20. rész
Kate nagyot
sóhajtva távolodott el férjétől, és álláig húzva a takarót, támasztotta meg
hátát az ágy támláján, karjait pedig felhúzott térde köré fonta, mint egy
pajzsot vonva maga elé. Keserűen állapította meg magában, hiba volt azt hinnie,
hogy a gyerek téma többé nem kerül elő, de azt remélte, legalább még egy kis
ideig élvezheti a boldogságot, melyben az imént része volt. Rick egy darabig
némán figyelte feleségét, majd ő is felült, és szembe fordult vele.
-
Kate, én csak…
-
Ne! Tudom, jól, mit szeretnél, de a doktor világosan
megmondta, hogy semmi garancia arra, hogy ki tudnám hordani… - csuklott el a
hangja Kate-nek, majd lehunyta szemét, így megakadályozva, hogy kibuggyanjon
egy könnycsepp, végül nagyot sóhajtott, és halkan megszólalt – Inkább most menj
el, Castle – bukott ki belőle fájdalmasan, mire Rick rémülten nézett vissza rá.
-
De miért?! – kérdezte döbbenten, hiszen meg volt
győződve róla, hogy mindent megbeszéltek, azt is tisztázták, hogy együtt néznek
szembe a helyzettel. Nem értette, miért akarja ismét eltaszítani magától Kate.
-
Világosan látszik, hogy képtelen vagy lemondani a közös
gyerekről, én pedig képtelen vagyok megadni neked – suttogta a nő halkan, mire
Rick álla alá nyúlva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
-
Kate! Megértettem, és elfogadom, hogy nem születhet úgy
közös babánk, mint más pároknak. De arra gondoltam, talán mégis
megtapasztalhatnánk, milyen lenne felnevelni egy kis gyereket… - kezdett bele
szelíden, és örömmel vette, hogy Kate szemébe a korábbi elkeseredettség
helyére, most érdeklődés és kíváncsiság költözik, miközben ő folytatta – az
örökbefogadásra gondoltam. Olyan sok baba vár arra, hogy szerető családhoz
kerüljön, és mi ketten mindent meg tudnánk adni neki! Van egy ismerősöm a
Gyámhivatalnál, akár most rögtön el tudná intézni, hogy elindíthassuk a
folyamatot. Csak be kellene ugrani hozzá a papírokért… - hagyta félbe a
mondatot, majd lélegzetét visszafojtva várta a nő reakcióját a felvetésre. Kate
egy pillanatig csak nézte az izgatottan csillogó kék szemeket, a várakozón
beharapott érzéki szájat, majd nagy levegőt vett, és elmosolyodott.
-
Rendben! Próbáljuk meg! – egyezett bele bólintással,
mire Rick szélesen elmosolyodott, és finoman magához húzta.
-
Meglátod, minden rendben lesz, és hamarosan egy kis
törpével fog gazdagodni a család – simogatta meg felesége arcát, majd lágyan
megcsókolta, Kate pedig szorosan simult a karjaiba. Miután megszakították a
csókot, az órájára pillantott.
-
Készülődnöm kell, mert elkésünk – állapította meg
grimaszolva, mire Rick bólintott.
-
Amíg lezuhanyozol, én telefonálok a papírok miatt –
engedte útjára feleségét, aki már a fürdő ajtajából szólt vissza.
-
A kapitányság előtt be is ugorhatunk érte, feltéve, ha
valóban el tudja intézni – kiáltott ki, miközben már hallani lehetett, hogy
megengedte a vizet. Rick ravaszkás mosolyt öltött, majd gyorsan tárcsázta a még
egyetemi éveiből ismert jó barátját, aki túl sok szívességgel tartozott neki
ahhoz, hogy nemet mondjon. Mire a nő végzett a fürdőszobában, Rick már
felöltözve, magabiztos mosollyal várt rá a konyhában, hogy aztán útnak
induljanak.
Ryan összehúzott
szemmel nézte felettese üres helyét, miközben agyában újra lepergett, amit
előző este Javi mesélt neki, amikor meghívta egy italra. Társa elmondta, hogy
Kate egy utazótáskával jelent meg menyasszonyánál, és véleménye szerint,
borítékolhatják, hogy Beckett és Castle elválik. Szomorúan állapította meg,
hogy amennyiben két barátja között valóban kenyértörésre kerülne sor, az
megváltoztatná a hangulatot az őrsön. Éppen itt jár gondolatban, amikor
barátja, és kollégája erőteljesen hátba vágta.
-
Min töröd a fejed? – kérdezte vidáman, miközben
kényelmesen elhelyezkedett barátja asztalának szélén.
-
Beckettékre gondoltam – vallotta be őszintén Ryan, mire
Javi is azonnal elkomolyodott, ő pedig, folytatta – szerinted, tényleg
elválnak?
-
Szerintem, már rég kibékültek, és alig 15 másodperc
múlva boldogan mosolyogva köszönnek majd nekünk – jósolta meg magabiztosan a
közeljövőt Javi, mire Kevin értetlenül nézett fel rá. Amikor azonban követte
társa tekintetét, az éppen feléjük igyekvő, korábban témát szolgáltató párra
esett a pillantása, akiknek arcáról leginkább öröm, és boldogság volt
leolvasható.
-
Sziasztok, srácok! – köszöntek szinte egyszerre, mire
Kevin zavartan bólintott. – Mi a helyzet a feleséggel? – tért rá azonnal az ügy
fejleményeire Kate, de a férfi még mindig csak tátott szájjal, csodálkozva
vizslatta, mellyel sikerült zavarba hoznia a nőt – Minden rendben? – kérdezte,
miközben futólag végig pillantott magán. Öltözéke azonban, mely fehér ing volt,
sötét farmernadrág, nem indokolta Ryan zavart tekintetét.
-
Persze, csak kicsit sokat ivott tegnap! – válaszolt
kollégája helyett Espo – Nehezen tér vissza közénk – nevetett fel vidáman, majd
megköszörülve torkát, komolyabban folytatta – a feleség egyre gyanúsabb –
terelte vissza a beszélgetés fonalát az ügyre - utánanéztünk a végrendeletnek,
a férj halálával mindent ő örököl, és állítólag, két nappal azután, hogy
értesítettük arról, hogy özvegy lett, felvette a kapcsolatot egy értékesítővel,
hogy pénzzé tegye az üzletet. Vevő is van rá – fűzte hozzá sejtelmesen Javi,
mire Kate homloka ráncba szaladt.
-
Nem vesztegette az időt! – jegyezte meg
szarkasztikusan, elhúzott szájjal, majd nagyot sóhajtott – hozzátok be, magam
akarom kikérdezni! Tekintettel arra, hogy alibije van a gyilkosságra, addig én
átnézem a számlája pénzmozgását. Talán felbérelt valakit, hogy végezze el a
piszkos munkát! – tette hozzá, majd amikor a két férfi bólintott, és útnak
eredt a nőért, ő az eligazító felé indult, hóna alatt az összes papírral,
melyet a fiúk előző éjjel összeszedtek a feleségről. Amint becsukta az ajtót,
egy székre telepedett, és kinyitva a mappát kezdte tanulmányozni az ott látható
adatokat. Szemét összehúzva, aprólékosan futtatta végig pillantását minden
egyes soron, hogy véletlenül se hagyjon ki semmit, miközben kijelelő filctollal
húzta ki a gyanúsnak tűnő pénzmozgást. Oldalra pillantva, meglepetten látta,
hogy az író is papírokat vesz elő, és tollát bekapcsolva kezdi töltögetni
azokat. – Mit csinálsz? Azt hittem, majd otthon töltjük ki… - kérdezte felhúzva
szépen ívelt szemöldökét, mire Rick rántott egyet a vállán.
-
Gondoltam, gyorsan kitöltjük, és amíg te kifaggatod a
Víg Özvegyet, én beadom az ismerősömnek, hogy mihamarabb elbírálják – indokolta
meg döntését logikusan, mire Kate bólintott. Úgy döntött, ő előbb a munkáját
végzi el, és csak aztán kerít sort az örökbefogadási papírokra, mert félt
attól, hogy Gates megjelenik, és rajtakapja, hogy magánéleti ügyeit intézi
munkája helyett. Néma egyetértésben dolgoztak tovább, ki-ki belemerülve saját
feladatába, majd amikor Castle végzett, nagyot sóhajtva vette maga elé a
következő papírhalmazt. – Teljes neve, Katherine Hougthon Beckett Castle - betűzte
lassan a nő nevét Rick, miközben szépen formálva a nyomtatott betűket, leírta
az első üres helyre – foglalkozása, gyilkossági nyomozó – folytatta tovább, és
kellett néhány perc, mire Kate rájött, hogy éppen az ő adatlapját tölti a
férfi.
-
Castle, képes vagyok kitölteni egyedül is! – vette
volna el a férfitól Beckett, de Rick csibészesen rámosolygott.
-
Félsz, hogy mi mindent tudhatnék meg rólad, ha végzek a
rutinkérdésekkel? – kérdezte kópésan vigyorogva, miközben szemében kisfiús
huncutság csillogott. Kate összehúzott szemmel nézett rá egy darabig, majd
megrántotta a vállát.
-
Nincs rejtegetnivalóm! – vágta oda foghegyről,
könnyedén, mire Rick még szélesebben elmosolyodott, és gyorsan kitöltve az
általános adatokat, kihúzva magát, fontossága teljes tudatában fordult a nő
felé.
-
Lássuk az első kérdést! Miért szeretne gyereket? –
kérdezte hivatalos, komoly hangon, mire Kate egy pillanatra elgondolkodott.
-
Hogy legyen kin kitöltenem a feszültséget, amikor
hazaérek a munkából – jegyezte meg komolyan, majd amikor belenézett Rick
döbbent arcába, felkacagott – Te jó ég, Castle! Mégis miért szeretnék gyereket?
Mert családot akarok alapítani veled. Mert tudom, hogy te vagy a legjobb apuka,
akit egy gyerek kívánhat magának! – hajolt közelebb férjéhez, és lágyan
megcsókolta. Rick szerelmesen mosolyogva
csókolt vissza, majd gyorsan beírta a nő válaszát. Legalább 25 kérdésen mentek
végig, mire a 100 pontos tesztet kitöltötték, és amikor végeztek, mindketten
fáradtan mozgatták meg elgémberedett tagjaikat.
-
Én azt hiszem, jó munkát végeztem, és te? – hajolt a nő
előtt heverő papírok fölé kíváncsian az író, miközben mélyen magába szívta a
friss cseresznye illatot.
-
Nem találtam semmit, ami arra utalna, hogy fizetett
volna a férje megöléséért, de meglátjuk, mit szedek ki belőle, ha a fiúk
behozzák – húzta el csalódottan a száját Beckett, mire Rick egy mozdulattal
fordította a székével együtt maga felé a nyomozót.
-
Úgy érted, előveszed a kemény, szexi nyomozónő
oldaladat? – kérdezte kihívón mosolyogva, szemében pedig pajkosság csillogott.
Kate alsó ajkát beharapva fonta nyaka köré karjait, és olyan közel húzta
magához a férfit, hogy ajkuk szinte súrolta a másikét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése