29. rész
Kate éppen fia
reggeli maradékát tüntette el, amikor Rick felöltözve kilépett a hálóból. A.J a
konyhapultnál üldögélt, és elmélyülten rajzolgatott, míg felesége a mosogatóba
helyezte az edényeket. Rick most a nő mögé lépett, és átkarolva derekát,
belecsókolt a nyakába.
-
Jó reggelt, szerelmem – súgta a fülébe, majd ismét
megcsókolta, ezúttal a füle mögötti érzékeny területet. Kate mosolyogva fordult
meg a karjaiban, miközben érezte, hogy gerince mentén bizsergés fut végig, úgy
karolta át férje nyakát, és bújt hozzá szorosan.
-
Jó reggelt! – lehelt lágy csókot az ajkára – a reggelid
a pulton – mutatott a fia melletti székre Kate, jelezve, hogy üljön le enni.
Rick még egyszer megcsókolta feleségét, majd fia mellé telepedett, és amíg
felszúrt a villájára egy adag tojást, futó pillantást vetett oldalra, megnézve,
min ügyködik kisfia olyan elmélyülten – Kate, a fiúnkból író lesz, akár az
apja! – jelentette ki határozottan, teli szájjal vigyorogva, mire Kate összeráncolt
szemöldökkel tette le a törölgető ruhát.
-
Miből gondolod? – kérdezte gyanakodva, mire Castle
folytatta.
-
Rajzol… toll és papír van nála…
-
Castle, ebben a korban minden gyerek rajzol! – forgatta
meg a szemét Kate, majd férje ölébe telepedett, és tréfásan húzogatta meg annak
fülét.
-
De akkor is! Toll és papír!! – szúrt újabb adag tojást
a villájára Castle, majd Kate ajkához tartotta, aki bekapta, és miközben
megrágta a falatot, Rick folytatta – már most tollat és papírt ragad, ez csak
jelent valamit! – húzta ki magát büszkén, mire Kate kissé előrébb hajolva,
összehúzott szemmel vizsgálta meg a rajzot.
-
Szerintem, meg rendőr lesz, akárcsak az anyja –
jegyezte meg mosolyogva, és majdnem felkacagott, amikor meglátta férje
ledöbbent arcát, ahogy a villa megáll a kezében.
-
Mi? Ez meg… mi? Hogyan? – záporoztak a kérdések, mire
Kate most közelebb hajolva súgta a fülébe.
-
Nézd meg, mit rajzolt a fiad… - mutatott a rajzra Kate
– ez csak jelent valamit - ismételte meg férje korábbi szavait a nyomozó, majd
finoman ajkai közé vette fülcimpáját, és megharapta, hogy aztán gyengéden
megcsókolja a nyakát. Rick most szintén közelebb hajolt, és durcásan húzta el
száját, amikor meglátta, hogy csemetéje egy rendőrautót színez nagy munkával.
-
Ez nem jelent semmit, azok után, hogy tegnap az őrsön
volt – rántotta meg a vállát flegmán – ha pedig mégis rendőr akarna lenni,
saját kezűleg kötözöm az ágyhoz, és zárom kettőre a szobája ajtaját! –
jelentette ki határozottan, mire Kate meglepetten húzta fel szemöldökét.
-
Mégis miért?
-
Mert éppen elég az anyukája miatt halálra aggódnom
magam! – válaszolta halkan, komolyan Rick, majd finoman megcsókolta feleségét.
Miután ajkaik elváltak, tűnődve pillantott rá – erről jut eszembe, ma nem kell
bemenned?
-
De igen, és már késésben is vagyok… - ugrott talpra
Kate, majd a hálóba indult, hogy magára kapja blézerét a fehér ing fölé, és a
zárt fiókból elővegye fegyverét, és jelvényét – Szívem, nem láttad a
bilincsemet? – kiáltott ki a szobából férjének Kate, mire a férfi felállt, és
bement hozzá. Megállva az ajtóban figyelte, ahogy szerelme mindent tűvé tesz a
keresett tárgy miatt, majd mosolyogva közelebb lépett, és átkarolva derekát
állította meg a kereső hadműveletet.
-
Fogalmam sincs, hol lehet. Emlékeim szerint, tegnap
éjjel nem használtuk – simogatta izgatóan a nő derekát, miközben ajkával már
nyakát kényeztette – de ha megtalálod, este igényt tartok rá – csillogott
pajkosan a kék szem, ahogy rászegeződött, mire Kate megforgatta a szemét.
-
Ne hülyéskedj, tényleg elkésem, és Gates elevenen fal
fel, főleg a tegnapi után - próbálta eltolni magától férjét, de Rick nem hagyta
magát. Még szorosabban vonta magához, és ajka már súrolta a nőét, amikor válaszolt.
-
Nem viccelek, tényleg kell a bilincs este – suttogta
szájába a szavakat, majd megcsókolta.
-
Castle, kint a fiad… bármikor bejöhet… - szakította meg
a csókot Kate, de érezte, hogy szíve felgyorsul, és vad vágtába kezd, ahogy
Rick tovább becézte ajkait.
-
Elmélyülten rajzol… - mormolta a következő csókba
Castle, majd nyelvével lágyan beljebb nyomult, és édes táncra hívta a nőét, aki
végül nagyot sóhajtott, és engedett a csábításnak. Lassan, vágyakozva csókolták
a másikat, mialatt Kate beletúrt a férfi hajába, és tarkóját simogatta közben.
-
Anyu veled mehetek? – szakította félbe őket A.J vékony
hangocskája, ők pedig zavartan bontakoztak ki egymás karjaiból. Kate „én
megmondtam” pillantást küldött férje felé, aki azonban csak megrántotta a
vállát, jelezve, hogy nem titok a fia előtt, mennyire szereti az anyját.
-
Nem kicsim, apuval mész az oviba! – fordult most fia
felé Kate határozottan, mire annak legörbült a szája, és kék szemében bánat
csillogott.
-
Akkor sem, ha visszaadom a karikákat? – kérdezte
reménykedve, mire Kate döbbenten meredt rá, Rick pedig hangosan felkacagott,
majd fiához lépett, karjaiba kapta, úgy nézett rá.
-
A.J add vissza anyunak a bilincseit, nem mehet el
anélkül dolgozni – kérte fiát szelíden, miközben még mindig a nevetés
fojtogatta. Rádöbbent, hogy feleségének igaza volt, fiuk egy az egyben az ő
komiszságát örökölte – apu pedig, elvisz az oviba, oké?
-
Most megint szeretitek egymást? – kérdezte a kisfiú,
nem válaszolva apja kérdésére, mire Rick megállapította, hogy akár az anyja,
előszeretettel tér ki a válasz elől.
-
Mikor nem szerettem én aput? – kérdezte egyik ámulatból
a másikba esve Kate, A.J pedig úgy nézett vissza rá kék szemeivel, mint aki nem
érti, anyjának miért nem egyértelmű, mire gondol.
-
Este, amikor veszekedtetek…
-
Édesem, a felnőttek néha vitatkoznak egymással –
szakította félbe fiát Kate – de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást.
Anyu és apu mindig szeretni fogja a másikat, ahogy téged is – puszilta meg fia
homlokát szeretettel Beckett, majd szigorúan nézett rá – és most ki vele! Hol
vannak a karikák? – kérdezte tőle, mire az kis farmerzsebébe nyúlt, és onnan
halászta elő az acélbilincseket. – köszönöm! – kacsintott a gyerekre, elvéve
tőle, majd még egyszer megpuszilta, ezúttal az arcát, hogy aztán Rickhez
hajoljon, és lágyan megcsókolja. – akkor…
-
Elviszem az oviba, és bent találkozunk – fejezte be
felesége helyett a mondatot, mire Kate kérdőn nézett vissza rá.
-
Biztos be akarsz jönni? Mára csak papírmunkám van…
-
Egész biztos! – jelentette ki határozottan Rick. Tervei
voltak, de nem akarta, hogy erről felesége is tudomást szerezzen, így továbbra
is karján tartva fiát, még egyszer megcsókolták egymást, majd mosolyogva
figyelte, ahogy felesége kilép a lakásból. – Irány az ovi! – nézett fiára
vigyorogva, majd elindult, hogy felöltöztesse.
Egy hónappal később…
Kate nagyot
nyújtózkodva kereste élete párját maga mellett az ágyban, és csalódottan
nyitotta ki szemét, amikor nem találta. Rápillantva az órára, meglepetten
állapította meg, hogy még csak fél nyolc van, és alsóajkát beharapva
töprengett, hol lehet a férje. Első gondolata az volt, hogy talán fiuk felkelt
valami miatt, és most remegő gyomorral gondolt arra, hogy megint a hasa fájhat
a kicsinek. Néhány nappal korábban ugyanis, hasfájás miatt ébredt sírva A.J, de
az orvos megnyugtatta őket, hogy csak elrontotta a gyomrát, semmi komoly. Éppen
azon volt, hogy felkel, és megkeresi őket, megnézi, mi történhetett, amikor
nyílt a háló ajtaja, és a legkedvesebb látvány fogadta, amit valaha látott.
Rick állt ott, kezében egy tálcán tortát szorongatott. Mellette kisfia
téblábolt, egy hatalmas virágcsokorral, majd a két fiú összekacsintott, és
meglehetősen hamisan kezdték el énekelni a „Boldog szülinapot” című számot.
Kate a meghatottság könnyeivel szemében figyelte a két szeretett embert, ahogy
többször is egymásra mosolyognak, majd a dal végére érve, közelebb lépkedtek.
A.J ledobta az ágyra a csokrot, és anyja ölébe mászott, úgy karolta át szorosan
a nyakát, vékony kis karocskájával, és nyomott hatalmas puszit az arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése