29.
rész
A lift felől egy vékony, 40-es éveinek
elején járó férfi közelített feléjük. Rózsaszín öltönye, mely ráfeszült csontos
alkatára szinte világított a tágas aula szürke színei között. Jobb kezét nőies
kecsességgel tartotta oldalra, miközben csípőjét csábosan ringatva lépkedett
feléjük. Kék szeme érdeklődve futott végig Declan-en, aki kényelmetlenül nyelt
nagyot, és ösztönösen húzta fel a cipzárt bőrkabátján, miközben Kate elnyomott
egy sóhajt, amiért ismét el kell viselnie egy rajongója udvarlását. Nem
értette, Kimberly, hogyan tudja ezt még élvezni is.
- Isten
az égben! Mi ez a cucc rajtad? – kapta szája elé a kezét, miközben végig mérte
a nőt – úgy nézel ki, mint az anyám! – jegyezte meg elhúzott szájjal, majd
mielőtt Kate válaszolhatott volna, folytatta – Fél 11-re vártalak, édesem! –
közölte enyhén szemrehányó hangon, miközben természetes könnyedséggel hajolt
oda a nőhöz, és nyomott a levegőbe két cuppanós puszit arca mellett, amit Kate
döbbenten viszonzott. Részben megkönnyebbült, amikor rájött, hogy Drew
Carpenterhez van szerencséje, másfelől a bizalmas üdvözléssel nyilvánvalóvá
vált a számára, hogy a férfi jól ismeri nővérét, így különösen oda kell
figyelnie, hogy tökéletesen hozza Kimberly személyiségét, ha nem akar úgy
járni, mint Anette esetében. Amikor kissé eltávolodott tőle, figyelmét ismét
Declan-re szegezte. – Szerencséd, hogy hoztál ajándékot, így megbocsátok –
kacsintott a nőre, miközben alsó ajkát érzéki mozdulattal beharapva, szinte levetkőztette
tekintetével a férfit, és ujjaival lassan túrt bele szőke hajába, melynek színe
erősen elütött barna szemöldökétől, így egyértelművé téve, hogy nem az eredeti
hajszíne.
- Ajándék?
– kérdezett vissza Declan döbbent arccal, Kate pedig szíve szerint hangosan felnevetett
volna, amikor meglátta a sötétkék szemekben az őszinte rémületet.
- Drew,
te csintalan! – bokszolta játékosan vállon a producert – csak nem képzeled,
hogy megpróbálnálak lekenyerezni? – kérdezte ártatlan arckifejezéssel, mire
Drew látszólag rosszallón húzta össze divatosan szedett szemöldökét.
- Nem
ez lenne az első eset, de az első alkalom, hogy számomra tetsző dologgal lepnél
meg – nevetett fel szégyenlősen, mire Declan hitetlenkedve borzadt el.
- Először
lássuk, te mit ajánlasz nekem – szegte fel állát Kate rátarti büszkeséggel,
majd folytatta – ha elégedett leszek, megbeszélhetjük, hogy hajlandó vagyok-e
nélkülözni a testőrömet egy éjszakára – vetette fel, és elégedetten figyelte,
hogy a mellette álló férfi egyre mérgesebb. Úgy érezte, jár neki ennyi
szórakozás, azok után, amin keresztülment nővére és Declan miatt.
- Testőr!
– sóhajtott fel színpadiasan mellkasára téve kezét Drew – vétek egy ilyen
testet őrültek céltáblájává tenni, édesem! – rótta meg Kate-t aggódó pillantás
kíséretében, majd elkomolyodva ingatta meg fejét – hallottam, hogy egy kattant
kezdett vadászni rád. Levelekkel bombáz és hasonlók – rázkódott meg
látványosan.
- Megkérdezhetem,
honnan tud róla? – mérte végig gyanakodva a férfit Declan, mire az, meglepetten
nézett rá, majd sejtelmesen elmosolyodott.
- Fogalmazzunk
úgy, hogy a madarak csiripelték – rántotta meg vállát, mire Declan fenyegetőn
lépett közelebb hozzá.
- Elég
jól informált madarak veszik körül! Ezekről a levelekről még Kimberly sem
tudott – jegyezte meg összehúzott szemmel, Drew ajka pedig először elnyílt a
döbbenettől, amint felfogta a szavak mögötti utalást, majd kislányos hangon
kezdett kacagni, jót mulatva a feltételezésen.
- Egek
ura! Azt hiszi, én vagyok a zaklató? – kérdezte, megerősítést várva, de amikor
nem kapott feleletet, fensőbbségesen húzta fel szemöldökét – cica, ha én bárkit
zaklatni akarnék, te lennél az – kacsintott csábosan a férfira, mire Declan
mély levegőt vett, hogy ne törjön fel belőle az ingerült válasz.
- Ez
esetben nyugodtan válaszolhat is, nem? – kérdezte hivatalos, szigorú hangon,
mire Drew unottan húzta el a száját, és türelmetlen mozdulattal simított végig
tökéletesen belőtt frizuráján.
- Kíváncsi
természet vagy, de nagyon jól áll, ezért megbocsátok – húzta végig ujját Declan
markáns arcélén, mire az, akaratlanul lépett közelebb Kate-hez, amaz pedig
folytatta – a közös jövőnk érdekében válaszolok. Steve pletykált a levelekről,
és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a szíve csücskére – magyarázta
felelősségteljes hangon, majd hozzátette – azt is mondta, hogy testőrt fogad
mellé, de a kis piszok elhallgatta, hogy egy félisten lesz az – jegyezte meg
sértődötten, majd bizalmasan közelebb hajolt Kate-hez, aki meglepetten húzta
fel szemöldökét – szívi, te komolyan ezzel a fickóval vagy összezárva napok
óta? – kérdezte hitetlenkedve, mire Kate erőltetve bólintott, ő pedig elismerőn
füttyentett – le a kalappal! Nagyon biztos lehetsz az érzéseidben, ha még nem
csábultál el… vagy… már túl vagy rajta, kis hamis? – kérdezte sokatmondó vigyor
kíséretében, úgy legyezve kezével mellkasa előtt, mintha melege lenne, mire
Kate felháborodva kapkodott levegő után.
- Természetesen,
nem! – jelentette ki, büszkén kihúzva magát, miközben agyából igyekezett elűzni
csókjaik emlékét, és a pillanatot, amikor csak egy hajszál választotta el
attól, hogy megadja magát vágyainak.
- Jaj,
ugyan már! Tudod, hogy én nem ítélnélek el miatta! – legyintett közönyösen
Drew, de Kate nagy levegőt vett.
- Biztos
vagyok az érzéseimben, és abban is, hogy férjhez akarok menni – hazudta
rezzenéstelen arccal, és figyelmét elkerülte a fájdalom leheletnyi villanása a
sötétkék szemekben.
- Jól
van, csillapodj, drága! – nevetett fel vidáman Drew – nem kell mindjárt
leharapni a fejem – ölelte át Kate-t bocsánatkérőn, majd, mielőtt elengedte
volna, a fülébe súgta – ha neked nem kell, nem bánod, ha lecsapok rá? – kérdezte
izgatott várakozással a hangjában, mire Kate prüszkölni kezdett a nevetés
elfojtásától.
- Sok
sikert, édes – mosolygott biztatón a férfira, aki elégedett, csábos mosolyt
küldött Drew felé.
- Akkor
lássuk, mit tudok ajánlani neked – csapta össze tenyerét lelkesen a producer –
remélem, meg tudlak győzni, hogy éjszakára megválj az árnyékodtól – idézte fel
a korábban említett ajánlatot, mire Declan értetlenül kapkodta tekintetét
egyikről a másikra.
- Éjszakára?
– ismételte meg a kérdést idegesen, mire Drew nem jött zavarba, hanem megértőn
fogta meg kezét, és ujjaival cirógatni kezdte.
- Ne
aggódj, megértem, ha nem vagy olyan srác – bólogatott együtt érző hangon –
akkor egy egész napra kérlek el – kacsintott rá vidáman, mire Declan egyetlen
mozdulattal rántotta ki kezét a férfiéből.
- Semmilyen
tekintetben nem vagyok OLYAN srác! – hangsúlyozta ki a jelzőt, remélve, hogy
egyértelmű lesz a kijelentése, mire Carpenter elnézőn legyintett.
- Kezdetben
mind ezt mondja, de nagyon meggyőző tudok ám lenni – nevetett fel magabiztosan,
mire Kate úgy érezte, ideje megmentenie a férfit.
- Mi
lenne, ha a szerelmi életed helyett, az esküvőmre koncentrálnánk? – kérdezte
duzzogva – azt hittem, ha idejövök, zseniális zenészek sokaságát vonultatod
fel, de leszámítva egy túlpörgött titkárnőt, még nem láttam semmi érdekeset –
biggyesztette le száját csalódottan, mire Drew, mintha most döbbent volna rá,
miért is vannak itt, lendületesen indult el a lift irányába, ők pedig egy
emberként követték, miközben Declan azon gondolkodott, miért van az, hogy a
mellette lépkedő nő csak akkor mutatja meg természetes, könnyed oldalát, amikor
kettesben vannak. Egyikük sem láthatta, hogy Lara óvatosan a mobilja után nyúl,
és mialatt tekintete körbepásztázta az épületet, hogy lássa, figyeli-e valaki,
büszke mosollyal bökött ujjával a néhány perccel korábban készült közös fotóra.
A kis pittyenés, mellyel a készülék a tudtára hozta, hogy sikerült a megosztás,
zene volt füleinek, és már alig várta, hogy lássa a hozzászólásokat, melyekben
ismerősei dicsérő szavak mögé rejtik irigységüket. Az elkövetkező másfél óra
Declan számára élete leghosszabb másfél órájának tűnt. Drew minden lehetőséget
megragadott, hogy kínos helyzetbe hozza megjegyzéseivel, véletlen érintéseivel,
és kétértelmű utalásaival. Fellélegzett a megkönnyebbüléstől, amikor Kim végre
eldöntötte, melyik zenekar játsszon az esküvőjén, az pedig még nagyobb örömmel
töltötte el, amikor Drew sajnálkozva közölte, hogy egy fontos telefonhívást
kell lebonyolítania az elhalasztott találkozó miatt, így nem kísérheti le őket.
Kate elégedetten hagyta el az irodát. Biztos volt benne, hogy Kim boldog lesz a
választástól, főként azért, mert elit körökben az egyik legfelkapottabb
zenekart sikerült megcsípnie az esküvőjére. Az ő ízlésének ugyan túl karót
nyeltek voltak, és ha megérzései nem csaltak, Declan is hasonlóképpen
vélekedett, de abból, hogy Drew, milyen elégedetten bólogatott, tudta, hogy Kim
is így döntött volna.
- Érdekes
választás – jegyezte meg halkan Declan, amikor kiléptek a liftből, és
elindultak a bejárati ajtó felé – bár, ha jobban belegondolok, ahhoz a
Kimberly-hez tökéletesen illik, akit egy hónapig védenem kellett – tette hozzá
közönyös hangon, mire Kate nehéz szívvel sóhajtott.
- Ennek
örülök, mert az az igazi Kimberly! – válaszolta nagyot nyelve, de a célzást
ezúttal sem értette a férfi, helyette karjára fonta ujjait, így kényszerítve
megállásra.
- Nekem
jobban tetszik az, akit nem olyan régen ismertem meg – szólalt meg halkan, és
Kate érezte, hogy szíve gyorsabb ütemre vált. Éppen szóra nyitotta volna a száját,
hogy válaszoljon, amikor meglátta, hogy Lara, milyen érdeklődve figyeli minden
mozdulatukat, így kihúzta kezét a fogságból, és felszegett állal rántotta meg a
vállát.
- Ez
a te problémád, és nem az enyém – vetette oda, és a választ meg sem várva, elindult
az utca felé, de lába földbe gyökerezett a látványtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése