19. rész
Castle tétova
mozdulattal torpant meg az előszobában, miközben tekintetét foglyul ejtette
Kate zöldes-barna szeme, melyben meglepettség csillogott. Arcán látszott, hogy
egyáltalán nem számított az író jöttére. Annak ellenére, hogy szíve gyorsabb ütemet
kezdett diktálni, ahogy végig nézett a férfin, aki sötét farmert, és kék inget
viselt, mely még jobban kiemelte kék szemét, egy lépést sem tett felé, csak
állt a pult mögött, és azon gondolkodott, mi hozhatta ide a férfit. Azt hitte,
miután közölte vele a hazugságot, miszerint, nem boldog a házasságukban, az író
a válásig látni sem akarja majd, ehelyett, most itt állt vele szemben, szemében
bánat, szomorúság csillogott, de ugyanakkor még mindig felfedezhette benne azt
a csillogást, mely csak neki szólt, igaz, ezúttal sokkal halványabban.
-
Kávét? – törte meg zavartan a beállt feszült csendet,
nagyot nyelve a nyomozónő, miközben felemelte kezében a kávékiöntőt. Úgy tűnt,
a férfinak csak erre volt szüksége, hogy végre megmozduljon, mert most lassan
közelebb sétált.
-
Jogom lett volna tudni, Kate! Ott kellett volna lennem
melletted, fogni a kezed, és veled együtt feldolgozni a hírt! – buktak ki
sorban egymás után keserűen a szavak az író szájából, és arcáról megbántottság
és sértettség volt leolvasható. Reggel, amikor felkelt, még úgy gondolta, hogy
hagyja egy kicsit ülepedni a dolgokat, de amikor kocsiba ült, szinte
önkéntelenül Lanie lakása felé vette az irányt. Akkor döbbent rá, hogy tisztáznia
kell a dolgokat, el kell mondania Kate-nek, mennyire megbántotta azzal, hogy
eltitkolt előle egy ilyen fontos dolgot, mely mindkettejük életét befolyásolta.
-
Lanie elmondta… - húzta el a száját Kate, mire Rick
megrántotta a vállát.
-
Úgy tűnik, szerinte nekem is közöm van hozzá. De te,
nem így gondoltad! – nézett most vádlón a nőre, majd folytatta – mégis, miből
gondoltad, hogy nekem jobb lesz, ha azt hazudod, nem teszlek boldoggá?! –
szegezte neki a kérdést ingerülten – el tudod képzelni, mit éreztem? A világ
körülöttem egy pillanat alatt esett szét, és maga alá temetett! – gesztikulált
hevesen, miközben még közelebb sétált, és most megállt szorosan a nő előtt –
amíg Lanie meg nem jelent az ajtómban tegnap éjjel, azzal kínoztam magam, hogy
próbáltam rájönni, mit ronthattam el! – törtek fel belőle a szavak fájdalmasan,
bűntudatot keltve ezzel a nyomozóban, aki még mindig csak könnyeit nyelve
hallgatta férje kirohanását. Nem szólt közbe, mert tudta, hogy igaza van, de bármennyire
is megbánta, hogy ennyire megsebezte, most sem döntött volna másként, miközben
a férfi folytatta – Lanie volt az, aki úgy érezte, tudnom kell arról, hogy nem
lehet közös babánk! Lanie!! Érted?! – vált egyre idegesebbé, és sértődöttebbé a
hangja. Noha azzal a szándékkal jött ide, hogy nyugodtan tisztázzák a
helyzetet, egyre inkább eluralkodott rajta a fájdalom, és az érzés, ami akkor
kerítette hatalmába, amikor felesége kisétált az ajtón – Miért van az, hogy nem
tőled tudtam meg?! A feleségemtől! Egyáltalán, mit jelent neked a mi
házasságunk, Kate?! Kényelmesen éldegélünk egymás mellett, a felmerülő
problémákat meg majd egyedül megoldod?! Ó, és ha elég nagy a probléma, akkor
elválunk, még mielőtt én kitalálhatnám, mi a gond, igaz?! – fűzte hozzá
gúnyosan, mire Kate úgy érezte, most volt elég. A szavak, melyek elhangzottak
fájón martak a szívébe, és mint egy tüzes vas égették végig minden porcikáját,
leginkább azért, mert igazak voltak.
-
Nem mondtam el, mert tudtam, hogyan reagálnál! –
szakította félbe erőteljesen a hangja Ricket, majd a választ meg sem várva,
folytatta – elnyomnád magadban a vágyadat egy kisbaba után, engem meg felemésztene
a bűntudat, amiért nem tudlak boldoggá tenni! – gördült ki egy könnycsepp a nő
szeméből, de nem nyúlt oda, hogy letörölje, csak hagyta végig peregni az arcán.
-
Te tényleg azt hiszed, hogy én csak azért vagyok veled,
hogy még egyszer apa lehessek?! – nézett rá döbbenten a férfi, és arcán
látszott, mennyire meglepték a nő szavai, és sikerült újfent megbántania –
Kate, ha csak gyereket akarnék, bárkit elvehettem volna! Én téged akarlak!
Gyerekkel, vagy a nélkül, nekem te kellesz! – nézett határozottan a
zöldes-barna szemekbe az író, és abból egy fikarcnyi kétség sem volt kiolvasható,
miközben folytatta – Elismerem, hogy szívesen nevelnék fel veled egy kis manót,
de nem emiatt vagyok veled! Azért vagyok veled, mert szeretlek! Ha viszont te
úgy látod, hogy jobb, ha elválunk, nem állok az utadba! – túrt bele barna
hajába nagy sóhajjal a férfi – Én is szeretlek annyira, hogy elengedjelek. De
annyit még elmondanék, hogy tévedtél, amikor azt hitted, azzal teszel boldoggá,
ha megadod az esélyt, hogy mással legyek! A boldogságom te voltál, és az is te
voltál, aki tegnap este elvette tőlem! – fűzte hozzá szomorúan, majd a nélkül,
hogy megfordult volna, a bejárati ajtó felé sétált. Keze már a kilincsen volt,
amikor Kate halk hangja megállította.
-
Sajnálom! Én… annyira sajnálom! Szeretlek, és nem
akarom, hogy elmenj! – suttogta elgyötörten Kate, aki a pillanat tört része
alatt ismerte fel, hogy örökre elveszítheti az egyetlen férfit, akit szeret,
miközben figyelte, hogy Rick mozdulatlanná dermed az ajtó előtt, de nem fordult
hátra, ő pedig folytatta – hiba volt azt hinnem, hogy egyedül kell megoldanom,
és hiba volt az is, hogy helyetted döntöttem! Én csak… - akadt el a szava, mert
ebben a pillanatban Rick néhány lépéssel előtte termett, és csókkal fojtotta
belé a szót. Ajka szenvedélyesen tapadt a nő ajkára, nyelve pedig finoman,
mégis lázasan tört utat magának, hogy érezze ajkának összetéveszthetetlen ízét.
Olyan hévvel csókolta, mintha ezzel eltörölhetné az elmúlt néhány napot, vele
együtt minden szenvedést, és kételyt, minden bántó szót, ami elhagyta szájukat,
Kate pedig ugyanolyan szenvedéllyel viszonozta. Amikor levegő hiányában
megszakították a csókot, Beckett homlokát a férfiéhez érintve, suttogta –
Megbocsátasz?
-
Soha többé ne merj elhagyni, Kate Beckett Castle –
suttogta vissza a választ Rick, miközben keze lágyan simogatta a nő nyakát,
arcát.
-
Ígérem! – hajolt a férfi ajkára puhán, és lágyan
megcsókolta. Nyelvük ezúttal sokkal finomabban, érzékibben találkozott, és
lassú táncba kezdett, miközben érezte, hogy Rick keze előrevándorol, és
bekúszik köntöse alá, így rátalálva mellére, melyet izgatón kényeztetni
kezdett. Kate belenyögött a csókba, és szorosan simult férje karjaiba, miközben
keze felfedezőútra indult az izmos háton, csípőn, majd előre vándorolva, lassan
kezdte kipattintgatni az ing gombjait, és a résen becsúsztatva kezét, simogatni
kezdte. – Annyira sajnálom… - suttogta a csókba megint, mire Rick most kissé
eltávolodott, és szerelmesen nézett le rá.
-
Sss… nem akarok beszélni róla többet… meg sem történt –
mosolygott rá szelíden, minden kétséget, és bánatot elűzve ezzel a nő szívéből,
aki visszamosolygott rá, és ismét megcsókolta. Az édes élvezet megszakítása
nélkül hagyta, hogy a férfi karjaiba emelje, és elinduljon vele a háló felé, de
alig két lépés után Rick elhagyva ajkát, tanácstalanul torpant meg – Nem tudom,
merre van a háló… - nézett le a karjaiban lévő feleségére, aki vidáman
mosolygott rá.
-
Először is, örömmel hallom, hogy fogalmad sincs,
Lanie-nél merre van a háló - simított végig a férfi mellkasán szerelmesen –
másodszor… balra a második ajtó – súgta a férfi fülébe érzékien, miközben
nyelvével izgatón szántott végig fülcimpáján, Rick pedig azonnal a vendégszoba
felé indult. Az ágy elé érve, talpra állította a nőt, majd lassan kibontotta a
köntös övét, és ajkával először nyakát, vállát, majd melle vonalát végig
csókolva hámozta le róla, Kate pedig hagyta, hogy a ruhadarab hangtalanul érjen
a padlóra, miközben ő is kihámozta férjét az ingből, és kis tenyere, már a
nadrág szíjával babrált, időnként érzékien végig cirógatva feszülő
férfiasságán. Amikor végzett, ingerlőn húzta le a cipzárt, és bújtatta be kezét
az így keletkező résen, miközben halkan felnyögve élvezte a férfi ajkának
játékát mellén, nyakán. Amikor ajkaik csókban forrtak össze, ő egy mozdulattal
rántotta le a férfiról a farmernadrágot az alsóval együtt, majd karjait a nyaka
köré fonva húzta magához egész közel, és dőlt el az ágyon. Nagyokat sóhajtva,
levegő után kapkodva túrt bele a sűrű barna tincsekbe, miközben Rick ajka
nyakáról mellére vándorolt, ott elidőzött egy kicsit, majd lassan tovább haladt
hasára, hogy aztán végül rátaláljon izzó nőiességére, és puhán, gyengéden
birtokba vegye. Amikor a gyönyör első hulláma megremegtette minden porcikáját,
ujjai türelmetlenül szorultak ökölbe, és felhúzta férje fejét, hogy a vágytól
elsötétült, kék szemekbe nézhessen – megérdemlem… a büntetést… - nyögte
nehezen, miközben érezte, hogy Rick lassú csípőmozgással ingerli lüktető ölét –
de kérlek… ne kínozz tovább – zihálta rekedten, mire a férfi elmosolyodott, és
lágyan eggyé vált vele. Castle minden izma megremegett, és gerincén borzongás
futott végig, ahogy megérezte, hogy a forróság körbeöleli, majd lassan, kínzóan
lassan mozogni kezdett, minden pillanatot kiélvezve. A legnagyobb gyönyörhöz
akarta juttatni mindkettejüket, hogy feleségének egy szemernyi kétsége se
lehessen afelől, mennyire szereti. Arcát nyaka vonalába fúrva simult szorosan a
szeretett nőhöz, miközben élvezte, ahogy a kecses ujjak hátát simogatják, majd
amikor érezte, hogy Kate háta ívben megfeszül, körmei pedig végig szántanak
gerince mentén, egy utolsó, határozott lökéssel követte szerelmét a paradicsomba.
Felemelve a fejét, belenézett a boldogan csillogó, ragyogó zöldes-barna szemekbe,
majd finoman a nő ajkára hajolt, és olyan gyengéden csókolta meg, mintha attól
kellene tartania, bármikor tovatűnhet a pillanat varázsa.
-
Szeretlek… nagyon szeretlek! – suttogta a nő ajkára a
szavakat, és forró lehelete szinte égette a csóktól kipirult, és megduzzadt
ajkakat, mire Kate megcirógatta tarkóját, majd arcát.
-
Én is téged! – lehelte vissza, majd újra egymásra
tapadtak ajkaik. Rick nagyot sóhajtva gördült le a nőről, majd húzta szorosan a
karjaiba a nyomozót, és lágyan cirógatni kezdte, körkörös mozdulatokkal a
hátát.
-
Tudod, el kell ismerned, hogy ez a békülés valami
fantasztikus volt! – vigyorgott kisfiúsan Rick, így jelezve, hogy neki volt
igaza néhány nappal korábban. Kate szemöldök ráncolva támaszkodott meg
könyökén, úgy nézett le a férfira.
-
Azért, ha egy mód van rá, nem ismételném meg – jelentette
ki, majd amikor meglátta Castle tekintetében a rémületet, mosolyogva tette
hozzá – a veszekedést, Castle! - hajolt közelebb, és puhán megcsókolta. Amikor
ajkaik elváltak, Rick szokatlanul komolyan nézett feleségére, majd halkan
megszólalt.
-
Én tényleg szeretnék gyereket, Kate… - törtek fel
belőle a szavak akadálytalanul, és szíve gyorsabb ütemre váltott, amikor
meglátta felesége arcát, ahogy elkomorul, és kicsúszik ölelő karjai közül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése