"Ennek a történetnek is elérkeztem a végéhez, de reményeim szerint, nem hagylak benneteket sokáig történet nélkül :) Fejben, és vázlatban már kész az új, most csak neki kell állnom írni :) Ami viszont nem lesz könnyű, lévén, hogy kismillió dolgom van :) De ígérem, mindent megteszek, és sietek hozni az új sztorit :) Addig is, köszönöm, hogy olvastátok, véleményeztétek a részeket, és minden nap vártátok az újakat! :) Nagyon jól esett! :) KÖSZÖNÖM! :)" K.B
30. rész (bef. rész)
-
Boldog szülinapot, mami! – kiabálta a fülébe, Kate
pedig boldogan ölelte magához.
-
Köszönöm, kicsim – simogatta a hátát fiának, majd a
csokorra nézett – nagyon szép csokor, köszönöm – puszilta meg a homlokát, majd
Rickre nézett, aki boldogan mosolygott vissza rá.
-
Boldog születésnapot, egyetlen szerelmem! – hajolt le a
nőhöz, és lágyan megcsókolta, majd egy bársony dobozt nyújtott át neki – az
ajándékom első fele – fűzte hozzá, majd leemelte a nőről a fiát, aki, akár az
apja, csillogó szemekkel várta, hogy anyukája kibontsa az ékszerdobozt. Kate
nagyot nyelve nyitotta ki a dobozkát, és elakadt a lélegzete, amikor meglátta
az ajándékot. Egy arany nyaklánc lapult benne, rajta egy toll formájú medállal,
melyet egy bilincs fogott közre – minket jelképez – hallotta meg most Rick halk
hangját, és könnytől fátyolos szemmel nézett fel rá.
-
Segítenél? – emelte ki a dobozból a nyakláncot Kate, és
a férfi felé nyújtotta, aki közelebb hajolva, felesége nyakába akasztotta azt,
majd belecsókolt a nyak vonalába.
-
Olyan karikák, mint amivel dolgozni jársz, mami –
kotyogott közbe a gyerek, és Kate elmosolyodva nyújtotta karját férje felé, aki
ismét lehajolt, és megcsókolta.
-
Köszönöm! Szeretlek! – suttogta a csókba Kate, mire
Rick visszamosolygott.
-
Én is téged…
-
Mi a másik fele? – kérdezte kíváncsian, és Rick éppen
válaszolni akart, amikor hangosan kopogtattak a bejárati ajtón.
-
Megjöttek! – sivította A.J és már rohant volna az
ajtóhoz, de Kate elkapta a grabancát, és egy mozdulattal az ölébe rántotta.
-
Mit mondtam neked a múltkor? – kérdezte szigorúan, de
szája szegletében mosoly bujkált.
-
Mielőtt ajtót nyitok, nézzem meg ki az… - ismételte
anyja korábbi szavait kissé unottan A.J, majd elhúzta a száját – De mami,
tudom, kik jöttek! – fészkelődött anyja kezei között, majd türelmetlenül
folytatta – A keresztanyuék vannak itt, és Tony! – azzal már ki is szabadult,
és vad kiáltozások közepette tépte fel a bejárati ajtót, a következő
pillanatban pedig hallani lehetett, ahogy Javi és Lanie harmadik életévéhez
közelítő fiával, Anthony-val a nappali felé veszik útjukat.
-
Íme az ajándékom másik fele – ült le felesége mellé az
ágyra Rick – Lanie és Espo elviszik a hétvégére magukkal A.J-t, mi pedig meg
sem állunk Hamptons-ig, ahol csak kettesben leszünk! – mesélte a nőnek, és
elégedetten vette észre a zöldes-barna szemekben a boldogsággal vegyes
csodálatot.
-
De a munkám, és Gates… - dadogott Kate ámulva, de Rick
megrázta a fejét.
-
Még a múlt hónapban beszéltem a kapitánnyal, és
megvesztegettem – mosolygott rá hamiskásan a férfi – azt mondtam, neki is csak
jó, ha egy egész hétvégéig nem látja a képem. – vigyorgott szemtelenül Rick,
mire Kate átölelte a nyakát, és szorosan magához húzta.
-
Imádlak, Richard Castle, és életem legjobb döntése
volt, amikor engedtem az érzéseimnek! – súgta érzékien férje szájába a
szavakat, majd lágyan megcsókolta.
-
Én is szeretlek téged, és egy percét sem bántam meg
annak, hogy vártam rád – súgta vissza Rick, majd ismét birtokba vette ajkait.
Lágyan, szerelmesen csókolták meg egymást, majd meghitt pillanatukat egy halk
köhintés zavarta meg.
-
Annyira cukik vagytok, nem győzöm hangsúlyozni, de
szólok, hogy elraboltuk a fiatokat – vigyorgott rájuk Lanie az ajtóból – Boldog
születésnapot, Kate, mi nem is zavarunk tovább…
-
Lanie! Várj! – bontakozott ki az ölelésből Kate – össze
kell csomagolnom néhány holmit A.J-nek! – kelt volna fel az ágyból a nyomozó,
de Rick visszatartotta.
-
Már mindent elintéztem – válaszolta Rick mosolyogva,
majd pillanatokkal később az emlegetett lurkó viharzott be.
-
Anyu, anyu! Elmehetek Tony-ékhoz egész hétvégére?!
Tényleg!? – kiabálta izgatottan, mire Kate elmosolyodott és határozottan
bólintott.
-
Igen, de viselkedj jól, és fogadj szót a
keresztanyuéknak, vili? – kérdezte komolyan, mire A.J ugyanolyan komolyan
nézett vissza rá, és kis tenyerét a mellkasára téve, ahogy apjától szokta látni,
válaszolta.
-
Ígérem! – majd odaszökkent szüleihez, és gyors puszit
követelt magának, hogy mielőbb indulhassanak.
-
Érezzétek jól magatokat, vagyis egymást, a hétvégén –
kacsintott rájuk Lanie, majd néhány perc múlva hallották, hogy elhagyják a
lakást.
-
Azt hiszem, kettesben maradtunk – jegyezte meg halkan
Rick, miközben kibújt a pólóból, melyet az alsónadrágon kívül viselt,
elfektette a nőt, majd róla is lehámozta a trikót. A következő pillanatban már
szorosan egymáshoz tapadt meztelen felsőtestük, ő pedig Kate nyakát, melle
vonalát csókolgatta, keze pedig lassan, izgatón simogatta a rövidnadrágba
bújtatott, hosszú, kecses combokat. Kate légzése felgyorsult, ahogy megérezte
hozzápréselődni a férfi vágyának egyértelmű bizonyítékát, és nagyokat sóhajtott,
amikor annak erős, mégis gyengéd tenyere megtalálta legérzékenyebb pontját –
hol vannak azok a karikák, anyu? – kérdezte pajkosan vigyorogva Rick, mire Kate
keze beletúrt a sűrű hajba, úgy suttogta.
-
Felső fiók, apu – válaszolta, majd eggyé olvadt ajkuk,
és a csók megszakítása nélkül húzta ki Rick a felső fiókot, hogy aztán
elmerüljenek az élvezet és a gyönyör paradicsomában, miközben mindketten
tudták, hogy nem ez lesz életükben az utolsó, amikor egymást kényeztetik,
amikor bebizonyíthatják, mennyire szeretik a másikat.
VÉGE!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése