Nehéz döntés 27. rész

27. rész

Kate érezte, hogy szíve a torkában dobog, adrenalin-szintje, mely az imént lecsengeni látszott, ismét az egekbe szökött, ahogy tekintetét aggódva futtatta körbe a kapitányságon, hátha felfedezi a barna tincseket, vagy meghallja valahonnan a csilingelő kacagást.

-         Delfino! – kiáltotta el magát Kate remegő gyomorral, mire az említett nyomozó előkecmergett íróasztala mögül.

-         Mi van?

-         Hol a fiam?! – kérdezte még mindig idegesen Kate, mire Delfino rántott egyet a vállán.

-         Csak egy gyerek, biztos elkószált valamerre! – felelte flegmán, és Kate érezte, hogy agyát elönti a vér. Haragtól szikrázó zöldes szemét, dühösen fúrta a férfi szürkés tekintetébe, amikor megszólalt.

-         Ő nem csak egy gyerek, hanem az én fiam! Ha bármi baja esik, kinyírlak, és Lanie boncasztalán… - torpant meg Kate, majd kikerekedtek szemei, és a következő pillanatban már a lift felé vette útját, fittyet hányva a meglepetten utána bámuló Delfinóra.

Kate haragosan fújtatva várta, hogy a lift megérkezzen a földszintre. Amint kattanva nyílt az ajtó, mint egy hurrikán lépett ki belőle, és ingerülten lökte be a boncterem ajtaját, majd megtorpant, és csípőre tett kézzel, szemét összehúzva pásztázta végig a helyiséget, ahol Lanie egy széken ülve, kíváncsi tekintettel nézett rá.

-          Kate? Mit tehetek érted? - nézett rá ártatlanul, és ahogy Kate a nőre nézett, azonnal tudta, hogy jó helyen jár. Barátnőjét figyelmen kívül hagyva, vett mély lélegzetet.

-          Alexander James Castle! Azonnal gyere elő, tudom, hogy itt bujkálsz! - harsogott bele a levegőbe erőteljesen, és határozottan a hangja, mire néhány másodperc csend után motoszkálásra lett figyelmes az egyik szekrényből. Szája sarka mosolyra rándult, ahogy közelebb ment, és egy villámgyors mozdulattal feltépte az ajtót - hát itt vagy! - nézett farkas szemet kisfia bűnbánó kék szemével, miközben megállapította, hogy minden vonásában az apját véli felfedezni benne - mit mondtam neked?

-          Azt hogy várjalak meg a pihenőben - felelte halkan a kisfiú, majd sietve folytatta - de mami a keresztanyunál sokkal izgalmasabb, mint a pihenőben unatkozni! Láttad már milyen kütyüjei vannak? - csillogott izgatottan a szeme, mire Kate lemondóan sóhajtott.

-          Olyan vagy, mint az apád - jegyezte meg, de már mosolygott, amikor karjára emelte a gyereket, aki még mindig könyörgőn nézett rá.

-          Had maradjak, anyu! Légyszííííííí, engedd meg! – nézett rá kérlelő tekintettel, de Kate most erős maradt.

-          Nem! Jössz fel velem! Egyébként is, hogy gondoltad, hogy megjutalmazlak az engedetlenséged miatt? – fúrta szigorúan szemét a bánatos kék tekintetbe, de érezte, hogy szíve olvadozni kezd. Erőt véve magán indult az ajtó felé, amikor Lanie hangja megállította.

-          Kate, besétált ide, mit tehettem volna? – kérdezte barátnője bűnbánóan, mire Beckett összehúzott szemmel nézett rá.

-          Később megbeszéljük, ebben biztos lehetsz! – szorította magához még közelebb kisfiát. Tisztában volt vele, hogy barátnője csak jót akart, de haragudott rá, ennek ellenére is. Mindenki tudta az őrsön, de a közvetlen barátai egyértelműen, hogy Rick és ő megállapodtak abban, A.J-nek semmi keresnivalója a boncteremben. Egyetlen egy alkalommal hozták ide le a kisfiút, amikor tudták, hogy semmi olyasmit nem láthat. A gyerek aznap éjjel rosszat álmodott, sírva ébredt, akkor döntötték el, hogy az volt az első és az utolsó alkalom. Most már csak annak tudott örülni, hogy Rick nem volt itthon, így elkerülheti a vitát arról, miért hagyta magára a fiukat, aki így szabadon kószálhatott az épületben. A.J-t szorosan a karjaiban tartva lépett vissza a liftbe, hogy aztán felmenjen vele a megadott emeletre. A gyanúsított kihallgatását a fiúkra bízta, addig ő a jelentést gépelte a pihenőben, egy laptop segítségével, így aztán szemmel tudta tartani fiát is.

Kate miután elmosogatott, eltette az áttörölgetett edényeket, és a nappaliba indult, ahol kisfia, mackós pizsamájában feküdt a szőnyegen, és kedvenc autós meséjét nézte a nagyképernyős televízióban. Mosolyogva futtatta végig tekintetét a vékony kis testen, le egészen a ritmusra mozgó, mezítelen talpacskákig, miközben leült a kanapéra. Hosszú nap volt a mai, és ő nem vágyott másra, minthogy elfekhessen, és alhasson. Szíve minden dobbanásával kívánta, hogy férje itthon legyen, és ő biztonságot jelentő karjaiba bújva feledhesse el a napot. A.J most anyjára nézett, és pillanatokkal később már be is fészkelődött az ölébe.

-          Haragszol még, mami? – kérdezte félős tekintettel, mire Kate elmosolyodva simogatta meg a fejét.

-          Dehogy, kicsim. Már nem haragszom! De soha többé ne csinálj ilyet – figyelmeztette a gyereket – ha a mami megkér valamire, akkor tedd azt, főleg, ha megígérted! - érintette össze orrát a gyerek kis pisze orrával, mire az, szorosan átölelte a nyakát.

-          Ígérem, anyu! – esküdözött a gyerek. Ebben a pillanatban fordult a kulcs a zárban, és mindketten kíváncsian lépkedtek az előszobába. Kate szíve nagyot dobbant örömében, és meglepettségében, amikor meglátta fiának felnőtt mását belépni az ajtón. Rick egy hatalmas bőröndöt dobott a padlóra, majd kitárta karját.

-          Ki van itthon? – kiáltotta el magát, mire A.J hatalmasat kiáltott, és egy ugrással szökkent apja nyakába, aki szorosan, lehunyt szemmel ölelte magához fiát.

-          Apuuuuu!! – kiabált még mindig a gyerek, Kate pedig a meghatottság könnyeivel a szemében figyelte a jelenetet. Apa és fia úgy viselkedtek, mintha a férfi legalább egy éve ment volna el, és nemcsak három napja. Mégsem tudta őket hibáztatni, hiszen neki is éveknek tűnt ez a néhány nap a férfi nélkül. Miután Rick jól megszorongatta fiát, anélkül, hogy letette volna, Kate-re pillantott. Szeméből sütött a szerelem, és a viszontlátás öröme, ahogy szabad karját felesége felé nyújtotta. Kate egy percig sem hezitált, csak egy lépéssel ott termett, és szorosan a férfihoz bújt.

-          Hiányoztatok! – súgta a férfi a fülébe, Kate pedig lehunyt szemmel szívta be mélyen az ismerős, és olyannyira hiányolt arcvíz fanyar illatát.

-          Te is nekünk! – suttogta vissza, majd lágyan megcsókolták egymást. Ajkuk gyengéden, szerelmesen találkozott, és meghitt pillanatukból A.J hangja szakította ki őket.

-          Mit hoztál nekem, apu? – követelte apjától ajándékát a kisfiú, miközben izgett-mozgott apja ölében, így a férfi letette, és a bőröndre mutatott.

-          Megkapod, ha elmondod, jó fiú voltál-e a maminak… - alkudozott a gyerekkel Rick, mire A.J az égre tekintve, szemöldökráncolva kezdett gondolkodni, Castle pedig megállapíthatta, hogy ilyenkor hasonlít legjobban feleségére a fiuk.

-          Először még jó voltam, de aztán rossz lettem – csacsogta édesen A.J, mire Rick elmosolyodva guggolt le hozzá – elszöktem ma anyutól, le a keresztanyuhoz. Megígértem neki, hogy megvárom fent, de aztán az a bácsi nem figyelt, anyu meg lövöldözött… - hadarta egy levegővel, és Kate hiába próbálta leállítani, nem tudta, csak beszélt, és beszélt. – aztán anyu nagyon mérges volt, de már nem haragszik… - ért beszámolója végére. Rick már egyáltalán nem mosolygott, hanem komolyan nézett fel feleségére.

-          Kate, mi ez az egész? Mit keresett A.J Lanie-nél? Azt hittem, megállapodtunk, hogy nem mehet le…

-          Ez hosszú történet, Castle – simított végig homlokán Kate fáradtan. Hiába remélte, hogy nem derül ki férje előtt a mai nap, már látta, hogy tévedett. Lélekben felkészülve egy vitára, nyúlt a gyerek hóna alá, hogy ágyba fektesse. – Gyere A.J, aludni megyünk, apa is fáradt, és anya is – fűzte hozzá Kate, majd figyelmen kívül hagyva férje gyanakvó tekintetét, elvitte aludni a kisfiút. Miután befejezte az esti mesét, és a gyerek békésen az igazak álmát aludta, torkában dobogó szívvel sétált le a nappaliba. Nem csalódott, Castle továbbra is ott állt, és a magyarázatát várta.

-          Most már hajlandó vagy elárulni, miről beszélt A.J? – vonta ismét kérdőre a nőt a férfi, mire Kate nagyot sóhajtott.

-          Nem történt semmi különös – hárította el a kérdést Beckett, majd közelebb sétált férjéhez – ma jöttél haza, három napja nem láttuk egymást… tényleg erről akarsz beszélgetni? – kérdezte lágyan végig simítva az izmos mellkason. Rick érezte, hogy gyorsabban kezd verni a szíve a nő finom tenyerének gyengéd érintésétől, de nem tudta teljesen átadni magát az élvezetnek, amíg nem tudta, mi is történt valójában.

-          Kate, kérlek, válaszolj! Miért mondta a fiunk, hogy lövöldöztél, és milyen bácsitól lépett le? – távolodott el kissé feleségétől, mert ha a közelében maradt volna, egyáltalán nem tud figyelni a válaszra. Három napja nem látta őt, és a hiánya borzasztóbb volt, mint valaha képzelte. Most mégis, válaszokat akart.