dr.
Cooper? – törte meg a csendet Declan, megköszörülve torkát, hogy figyelmét
elvonja a bizsergésről, mely érthetetlen módon elindult gerince mentén, ahogy
tekintete összefonódott a nőével. – Declan Scott vagyok, és sajnálom, hogy
magára törtem, de nagyon fontos ügyben kell beszélnem Önnel – folytatta,
miközben Kate nagyot nyelt, és hálát adott a sorsnak, amiért arcát eltakarta a
maszk. Kezében megremegett a szike, ezért biztonságosabbnak látta, ha leteszi a
kutya mellett lévő steril tálcára, miközben elképzelni sem tudta, mit akarhat
tőle a férfi. A boldogság helyett, amit éreznie kellett volna, hogy végre
önmaga lehet, inkább fájdalmat érzett, hiszen tudta, bármilyen ügyben is jött
hozzá Declan, nem fedheti fel a titkot ezúttal sem előtte.
- Mint
látja, nem a legalkalmasabb időpontot választotta – felelte Kate, remélve, hogy
így el tudja érni, hogy távozzon, mire Declan hitetlenkedve rázta meg fejét.
Sokat hallott már róla, hogy az egypetéjű ikrek, mennyire hasonlítanak
egymásra, de döbbenetes volt, hogy még a hangjuk is ilyen egyforma lehet.
- Elképesztő
a hasonlóság – tört fel belőle akaratlanul, és nem láthatta, hogy Kate elhúzza
száját a maszk mögött – a hangja, és a szeme… akárcsak Kimberly – sorolta
Declan, Kate pedig mérges lett, amiért még most is nővére árnyéka vetül rá.
- Sőt!
Kapaszkodjon meg! Nekem is van két kezem, és két lábam, akárcsak neki! – szúrta
oda indulatosan, mire Declan felnevetett.
- Ugyanaz
a csípős nyelv – jegyezte meg, és maga sem értette, de egyre inkább kezdte érdekelni
a vele szemben álló nő. – Nyilván azt hiszi, egy Kimberly Cooper rajongó
vagyok… - próbált magyarázatot adni látogatására és különös viselkedésére a
férfi, de Kate közbeszólt.
- Nem
hiszem ezt – közölte száraz hangon – akár hiszi, akár nem, nem szoktak
összetéveszteni vele, ráadásul Kimberly ügyesen titkolja mindenki előtt, hogy
van egy hasonmása – tette hozzá gúnyosan.
- Engem
mégis beavatott – felelte nyugodt hangon Declan, aki ez által még
különlegesebbnek érezte magát Kimberly szívében, amiért az, megosztott vele egy
olyan információt, amit mások elől igyekezett elrejteni.
- Ezért
van itt? Hogy ellenőrizze? – kérdezte Kate, mialatt tüntetőleg pillantott
karórájára, így jelezve a férfinak, hogy sok a dolga.
- Nem,
de a nővérével kapcsolatos – fogott bele, hogy elmondja jövetele okát Declan,
miután észrevette az egyértelmű célzást. – Tudom, hogy nem a legjobb a
kapcsolatuk, és valószínűleg furcsállja, hogy éppen Önt kérem meg, hogy
segítsen, de szükségem van magára – nyögte nehéz szívvel Declan, akinek valóban
Kate jelentette az utolsó reményt. Kate szíve nagyot dobbant az utolsó
szavaknál, de esze figyelmeztette, az előtte álló semmit nem érez iránta.
- Elég
komolyan hangzik – bólintott látszólag segítőkészen – mit akar tőlem? –
kérdezte, mire Declan nagyot sóhajtott, és arcáról jól le lehetett olvasni,
nehezen veszi rá, hogy belekezdjen – nézze, nem érek rá egész nap! Ha nem tűnt
volna fel, egy kis yorkie fekszik előttem az asztalon, és nem azért, mert itt
van a legjobb helye a Feng Shui szerint!
- Segítsen
megakadályozni a testvére esküvőjét! – bökte ki Declan egy levegővel, mire Kate
döbbenten meredt rá.
- Tessék?!
– kérdezett vissza, nem azért, mert nem értette tisztán, inkább azért, mert nem
akarta elhinni, hogy ez megtörténhet.
- Szeretem
a nővérét, és nem engedhetem, hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját - magyarázta
Declan, miközben ösztönösen lépett közelebb Kate-hez, aki mindkét kezét
felemelte.
- Ne
jöjjön közelebb! – figyelmeztette a férfit, mivel így is elég nehéz volt
megállnia, hogy levegye a maszkot, és mindent bevalljon, amikor azonban Declan
értetlenül nézett vissza rá, megköszörülte torkát és a kutyára mutatott – a
sterilitás miatt… itt sem szabadna lennie – tette hozzá magyarázatképpen, és
megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor amaz bólintott.
- Segít
nekem? – kérdezte Declan, anélkül, hogy egyetlen lépést is tett volna felé
újra, mire Kate nehezen intett nemet fejével.
- Sajnálom…
nem értem, miért kellene – vonta meg vállát tanácstalanul, mire Declan türelmetlenül
túrt bele sűrű hajába, amitől homlokába hullott néhány rakoncátlan tincs, Kate
pedig szinte ismét ujjaiban érezte selymességét.
- Mert
nem szereti a vőlegényét! – válaszolta, majd azonnal folytatta. – Nézze, az
elmúlt heteket a nővére mellett töltöttem, és volt alkalmam megfigyelni, és
megismerni őt. Csodálatos nő, őszinte, természetes, kedves, vicces – sorolta a
jellemzőket, Kate pedig csak nehezen állta meg, hogy ne mosolyodjon el,
miközben szívét melegség járta át a gondolatra, milyennek látja őt Declan.
- Bármilyennek
is látta őt, higgyen nekem, az nem a nővérem volt – mosolygott a maszk mögött
boldogan Kate, Declan azonban ezúttal is félreértette szavait, és tiltakozólag
rázta meg a fejét.
- Tudom,
mit gondol róla! Hogy felszínes, önző, beképzelt, és egoista – sorolta a
jelzőket, melyekkel akaratlanul is tökéletesen írta le a szupermodellt, mire
Kate egyetértőn bólogatott.
- Pontosan!
Ez Kimberly! – helyeselt nyugodtan, Declan azonban, figyelmen kívül hagyta a csípős
megjegyzést, és folytatta.
- Én
megláthattam egy másik oldalát is, ami… hogy is mondjam… elbűvölő! – sóhajtott
mélyet, majd letörten ült le az ajtó mellett található fehér, párnázott bőr
székre, mire Kate szívébe fájdalmas szúrás érkezett, amiért megint hazudnia
kell, és nem fedheti fel kilétét, nem mondhatja el, őt csókolta, őt ölelte, őt
szerette ma hajnalban olyan szenvedélyesen.
- Nézze,
nem kétlem, hogy Kimberly is képes emberi érzelmekre – huppant le ő is egy
székre, és szembefordult a férfival, akinek sötétkék szemében szomorúságot vélt
felfedezni – de abban is biztos vagyok, hogy szereti a vőlegényét, és ők ketten
összetartoznak. Éppen ezért, nem segíthetek, nem tehetem meg, amire kér... –
nézett a férfira tanácstalanul.
- Egyáltalán
nem érdekli, hogy a nővére egy életre szóló hibát követ el? – nézett vissza rá
Declan döbbenten, mire Kate türelmetlenül sóhajtott, és lekapta szája elől a
maszkot, mely már szinte fojtogatta, és alig kapott tőle levegőt a kis
helyiségben.
- Miért
lenne hiba, hogy férjhez megy valakihez, akit szeret? – kérdezte ingerülten, de
Declan meg sem hallotta a kérdést. Figyelmét teljesen elvonta, amit látott. Az
előtte ülő doktornő szakasztott mása volt Kimberly-nek. Az orra vonala, a
cseresznyeajkak, a hófehér fogak hirtelen megadták kérdésére a választ, melyet
azóta keresett, hogy belépett, és tekintete találkozott a zöldes-barna
szemekkel. Ahogy pillantása a nő ajkára vándorolt, szinte érezte, hogy annak
fogai finoman karcolják meg alsó ajkát, pont úgy, ahogy Kimberly tette azt szeretkezésük
alatt, így fokozva vágyát. A tudat, hogy ilyen hatást vált ki belőle a nő
ikertestvére teljesen összezavarta, és el is szégyellte magát. – Azt mondja,
szereti a nővéremet, de miből gondolja, hogy ő is viszontszereti magát? –
rántotta ki gondolatai közül Kate hangja, mire zavartan simított végig
homlokán, és erőnek erejével szakította el tekintetét a hívogató ajkakról.
- Érzem
– jött az őszinte, egyszerű felelet, és amikor Kate nem válaszolt, folytatta –
abból, ahogy rám néz, ahogy megérint… abból, hogy velem töltötte az éjszakát –
vallotta be Declan nyílt tekintettel, és arcán látszott, egyáltalán nem
szégyelli, amiért felfedi a nő előtt – miért tette volna, ha nem érezne irántam
semmit? – tette fel a kérdést, és Kate érezte, itt a lehetőség, hogy egy életre
kiábrándítsa Kimberly-ből a férfit. Bár szíve majdnem meghasadt a gondolatra,
hogy elveszíti a férfit, nem engedhette, hogy veszélybe kerüljön Kim és Steve
esküvője. Amikor elvállalta ezt az átkozott helycserét, ígéretet tett a
nővérének, amit kötelességének érzett betartani. Nem a testvére miatt, hanem
saját maga miatt, hogy büszkén nézhessen a tükörbe, és ne gyötörje élete végéig
a bűntudat, amiért önzőségből hagyta, hogy az esküvő elússzon.
- Sajnálom,
hogy ezt kell mondanom magának, Mr. Scott – vett mély levegőt, és megkeményítve
szívét, rezzenéstelen arccal folytatta – de jobban ismerem a nővéremet, mint
Ön. Kimberly sosem volt az erény mintaképe, és nem lennék meglepve, ha még
utoljára jól akarta volna érezni magát az esküvő előtt – hazudta, miközben úgy
érezte, mintha lelkének egy darabját szakították volna ki.
- Ha
ezt egy hónappal ezelőtt mondta volna, még el is hinném. De ma hajnalban a
bőrömön tapasztaltam, hogy ez nem így van – állt fel a székről Declan büszke
tekintettel, végig simítva állán, ahol néhány órával korábban csattant szerelme
tenyere. – Ha nem segít, akkor megoldom egyedül… - jelentette ki, és távozni
készült, amikor Kate türelmetlenül szólt utána.
- A
fenébe is! Miért olyan átkozottul fontos ez?! Talán nem is szereti magát! –
vetette fel, mint egy utolsó kapaszkodót, mire Declan hátrafordult, és
szomorkásan rámosolygott.
- Minden
jót, Dr. Cooper – köszönt el, majd távozott a kis helyiségből, egyedül hagyva
Kate-t gyötrő gondolataival.
Késő délutánra járt már az idő, mire
Kate fáradtan beléphetett a lakásba. Nagyot sóhajtva huppant le a hófehér
kanapéra, és húzta le lábáról a kényelmetlen csizmát. Amint megszabadult a
szorító érzéstől, elégedetten mosolyogva mozgatta meg lábujjait, és dőlt hátra
lehunyt szemmel. Keze önkéntelenül simított végig a takarón, mely ezúttal már
összehajtogatva pihent a bútor egyik sarkában, miközben agya felidézte
szeretkezésük emlékképeit. Egész délután azon töprengett, vajon, mire készül
Declan, hogyan akarja megakadályozni az esküvőt, és szívét félelem járta át a
gondolatra, hogy valami ostobaságot csinál, amivel tönkreteszi Kimberly életét,
ráadásul úgy, hogy nővére kivételesen teljesen ártatlan a történtekben. Éppen
ott tartott gondolatban, hogy a föld alól is előkeríti a férfi számát, és
felhívja, amikor kopogtattak az ajtón, ő pedig minden korábbi óvatosságáról
megfeledkezve tárta szélesre azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése