Gyilkos kísérlet 1. rész

"Sziasztok! :) Noha, nem volt tervben, úgy döntöttem, szakítok a hagyományokkal, és korábban elkezdem kitenni az új történet részeit. :) Ez persze azzal jár, hogy előfordulhat, hogy nem tudok minden nap új részt hozni :) Ezért előre elnézést kérek, és azt, hogy nézzétek el nekem. A munkám sokat kivesz belőlem, és csak nagyon ritkán van időm írni. Előre is köszönöm, hogy olvassátok, várjátok, véleményezitek :) KÖSZÖNÖM!" K.B

1. rész

Kate Beckett unottan lapozgatta a nemrég lezárt ügyükről szóló jelentést asztala mellett, miközben fél szemmel figyelte, hogy társai csendben beszélgetnek. Ajkára finom mosoly költözött, amikor meghallotta, hogy Ryan éppen arról próbálja meggyőzni Esposítót, mennyivel többet ad érzelmileg egy embernek a tartós kapcsolat, ha olyan ember várja otthon egy nehéz nap után, aki megérti, meghallgatja, és egyetlen érintésével eléri, hogy minden gondját elfelejtse. Ahogy Kevint figyelte, akaratlanul is az asztala mellett álló, üres székre tévedt a pillantása, miközben arra gondolt, neki volt-e valaha része abban, amiről a nyomozó mesél. Rá kellett döbbennie, hogy az egyetlen olyan férfi, aki bármikor képes volt feledtetni vele a gondjait, meg tudta nevettetni, az Castle. Az a Richard Castle, aki az első évben kiborította, felidegesítette, a második évben elérte, hogy a barátjának, a társának tartsa a munkában, aki szerelmet vallott neki, amikor élet-halál között lebegett, az, aki észrevétlenül belopta magát a szívébe, annyira, hogy már el sem tudta képzelni nélküle a hétköznapokat, az életét. Az a Richard Castle, aki mire elérte, hogy ő is beleszeressen, és a rabja legyen, hirtelen megváltozott, és újra az az idegesítő, komisz, komolytalan férfi lett, aki csak bosszantani tudta. Az elmúlt egy hónapban Kate úgy érezte, valami megváltozott az író körül. A nyugalom, és a biztonságérzet, melyet a nő a közelében érzett, átadta helyét a bizonytalanságnak, a feszültségnek, a nyugtalanságnak. Mintha végig a fejük felett lebegett volna egy titok, melyet csak a férfi ismert, és amelyről nem akart beszélni, Kate pedig, sosem mert rákérdezni. Az egyetlen ember, akivel megosztotta kétségeit, és érzéseit Lanie volt, aki nem meglepő módon, úgy látta, fogy a nyomozó ideje, és a jelek, amiket tapasztal, arra utalnak, hogy Castle megunta a várakozást, és lépnie kell minél gyorsabban, el kell mondania, mit érez iránta. Kate egyre inkább úgy gondolta, barátnőjének igaza volt, tennie kell valamit, ha mást nem, legalább beszélni a férfival. Nagyot sóhajtva, szinte erőszakkal szakította el tekintetét az üres székről, és határozta el magában, hogy amint lehetősége lesz rá, tisztázza kettejük dolgát, amikor kattant a liftajtó, és gyorsabbá váló szívdobogással kapta oda fejét. A mosoly, melyet az írónak tartogatott, és mely az arcára költözött, ahogy meglátta sötétkék ingben, fekete farmerben, homlokába hulló rakoncátlan tinccsel kiszállni a liftből, az ajkára fagyott, amikor észrevette a férfi kísérőjét. Egy fiatal, 20-as éveiben járó lány lépkedett mögötte. Szőke, göndör, vállig érő fürtjei glóriaként ölelték körbe kerek, erősen kisminkelt arcát. A miniszoknya, melyet viselt, szorosan simult fenekére, akárcsak a szűk blúz, mely éppen ott domborította, ahol Kate szerint, a plasztikai sebészek segítőkészen közbeavatkoztak. Kék szeme, melyet zöld árnyalatú szemfesték emelt ki még inkább, örömtől csillogott, ahogy a széles mozdulatokkal gesztikuláló írót figyelte lenyűgözve, aki a kapitányság minden négyzetcentiméterét megmutatta, és magyarázatot is fűzött hozzá.

-          Meg is érkeztünk! Íme a kapitányság, ahonnan az ihletet merítem! – hatolt most el Rick bársonyos baritonja Kate füléig, aki még mindig összehúzott szemmel figyelte a jelenetet, miközben Rick, a nővel az oldalán odaért hozzá – Ő pedig… - mutatott most Kate-re természetes könnyedséggel a hangjában az író, hogy bemutassa, de kísérője közbe vágott.

-          Nikki Heat személyesen! – villantotta Kate-re hófehér, tökéletes fogsorát a vastagon, vérvörösre rúzsozott ajkak mögül a nő, mialatt a kezét nyújtotta, és szemében csodálat tükröződött.

-          Beckett! Kate Beckett nyomozó! – javította ki határozottan a nyomozónő a fiatal nőt, aki legyintve adta tudomására, nem foglalkozik ilyen részletekkel – maga pedig? – kérdezett vissza Kate, igyekezve figyelmen kívül hagyni az apró szúrásokat a szívében, ahogy észrevette, hogy Rick azzal a mosolyával néz a mellette álló szőkeségre, mellyel őt az elmúlt egy hónapban nem ajándékozta meg.

-          Ő itt Bamby Rosette – mutatta be kísérőjét Castle, mire Kate szemöldöke a magasba szaladt a név hallatán, és csak kis híja volt, hogy arcára ne üljön ki véleménye.

-          Bamby? Úgy hívják, hogy… Bamby? – kérdezte komolyságot erőltetve magára, miközben megállapította, hogy amennyiben Rick ilyen nők társaságát keresi, úgy a legjobb döntés, amit hozott, hogy nem vallotta be érzéseit iránta.

-          Y-nal! I-vel olyan… hogy is mondjam… nyomi lenne! – kotyogott közbe a nő tudálékosan, vadul bólogatva közben, mire Kate most Rickre nézett, aki vigyorogva rántotta meg a vállát, szeme sarkából pedig látta, hogy Ryan és Espo, akik eddig érdeklődve sétáltak közelebb, és kísérték figyelemmel az eseményeket, most, ott állva mellettük, teli szájjal vigyorognak.

-          Persze… i-vel tényleg… nyomi… - helyeselt Kate elhúzott szájjal, majd tekintetét az égre emelte, végül Rick felé fordult – beszélhetnénk? – kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon, mire Espo felszisszent, Kevin pedig szánakozva rázta meg a fejét, így kifejezve együtt érzésüket azért, ami most az íróra vár majd. Castle, figyelmen kívül hagyva empatikus barátait, bólintott, és néhány méterrel arrébb sétált a nyomozóval, de tekintetét nem vette le Bamby-ról, aki most elmélyülten vizsgálgatta Beckett asztalát, melyet Kate egy percig némán összehúzott szemmel figyelt. – Nem nyúlkál! – szólt oda figyelmeztető hangon, mire a szőkeség megrezzent, és villámgyorsan fonta karba kezeit, majd kényelmesen helyet foglalt Castle székén, Kevin és Espo pedig továbbra sem tágítva mellőle, vigyorogva próbáltak beszédbe elegyedni vele. Kate most nagyot sóhajtva fordult ismét az író felé – Castle! Mégis mi a francot képzelsz?! Ez nem egy múzeum, hogy mindenféle idegeneket hurcolássz körbe! Nem cirkuszi látványosság vagyunk, hanem egy kapitányság! A te dolgod, hogy milyen nőket szedsz fel, és hogyan, de minket hagyj ki belőle! – tört fel a nőből keményen, mire Rick szenvtelenül nézett vissza rá.

-          Féltékeny vagy? – kérdezte válasz helyett, szemtelenül vigyorogva, mire Kate haragosan fújtatott. Annak ellenére, hogy még a gondolata is fájdalmat okozott, hogy lecsúszott élete lehetőségéről, mely csak egyszer adódik egy ember életében, a világ minden kincséért sem vallotta volna be, hogy a szúrás, mely bizonyos időközönként megjelenik, és amelyhez lassan már kezd hozzászokni, hiszen már több éve része a mindennapjainak, féltékenység.

-          Ne legyél nevetséges! Kire lennék féltékeny? Egy alig 20 éves kislányra, akinek az IQ-jánál nagy valószínűséggel még a cipőméretem is nagyobb? Ugyan, Castle! – húzta el a száját – egyszerűen csak irritál! A rajongóidat tartsd a kapitányságon kívül! - utasította a férfit, és már éppen visszasétált volna asztalához, amikor annak hangja megállította.

-          Sajnálom, hogy kényelmetlen a helyzet a számodra – kezdett bele, de arcán látszott, hogy szavai nem állnak összhangban kijelentésével, sőt, inkább élvezi a kialakult szituációt, miközben folytatta – de szokj hozzá az érzéshez, mert a mai napot vele töltjük! – jelentette ki, és visszatartott lélegzettel várta a reakciót, mely nem is késett sokáig. Kate-nek szüksége volt néhány másodpercre, hogy felfogja a férfi szavainak értelmét, de amint ez megtörtént, arcára döbbenet költözött.

-          Tessék?! Dehogy töltjük! – rázta meg a fejét határozottan, mire Castle még szélesebben vigyorgott.

-          Dehogynem! Bamby újságíró, legalábbis már csak egy év és az lesz – magyarázta a nyomozónak, aki kétkedve pillantott az asztal mellett ücsörgő, bárgyún a fiúkra vigyorgó, elmélyülten rágót csócsáló lányra, akiből azt sem nézte ki, hogy olvasott egyáltalán életében, nem azt, hogy bármit képes leírni a nevén kívül, Castle pedig folytatta – egy dedikáláson találkoztunk, akkor említette, hogy írna egy cikket rólam, és a Nikki könyvekről, no és persze, szeretne megismerni téged! – ért mondandója végére Rick, mire Kate megrázta a fejét.

-          Kizárt! Most azonnal elküldöd, vagy én teszem meg! Eszem ágában sincs az egész napot vele tölteni! Éppen elég a nyakamra egy kolonc! – bökte meg az író mellkasát dühösen, így jelezve, kire is gondolt.

-          Elnézést… ugye nem miattam vitatkoznak? – szakította félbe őket a nő idegesítően vékonyka hangja, amitől Kate hátán végig futott a hideg, és olyan érzése támadt, mintha valaki végig húzta volna a körmét a táblán.

-          Nem! De! – hangzott el a két ellentétes válasz, és a fiúk összevigyorogtak a háttérben, ahogy Kate nyílt, őszinte válaszát hallották, míg Rick igyekezett elvenni a helyzet élét azzal, hogy letagadta, hogy bármi probléma lenne.

-          Nincsen semmi baj, csak Beckett nyomozó kissé érzékenyen reagál arra, ha munka közben meg akarják figyelni – magyarázta Rick türelmesen a nőnek, aki tágra nyílt szemekkel, de igen kevés értelemmel a szemében hallgatta. Kate idegesen harapta be alsó ajkát, miközben érezte, hogy belül szétveti a feszültség, és a visszatartott indulat.

-          Nem vagyok kísérleti patkány, hogy megfigyeljenek! Az is éppen elég, hogy te állandóan itt akadékoskodsz! – tört fel belőle haragosan, mire Rick szemtelenül állva a zöldes-barna tekintetet, kihívón húzta fel egyik szemöldökét.

-          Emlékeim szerint, számtalan alkalommal segítettelek bennetek hozzá az ügyek megoldásához! – vágott vissza könnyedén, mire Kate szeme résnyire szűkült, ő pedig, a fiatal szőkeségre kacsintott, majd folytatta – van egy javaslatom! – húzta ki magát önelégülten, és arcára volt írva, hogy úgy érzi, megtalálta a megoldást, mire Kate gyanakodva ráncolta össze szemöldökét, Espo és Ryan kíváncsian közelebb léptek, hogy semmiről se maradjanak le, úgy várták a folytatást, míg Bamby csak értetlenül pislogva kapkodta tekintetét az egymással szemben álló, farkas szemet néző Rick és Kate között.