Nehéz döntés 21. rész

21. rész

Castle lélegzete elakadt, ahogy megérezte a nő finom tenyerét végig simítani arcán, majd nyakán, végül visszavándorolt füléhez, és lágy hangon suttogva cirógatta közben.

-          Szóval, Mr. Castle… Szereti, ha a kemény nyomozót alakítom? – kérdezte érzéki mosollyal a szája szegletében, mire a férfi érezte, hogy kiszárad a szája, és nagyot nyelve bólintott.

-          El sem tudod képzelni, milyen szexi vagy akkor… - suttogta rekedt hangon a férfi, mire Kate mosolya még szélesebb lett, és szemében huncut fény villant, ahogy összeráncolta szemöldökét.

-          Csak akkor? – kérdezte látszólag sértetten, mire Rick megrázta a fejét.

-          Mindig… de akkor… különösen – simított végig a vele szemben ülő nő combján lassú mozdulattal, mire Kate még közelebb hajolt, és most már szinte a szájába suttogta a szavakat.

-          Mit szólnál hozzá, ha otthon… rendeznénk egy privát kihallgatást? – kérdezte kacéran felhúzva a szemöldökét, amire a válasz vad, kisfiús bólogatás volt a férfi részéről, mintha egy gyerektől kérdeznék meg, van-e kedve az egész napot a vidámparkban tölteni.

-          Minden vágyam! – súgta vissza az író, majd megelégelve a játékot, kissé előrehajolva vette birtokba lágyan a nő cseresznyeajkát. Puhán, gyengéden csókolta meg, miközben Kate résnyire nyitott ajkakkal fogadta be selymes nyelvét, hogy lágy táncba kezdjenek. Lassan, ráérősen ízlelgették a másikat, kiélvezve minden pillanatot, majd amikor levegő hiányában megszakították a csókot, szerelmesen mosolyogtak egymásra, és váltottak még egy apró csókot. Ebben a pillanatban Ryan lépett az eligazítóba, és ők azonnal távolabb húzódtak egymástól, miközben Beckett várakozón nézett társára.

-          Lautner felesége az egyesben vár – közölte tárgyilagos hangon, mint aki észre sem vette, mit is zavart meg hirtelen felbukkanásával, Kate pedig azonnal visszaváltozott feleségből, nyomozóvá. Magabiztosan húzta ki magát, és kézbe véve az aktákat indult az ajtó felé, de Rick hangja megállította.

-          Amíg te… addig én… - mutatott a kezében lévő örökbefogadási papírokra sejtelmesen, így utalva korábbi beszélgetésükre, mire Ryan összeráncolt szemöldökkel, gyanakodva, zavartan nézett rájuk. Kate mindent tudón bólintott.

-          Persze! Intézd el! – egyezett bele ugyanolyan titokzatosan, még kíváncsibbá téve ezzel kollégáját, aki most már alsó ajkát rágcsálva, nyakát nyújtogatva próbálta leolvasni az író kezében lévő papírok fejlécét, de Rick ügyesebb volt nála, és egy másodperc töredéke alatt fordította befelé azokat, majd sietősen távozott. – Mehetünk? – nézett kérdőn Kevinre a nő, akit sikerült ezzel a kérdéssel kizökkentenie, és most vadul bólogatni kezdett, a legártatlanabb arckifejezést felöltve.

Melinda Lautner nyugodtan tekintett körbe a kihallgató szobában. Semmi idegesség nem volt felfedezhető rajta, még akkor sem, amikor Beckett határozottan megállva előtte, elé dobta az aktákat, benne Gary O’Bryan vallomásával együtt. Amikor leült a nő elé, az ráemelte szemét, melyből nyugalmat és magabiztosságot olvashatott ki a nyomozónő.

-          Talán újabb fejlemény van a férjem halálával kapcsolatban? – törte meg a csendet a nő hangja, mire Kate bólintott.

-          Úgy is mondhatjuk! Amennyiben fejleménynek lehet nevezni, hogy rájöttünk, végig hazudott nekünk! – csapott egyenesen a közepébe Beckett, mire a nő ajka keserű mosolyra húzódott.

-          Hogyan jöttek rá? – kérdezte halkan, mire a nyomozó megrántotta a vállát.

-          Teljesen mindegy! Miért tagadta le, hogy tudott a férje szeretőjéről? – kérdezett vissza a válasz helyett Beckett, mire Melinda nagyot sóhajtott.

-          Mert szégyelltem. – bökte ki nehezen, miközben tekintetét elkapta a nyomozóról, és az asztal tetején összekulcsolt ujjait kezdte tanulmányozni, mintha a precíz munkával elkészített műkörmök, és rajta a gyöngyház fényű lakk, mindennél érdekesebb volna, miközben tovább beszélt – Azt is nehéz feldolgozni, ha az embert megcsalják, de ha ezt egy férfival teszik, az mindennek a teteje! Mondja meg nekem, mit tud nyújtani egy férfi, amit én nem tudtam?! – tört fel belőle kétségbeesetten, és a szégyen könnyei lassan peregtek végig arcán. Beckett nem válaszolt, csak lenézett az előtte heverő vallomásokra, Melinda pedig folytatta. – Amikor rájöttem, egy világ omlott össze bennem!

-          Ezért ölte meg? – szegezte a nőnek a kérdést, mire az, döbbenten, felháborodva kapkodott levegő után, ő pedig nem törődve azzal, folytatta – Vagy az üzlet miatt?

-          Nem öltem meg! Sosem tudnék ilyet tenni! Az üzlettel nem tudnék mit kezdeni, semmi érzékem hozzá! Ezért is akarom eladni! – tiltakozott hevesen, mire Kate megint lenézett az aktákra, és ráérősen emelt fel közülük egy lapot, mely O’Brian vallomását tartalmazta.

-          A férje szeretője szerint, amikor rájött, kivel csalják, elvesztette a kontrollt. Hisztizni kezdett, és azzal fenyegette meg Mr. Lautnert, hogy megfizetteti vele a megaláztatást! – szembesítette a nőt a tényekkel, mire az, rezignáltan sóhajtott.

-          Persze, hogy elvesztettem a kontrollt! Maga, mit szólna hozzá, ha a férjéről kiderülne, hogy homokos? – dobta fel a lehetőséget Melinda, így próbálva együtt érzést, empátiát kicsikarni a nyomozóból, mire Beckett elfojtott egy mosolyt. Abból, ahogy a férje a csókjaira, simogatásaira, vagy egy véletlen érintésére reagál, ez volt az utolsó, amit el tudott volna képzelni róla.

-          Nem tudom… megölném? – tartott ki álláspontja mellett nyugodtan a nyomozó, mire Melinda megrázta a fejét.

-          Dühös voltam, igen! Elismerem, hogy arculcsapásként ért a felismerés, hogy a legjobb éveimet egy olyan férfira pazaroltam, aki jobban szereti, ha őt… - akadt el a szava, még mielőtt nem éppen nőiesen fejezte volna ki magát, majd nagy levegőt véve, nyugalmat erőltetve magára, halkabban folytatta – de nem öltem meg! Még aznap délután beadtam a válást, és azt terveztem, hogy a gatyáját is elperelem tőle. Amikor pedig megölték, már mondtam, hogy a legjobb barátnőmnél aludtam! – jelentette ki, majd karba fonta a kezét, és visszautasító mozdulattal húzta ki magát a székben – ha pedig további kérdései vannak, felteheti őket az ügyvédem jelenlétében! – fűzte hozzá, miközben elszántan nézett a nyomozónő szemébe.

Kate szemét összehúzva, csalódottsággal, vegyes haraggal nézte, ahogy Melinda Lautner ügyvédje társaságában távozik az őrs épületéből. Alig, hogy a nő kijelentette, ügyvédet szeretne, negyed óra múlva már meg is jelent egy őszes halántékú, méregdrága öltönyt viselő, tenyérbe mászó modorú férfi, aki alig öt perc alatt elintézte, hogy védencét bizonyítékok hiányában kiengedjék. Beckett hiába próbálta elérni Gates kapitánynál, hogy legalább 24 órát kaphassanak, a nő is tehetetlen volt. Most dühösen csapott az asztalára, épp abban a pillanatban, amikor két társa megjelent mellette.

-          Most mi legyen? – kérdezte Javi, miközben tekintetével a páros mögött bezáródó liftajtót szuggerálta.

-          Lenyeljük a békát! – húzta el a száját Beckett – semmi bizonyítékunk nincs rá, hogy ő ölette meg a férjét. A számláin nem találtam gyanús pénzmozgást, az alibije pedig megáll. Ezt a csatát megnyerte – dőlt hátra székében, majd elszántan nézett az őt figyelő két férfi szemébe – Tapadjatok rá! Minden lépéséről tudni akarok! – utasította kollégáit, mire azok bólintottak, és azonnal kabátjukért siettek. Ebben a pillanatban érkezett meg Rick, aki zavartan ráncolva homlokát ült le szokásos helyére.

-          Jól láttam, hogy Melinda Lautner sétált ki halálos nyugalommal az őrsről? – kérdezte ujjával mutogatva a lift felé.

-          Igen! Az ügyvédje járt itt, még mielőtt komolyabban megszorongathattam volna - húzta el száját csalódottan Beckett – ráállítottam a fiúkat, minden lépését követik. Előbb-utóbb hibázni fog… - jósolta meg magabiztosan, majd érdeklődve nézett férjére – Te sikerrel jártál? – kérdezte lélegzetvisszafojtva, mire Rick arcán elégedett, fensőbbséges mosoly terült szét.

-          Természetesen! Az ismerősöm azt mondta, hogy gyorsít egy kicsit az ügy menetén, és talán már ma délután választ kaphatunk. – jelentette ki büszkén, mire Kate arcán halvány mosoly futott át.

Az elkövetkező néhány óra azzal telt, hogy Kate újra leellenőrizte az összes alkalmazottat, beleásta magát az örökösödési szerződésbe, megint beszélt az áldozat feleségének barátnőjével, aki azonban továbbra is állította, hogy Melinda az egész éjszakát nála töltötte. Két óra elteltével úgy érezte, semmit nem haladtak, és fáradtan nyújtóztatta ki elgémberedett hátát a székben. Rick, állát tenyerén megtámasztva figyelte feleségét. Szeretett volna segíteni neki, hogy haladhassanak az üggyel, de nem tudott. Éppen meg akarta törni a csendet, hogy egy kis évődéssel ellazítsa a nőt, amikor egy egyenruhás járőr jelent meg az asztalnál.

- Beckett nyomozó! A hölgy Önt keresi! – állt félre az útból a fiatal rendőr, mire Kate pillantása találkozott egy hideg, szürke szempárral, mely szigorúan tekintett vissza rá.